Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-12 / 240. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. OKT. 12. NŐ-UNIÓ 7 DM-információ Az egyenló esélyek biztosítása az Európai Unió egyik legfonto­sabb politikai célja. Az egyenlő esélyek biztosí­tására irányuló közössé­gi politika, változó tarta­lommal ugyan, de az eu­rópai integráció kezdete óta a Közösség napi­rendjén szerepel. A kö­zösségi munkajog és a munkahelyi egészség- és biztonságvédelem mel­lett a közösségi szociális jog azon területe, ahol a tagállamok belső szabá­lyozását harmonizálták. Az egyenlő esélyek politi­kája szempontjából a Közös­ség története három erősen különböző időszakra bontha­tó. Az első az 1957 és 1975 közötti időszak, amikor a Közösség kizárólag az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének biztosítására tö­rekedett, kevés sikerrel. A második a 80-as évek végéig tartott, amikor a közösségi szociálpolitika legkidolgo­zottabb és legsikeresebb te­rületévé vált az egyenlő bá­násmód tagállami szabályai­nak harmonizálása, amely újabb és újabb területeken érezteti hatását. A harmadik szakaszt, a 80-as évek vé­gétől napjainkig tartó perió­dust az jellemzi, hogy az egyre markánsabban megje­lenő esélyegyenlőségi kon­cepció túllép az egyenlő bá­násmód garantálásán, és po­zitív programokkal, valamint pozitív diszkriminációval igyekszik valódi esély­egyenlőséget biztosítani a nők számára. A 80-as évek végétől az egyenlő esélyeket célzó kö­zösségi politika magában foglalja az egyenlő bánás­mód biztosítására irányuló irányelveken túlmenően azo­kat a közösségi, valamint tagállami intézkedéseket és programokat is, amelyek az egyenlő esélyek gyakorlati érvényesülését szolgálják. A „közösségi normák" ma már - a hátrányos megkülönböz­tetés tilalma mellett - a min­dennapi élet diszkrimináció­mentesítését. az egyenlő le­hetőségek biztosítását jelen­tik. amelyeknek a jogalkotás elengedhetetlen, de koránt­sem kizárólagos eszköze. A tagállamokban végbe­ment jogharmonizáció csak a látványosan, közvetlenül diszkriminatív jogszabályo­kat volt képes kiiktatni, de szinte érintetlenül hagyta a megkülönböztetés vala­mennyi közvetett, rejtett for­máját. A közösségi jog az egyéni sérelmek orvoslása terén sikeresnek bizonyult, hiszen jelentősen meg­könnyítette a nemen alapuló megkülönböztetés sértettjé­nek hatékony jogérvényesíté­sét. Ugyanakkor a diszkrimi­náció kollektív munkaerő­piaci jelenség, amelyet nem lehet felszámolni az egyéni jogok szintjén. Ezt a felisme­rést tükrözik az esély­egyenlőség biztosítását célzó közösségi akcióprogramok, amelyek ennek a szemlélet­nek a terjedését, és gyakorla­ti érvényesülését kívánják elősegíteni. A 90-es évek végén a kö­zösség egyenló esélyekre vo­natkozó politikájának kulcs­szavai sokkal inkább a pozi­tív programok, pozitív disz­krimináció, munkaerő-piaci integráció, illetve a részpoli­tikák befolyásolása, mintsem az egyenló bánásmód. Ehhez a szemléletváltáshoz a ma­gyar politikának is alkalmaz­kodnia kell. amihez jelentős segítséget nyújt a Közösségi programokhoz való magyar csatlakozás. EU-csatlakozás: a bővítés lehetőségei Reformok után felvétel A Sze­gedi Tudó­in á n y e ­gyetem jo­gi karán, az úgyne­v e z e t t Humbolt klub előadássorozatának vendége volt a közel­múltban dr. Christian O. Steger jogászprofesszor, a Baden-Würtenberg-i Dunamelléki Svábok Kul­turális Alapítványának elnöke. Jogász és EU­hallgatók előtt tartott, nagy figyelmet keltő elő­adásában az Európai Unió keleti bővítésének lehetőségéről és a tagor­szágok tárgyalási kész­ségéről beszélt. Előadá­sát követően nyilatkozott lapunknak. - Steger