Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-23 / 274. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. Nov. 23. HANGSÚLY 7 Töltött káposzta \Tem tipikusan menzai étek a töltött káposzta. Igazi 1Y szármát odahaza főz az ember: füstölt oldalassal, jóféle dagadóból. A hetvenes-nyolcvanas években onnan lehetett tudni, hogy nagypénteket mutat a naptár, ha töltött káposzta vagy egyéb zsíros húsétel kellette magát az étlapon. Rendes polgár böjtöljön otthon, ne a menzán - gondolták főideológusaink. Ma már békeidőben sem sokszor van töltött káposzta egy jobb üzemi konyha étlapján. A magukra valamit adó vállalkozók és főszakácsok igyekeznek egészségesebben és változatosabban főzni, hogy megnyerjék a kuncsaftot. Mert a kínálat oldalán már verseny van a közétkeztetésben is, a baj sokszor a keresletben keresendő. A gombamód elszaporodott, négy-öt személyes vállalkozásoknál nem „téma" az üzemi az ebéd. Mindenki azt eszi, amit otthonról hozott. Hiába az orvosi intelem, hogy naponta egyszer kell a meleg étek a gyomornak... Rohanó világunkban sokan nem fogadják meg a tanácsol. Menedzserbetegségnek is mondják a gyomorbajt, hiszen sokan csak egy pizzát rendelnek két tárgyalás közé. Az alkalmazottak többsége pedig aligha engedheti meg magának, hogy a szomszédos étteremben, étlapról válasszon ebédet. Marad az üzemi konyha, már ott, ahol van. S ha elfogadható az ebéd, az ára sem számít borsosnak. Ma a legtöbb helyen valamivel háromszáz forint alatt kínálnak két fogást. Ezek után csak nehezen érthető: tíz emberből hét miért koplal délben? Rafai Gábor Mérlegen a közétkeztetés Meleg ebéd: tízből háromnak? Nemcsak a repeta hiányzik Divatjamúlt ebédelni? Menzán étkezők aránya (A válaszadók százalékában) Nem és életkor 1999 1989 Orszáqos átlag" 3352 Férfi 42 V 61 26 1&4 13-?9 éves 63 28*29 éves 48 71 30-39 éves 44 40^19 éves 45 50-31 éves 18 Jyi o 60 év feÜtí^ 3 20 : GFK Hungária Piackutató Intézet Közvélemény- és piackutatások egyaránt azt mutatják, egyre kevesebben ebédelnek munkahelyi és iskolai étkezdékben. Ennek okát a kutatók abban látják, hogy nemcsak a munkahelyi étkezdéből maradnak el az emberek, hanem magáról a munkahelyről is. Mint az az ábrán is látható, az elmúlt tíz esztendőben az „üzemi" étkezés szokásai is alaposan megváltoztak. Míg 1989ben a 15 éven felüli korosztály több mint fele menzán ebédelt, addig mára csak minden harmadik felnőtt használja az otthonon kívüli ebédelés e formáját. Az országos átlagnál jóval gyakrabban esznek meleg ételt a 15-19-évesek, e korosztálynak ugyanis kétharmada veszi igénybe az intézményi étkezési szolgáltatást. Az ábrán az is látható, hogy az idősebb korosztály tagjai közül nagyon kevesen áldozhatnak pénz a minden bizonnyal számukra legkényelmesebb menzára, míg tíz éve a hatvan év fölöttiek egyötöde evett étkezdében. A felmérések szerint meleg ebédet a megkérdezettek 75 százaléka eszik minden nap. míg további huszonöt s zázáT«c alkalomszerűen ebédel. A hideg ebéd népszerűtlenségét az is igazolja, hogy a megkérdezetteknek mindössze hat százaléka éri be ilyen étekkel. Az elmúlt évek során kiderült, hogy a szervezett étkezésben nemcsak hogy kevesebben vesznek részt. de a maroknyi ebédelő ritkábban is eszik munkahelyén. Arra a kérdésre, hogy hová tűnnek az étkezdék korábbi látogatói, a felmérés néhány más adata alapján lehet következtetni. A szakemberek szerint feltételezhető, hogy a munkahelyi éfkezés résztvevőinek egy része nemcsak az ebédlőből