Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-28 / 278. szám

# Torony alatt A Délmagyarország melléklete a szegedi önkormányzat megbízásából Enyhítik a cukorbetegek gondjait Sorstársi tanácsadókat képeztek Ne féljünk r

utaképpen kérdőjelet, felkiáltójelet is használhattam volna a címben. Nem tettem. Hogy miért? Mert elgondolkodtam néhány, szűkebb és tágabb környezetemben történt eseményről, közelben és távolban megélt történetről. Az egyik négy évvel ezelőtt történt, amikor nem sokkal a daytoni egyezmény aláírása után Bosznia fővárosában, Szarajevóban jártam. Egy tízemeletes, a háborúban teljesen kiégett toronyház földszintjén, az ott zöldség-gyümölcs boltot nyitott árussal beszélgettem. (Vevő még alig volt, igaz, lakó sem, így azután hosszan cseveghettünk a Mirza nevet viselő zöldségessel.) Jól kiveséztük az elmúlt év történéseit, a szerb támadások által pokollá vált szarajevói hétköznapokat, meg a jövőről is szót ejtettünk. Azt kérdeztem tőle: mikor lesz e térségben béke? Mirzának nem volt ideje válaszolni. Tudniillik, beszélgetésünk ideje alatt végig ott guggolt (tipikus muzulmán pihenő póz) egy fiatalember a pult mellett, néma volt, hallgatott. Most felugrott, felrántotta az egyik karján az ingét és észvesztően ordította: Amíg ezt látod, nem lesz béke! Az „ez" egy gránáttépte lyuk volt, olyan mély, hogy a csont is látszott... Sokáig kísértett álmaimban ez a kép. Azután Mostarban, Jablanicán, s egyéb bosnyák városokban járva, meg a szarajevói nemzetközi békefenntartókkal beszélgetve megtudtam, hogy csaknem .? millió akna „lapul" az ország véráztatta földjében, láttam a csonkolt lábú kicsi gyerekeket, asszonyokat, idős férfiakat. Ők a harcokban sem vettek részt. Féltem. Azután következett Koszovó. Tőlünk nem is oly' messzire. Fegyverek tömkelege került ebbe a térségbe. Egyik és másik oldalon is halmozták a gyilkolásra alkalmas fegyvereket. A minapi szegedi konferencián kiderült, hogy csak Szerbiában 1 (azaz: egy) millió lőfegyver van - legálisan - a polgároknál! Sőt: 46 légvédelmi ágyút is birtokoltak a derék hadfiak... Most, hogy bekövetkezett a demokratikus fordulat Jugoszláviában, átjárhatóbbá váltak a határok, félő, hogy a „nem legálisan" birtokolt fegyverarzenálból hozzánk is juthat valamennyi. A felvetés teljesen jogos. A

leírt információk, tények azonban csak egy részét képezik a teljes valóságnak. Ma ugyanis teljesen más a helyzet a Balkánon, mint akkor, amikor én jártam Bosnyákföldön, s merőben más, mint mondjuk két hónappal ezelőtt, amikor még Milosevics uralkodott a balkáni hegyek és a bácskai sík rónák felett! A nemzetközi közösség (végre) belátta, hogy nemcsak a katonai ellenőrzés révén lehet és kell kordában tartam a kézi lőfegyverek terjedését, hanem a civil szervezetek, egyesülések által is. Erre volt jó például a múlt héten, a Szegedi Biztonságpolitikai Központ által szervezett konferencia is, amelyen 21 ország és a nemzetközi szakértők ültek egy asztalhoz, hogy nyíltan, minden visszafogottság nélkül beszéljenek a bennünket fenyegető veszélyről. S ha ilyen találkozók, eszmecserék vannak - az érintettek bevonásával is -, akkor jóval derűlátóbban nézhetünk a közeli jövőbe. Mindezek ellenére mégis feltehetjük a kérdést: Ne féljünk? Ne. Kisimre Ferenc Főkertészi beszámoló Mindennapunk helyszíne - a zöldterület Dr. Durszt Ferenc volt az egyik előadója a cukorbetegek bentlakásos tanfolyamának. (Fotó: Miskolczi Róbert) Félmillióan vannak Magyarország lakosságának mintegy 5 százaléka szenved úgynevezett 2-es típusú cukorbetegségben. