Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-21 / 272. szám

KEDD, 2000. Nov. 21. SZEGED ÉS KÖRNYÉKE 5 Boldogságtöredék Ma 19.30-tól a Bartók Béla Művelődési Központ dísztermében a fiatal szegedi komponista, az SZTE Konzervatóriumá­nak tanára, Horváth Bar­nabás szerzői estjét ren­dezik meg a Vántus Ist­ván Kortárszenei Napok keretében. A koncerten ­amelynek műsorán ősbe­mutatóként elhangzó da­rabok is szerepelnek ­kollégái, barátai és nö­vendékei mellett a szer­ző is közreműködik. Be­szélgetőtársa a kiváló zenetudós, Földes Imre lesz. Horváth Barnabás Buda­pesten született, 1973-ban a zuglói zeneiskolában kezdett zenét tanulni. Hat éven át zongorázott, majd 1979-től 1983-ig a Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépisko­la zeneszerzés szakára járt, ahol Fekete Győr István nö­vendékeként végzett. Érettsé­gi után a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola zene­szerzés szakának hallgatója lett. Soproni Józseftől és Bo­zay Attilától tanult kompo­nálni. Előbb 1989-ben zene­elméletből szerzett tanári diplomát, zeneszerzői okle­velét pedig az 1995-ös diplo­mahangversenye után kapta meg. Budapesten kezdte pá­lyáját, de - mint meséli ­nem volt megfelelő munka­helye, így amikor Huszár La­jos - akivel a zeneakadémia aulájában találkozott - meg­kérdezte, lenne-e kedve Sze­gedrejönni tanítani, örömmel mondott igent. 1990 őszétől zeneelméletet tanít a szegedi konzervatóriumban, mellette komponál, darabjait főként kortárszenei fesztiválokon és a Bartók Rádióban hallhatók. Tagja a Magyar Zeneszerzők Egyesületének. A ma esti koncerten Hor­váth Barnabás öt olyan mű­vét hallhatja a közönség, amely Szegeden még soha­sem szólalt meg, sőt olyan is akad közöttük, mely ősbemu­tatónak tekinthető. - 1988­ban, még főiskolásként kezd­tem el komponálni a műsor­ban elsőként elhangzó Misét - mondja Horváth Barnabás. - Akkor három tétele, a Kyrie, a Glória és a Credo készült el. A hosszú liturgi­kus szövegek túlzottan nagy kihívásnak bizonyultak, ezért egy időre félretettem a dara­bot. Három év múltán fogtam a Sanctus-Benedictus és az Agnus Dei megzenésítésé­hez, közben megmutattam ta­náraimnak is, akik azt taná­csolták, az eredetileg 'a ca­pella' kórusra szánt műhöz írjak orgonakíséretet is. A teljes Miséből a koncerten a kitűnő Victoria kamarakórus előadásában Cser Miklós ve­zényletével a Kyrie és a Gló­ria tétel szólal meg, s magam vállalkoztam az orgonakísé­retre. Tavaly nagyszerű zene­akadémiai tanáraim, Szu­nyogh Balázs, Bozay Attila és Kistétényi Melinda röviddel egymás után hunytak el. Ha­. lálhírük megdöbbentett, szo­morúvá tett, hiszen olyan mestereket veszítettem el, akikhez a főiskolás évek után is bátran fordulhattam szak­mai tanácsért. Szembesültem az idő múlásával is, rádöb­bentem, hogy át kell majd vennem az idősebbektől a stafétát. Akkoriban kompo­náltam a kissé búsra sikerült Lírai zongoradarabok című művemet, amely a koncerten Zsigmond Zoltán zongo­raművész előadásában ősbe­mutatóként hangzik el. A kö­vetkező darabom, a Radnóti­dalok eredeti változata két cimbalomra és szoprán hang­ra íródott, de most nem állt rendelkezésünkre két hang­szer, ezért az idén elkészített zongorakíséretes változatot énekli Jónás Krisztina Zsig­mond Zoltán közreműködé­sével. Radnóti költészete rendkívül közel áll hozzám, különösen szerelem a kom­pozícióban szereplő Kora­nyár, A bujdosó és a Virág­ének című verseit. Kondor Béla egyik verseskötetéből kölcsönöztem következő da­rabom, a Boldogságtöredék címét. Ezt az egytételes, ron­dószerű darabot főiskolás koromban eredetileg he­gedűre és zongorára írtam, és évekig így is játszotta az az­óta felbomlott Duo Ongare­se. Most vonóstrióra átírt változatát adják elő főiskolai növendékeim: Ábrahám Bence (hegedű), Krizsik Em­ma (mélyhegedű) és Keresz­tes Eszter (gordonka). A Concerto in memóriám A. Vivaldi című munkámat ki­váló kollégám, Meszlényi László vezetésével működő, barokk zenérc szakosodott Musica Parlante Kamaraze­nekar számára komponáltam. Könnyen befogadható és játszható barokkizáló concer­tót szerettem volna írni, amelynek első két tétele szo­rosan követi a Vivaldi-féle concerto-hagyományokat, az izgatottan rohanó harmadik tétele viszont elrugaszkodva ettől már a XX. századot idé­zi. Hollösi Zsolt Tovább gurul a kerék Ha valami, hát a Ma­gyar Autóklub valóban ízig-vérig civil szervezet. Nem is akármilyen, hiszen a legrégebbi „kerek" e ha­zában. Idén ünnepli száza­dik születésnapját. Némi képzavarral: jó sok Tra­bant, Lada, Mercedes és egyéb márkába való, ma­gas höértékű gyertyát le­hetne a pótkerék formájú ünnepi, „képzeletbeli tor­tán" elhelyezni. Tessék elképzelni, 100 éve a kutya se nehezményezte, hogy lassan halad a sztráda Szeged felé, milyen drága a kocsi fenn­tartása, mert a kötelező, meg az áfa. Merthogy egyik sem volt. Sőt, autó is alig. A századfordu­lón mindössze 50 szaladgált, vagy inkább döcögött az ország­ban. Nos, ekkor gondolt egy na­gyot Andrássy Sándor gróf, ba­rátaival megalakította a Királyi Magyar Autóklubot. - A Délvidéki Autóklubot Szeged központtal a katonatiszt Svoly Kálmán hozta létre 1928­ban - idézte fel a múltat Kórász László, a Magyar Autóklub dél­alföldi szervezetének igazgatója. - Akkor mintegy 500-an tö­mörültek a kartell jellegű társa­ságba, amely a háborút kö­vetően és az ötvenes években sem szűnt meg. - Azért az autóklub népsze­rűségének erősödése mégis­csak a hatvanas, a hetvenes évekre tehető... - Ez igaz, és egyben a jellege is megváltozott - magyarázta az igazgató. - Míg korábban a klasszikus értelemben vett klub­élet, a kirándulások szervezése dominált, addig a tagság létszá­mának ugrássszerű növekedése a biztonságos üzemeltetés iránti igényt fogalmazta meg. Az első Kórász László igazgató Tápai László szerelővel az autóklub szegedi központjában. (Fotó: Gyenes Kálmán) Skodák, Moszkvicsok, Traban­tok megjelenésével szükségessé vált a gépjármű diagnosztikai park kiépítése. - Mikor volt a legnagyobb tábora a klubnak, jelenleg hányan tartoznak a tagság körébe? - Az „országos csúcsot" 1988-ban jegyeztük, akkor 680 ezren voltak tagjai a klubnak. Ez a szám ma 280 ezer. Ami Csongrád megyét illeti: 28 ezerről csappant a létszám a je­lenlegi 8 ezerre. Néhány éve a területi szervezet tömöríti Bács és Békés megyét is. - Hogyan akarják megnyer­ni az autósokat a klub szá­mára? - A jövőben a kombinált tag­ságra is lehetőség nyílik, ennek előszele a differenciált tagdíj. Aki hétvégenként Szegedről ki­jár a kiskertjébe, annak sok az évi 4300 forintos. Aki viszont 30-40 ezer kilométert fut, az ta­lán szívesebben fizetne akár töb­bet is egy szélesebb körű szol­gáltatásért. Elég arra gondol­nunk, hogy a sárga angyal egyetlen kiszállása 9 ezer forint­ba kerül. Akinek olyan igénye van, hogy akár Párizsból hozzuk haza lerobbant kocsiját, az is megoldható, ám annak ára van. Az úgynevezett assistans-szol­gáltatás azt jelenti, hogy az au­tóklub teljes célbajutási garanci­át biztosít, ez a szolgáltatás szol­gálja a járművek és az utasok biztonságát is. Az érdekvédel­met a jövőben is erősítjük. - Milyen előnye származik abból valakinek, ha klub­tag? - A segélynyújtást annyiszor veheti igénybe, ahányszor szük­sége van rá. A műhelyeinkben többféle kedvezményben része­sül, amikor jármúvét javíttatja. A három megyében egyébként 45 szerelőnk dolgozik. A terüle­ten 50 kilométeres körzeten be­lül biztos van egy bázisunk, akár hol is robban le az autós. Ter­mészetesen a klubéletnek még számos előnye van ezen túl is. - Az igazgató úrnak volt-e