Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-21 / 248. szám

Ünnepel az autóklub Munkatársunktól Megalakulásának 100 éves évfordulóját ünnepli október 24-én. kedden a Magyar Au­tóklub. Ebből az alkalomból a MAK Dél-alföldi Területi Szervezete és a hódmezővá­sárhelyi önkormányzat egész napos programot szervez. A Kossuth téren 13 órától vete­rán járművek, valamint „Sár­ga Angyalok" bemutatóját nézhetik meg az érdeklődők, működik majd egy mozgó műszaki állomás és bárki in­gyenes közlekedésbiztonsági vizsgálatot végeztethet el au­tóján. A városháza tanácster­mében 14 órakor a szervezet elnökségi ülése, 16 órakor a díszteremben pedig ünnepi megemlékezés kezdődik. A programsorozatot nyilvános klubtagsági és lakossági fó­rum záija. Deutsch cáfol Budapest (MTI) Sokáig él az. akinek halál­hírét keltik - fogalmazott az ifjúsági és sporttárca vezetője távozását firtató újságírói kér­désekre péntek Budapesten. Deutsch Tamás hírlapi kacsá­nak minősítette a sajtóban napvilágot látott információ­kat, melyek szerint rövidesen leköszönne posztjáról. Közös fellépés Budapest (MTI) A közös fellépés újabb ál­lomásaként a hat országos szakszervezeti konföderáció november 11-én a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban együttes nagygyűlést tart, er­ről pénteki tanácskozásukon döntöttek a konföderációk ve­zetői. A rendezvényen kifejtik álláspontjukat az aktuális kér­désekről, így a Munka tör­vénykönyve módosításáról, a következő két év állami költ­ségvetésének tervezetéről. SZOMBAT, 2000. OKT. 21. BELFÖLD 3 • trapézlemez, síklemez • ereszcsatorna-rendszer • cserepeslemez i könnyűszerkezetes épületek, csarnokok kivitelezése. SZAPPANOS ÉP-KER, Hódmezővásárhely, Zrfnyi u. vége. Tel.: 62-241-209, 62-230-446. A UND AB TERMÉKEK KIEMELT MÁRKAKERESKEDŐJE! Az emlékpark vonzza a látogatókat Miskolci a kétmilliomodik Orosz Erzsébetet (a kép bal szélén), a kétmilliomodik vendéget Nagy László köszöntötte. (Fotó: Schmidt Andrea) Immár a kétmilliomo­dik látogatót fogadhat­ták tegnap délelőtt az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark­ban. A park értékes lát­ványosságai és a Feszty-körkép iránt ta­núsított jelentős érdek­lődés az elmúlt öt esz­tendőben szökött ilyen magasra. A kétmillio­modik vendéget, Orosz Erzsébetet a rotunda épületében köszöntöt­ték. Izgalmas nap volt a teg­napi az opusztaszeri emlék­park eddigi történetében. Nem véletlenül, ugyanis most várták a kétmilliomo­dik látogatót, aki egy mis­kolci pedagóguscsoport tag­ja érkezett Opusztaszerre. A Feszty-körkép épületében Nagy László igazgató, vala­mint Ott József, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte Orosz Erzsébet tanárnőt, akit emlékérem­mel, oklevéllel, egy állandó családi parkbelépővel, vala­mint „A középkori Dél-Al­föld és Szer" című könyv­vel ajándékoztak meg. Az ünnepi pillanatok és az utastársak, kollégák gratulá­ciói után a Miskolci 21. Számú Altalános Iskola ma­gyar-könyvtár szakos peda­gógusa elmondta: - Első alkalommal járok itt, az emlékparkban, amely sokszínű látnivalóival le­nyűgözött. A körkép, a skanzen, a park egész han­gulata megkapott. Arra pe­dig nem is gondolhattam, hogy ilyen szerencse ér és éppen én leszek a kétmillio­modik látogató. Remélem, a jövőben is számtalan érdek­lődőt vonzanak majd ide a park nevezetességei. El kell azonban mondanom: az uta­zás előtt átnéztem több Ópusztaszerről szóló köny­vet. Az egyikben meglepeté­semre azt olvastam: 1919­ben miniszteri rendelet írta elő, hogy az akkor még Bu­dapesten lévő Feszty-körké­pet minden iskolás