marad el, hanem a létszámleépítések és az állástalanság okán magáról a munkahelyről is. A szervezett étkeztetés soványodásából a kereskedelmi vendéglátás nem húz hasznot - állítják a kutatók. Amíg ugyanis tíz esztendeje a válaszadók 51 százaléka nem étkezett soha nyilvános helyen, addig tavaly már közel hatvan százalékuk állította ugyanezt. A felmérések szerint különösen magas a munkahelyi, vagy iskolai közétkeztetésből kimaradók aránya a nők, az alacsony iskolai végzettségűek, valamint az 5000 lakosúnál kisebb települések lakóinak körében. Az étkezési szokások régi jellemzője, hogy a népesebb városokban élők nagyobb arányban esznek munkahelyükön, mint a kisebb falvak lakói. Az üzemi étkezés jellemző mutatói regionálisan is különböznek. A fővárosban él a legtöbb olyan munkavállaló, aki gyakran étkezik a cégénél, így ott minden bizonnyal nem fog mellé az a vállalkozó aki szervezett étkeztetésre alapítja társaságát A közép-, illetve az Észak-dunántúliak szintén a legaktívabb vendégek az üzemi éttermekben. O. K. K. Egy évtized alatt látványosan csökkent a munkahelyi étkeztet é s b e n részt vevők száma Csongrád megyében is. A GfK Piackutató Intézet országos felmérése szerint egyre kevesebben esznek meleg ebédet a munkahelyükön. Míg tíz évvel ezelőtt minden második alkalmazott étkezett saját cégénél, addig ma csak minden harmadik ember eszik délben főtt ételt a munkahelyén. Különösen a nők és az alacsony végzettségűek körébál kerülnek ki azok, akik vagy maradékot visznek magukkal vagy megelégszenek egy szendviccsel délben. Jó példa azért Csongrád megyében is akad. A szegedi egyetem étkezdéjében naponta 1200-an fogyasztják el a déli meleg ételt. Garasné Gáspár Mária élelmezési osztályvezető-helyettes szerint nagyrészt saját dolgozóik látogatják ezt az éttermet, de a szomszédos iskolákból és a közeli intézményekből is sokan őket választják. Áprilistól 260 forintot fizetnek saját alkalmazottaik, ám havi tizenöt adag felett már jár a 2200 forintos támogatás, amivel alig százötven forintra jön ki egy ebéd. A 140 vendég fogadására alkalmas étteremben három menüből is választhatnak az ebédelni vágyók. Nemrégiben vezették be a hús- és zsírmenetes menüt, amit egyelőre még kevesen, alig több mint ötvenen választanak rendszeresen, de máris nagy a népszerűsége az egészségesen táplálkozók körében. Az üzemi konyha elsősorban helyben fogyasztásra főz, ám, ha valaki lebetegszik, a család eljöhet az ételhordóval a kifizetett adagokért. Egészen más a helyzet a kis cégeknél. A sokszor lakásokban, sufnikban működő káefték, béték alkalmazottai igen csak kiesnek a szociális gondoskodás köréből. Ók azt esznek, amit magukkal visznek. A legtöbb helyen a munkaidőt és persze az ebédidőt is eléggé rugalmasan kezelik: vagy jut idő étkezésre vagy nem. A közepes méretű vállalkozások Egyetemi menza: napi ezerkétszázán esznek a három féle menüből. (Fotó: Nagy László) Mi, hol, mennyi? Hazánkban ma több mint másfél millió munkavállaló kap étkezési jegyet. A döntő többség 2200 forintot, mert ekkor összeg után még nem kell adót fizetnie a munkáltatónak. Az már más kérdés, mindez mire elég. Szakemberek számításai szerint legalább ötezer forintos jegytömbre lenne ma már szükség. Európa országaiban a hazainál sokkal nagyobb mértékben támogatják a közétkeztetést. Lengyelországban napi 520 forintot kapnak a dolgozók, Szlovákiában törvény írja elő, hogy a munkaadók kötelesek meleg ebédről gondoskodni. Spanyolországban napi 1400, Franciaországban pedig több mint 2200 forintos étkezési térítést kapnak az alkalmazottak - egyetlen napra. R. G/ már igyekeznek többet adni dolgozóiknak. Ám a legtöbb vállalkozás vezetője úgy igyekszik megoldani ezt a problémát, hogy étkezési jegyet ad dolgozóinak: szigorúan az adómentes határig, azaz kettőezer-kettőszáz forintig. A másik végletet azok a multinacionális cégek képviselik ma már hazánkba is, ahol az ebédet, az üdítőt, sőt még a kávét is ingyen biztosítják az alkalmazottaknak. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rt. hagyományosan azok közé a cégek közé tartozik, ahol fontosnak tartják az erős humánpolitikát, s fgy igyekeznek dolgozóik étkezéséről is gondoskodni. Míg az elmúlt évtizedekben a társaság több telephelyén, irodaházában is működött üzemi konyha, addig mára a legtöbb helyen azt a megoldást választották, hogy külső cégekkel kötnek szerződést - mondta érdeklődésünkre Hiezl József humánpolitikai igazgató. így a dolgozók maguk választhatják meg, hogy melyik, munkahelyükhöz közeli étteremben ebédelnek. A társaság egyébként átlagon felül támogatja alkalmazottai étkezését, napi 150 forintos hozzájárulással számolhat az, aki étteremben ebédel. Ez ugyan jócskán meghaladja az adómentes határt, fgy a cég komoly plusz terhet is fizethet dolgozói étkeztetése után. Igazi eldorádónak számíthat a közétkeztetés kínálatában egy húsipari üzem, ahol nemcsak lehet, de kötelező is helyben ebédelni. - Mivel a higiéniai előírások miatt az üzembe senki sem hozhat be kívülről élelmiszert, így gyakorlatilag mindenki itt reggelizik és ebédel az üzemi konyhán - mondta Bernuláné Duba Ildikó, a Pick Rt. szociálpolitikai vezetője. A cég dolgozói mindössze a nyersanyag árát fizetik ki, az adómentes támogatási öszszegből pedig a cég fedezi a rezsiköltséget. így 80 forintért kétféle reggeliből választhatnak, 160-ért pedig kétfogásos meleg ételt ebédelhetnek. Aki nem kemény fizikai munkát végez, az fél áron választhat fél adag ebédet is. Természetesen nemcsak a helyben található sertés- és marhahúsból főznek a Pickbcn, hanem hal, csirke, sőt tészta is kerül a tányérokra. - Tavaly két párolóberendezést is vásároltunk, hogy zsírmentesen tudjunk főzni. Időről időre felmérjük a dolgozók igényeit, s igyekszünk az ő ízlésük szerint összeállítani az étlapot. Természeten nincs mindenki olyan szerencsés helyzetben, hogy egy húsipari cégiig dolgozzon. A légíobt'1 munkahelyen nem működrb üzemi konyha, legfeljebb tálaló. A máshol megfőzött kész ételt helyben csak melegítik. Szerettünk volna megszólaltatni olyan vállalkozást is, amely üzletet lát a közétkeztetésben, ám - ki tudja miért - mereven elzárkóztak az érdeklődés elől. Rafai Gábor Vállalkozásban etetnek Vásárhelyen Munkatársunktól Vásárhely legnagyobb vállalatánál, a Villeroy & Boch Magyarország Rt-nél évek óta vállalkozásban működik az üzemi étkeztetés. Mégpedig azóta, hogy az egykori Porcelángyárat megvásárolta a jelenlegi német tulajdonosa, mely annak idején vállalkozásba adott mindent, ami nem függ össze a porcelángyártással. így alakult meg 1993. január elsején a Jó étvágyat Kft. - árulta el lapunknak Pál Sándor, a kft. egyik ügyvezetője. Amint megtudtuk tőle, a Villeroy & Boch Magyarország Rt.