Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-20 / 271. szám

HÉTFŐ, 2000. NOV. 20. RIPORT 17 Egy szegedi klerikus Mikszáth írásában Mikszáth Kálmán (1847 -1910) 1878 és 1880 között a Szegedi Napló belső munkatársa volt, írásai azonban később is szerepeltek a lapban. A nagy palóc szegedi kötődéséről és tevékenységéről több helyi kutató, irodalmár közölt cikket, tanulmányt (Apró Ferenc, Lengyel András, Nacsády József, Péter László). Az alábbiakban Mikszáth egyik, szegedi emlékeit feldolgozó írása alapján eredünk - az általa ismert és művében említett - szegedi katolikus pap, Ivánkovits János nyomába. Mikszáth Férfinézőben című cikkében (Szegedi Napló, 1900. május 5.) emlékezik meg 189l-es szegedi látogatásáról, amikor is Tisza Lajos és Munkácsy Mihály kísérőjeként érkezett „a paprikák városába." Munkácsy híres festményéhez (Honfoglalás, 1893) keresett modelleket az Alföldön, kiket a vele lévő fényképész örökített meg. így lettek az alföldi pásztorokból - legalábbis a festményen - honfoglaló vezérek. Az egyik, szemérmesebb öreg pásztort csak csellel lehetett rávenni a fotózásra. Erről Mikszáth így tudósít: „Egy vén pásztor, aki azóta vezér lett Árpád környezetében, de akkor még a tokányt kavargatta, leginkább tetszett Munkácsynak, de sehogy sem engedte magát levétetni, leszegve a fejét az üst felé makacsul: - Nincs már neköm szeretőm, ne izéljenek. Végre kifogott a pásztoron orvul Ivánkovits János, aki azóta rozsnyói főpásztor lett, de akkor még maga is a tokányt kavarta, az igazi pásztorokkal. Úgy tett a kanalával, mintha a lé habját szórakozottságból a pásztor arcába akarná fröccsenteni, mire az ijedten fölkapta a fejét, és esett, csatt, a momentgép odateremtette az örökkévalóság számára." De ki volt - a rókusi plébánosként, rozsnyói megyéspüspökként, helytörténeti íróként egyaránt jelentős - Ivánkovits János, Mikszáth, Tisza és Munkácsy barátja? 1846. december 24-én született, Ivánkovits János üveges mester és Mikula Rózsa fiaként. Tanulmányait a szegedi piaristáknál végezte, majd Temesvárott hallgatott teológiát. 1870. május 5-én szentelték pappá; 1873-tól Törökbecsén. 1877-tól Szegeden. a belvárosi plébánián szolgált káplánként. 1877-ben a szegedi főreáliskola hitoktatójává nevezték ki. 1885 áprilisától Szegedrókusi plébánosként tevékenykedett, s 1887-ben a szegedi második választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. (Ettől az évtől volt tagja a törvényhozásnak Mikszáth Kálmán is.) A Szabadelvű Párt színeiben indult; kapcsolata innen eredt Tisza Lajossal, aki ebben az időben a szegedi első kerületet képviselte. Valószínűleg Mikszáthtal is a parlamentben került kapcsolatba, de ismeretségük eredhetett az író szegedi éveiből is. Ivánkovits haladó egyházpolitikai felfogásával elnyerte a kormány elismerését: 1892. december 5-én a katolikus egyházi ügyeket intéző kultuszminiszteri osztálytanácsossá nevezték ki. 1892-ben nevét ott találjuk a Dugonics Társaság szervezői között. Címzetes egyházi méltóságokat is viselt - vásárhelyi apát (1891), majd dulezigvai püspök (1894) címet nyert. 1896-től a főrendi ház tagjaként tevékenykedett. Rozsnyói püspökké 1898-ban nevezték ki, ám tisztségéről 1904-ben lemondott, s 1910. március 31-én bekövetkezett haláláig Budapesten élt. Helytörténeti könyve a szegedi Alsóvárosi templom története címmel 1884-ben jelent meg Szegeden. A Mikszáth Kálmán művében feltűnő szegedi klerikusról szóló anekdotát nem tudjuk sem alátámasztani, sem cáfolni. (Itt említjük meg, hogy Mikszáth Kétezer Salamon című írásában felbukkan egy másik jelentős szegedi pap: Kreminger Antal prépost, belvárosi plébános.) A szegedi olvasó számára mégis fontosak a fentebb idézett sorok, ugyanis Ivánkovits János személye, tevékenysége