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a betegeknek még van inzulin termelésük, csak a szervezet nem tudja az inzulint hasznosítani. Ezek szerint tehát mintegy 500 ezer regisztrált cukorbeteg van hazánkban. Ennél azonban valószínűleg többen vannak, hiszen statisztika szerint egyébként több mint 7 év eltelik, mire valakiről kiderül, hogy cukorbeteg. Szeged és térsége környezetében közel 11 ezer ilyen beteget tartanak nyilván. K. F. Szeged megyei jogú város önkormányzata feladatai között szerepel közterületeink, parkjainak rekonstrukciója, valamint a korábban felmerült hiányok pótlása. Ez évben önkormányzatunk 35 millió forint zöldfelület fejlesztési alapot hagyott jóvá, mely korábban nem volt. Szeged parkjait, fasorait kívánja esztétikailag és funkcionálisan javítani. Ennek keretében befejezzük a Várkert elsó ütemének automata öntözőrendszerét. helyreállítjuk a Tisza-parti sétánnyal összekötő lépcsőrendszerét. A sokat vitatott farekonstrukció, és növény-egészségügyi feladatokat (fák metszése, száraz ágak levágása, elszáradt fák kiszedése, visszavágott ágak sebkezelése) elvégezzük a Szegedi Környzetgazdálkodási Kht. szakmai segítségével. A századfordulón kialakított parkszerkezetet kívánjuk visszaállítani, megőrizve a jelen időkben kialakult funkciót. A megnövekedett forgatom és a korábbi években JJJpasztalható elhanyagoltsájrmiatt, a fák legyengültek, ren4s|eres növényvédelmi kezelesbe kellett részesítenünk azokat. Koncepciónk szerint, a Várkertben biztosítanunk kell a növények egészséges növekedését, természetes formájuk kialakulását. így a növények ellenállóbbak lesznek és a kemikáliák használatát vissza tudjuk szorítani. A fák életkörülményeinek kedvező biztosítása érdekében - hasonlóan az emberi vitaminokhoz - a Kht. magasnyomású tápanyag-utánpótlásban részesítette a Stefánia értékes növényállományát. Jövőre elkészül a Széchenyi tér felújítási koncepciója. Célunk a 120 év alatt telepített növényállomány értékes növényegyedeinek megőrzése hosszú távon. Álláspontunk szerint törekedni kell fenntartható és hagyományainkat megóvó park megőrzésére. Az önkormányzat által jóváhagyott zöldfelületi alap terhére első lépésként a platánok növény-egészségügyi fanyesését és sebkezelését végezzük el. Az „elfeledett" újszegedi liget újraélesztésével többen próbálkoztak az utóbbi időkben. Véleményünk szerint hosszú távú koncepcióval valósulhat meg a liget rekonstrukciója. A liget főfasorán is elvégezzük a szükséges növény-egészségügyi nyesést és sebkezelést. A jövő évre kidolgozunk egy hosszú távon fenntartható zöldfelület koncepcióját a képviselőkkel, a Városgondnoksággal és a Környezetgazdálkodási Kht.vel közösen. Remélem, hogy az önkormányzat továbbra is szolgálhatja a város polgárait. Kérem az észrevételeiket, javaslataikat juttassák el hozzám, hogy együtt többet és jobbat tehessünk Szegedért. Forró Marianna főkertész Ötnapos bentlakásos tanfolyamot tartott a múlt héten a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület. Összesen 12 - szegedi és környékbeli - résztvevő számára tették lehetővé, hogy 5 napon át a Kálmán panzióban, neves szakemberek előadásait hallgassák. Olyan önként jelentkezők jöttek el Szegedre, akiket az orvosuk is javasolt erre a képzésre, s akik saját környezetükben szeretnék az ott élő cukorbetegeket segíteni. A tanfolyam hallgatói pénteken, a sikeres vizsga után mindannyian Sorstársi segítő oklevelet kaptak. A jelentkezők között akadt