-nél naponta 1600-1700 dolgozót ebédeltetnek, mégpedig oly módon, hogy a választékban naponta kétféle leves és háromféle második fogás szerepel. Makón a hagyományosra voksolnak Munkatársunktól Makón családi vállalkozásban látják el a közétkeztetési feladatokat, s ennek megvannak az előnyei - mondja Molnár Istvánná, aki Galamb József Szakközépiskola étkezdéjéből gyakorlatilag a „fél városra" főz. Az ügyvezető asszony közétkeztetésben szerzett tapasztalatai alapján a siker kulcsát két dologban látja. Véleménye szerint ha egy szakács úgy főz, mintha otthon, lenne, szívesen ülnek asztalhoz a vendégek. A cégnél éppen ezért ügyelnek arra, hogy minden természetes alapanyagból készüljön. Nem használnak levesport, kemyényftőt. aromákat, és egyéb, „agyonfeldolgozott" főznivalót. A naponta három-négyszáz adag ételt elkészítő vállalkozás sikere továbbá azon is múlt, hogy megőrizték a hagyományos ételek megszokott ízeit, s nem kísérleteztek újdonságokkal. Ez lehet az oka annak, hogy itt nem érzik az országos tendenciát, mi szerint csökken az ebédelő felnőttek száma. A vendégkör a hat-hét menüből álló kínálatból választhat, nagy részük helyben eszik, ám nem ritka az ételhordók látványa sem. Molnár Istvánná szerint aki ma Magyarországon üzemi étkeztetéssel foglalkozik, csak akkor számíthat sikerre, ha minőséget produkál és komolyan veszi a beszerzéseket. Az ügyvezető asszony szinte állandóan az akciós vásárlási lehetőségeket figyeli, s álmából felkeltve is tudja az árakat. Részt vesz-e a közétkeztetésben? Guti Tamás (diák): Korábban voltam menzás, de ma már - szerencsére - nem veszek részt a közétkeztetésben. Ennek egyszerű oka van, hiszen az egész családra otthon főz a nagymamám, így amikor hazamegyek, engem is az ő házikosztja vár. A menzával alapvetően nincs bajom, tehát nem azért hagytuk abba, mert ehetetlen vagy kevés volt az étel. Egyszerűen olcsóbb és jobb így a családnak, hogy otthon ebédelünk. Kerekes Attila (diák): Bár az iskolában volna rá lehetőség, nem ebédelek ott, mert az édesanyám főz a családra. Nálunk ahhoz már mindenki elég nagy, hogy megmelegítse magának az ebédet, ha éppen nincs otthon senki. Szerintem nem nagyon rajonganak a menzáért a többiek sem, hiszen az iskolai, vagy a munkahelyi ebédek nem hasonlíthatók az otthonihoz. Úgy tudom, hogy az osztályunkból csak hatan-heten „befizetős" ebédlők. Szűcsné Menyhárt Krisztina (fodrász): Nem nagyon tudok ehhez a témához szólni, mert évek óta nem étkeztünk ilyen helyen és nem is hozunk el ételt. Bár az igaz, hogy a férjemmel korábban „befizetős" ebédelők voltunk, és az is igaz hogy nagyon meg voltunk elégedve a koszttal. Hogy miért hagytuk abba ezt az ebédelési módot? Egyszerűen azért, mert a szüleim ellátnak minket: vagy főznek nekünk vagy náluk eszünk. Dombi Mihály (vállalkozó): Mióta az eszemet tudom, üzemi kosztos vagyok. Az elmúlt jó pár évben sokminden módosult ezen a területen is. Egyrészt megváltozott a kínálat, kevesebb a klasszikus üzemi konyha, másrészt az árdrágulás miatt lassan luxus minden nap meleget ebédelni. Régebben egy jó főzelékért mentünk ki, most az étteremben „menedzserebéddel" kínálnak. Az építési cégemnél dolgozók ebédeltetését étkezési jegyekkel oldjuk meg. Rózsa Attiláné (vásárhelyi konyhai dolgozó): - Szükség van a közétkeztetésre, hiszen a gyárakban dogozók hazamenve nem mindig tudnak főzni. Ráadásul munka után éhesek és fáradtak az asszonyok is. Az a megoldás pedig elképzelhetetlen, hogy délre mindenki hazamegy, megfőz, megeszi az ebédet, aztán pedig visszarohan a szalag vagy a kemence mellé. A legjobb megoldást már régen kitalálták: ez pedig az üzemi konyha, s, hogy a vállalatnál eszik meg a dolgozók az ebédet.