rámutat a katolikus egyház meghatározó helyzetére Szeged műit századi művészeti, társadalmi és politikai életében. Miklós Péter Mindszent - Csíkmindszent: testvértelepülések (7.) Ezerszázait a csíki dombok között Hetvenöt évvel ezelőtt Az első keresztrejtvény a Délmagyarországban Pál Péter alpolgármester büszkén mutatta meg, milyen dombok szegélyezik községüket Megsárgult újságlapok között kutatni, meg-megállni, elolvasni az évtizedekkel ezelőtt történt eseményekről készült tudósításokat - csodálatos élmény. Aki ezt teszi, talán több ismereti anyagot gyűjthet össze, mint aki a ma internetes „szörfözéssel" végigsuhan a világhálón... Nos, egy szegedi polgártársunk, Garai János, évek óta bújja a régi újságokat, kutat, s mint mondja, kiváltképpen a keresztrejtvények akkori formája, tartalma, megjelenítése kelti fel érdeklődését. Garai János, nyugdíjas szegedi tisztviselő évtizedek óta foglalkozik keresztrejtvény készítéssel. Elmondása szerint, ifjú kora óta érdekli ez a téma, ám igazán csak akkor vált hobbivá számára a „tevékenység", amikor megjelent a számítógép. Inspirációi alapján, fia külön szoftvert készített számára az adatállomány kezelésére, akkor látott hozzá a különböző típusú, méretű rejtvények készítéséhez. Mindez örömet szerez neki, mondja. E hobbival foglalkozó olvasónkat az is érdekelte, hogy kedvenc napilapjában mikor jelent meg az első keresztrejtvény. Hosszas kutatás, utána járás kellett, mígnem megtalálta a legelsőt: 1925. szeptember l-jén jelent meg a DélmagyarorEz volt az első: a megfejtés tengelyében - Délmagyarország. (DM-archív) szagban az első keresztrejtvény. Készttője Bokor Lajos, budapesti lakos volt. Az akkori szabályok szerint a megfejtőknek kitöltve kellett beküldeniük az egész rejtvényt. Az első után heti rendszerességgel közölt lapunk keresztrejtvényeket, s teszi ezt ma is. Itt kell megjegyezni, hogy az első néhány rejtvényt ugyan még budapesti „szerző" készítette, de azt követően megjelentek a szögedi tudorok is, akik ugyanolyan jókat gyártottak, mint a székesfővárosiak... Garai János, aki a közeljövőben külön kötetben szándékozik kiadni eddig készített keresztrejtvényeit, kutatásai folyamán még egy történelmi adatra is rálelt. Jelesül arra, hogy lapunknak e téren sem kell pironkodnia (mint egyébiránt más vonatkozásban sem), hiszen az országban a napilapok közül másodikként nálunk jelent meg keresztrejtvény. Az első a budapesti Ma Este című lapban volt. Mindössze fél évvel előzött meg bennünket: ott 1925. február 22-én látott napvilágot, a később az olvasók kedvencévé vált szellemi tornának ezen eszköze... A 75 évvel ezelőtt történt első lépések után, ez az „ágazat" olyannyira kifejlődött, hogy külön rejtvény újságok jelentek meg, mitöbb, ma már rejtvény bajnokságokat is tartanak. Kisimre Ferenc Csongrád megye telep ü I é s e i közül legalább tucatnyi választott magának testvérközséget Romániában. Természetesen, főként Erdélyből, a magyarok lakta helységek közül. A kapcsolat többnyire az önkormányzati küldöttségek, művészeti csoportok csereutaztatásából áll, a delegációtagok ismerősei pedig az élménybeszámolókkal, apró ajándékokkal lesznek gazdagabbak. Munkatársaink arra vállalkoztak, hogy néhány települést felkeressenek, ízelítőt adva azok életéből. Sorozatunk befejező, hetedik részében a Csongrád megyei Mindszenttel barátkozó Csíkmindszenten készített riportunkat olvashatják. Kirázza az emberből a lelket ez az út - jegyezte meg frappánsan fotóriporter kollégám, amikor a dombok között kanyarogva, araszoló tempóban közeledtünk Csíkmindszent felé. Ugyanakkor lépten-nyomon megállított: Ezt nem lehet nem lefényképezni! - felkiáltással kattogtatta masináját, amely hol egy kosárban pihentetett csecsemő mosolyát