gyermek nézze meg. Ezt én is fontos­nak tartanám, persze nem központi parancsra. Vélemé­nyem szerint, még ha nem is bizonyítható minden kétsé­get kizáróan, hogy honfog­laló őseink pontosan ezen a helyen „ejtették szerét" az ország dolgának, akkor is lennie kell egy helynek, ahol méltó módon emlékezhe­tünk elődeinkre. Gondolom ezt tükrözi a park neve is, hiszen történeti és nem tör­ténelmi jelzővel illetik. N. R. J. Pörköltszaft az inggalléron jA rdemben nem változtatunk a kétéves költségvetési elő­A-j terjesztésen, s a módosítások között sem lesznek olyanok, amelyek befolyásolnák a kormány eltervezett gazdaságpoliti­káját - tette világossá tegnap Orbán Viktor miniszterelnök azt, amit már eddig is tudtunk róla, vagyis, hogy nem enged. Pedig mostanában elég sok minden szól a kétéves költségvetés ellen, nem beszélve arról, hogy a kormányfő figyelme a héten nem irányulhatott maradéktalanul a büdzsére, a napi egy kisgazda­botrány bőven adott témát neki is, a sajtónak is. Am Orbán Viktor leghamarabb a költségvetési végszavazás után teheti fel első kellemetlen kérdését a legnagyobb koalíci­ós párt elnökének, Torgyán Józsefnek. Ami persze inkább kér­déscsokor lesz, a Székely-ügyről, a Fradi-pénzekről, a környe­zetvédelmi hangversenyekről, a Kis Újságról és akkor már nem is jut idő a mezőgazdaságra, pedig eközben talán az ág­azat került a legnagyobb bajba. Hamarabb nem érdemes ezek­ről beszélni, mert a végén még összevesznének, s akkor nem lenne elég szavazat a kétéves költségvetés elfogadásához. Ebé­delniük sem célszerű addig - bár összegyűlt már egy hosszú menüre való -, még pörköltszaft kerülne az inggallér mögé, s azt megint csak a végszavazás bánná. Már az is óriási teljesítmény volt a miniszterelnök részéről, hogy a „kapitális baromságnak" indult szövetkezeti üzletrész ügyében úgy tudott kiegyezni az agrártárca vezetőjével, hogy az nem húzta fel az orrát. Azóta mindketten időhiányban szen­vednek, Torgyán kisgazda-ügyekkel foglalkozik a mezőgazda­ság helyett - addig jó az ágazatnak -, Orbán is kisgazda­ügyekkel foglakozik, az ország dolga, a kétéves költségvetés helyett. Ez utóbbi persze lehet jó hír is, mert a túlságosan rá­érő miniszterelnök gazdasági kézi vezérlése nagyon meg tudja ijeszteni a tőzsdét, a multikat, meg a külföldi befektetőt. Leg­utóbb „szavazatmaximalizálás a gázárképzésen keresztül" té­mában alkotott figyelemre méltót a kormány. F isszatérve a kétéves költségvetésre, a jellemzőbb azért az éves büdzsé. Az országgyűlés évente adja meg a felhatal­mazást a végrehajtó hatalomnak, s ez azért nem lehet véletlen. Ráadásul elég régóta, a belga alkotmány már 1832-ben lefek­tette a költségvetési jog klasszikus alapelveit, amihez máig is sikerüli tartanúi magát. Hivatalosan csak a zárszámadási tör­vény alapján lehet kérdőre vonni a kormányt, tehát kétéves költségvetésnél csak két év múlva. Addig csupán kérdezgethet az ellenzék. Azt pedig meg lehet szokni, ha jól működik a sza­vazógép, a koalíció. Kerül, amibe kerül. (ytA Kormányfők a határon Orbán Viktor és Mugur Isarescu az új átkelő avatásán. (Fotó: Karnok Csaba) Az ismeretlen Kádár János (16.) Moszkva elöntött Lapszemle Lapzártakor jelenik: Az Országház előtt összegyülekezett hatal­mas tömeg hosszú ideig együtt maradt... A tüntetők követelték, hogy Nagy Imre elvtárs beszéljen. Nagy Imre elvtárs este 9 óra kö­rül rövid beszédet mondott. Az esti órákban a város több pontján rendzavarásra került sor. Különösen súlyosan alakult a helyzet a Magyar Rádió székházának környékén, ahol a megtámadott karha­talmi