úr, ön a hallgató­ság előtt többször használ­ta a „szkepszis" szót, még­pedig az EU-tag­országoknak a felvé­telt illető magatartásuk­kal kapcsolatban. Mit je­lent ez, ha a csatlako­zás időpontjáról beszé­lünk? - Nagyon nehéz erről most beszélni. Valóban, az Európai Unió tagállamaiban észlelhető némi visszafogott­ság a keleti bővítéssel kap­csolatosan. Ez azonban lé­nyegesen nem változtat sem­mit a csatlakozás menetét és időpontját illetően. A felvétel üteme változó lesz, ez már most biztos, éppen ezért prognózist nem állíthatunk fel egy-egy ország csatlakozásá­val kapcsolatban. Az is nyil­vánvaló, hogy azok az orszá­gok, amelyek az úgynevezett első csoportban vannak, s ve­lük kezdték meg először a csatlakozási tárgyalásokat az EU illetékesei, már 2003-ban Dr. Christian O. Steger professzor szerint 2003-2004 lehet a csatlakozás időpontja. (Fotó: Karnok Csaba) vagy 2004-ben a közösség tagjai lehetnek. Ez attól is függ, hogy mennyi lesz az úgynevezett könnyítések, en­gedmények száma. - Előtte azonban az Unió szükséges belső reformjait is végre kellene hajtani. Hol tartanak e munkával? - A kormányok már tár­gyalnak a vitális reformokról. Minden valószínűség szerint a hamarosan sorra kerülő nizzai csúcskonferencián kész javas­latokkal állnak a képviselők elé. Reméljük. így lesz, de azért ebben az esetben is vi­gyázni kell minden prognózis­sal... - Magyarország csatlako­zási időpontjának egyik lé­nyeges eleme a mezőgaz­daság ,felkészültsége". Ón hogyan vélekedik erről? - Nem csak Magyaror­szág, hanem az összes felvé­telre váró ország nemzeti ter­mékének jelentós részét a mezőgazdaság és ezzel kap­csolatosan, az élelmiszeripar adja. Ebből kiindulva valóban adódhatnak nehézségek a tár­gyalások folyamán. Vélemé­nyem szerint azonban Ma­gyarország ezen a területen is előbb jár a többiekhez képest, mégpedig azért, mert termé­kei kiváló eséllyel konkurál­hatnak a nyugat-európai pia­con. - Mit jelent a csatlakozás esetleges időpontjának meghatározásában a ju­goszláviai helyzet alakulá­sa? - Úgy érzem, sem koráb­ban, sem a fordulat után, a tárgyalások menetét nem be­folyásolta és nem is befolyá­solhatja a hatátron túli hely­zet. Magyarország számára a legfontosabb, hogy teljesítse azokat a feltételeket, amelyek a belépéshez fontosak. Döntő továbbá az is, hogy az Euró­pai Unió hogyan áll belső re­formjainak megvalósításában, és nem kevésbé, hogy milyen problémák merülnek fel a tár­gyalások folyamán. Itt elsősorban a vízum kérdésre gondolok, azon belül is a Ro­mániával megvalósítandó ha­tárforgalomban. Szerintem Magyarország részére ez az egyik leglényegesebb kérdés, amelyet megnyugtatóan kell rendezni. Ez nem könnyű. De jóakarattal, egyetértéssel meg lehet oldani - mondotta Ste­ger professzor. Kisimre Ferenc A kivé­tel erősíti a szabályt mond­hatjuk, mi­kor a férfi­as sport­nak tartott súlyemelésből éppenség­gel egy nő szerzett olim­piai aranyérmet a ma­gyaroknak. Ilyen kurió­zumra minden olyan te­rületen rábukkanhatunk, ahol a férfiak és nők sze­repét hasonlítgatjuk. A munkaerőpiacra pillant­va ilyenkor a traktorista lányok fotója mellé az óvóbácsikról készült cso­portképek állíthatók. Mégis: az a valóság, hogy a nők és a férfiak nem egyenlő eséllyel versenyeznek a munka­erőpiacon. A nemzetközi tendenciák­kal ellentétes hazai változá­sok is indokolják, hogy na­gyító alá tegyük a dolgozó és a munkanélkülivé lett nők helyzetét Vtadiszavlyev And­rás, a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ igazga­tója segítségével. A férfiak és a nők által be­tölthető állások erőteljesen elkülönülnek egymástól, de a foglalkoztatás mintái