olyan, aki gyógyszeres és diétás cukorbeteg, volt, aki a diéta mellett inzulinozza magát, és olyan is, aki nem cukorbeteg, de szeretné a betegeket segíteni, ezért igyekezett a betegséggel kapcsolatos tudnivalókat elsajátítani. A hallgatók elméleti és gyakorlati tudnivalókkal ismerkedtek az 5 nap alatt. Elsősorban a diéta alkalmazásának körülményeit és feltételeit kellett elsajátítaniuk. Ez az egyik legfontosabb tudnivaló e betegséggel kapcsolatosan, s a tapasztalat azt bizonyítja, hogy vannak olyanok, akik egy évtizede cukorbetegek. de nem ismerik a diéta összeállításának szabályait. Anélkül viszont hiába adja magának az inzulint, mert ha a diéta nem jó, akkor nem ér semmit az egész inzulinművelet. Különleges néprajzi kiállítás nyilt a szegedi Hangoskönyvtárban vakok és gyengén látók számára. A tárlat érdekessége, hogy minden megtapintható és megszagolható, így maguk módján a nem látó emberek is megtapasztalhatják, hogy milyen használati tárgyak vették körül a Tisza partján élő eleinket. A tapintható tárlaton szegedi, tápéi, és dél-alföldi néprajzi tárgyakat láthatnak, tapinthatnak és szagolhatnak az érdeklődők. A kiállított értékek egy része a tápéi honismereti gyűjteményből, egy másik része a szegedi alkotóházból származik. Bár a tárlat elsősorban vakoknak létesült, de természetesen ugyanúgy nyitva áll a látók számára is, ám nekik ez valószínűleg nem lesz akkora élmény, mint a vak embereknek. Ugyanis a tárlat eltér a hagyományos múzeumi tárlatoktól, itt nem megfelelő távolságból kell szemlélni a tárgyakat, hanem tapintani és megfogni kell azokat. Nagy lehetőség ez a vak embereknek, hiszen közelebbről is megismerhetik Mindezt már Nagy Ferencné Bíró Ilona, a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület elnöke mondja, aki a bentlakásos tanfolyam szervezője is egyben. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a panzióban 4 szegedi, 2 sándorfalvi, továbbá l-l rúzsai, bordányi, domaszéki, kömpöci (Bács-Kiskun megye), továbbá 2 kisteleki jelentkező vett részt a továbbképzésen. Az előadók névsora is hosszú, s a szakterület is változatos. így például azokat a használati tárgyakat, amelyekről eddig csak hallottak, vagy felolvasott irodalmi alkotásokból értesültek. Például számukra is megnyugtatóan lehet így tisztázni, hogy mi a különbség a kukoricacsuhé, a szalma és a nád között. A vakok barangolását a kicsiny előadást tartott dr. Holzinger Gábor főorvos (belgyógyászdiabetológus), dr. Dégi Rózsa (szemész), dr. Császár Tímea (belgyógyász), dr. Kovács Réka (bőrgyógyász), Kósa Andrea (gyógytornász), dr. Rattai Katalin (ortopéd-főorvos), dr. Durszt Ferenc főorvos (belgyógyász), dr. Takó Ibolya (belgyógyász), Szabó Sándorné (dietetikus), dr. Hódi Miklós főorvos pedig a szakmai irányítását végezte ennek a fontos összejövetelnek. Fekete könyvtárban mindig segíti valaki, elmagyarázza nekik a tárgyak rendeltetését, esetleg történetét. A kiállítás szervezője, Molnár Mária, a szegedi vakok klubjának „lelke", lapunknak elmondta, hogy egy nagyobb kezdeményezés része ez a tárlat. Ugyanis néLászlóné és Komlódi Rozália szakápolók a műszerek és az inzulin-beadó eszközök használatát oktatták. Különben a szervezők és az előadók is társadalmi munkában vettek részt az egyhetes tanfolyam lebonyolításában. A felmerülő egyéb költségeket pályázat útján, a Soros Alapítványtól kapott támogatásból fedezték. Természetes és diabetikus élelmiszci; tJtnékeket hoztak a helysz]rfre.