alakulatok szorongatott helyzetükben fegyvert is használtak. Az összeütközésnek halálos áldozatai és sebesültjei vannak. (Délmagyarország, 1956. október 24.) A román autók ma­gyarországi exportjának gátjairól, s a magyar húst sújtó román vámté­telekről is szó esett a ki­szombori határátkelő­hely avatóünnepsége utáni román-magyar kormányfői találkozón. Az átkelőhelyet néhány héten belül ugyanolyan számítógépekkel szere­lik fel, mint amilyenek Nagylakon működnek. A kiszombori kapu 8-tól 16 óráig tart nyitva. Miután Orbán Viktor magyar és Mugur Isarescu román mi­niszterelnök átvágta a szalagot, végleg megnyílt a kiszombori határátkelőhely. A határvonalnál tartott avatóünnepség után a két miniszterelnök a román vám­épület mellett felállított sátorban tárgyalt. A tárgyalásról rögtön­zött sajtótájékoztatót tartottak. A megbeszélésen Isarescu mi­niszterelnök felvetette, hogy a két ország kereskedelmi kapcso­latai örvendetesen fejlődtek. Ugyanakkor akadályokba ütkö­zött az a szándék, hogy a Romá­niában gyártott autókból többet szeretnének exportálni Magyar­országra. Magyar oldalról al­hangzott az a fölvetés, hogy a magyar baromfi- és sertéshús­exportot viszont Románia sújtja súlyos vámtételekkel. A minisz­terelnökök bejelentették, mind­két ügyet megvizsgálják. A tárgyaláson a magyar miniszter­elnök sok sikert kívánt kollégá­jának a választási kampányban. A találkozó után Orbán Vik­tor a magyar oldalon szállt autó­ba. Előtte azonban nyilatkozott a magyar médiának. - Isarescu miniszterelnök úr­nak az volt a kérése első találko­zásunkkor, hogy a román kato­nasírokat hozzuk rendbe. Mi ezt megtettük: átszállítottuk a földi maradványokat egy igazán mél­tó helyre, s október 25-én avat­juk ezt a sírhelyet. Nekünk is van két-három olyan nagyobb katonai emlékhelyünk Romániá­ban, ahol nem méltó körülmé­nyek között pihennek a magyar háborús áldozatok. Azt várom, hogy az egyoldalú magyar gesz­tus után hasonlóan baráti gesz­tusra kerül majd sor Románia részéről - mondta Orbán Viktor, majd hozzátette: Magyarország továbbra is amellett van, hogy Romániát vegyék le a vízumlis­táról. Dávid Károly dandártábor­nok, az Orosházi Határőr Igaz­gatóság vezetője a Délvilágnak elmondta, a Nagylaknál is mű­ködő modern számítógépes be­rendezéseket néhány héten belül Kiszombornál is telepítik. Ar­nold Mihály, a Vám- és Pénz­ügyőrség országos parancsnoka elmondta, tárgyalt román kollé­gáival, s kölcsönösen kijelöltek egy-egy felelőst, akiknek az építkezés koordinálása a dolga. Arra a kérdésre, hogy hogyan dőlt el ilyen hirtelen az átkelő megnyitása. Arnold Mihály azt mondta: „Volt egy állami aka­rat, s ezt a vám- és pénzügyőr­ség végrehajtotta. Ilyen egysze­rű." Bakos András Kádár Jánost 1956. ok­tóber 25-én a Magyar Dol­gozók Pártjának első em­berévé választják, majd a pártot hamarosan feloszlat­ják és új nevet adnak neki. Az első napokban sodródik az eseményekkel, bár nem tagadja meg a forradalmat, míg rejtélyes körülmények között Moszkvába nem ke­rül, ahol Hruscsovék közlik vele a játékszabályokat. A műegyetemisták 1956. ok­tóber 23-ára szerveztek a lengyel „szabadságmozgalommal" szoli­daritási tüntetést. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetői és a kormány délelőtt a tüntetés ellen foglalt állást, amelyet hamarosan visszavontak. Sőt a demonstrá­ció elfajulásától való félelemben a pártvezetőség felszólította fő­városi szervezeteit, hogy ezt megakadályozandó vegyenek részt a tüntetésen. Az esemé­nyek ismertek: este a Sztálin­szobrot ledöntötték, és a rádió épületénél eldördültek az első lö­vések. Kitört a forradalom. Két nappal később - pályafu­tása során másodszor - Kádár Já­nos lett a kommunista párt első embere. Ez a funkció azonban ekkorra már nem ért annyit, mint korábban bármikor, mivel a ha­talmi centrum a kormányhoz ke­rült. A döntést Nagy Imre mi­niszterelnök egyeztette a szovjet párt elnökségének megbízásából Budapesten tartózkodó Mikojan­nal és Szuszlovval. Kádár és Nagy álláspontja ekkor még nem állt messze egymástól; a kiutat a tárgyalásokban látták. „Nagy Im­rénél egy kicsit feszült volt a hangulat. Kádárral azonban na­gyon közvetlen hangon tárgyal­tunk - emlékezik Csongovai Per Olaf, a Tűzoltó utcai felkelőcso­port helyettes parancsnoka. (...) Kádár elmesélte, hogy először azt hitte, hogy ez egy ellenforra­dalom, de már rájött, hogy ez nem ellenforradalom. Azt mond­ta: ez egy eredeti forradalom, mert nem a rendszer, a fönnálló gazdasági-társadalmi viszonyok megdöntéséről van szó, hanem a világtörténelemben egyedülálló jelenségként a rendszer politikai kifejezését akarja megváltoztat­ni." Kádár abban reménykedett, hogy a tömeget sikerül lecsen­desíteni. A november elsejei kormányülésen az újabb szovjet támadás előkészületeiről érte­sülve megszavazta a Varsói Szerződésből való egyoldalú ki­lépést és a semlegesség deklará­cióját. Közben, 1943 után másod­szor, megszűnt az a párt. amely­nek az élére került. Október 30­án az MDP elnöksége kimondta a párt feloszlatását, majd két nap múlva megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt. Kádár aznap reggel a Szabad Kossuth Rádióban mondott beszédet, ahol a történteket „nép dicsősé­ges felkeléseként" értékelte. Földes Péternek, a rádió egyik vezetőjének visszaemlékezése szerint az akkori ügyeletest „na­gyon meglepte a Kádár beszédé­nek hangvétele, s ott volt, ami­kor kijött Kádár a stúdióból, és azt kérdezte tőle: Mondja, nem gondolja, hogy a ruszkik erre lő­ni fognak? Erre Kádár egész csendesen maga elé nézett, és azt mondta, remélem nem. Majd elment." Még aznap éjjel Kádár eltűnt Budapestről. Senki sem tudott róla biztosat, két verzió forgott közszájon: csapdába került és elfogták az oroszok vagy átállt Moszkva oldalára. Hamarosan kiderült, hogy a szovjet nagykö­vetség gépkocsiján. Münnich Ferenc társaságában a repülőtér­re mentek, majd a szovjet fővá­rosban landoltak. Moszkvai tár­gyalópartnereivel, köztük az SZKP főtitkárával, Hruscsovval a magyar kormány tagjaként tár­gyalt, majd felvilágosították, hogy váltani kell. A szovjet bea­vatkozás már eldőlt, most az a kérdés, vállalja-e a főszerepet az új korszakban. Rácz Árpád tör­ténész lapunknak adott interjújá­ban felveti: „Nem az a rejtély, hogy Kádár miként került a Szovjetunióba, hanem az: ho­gyan éreztek rá Moszkvában, hogy Kádár lesz az ő emberük. Honnan tudták, hogy Kádár az, aki nem vállalja tiszta szívvel a forradalmat, hogy alkalmas lesz a szovjet beavatkozást szemé­lyével hitelesíteni." Aczél György, Kádár közeli, bizalmas munkatársa állítja, mi­re visszatért a szétlőtt Budapest­re „a Parlament kapujában a fe­lesége - Kádár nem nagy örö­mére - azzal fogadta hangosan, hogy Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni. Kínos. Tusz­kolja befelé az asszonyt, mert ott vannak a tolmácsok, meg az egész kíséret, és az asszony csak mondja, mondja. Ezt különben mindkettőjüktől hallottam. Kü­lön-külön is és együtt is." (Sorozatunkat november 6-án folytatjuk. Október 24. és november 4. között a szegedi 1956-os eseményeket ülézzük fel.) TöHi-Szenesi Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom