Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-30 / 254. szám

TAKARÉKSZÖVETKEZET Szakács Réka K. Jakab titokzatos átváltozása K. Jakab csíki székely volt. Tömött fekete üstököt, elálló füleket és ritmusos lábat örökölt pödrött bajszú, pálinkás apjától, aki jó pár évtizeddel azelőtt a szeredai kultúrház néptáncosa volt. K. Jakab apjából csak a bajusz emlékeztetett a portásfülke pálinkás szendergésében a néptáncos múltra. Na, meg maga K. Jakab, a fiú, mert a régiek, akik ismerték az apját még csűrdöngölő korából, váltig állították, hogy az apja harminc évvel ezelőtti megelevenedett mása. És valóban, K. Jakab eleven lábakkal született. Önálló életet élő. öntörvényű lábak voltak születésüktől kezdve. K. Jakab erre némileg későn jött rá, amikor a sokadik apai nadrágszíjas egzecíroztatás ellenére is a füstszűrő nélküli cigaretta és a pálinka árával ismételten a kocsma helyett a könyvesboltban kötött ki. Ilyenkor egy újabb rossz papírra nyomtatott Kriterion vagy Dacia kiadású Farkas Árpád, Kányádi Sándor vagy Marin Sorescu kötettel, enyhe önkívületi állapotban vitték haza a lábai, ráadásul ritmusos tánclépésben. „Engem anyám megátkozott mikor a világra hozott hogy a lábam meg ne álljon meg ne álljon mind idegenföldön járjon hateha". Ez a táncos lábú szemtelenség minduntalan kegyetlenül kihozta a sodrából K. Jakab nikotin- és pálinkavágytól remegő bajszú apját, aki ilyenkor nadrágA győztes novella A Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja és a Millenniumi Országjáró szerkesztősége „Haza, ahol a szfv lakik" című novellapályázatának egyik fődíját egy szegedi kutatóorvos, dr. Szakács Réka nyerte el, akit szombati lapszámunkban már bemutattunk. Ezúttal a győztes novellát adjuk közre, amit közel másfélezer pályamunka közül választott ki a neves irodalmárokból álló rangos zsűri. szíjjal és ököllel nyomatékosította elégedetlenségét, a nadrágszíjat mindenekelőtt K. Jakab táncos lábának adresszálva. K. Jakab ilyenkor bármennyire szeretett volna parancsolni a lábainak, nem tudott, azok egyre sebesebben és hangosabban ropták. „Idegen földön jártam volt jutott nékem a bánatból" vagy ha úgy hozta a kedvük „érik a ropogós cseresznye a csitári hegyek alatt hosszú út porából köpönyeget veszek". Egy ilyenképp eltáncolt alkalom után K. Jakab így szólt: - Elmegyek. S mivel ez már azután történt, hogy szabadon lehetett jönni-menni az akkor hetvenéves határon átal, K. Jakab elment Németországba. Mivel ott is vannak dolgok, sok mindent látott. Közben pedig tanult németnek lenni. S mikor már nagyon közel volt ahhoz, hogy német legyen egészen, beidézték az idegenrendészetre, ahol teljesen félreérthetetlenül lerománcigányozták. K. Jakab, aki szinte német volt már, azt hitte nem jól érti a mondást. Azonban lábai, az öntörvényűek, emlékeztek. A sátorverésre, a ló szügyére, a sztyeppére. K. Jakab akkor vonatra szállt, és eljött haza Magyarországra. Mivel itthon is vannak dolgok, sok mindent látott. S mikor már nagyon közel volt ahhoz, hogy magyar legyen egészen, az egyetemenI ahol akkor már tanított, teljesen félreérthetetlenül azt mondta neki valaki: - Jönnek ide ezek az afgánok meg az erdélyiek és elfoglalják a helyünket. K. Jakab akkor titokban átváltozott. Fekete, bozontos üstöke, elálló fülei és ritmusos lábai nem árulták el, de egyre táguló szívében bizonyosságot nyert a sejtés: az afgán székelyek nemzetségéből yaló. K. Jakab olykor megsimogatja a nadrágszíját, beleszippant a pálinkaszagú levegőbe és titokzatosan elmosolyodik. Teheti, hiszen senki észre nem vette, hogy titokban afgánná változott. 8 HAZAI TÜKÖR HÉTFŐ, 2000. OKT. 30. Emlékezés a forradalom győzelmének napjára Ma is kérdés, mi történt Budapest (MTI) Az '56-os Szervezetek Egyeztető Tanácsa első alkalommal szervezett ünnepséget október 28-a, az 1956-os forradalom győzelmének napjára szombaton, Budapesten. A rendezvényen Ábrahám Dezső, az '56-os Szellemiségű Magyar Nemzeti Párt elnöke emlékeztetett arra, hogy 1956. október 28-a a forradalom győzelmének napja volt. Felidézte: mivel a harcolók és a „pesti srácok" vezetői előző nap elutasították a Nagy Imre-kormány és a szovjet hadvezetés fegyverletételi felhívását, azok október 28-án kénytelenek voltak feladni a harcot. Szakály Sándor, a Hadtörténeti Intézet főigazgatója, az ünnepség fő szónoka úgy vélekedett, hogy