egyre inkább hasonlítanak a Nyu­gat-Európában tapasztaltakra. Például a „varrónő", vagy „titkárnő" olyan foglalkozás, mely már elnevezésében is jelzi: arra az állásra a gyen­gébbiknek nevezett nem tag­ját várják. A foglalkoztatást Megkülönböztetések a munkaerőpiacon Hátrányból — előny jellemző szegregációt kifeje­zi a szóhasználat, a varrónő és a szabó közötti különbség­tétel. A diszkrimináció ter­mészetesen másképpen is megjelenik a munkaerőpia­con. A nők aránya a különböző gazdasági ágazatokban tükre az adott foglalkozás társadal­mi és gazdasági elismertsé­gének. Például Magyarorszá­gon az állami alkalmazottak háromnegyede nő. A nők át­vándorlásának aránya az álla­mi szektorból a magán szek­torba jóval lassabb, mint a férfiaké. Csak beesülni tud­juk, de a nők átlagos jövedel­me körülbelül 10 százalékkal magasabb a magánszektor­ban, mint az államiban. Ma akinek van munkája, az dolgozik. Ám sok az olyan család, ahol egyik felnőtt sincs állásban. Bár a nők képzettsége ja­vul - Csongrád megyében a betanított munkások 46%-a férfi, 54%-a a nő, viszont a segédmunkások között közel 60% a férfi, 40% a nő -, ez nem tükröződik a munka nél­kül maradtakat jellemző adat­sorokban. A munkanélküliek között Csongrád megyében például augusztusban kevesebb volt a férfi (7458), mint a nő (7923). Az egyik ok, hogy a nők, a férfiakkal szemben, még megfelelő képzettség ese­tén is könnxebben veszítik el Dolgozni „részben" is lehet DM-információ A piacgazdaságban a női foglalkoztatás egyik jellemzője a részmunka­idős munkavégzés. Az unióban például az összes női alkalmazott 32 száza­léka részmunkaidőben dolgozik és az összes rész­munkaidős foglalkoztatás 80 százalékát nők töltik be. E lehetőség jövedelem­hez juttatja a nőket, mi­közben családi kötelezett­ségeiket is ellátják. Magyarországon a részmunkaidőben foglal­koztatott nők aránya a rendszerváltozás előtti 1-2 százalékról 1997-re 9 szá­zalékra növekedett. Ez az arány Vladiszavlyev And­rás, a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ igaz­gatója szerint javulhat, ha a magyar gazdaság növe­kedése tartós marad, ha elegendő bölcsőde és óvo­da várja a gyerekeket, ha ezt ösztönzi a jogrendszer is. (Például a jelenlegi sza­bályozás szerint az egész­ségügyi hozzájárulás összege létszámhoz kötött és nem az alkalmazott Források: OECDCCET Munkaerőpiaci Adatbázis/ MONEF projekt adatbázis 35 Európai uniós átlag 20 ­A részmunkaidős foglalkoztatás aránya 5 a teljes női foglalkoztatásban 1997 (százalék) 0 munkaidejéhez.) A rész­munkaidős modellt Hol­landiában tanulmányozó magyar szakmai csoport tagja, Vladiszavlyev And­rás azonban azt is látja, hogy míg a hollandok - a gazdasági növekedésből eredő munkaerőhiány mi­att - az egykcresős család­modellből közelítenek a másfél keresó'shöz, addig Magyarországon - a mun­kanélküliség további csökkentése érdekében - a kétkeresős családmodellt kellene átalakítani, s ez az átlagos jövedelmű csalá­doknál anyagi veszteség­gel jár. A tapasztalatok azt mutatják, hogy különösen a többgyermekes családok élnének a részmunkaidős munkavégzés lehetőségé­vel. állásukat, mert a munkaadók eleve számítanak arra, hogy a nő - gyermekszülés és neve­lés, illetve családi okok miatt - hosszabb-rövidebb időre ki­eshet a munkából. Éppen ezért a asszonyok­kal kapcsolatos az a pozitív diszkrimináció, melynek cél­ja. hogy a gyermeket vállalók is könnyebben visszakerül­hessenek a munkaerőpiacra. A Csongrád Megyei Munka­ügyi Központ egyik projektje a gyeden és gyesen lévő anyák számára ad esélyt arra. hogy a munkájukkal kapcso­latos ismereteiket fölfrissít­sék, illetve a hiányzó