*és azok elkészítését is tanulták. (Egyébiránt, hány évvel ezelőtt Budapesten neves művészek közreműködésével állították ki a vakok számára köztéri szobrok kicsinyített mását. Innen jött az ötlet és a klubvezető tagoknak tett ígérete, hogy Szegeden is megszervezi ezt a kiállítást. Mivel Molnár Mária a szervezés során akadályokba ütközött, de az ígéretét sem akarta megmásítani: néprajzi kiállítást szervezett barátainak. A néprajzi tárgyak kapcsán a klubvezető tervezi, hogy a kéthetenkénti klubtalálkozókon néprajzi „fejtágítót" is szervez, ahol majd játékos formában tanulhatják meg a vakok azt, hogy eleink egy-egy tárgyat mire is használtak. Ezekre a találkozókra amúgy harminc-ötven klubtag mindig el szokott jönni, a vakok, a látók, családtagok, rokonok, barátok és persze a könyvtárosok. Molnár Mária munkáját segíti a Hangoskönyvtár, és különösen Móricz Nikoletta téves az a felfogás, miszerint a diabetikus élelmiszereket bármikor fogyaszthatja a cukorbeteg, pusztán azért, mert az diabetikus!) Az előadók azt is szemléltették, hogy miként kell elkészíteni ezeket az ételeket. Egy levélmérlegre tették a készítendő adagot, s a szénhidrát-tartalmukról függően számolták ki, hogy az elkészített étel megfelel-e az orvos által előírtaknak - a napi diétának. Általában 5-6 étkezést kell „bekalkulálni" egy napra, s az ételadagot is ennek megfelelően elkészíteni. Itt a tanfolyam résztvevői teljesen egyedül készítették el saját étrendjüket, az ebédet viszont a panzió tulajdonosa, az előírásoknak megfelelően, az ő utasításaik szerint. Mint mondják, nagy szakszerűséggel. Dr. Szanka János, rúzsai állatorvos szerint nagyon hasznos volt a tanfolyam, mert sok olyan kérdésre kapott választ, amelyre eddig nem. Közelébe kerültek egy olyan probléma kezelésének, amelyet nemzeti gondnak is lehetne nevezni, ha csak a nyilvántartott cukorbetegek számát vesszük alapul. Olyan prognózisok is napvilágot láttak, amelyek szerint a betegek száma 2015-re megkétszereződhet! Szanka doktor szerint ez a jóslat még korábban bekövetkezhet...Úgy véli, az egsészségügy nem tulajdonít ennek a kérdésnek kellő fontosságot, nem figyel oda a társadalom sem. Divatos kifejezéssel: alulról kellene építkezni. Nos, a tanfolyam résztvevői mostantól már megkezdhetik ezt az alaulról építkezést. Papírjuk van róla. Kisimre Ferenc könyvtárvezető, valamint a Somogyi könyvtár munkatársai. Ezen kívül különbőzo pályázatok szolgálnál? afra. hogy segítsék a klubvezetőt céljai megvalósításában, de érdeklődik a HangosjkŐnyvtár - melyet tizenkilmc évvel ezelőtt éppen a vakok számára létesített a város sorsa felől az önkormányzat is, különösen Török Csaba, aki e körzet önkormányzati képviselője, és aki a mostani kiállítás megszervezésekor is sokat segített. Keresztényié Ábrahám Mária is klubtag. A kiállítás tárgyai közül néhányat már ismert, de volt olyan is, ami újdonság volt. A hölgy megerősítette, hogy az érintés a gyengén látó számára a látást jelenti. Példaként hozta fel a hímes tojást, melyet a látók a színek alapján látnak másnak, míg a vakoknak az előkészített, még festetlen tojáson lévő viaszmintázat kitüremkedései teszik azt mássá, különbözővé. A festetlen tojást, és a többi érdekes, sajátos tapintású néprajzi tárgyat még két hétig láthatják, szagolhatják és foghatják meg az érdeklődők a szegedi Hangoskönyvtárban (Stefánia 2.). Sarnyai Tibor Tapintható tárlat a szegedi Hangoskönyvtárban „Az érintés a gyengén lété számára a látást jelenti" Új tárgyakkal, anyagokkal ismerkednek a kiállítás látogatói. (Fotó: Miskolczi Róbert)