kedvenc autója? ». - Az egyik egy 1300-as Lada - mondta nosztalgiázva Kórász László. - Minden volt benne, ami kellett, és minden kéznél. Egészen addig gondoltam ezt így, amíg be nem ültem az első szériából való Opel Astrámba. Akkor jöttem rá igazán, hogy autó és autó között mekkora kü­lönbség létezik... V. Fekete Sándor Négy falu egy „ha|óban" Simicz József, dr. Talpai János, Boldog Krisztina és Bodó Imre polgármesterek azt vallják: négy köz­ség „egyesített erőkkel" könnyebben boldogulhat. (Fotó: Miskolczi Róbert) Egy év­vel ezelőtt, 19 9 9 őszén négy, Sze­ged mellet­ti település polgármes­tere - Boldog Krisztina (Kübekháza), Bodó Imre (Tiszasziget), Simicz József (Deszk), dr. Talpai János (Újszentiván) - úgy dön­tött, hogy újszentiván! székhellyel megalakítják a Tisza-Maros Szög Terü­letfejlesztési Önkormány­zati Társulást. Mai Írá­sunkban arra kértünk vá­laszt az alapitóktól, mi­lyen eredményeket hozott az egy esztendős közös munkálkodás? Azon sokat lehetne vitat­kozni, vajon miért nem fejlődik olyan gyorsasággal a szegedi régió, mint az ország sok más körzete. Mint ahogy számos, szószaporító tanács­kozáson telnek is az órák effé­le szomorkodással. Szerencsé­re azért találtatnak olyan ön­kormányzati vezetők is, akik a meddő búslakodás helyett ar­ról tárgyalnak, miként kellene felgyorsítani a községszépítő beruházások menetét, s azokat a megoldásokat keresik, ame­lyeknek eredményeként a ko­rábbinál komfortosabb lehet településük. Az egykori szegedi járás egyik körzetében mórahalmi központtal a Homokháti Kis­térségi Társulást hozták létre, azzal a bizakodással, hogy így egyesítve a települések erejét, nagyobb eséllyel kapcsolód­hatnak be a területfejlesztési programokba. OFA: az első siker Míg a Tisza túloldalán ta­valy ősszel Tisza- Maros Szög Területfejlesztési Önkormány­zati Társulás néven jött létre az a faluközösség, amelyben Deszk, Kübekháza, Tiszaszi­get és Újszentiván vezetői döntöttek úgy - községük ugyan önálló utat jár be a jövőben is, de egyeztetik a fal­vak érdekeit, s „egy hajóban evezve" nyújtják be pályázata­ikat a pénzosztó fórumokhoz. Az ötlet jó, ugyan ki vitat­ná, de vajon milyen eredmé­nyeket hozott eddig a négy község közös munkálkodása? - kérdeztük a polgármestere­ket, Boldog Krisztinát (Kübek­háza), Bodó Imrét (Tiszaszi­get), Simicz Józsefet (Deszk) és dr. Talpai Jánost (Újszenti­ván) a deszki községházán. Az önkormányzati vezetők első sikerükként az OFA-pá­lyázatot említették. A szegedi kistérség erre a Tisza-Maros Szög régiója nevében nyújtott be pályázatot és nyert 4 millió forintot. A pályázat eredmé­nyeként az úgynevezett gyors­reagálású projekt készítését sajátíthatták el a résztvevők (a program egyébként az Egye­sült Államok Munkaügyi Mi­nisztériuma és a magyar Szo­ciális és Családügyi Miniszté­rium kezdeményezése), vala­mint egy kistérségi informáci­ós központ létrehozásának le­hetőségét nyerték el. Minde­zek segítséget nyújtanak a pri­vatizáció és a szerkezetátalakí­tás során fellépő létszámleépí­tések után kialakuló munka­nélküliség enyhítéséhez, illet­ve egy alulról építkező kistér­ségi gazdaságfejlesztési mo­dell kialakításához. Ezek haté­konyságát csak növeli a Tele­ház-akció, amelynek eredmé­nyeként Újszentivánon műkö­dik Teleház, míg Deszk és Kü­bekháza Telekunyhó, Tisza­sziget pedig Teleházra nyújtott be pályázatot. Brüsszelből érkezik a pénz S ha már pályázatokról esik szó, ki ne maradjon a legna­gyobb. ISPA-pályázat sem, amelyen nyert összegből e négy falu életét alapvetően be­folyásoló beruházás, a csator­názás valósulhat meg. Ennek előzménye 1999 szeptemberé­re nyúlik vissza, amikor is Ti­szasziget és Újszentiván már pályázatnyertes tervét egy gyors jogszabályi változás (veszélyeztetett vízbázisuk mi­att) 2010-re sorolta vissza. Deszk megfelelő anyagi le­hetőségek hiányában csak ter­vezgette a szennyvízelvezető hálózat bővítését, Kübekháza a hatalmas költségek miatt nem is gondolhatott ilyen beruházás megvalósítására. Ekkor döntött úgy a kistérségi polgármeste­rek tanácsa, hogy megkeresik Szeged polgármesterét, dr. Bartha Lászlót, azzal a kérés­sel: próbálkozzon Szeged és a négy Tisza-Maros szögben lévő falu egy regionális pályá­zattal, amelyben Dél-Újsze­ged, Szőreg, Deszk, Tiszaszi­get, Újszentiván és Kübekháza csatornázási programját foglal­nák össze. Dr. Bartha László jónak találta az elgondolást, s azonnal megbízta a Nóvák Gyula által vezetett szakmai stábot a program kidolgozásá­val. Ez év október 27-én szüle­tett meg a kedvező döntés Brüsszelben - Szeged és térsé­gének csatornapályázatát elfo­gadták. Ezt az jelenti, hogy a beruházás költségeinek 50 szá­zalékát uniós pénzekből fede­zik, 40 százalékát a magyar ál­lam állja, míg a települések a csatornaépítés árának 10 szá­zalékát fizetik csupán. A beru­házás egyébként a tervek sze­rint legkésőbb 2002 tavaszán kezdődik meg, s a munkálato­kat 2005 december 31-ig kell befejezni - hangzott el a be­szélgetés során a deszki köz­ségházán. Amikor pedig tovább leltá­roztuk a Tisza-Maros szögében lévő falvak sikereit, elmondták a polgármesterek: közösen ké­szítette el a négy település az úgynevezett SAPARD-prog­ram pályázati tervét is. Remé­nyeik szerint e pályázat kereté­ben többek között a mezőgaz­dasági vállalkozások fejleszté­séhez, élelmiszeripari feldol­gozó üzemek létesítéséhez kapnak majd pénzt az Európai Uniótól. Kerékpárút és agráripari park Persze a Szeged melletti négy falu nemcsak akkor mu­tatja meg közös erejét, amikor pályázatok készülnek. A Ti­sza-Maros Szög Területfej­lesztési Önkormányzati Társu­lás keretében deszki szék­hellyel létrejött az Egyesített Egészségügyi, Szociális és Gyermekjóléti Intézmény is, amely mind a négy településen élők gondjainak enyhítését szolgálja. De jól vizsgáztak együttműködésből a Tisza­Maros szögiek tavaly ősszel és idén tavasszal is, amikor összehangoltan védekeztek Dcszken, Kübekházán, Tisza­szigeten és Újszentivánon a belvíz támadása ellen. Ott dol­goztak az emberek és a gépek, ahol éppen a legnagyobb ve­szély volt, s ennek is köszön­hető, hogy a négy faluban na­gyobb károk sem az önkor­mányzati, sem pedig a magán­vagyonban nem keletkeztek, s kilakoltatásra sem került sor. S hogy milyen gondolatok fogalmazódtak meg a Tisza­Maros szög jövőjét tervezget­ve? A polgármesterektől meg­tudtuk: a csatornaépítési beru­házással egy időben szeretnék együttes erővel fejleszteni tér­ségük idegenforgalmát, még­pedig úgy, hogy településeik a falusi turizmus kedvelt célál­lomásai legyenek. Emellett közösen kívánnak létrehozni egy olyan agráripari parkot, amelynek előnyeit a Tisza­Maros szög többi faluja, vagy­is Ferencszállás, Klárafalva és Kiszombor is élvezhesse. S ha minden a tervek szerint alakul, nem is olyan sokára kerékpá­rutak kötik össze a Tisza-Ma­ros szög településeit - vázol­ták terveiket a négy falu ön­kormányzatának első emberei. Bátyi Zoltán Gondolhattuk volna, ekkora hely nem lesz elég, hogy minden telefonunkat megmutass A legolcsóbb Westel mobil * A készülékek csak Westel előfizetői kártyával használhatók. " Csak új Westel előfizetéssel, kéléves szerződéssel, amíg a készlet tart. Az összeg a kezdő részlet, amelynek befizetése után a készülék elvihető. 24*1375 Ft havi forgalmidíj-kedvezmény tartozik, további leltélelek és információ: 1230 (a Westel hálózatából díjmentesen hívható), 265-9210, az üzletekben, illetve a Westel partnereknél, www.weslel.hu Alcatel OTC/Sl* 6 900 Ft** Az árakhoz 24 havi törlesztőrészlet és ennek megfelelően

Next

/
Oldalképek
Tartalom