szak­képzettséget megszerezzék. A szakemberek tapasztala­ta szerint a nők a férfiaknál szívesebben és aktívabban vesznek részt átképző tanfo­lyamokon: a két nem közötti arány 60-40 százalék. Me­gyénkben augusztusban 977 nő és 671 férfi vállalkozott arra, hogy elhelyezkedési esélyeinek növelése érdeké­ben képezze magát. A nők körében a nyelvtanulás után a kereskedelmi és a számítás­technikai tanfolyamok veze­tik a népszerűségi listát. Az álláskeresésben - a megyei munkaügyi központ szakemberei szerint - a nők aktívabbak, mint a férfiak. Mégis: a fölajánlott munkale­hetőségek - Csongrád me­gyében - elsősorban férfiak­nak szólnak. Az állásvesztést a nők többsége jobban elviseli, mint a férfiak - állítja az igazgató - ami természetesen össze­függ a családokban kialakult szerepkörökkel. A munka nélkül maradt férfi nem csak a munkáját veszíti el, hanem a családban betöltött szerepét is. A család eltartottjának érzi magát. Ezzel szemben a nők többsége számára valódi fel­adatot jelent a család szolgá­lata és a háztartás ellátása, így lesz a hátrányból előny. Újszúszi Ilona Vita a bővítésről DM-információ Az Európai Unió jelenleg hat állammal - Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyaror­szággal és Szlovéniával foly­tat tárgyalásokat a csatlako­zásról. Ám Paavo Lipponen finn miniszterelnök szerint nem valószínű, hogy az Euró­pai Unió bővítésének időpont­járól az év végi nizzai csúcs­értekezleten döntés születne. Ott először a bővítési tárgya­lásokkal kapcsolatos előrelé­pés várható, és a tagjelöltek­nek egyelőre a belépési felté­telek teljesítésével kell meg­küzdeniük. Lipponen úgy véli, hogy a jövő év első felében, az EU svéd elnöksége idején vár­ható a jelentősebb előrelépés. Tony Blair brit miniszterel­nök azt mondta, hogy az EU­nak előbb a belső intézményi reformokról kell határoznia, és ezután fogadhatják el a tag­államok a keleti bővítési me­netrendet. Áder Dániában DM-információ Az év végén esedékes niz­zai csúcsra be kell fejezni az EU szervezeti átalakítását érintő reformokat, ezt kö­vetően pedig az uniónak 2002 végétől készen kell állnia új tagok befogadására - jelentet­te ki Niels Helveg, dán kül­ügyminiszter, mikor Koppen­hágában fogadta az Áder Já­nos országgyűlési elnök ve­zette delegációt. Áder János szerint Magyar­országnak azért van szüksége mihamarabb az EU-csatlako­zás forgatókönyvére, mert ha­zánk kiadásai - részben a jog­harmonizációból, részben az intézményfejlesztésből adódó­an - meghaladják a három milliárd dollárt. E kiadások egyharmadát EU-forrásokból, kétharmadát viszont zömében költségvetési forrásokból fog­ják állni. S nem mindegy, hogy ezeket a költségeket két évre, vagy hosszabb időre kell beosztani. Jó lenne tudni, hogy ha Magyarország a felté­teleket 2002 végére teljesíti, akkor még mennyit kell vár­nia a teljes jogú EU-tagságra! Prodi a hatalomról DM-információ Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke úgy ítéli meg. hogy az Európai Unióban fel­darabolódik a hatalom a kül­politika terén, és ez megfosztja hatékonyságától. Jelenleg ugyanis egyik oldalon található a diplomácia (amelynek fe­lelőse Javier Solana, az EU külpolitikai főmegbízottja), másik oldalon „a kereskede­lem, segélyezés és minden egyéb" (ami Chris Pattenhez, a külkapcsolatok biztosához tar­tozik). Prodi szerint az EU kül­politikáját egyetlen személy fe­lelőssége alatt kell egyesíteni. A Nő-unió, a Délmagvarország Kft. melléklete, a Külügy minisztérium közvélemény-felkészítési programja keretében, Phare-támogatással jelenik meg. A Nő-unió mellékletet szerkesztette: l'jszászi Ilona Phare

Next

/
Oldalképek
Tartalom