még ma is kérdés, mi történt 1956-ban. Utalt aira, hogy 1956-ról Magyarországon hosszú ideig két történelem létezett: a megélt és a megírt, és ez a kettő nem mindenben fedte egymást. Homoki János, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta: az '56-os „pesti srácok" győzelmének eszmeisége a mai napig kísért, és föl van írva a polgári koalíció zászlajára. Semsey Lajos, az '56-os Magyarok Világtanácsának elnöke leszögezte: Magyarországon azt megelőzően több mint száz éve nem volt olyan egységes a nemzet, mint 1956-ban, ennek tudható be a kormánnyal és a szovjet katonai erőkkel szembeni győzelem. Megjegyezte: az '56-osok egységét mára már keresgetni kell, mivel ismeretei szerint 16 különféle egyesületbe sodródtak szét. Kérte, hogy tömörüljenek mindannyian egy szervezetbe, mert a kormány segítségét így kaphatnák meg. Pongrátz Gergely, az '56-os Magyarok Világszövetségének elnöke közölte: elvi nézetkülönbségeik miatt az '56-osok közötti egység éppen úgy megteremthetetlen, mint a nemzeti egység a pártok miatt. A ma esti koncert főszereplőjét, a Musica Parlante Kamarazenekart nem kell bemutatni Szegeden. Alapító karnagya, Meszlényi László huszonöt éven át volt a Szegedi Szimfonikus Zenekar angolkürt- és oboaművésze, és 1967 óta tanít a konzervatóriumban oboát és zenetörténetet. A diákjaiból álló kamaraegyüttes specialitása a régi zene, de repertoárján szerepelnek romantikus és kortárs művek is. A zenekar sikerrel vendégszerepelt már Olaszországban, Belgiumban, Spanyolországban és Norvégiában is, a Neerpelti Nemzetközi Fesztiválon pedig Cum Laude I. díjat nyert. Meszlényi László zenepedagógiai munkásságát Weiner Leó-díjjal ismerték el. Ma esti koncertjükön - amelyen szólistaként Januj Anna működik közre blockflötén Handel g-moll concerto grossója, Haydn C-dúr szimfóniája és Telemann a-moll Salgótarján (MTI) Nem bízhatjuk személyek alkujára a Magyar Szocialista Párt 2002-es választási esélyeit - szűrte le a kongresszus előkészítésén dolgozó jelölő bizottság előtt a minap történtek tanulságát szombaton Salgótarjánban a párt ügyvezető alelnöke. Kiss Péter az MSZP Nógrád megyei tisztújító küldöttértekezletén Salgótarjánban Nem múlhat személyek alkuján Az MSZP választási esélye szólt az úgynevezett három tenor kérdéséről, s leszögezve: kollektív, a párttagsággal egyeztetett forgatókönyvhöz kell kiválasztani a megfelelő személyeket. Annál is inkább, mert a fordított sorrend azzal a kényszerképzettel jár, mintha egynéhány ember tudná választási győzelemre vinni a pártot. - Az MSZP az egyetlen párt, mely le tudja váltani a mostani kormányt - jelentette ki Kiss Péter. A tét nagy - tette hozzá -, mert igenis van revanshangulat, csak nem a szocialisták körében, ahogyan a fiatal demokraták riogatják egymást, hanem éppen hogy a Fidesz-ben. Bemutatót játszik a Musica Parlante Nyakatekert táncok Ma, hétfőn este fél 8kor a konzervatórium nagytermében a Musica Parlante Kamarazenekar hangversenyével fejeződik be a szegedi önkormányzat, a Bartók Béla Művelődési Központ és a Nemzeti Filharmónia immár hagyományos őszi zenei rendezvénysorozata, a Szegedi Kamarazenekari Napok. A koncerten magyarországi bemutatóként elhangzik Erőd Iván Nyakatekert táncok című kompozíciója is. Erőd Iván zeneszerző. (DM-fotó) szvitje mellett egy magyarországi bemutatóként felcsendülő darab is szerepel: az Ausztriában élő Erőd Iván zeneszerző Nyakatekert táncok című műve. A komponista 1936-ban Budapesten született, 1956-ban hagyta el az országot. A bécsi zeneakadémián K. Schiske és H. Jelinek tanítványa volt, 1967-től Grazban és Bécsben tanít. A Nyakatekert táncok című művét 1997 nyarán csákberényi házában komponálta a Wiener Kammerphilharmonie felkérésére, amely 1998 januárjában Claudius Traunfellner dirigálásával mutatta be Bécsben. „Az volt az elképzelésem, hogy egy furcsa, kissé szürrealista balettzenét írok, olyan táncokkal, amelyekkel különben nem szoktunk találkozni. Minden egyes táncra valami ügyetlenség, illetve hiányosság jellemző, ami megkülönbözteti az úgynevezett „művészi" tánctól. A hagyományos táncos társadalomban tehát ezek csak „kisebbségi" táncok" mondja darabjáról Erőd Iván. A mű öt része egy tízperces szvitet alkot, amely a komponista vallomása szerint szigorú megszerkesztése ellenére is inkább szórakoztató, mint mélyenszántó zene. H. Zs.