vett célba, hol pedig a távolban, saját földjükön szorgoskodó embereket. Ezután nem is nagyon csodálkoztunk rajta, hogy először végiggurulva a falun egy teremtett lelket sem találtunk. Amikor visszakanyarodtunk, akkor pedig éppen az alpolgármesterbe sikerült botlanunk. Nem sétál a pityóka - Ne csodálkozzanak rajta, hiába van szombat, ki kell használni a jó időt, a pityóka, a krumpli nem jön be magától a földről - köszöntött bennünket a fiatal, mindössze 23 esztendős Pál Péter. Az ezerszáz lelkes faluban 380 ház áll. Elvétve akadnak ugyan vegyes házasságok, ám azokban is magyarul emlegetik egymás felmenőit, ha a helyzet ügy hozza. Az emberek főként a mezőgazdaságból élnek. Dolgoznak a néhány hektáron, amit a rendszerváltás után visszakaptak. Néhány tehén is elbődíti magát a portákon. Csakhát a tejből nehezen tudnának üzletet csinálni, amikor három literért adnak annyi lejt, ahányat egyetlen üveg sörért kémek a kocsmában. A legnagyobb munkáltató helyben az asztalosműhely, ahol a famunkák mellett még bútorokat is készítenek. Innen 70 mindszenti családfő viszi haza havonta a fizetést, ami nem sok, de azért mégiscsak lehet rá építeni. A község egyébként a 17 kilométerre lévő Csíkszentkirályhoz tartozik közigazgatásilag. Jó lenne az önállóság, 1968-ig meg is volt, de az újabb függetlenség még odébb van, nincsenek meg hozzá a feltételt. Telefon: minden tizediknek Málnási Katalin, a csinos óvónő fejből sorolta a helyi oktatás főbb adatait: Negyvenegy óvódásunk van, ketten, két csoportban foglalkozunk velük. Az iskolában, amelyben természetesen magyar nyelven folyik az oktatás, 3 tanító és 8 tanár dolgozik. Az első és a harmadik osztályban összevontan történik a tanítás. Az elballagó diákok nyolcadik után általában Csíkszeredában, Csíkszentmártonban tanulnak tovább. A településről naponta 10 autóbusz indul a 8 kilométerre lévő megyeszékhelyre, Szeredába. Jelenleg negyven házban szólal meg a telefon. A víz minden portán bent van. A doktornő hetente jár ki a városból, ha közben történik valami, akkor Szeredába kell beszállítani a beteget. Szolgáltatók nem igen vannak a faluban, miként a munkahely is kevés, ennek ellenére nem jellemző az elvándorlás. Sőt! A rendszerváltás után sorra szűntek meg a nagyobb üzemek a városban - ez a folyamat Csongrád megyében sem ismeretlen! a szerk. kiszorultak onnan az egykori munkások. Mindszenten viszont szerényen-szépen gazdálkodhatnak. Ha valami nagyobb dolog szükséges, vagy ha színházba akarnak menni, akkor sem kell sokat utazniuk a megyeszékhelyigEmberség és helytállás Csovortáni Etelka tanítónő, férjével együtt, 1956 szeptemberétől oktatta a csíkmindszenti gyerekeket a betűvetésre. Összevont osztályokban folyt a munka, egyszerre 60-70 nebulót szólított be a tanterembe a csengő. Büszke rá, hogy a kezük alól kikerültek nem hoztak szégyent rájuk. - Ember legyél, álld meg a helyed, dolgozz becsületesen! - ezt tanítottuk a gyerekeknek, mondta a tanítónő, aki jelenleg 745 ezer lejes nyugdíjából (nincs 10 ezer forint!) él, meg persze állatokat tart, hogy boldoguljon. Pál Péter bizakodik. Az RMDSZ támogatásával az alpolgármesteri székbe került fiatalember - akinek azért napi 36 kilométert kell autóznia, hogy bele ülhessen abba a bizonyos székbe - optimizmusa abból táplálkozik, hogy az előző, szentkirályi polgármestert sikerült leváltani. Az csak a saját faluját fejlesztette, elfeledkezett róluk és a szentimreiekről. Az új polgármesterrel jó a kapcsolat. És ha központi támogatásokat is sikerül szerezniük, akkor nincs akadálya az előre lépkedésnek. Ha nem is mérföldes léptekkel, se azért lehet fejlődni. Sajnos, van honnan. V. Fekete Sánder Bizony, ilyen ekével forgatják ma is a földet Csíkmindszenten. (Fotó: Gyenes Kálmán)