Délmagyarország, 2000. szeptember (90. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-21 / 222. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. SZEPT. 21. FÓKUSZ 7 szintjére süllyedt vissza. Ennek csúcspontja a lap kubai válság idején tanúsított ultranacionalista, uszító magatartása volt, mely nagymértékben hozzájárult a háború kitöréséhez. Morális aggályai, valamint az óriási anyagi áldozattal járó, kilátástalan konkurenciaharc meghátrálásra kényszerítette Pulitzert, és visszatért eredeti, progresszív céljaihoz. Ennek keretében került sor a The World számos leleplező kampánya közül az egyik legnevezetesebbre, a Panamaügyre. A csatorna építése körüli pénzügyi visszaéléseket feltáró cikkei miatt Roosevelt elnök szinte árulóknak kijáró büntetőeljárást kezdeményezett ellene, de a koncepciós perben Pulitzer győzelemre vitte a sajtószabadság alkotmányos védelmének sérthetetlenségét. „A nyilvánosság a legnagyobb morális hajtóerő" - állította. A nyilvánosság megfelelő működésére a garanciát a sajtószabadság mellett az újságírók profizmusában látta, ezért kezdeményezte a felsőfokú újságíróképzés intézményessé tételét. Kétmillió dollár adományozásáról kötött megállapodást a Columbia Egyetemmel egy önálló fakultás létrehozása, az újságíró szak beindítása érdekében. A szakmai teljesítmény ösztönzésére alapította a róla elnevezett díjat is, mely ma az újságíró szakma legrangosabb nemzetközi elismerése. Keczer Gabriella a

„A szenzációba p amerikai újságírás remtője" Írja az 1962-ben kiadott Új Magyar Lexikon Joseph Pulitzerröl. A szocializmusban szerkesztett ismerettár mást nem is említ a magyar származású lapkiadóról, legfeljebb tsak annyit, hogy róla nevezték el a Pulitzer-díjat. Azóta sokat változott a világ - a makói kereskedöjelöltből lett sajtócézár megítélésében is. Ezt bizonyítja egy Szegeden nemrég megjelent monográfia. Joseph Pulitzer életútja, munkássága legalább annyira ellentmondásos, mint amenynyire meghatározó a sajtó fejlődésére nézve. Azzal a céllal hagyta el az országot, hogy egy Habsburg uralkodó oldalán harcoljon, az Egyesült Államokban mégis a republikanizmus híve, később az esélyegyenlőséget hirdető liberális demokrácia szószólója lett. Lapjának, a The Worldnek sikere a figyelemfelkeltő szenzációk és a fajsúlyos szerkesztői oldal paradox kétarcúságára épült. A szegények, a kizsákmányoltak iránti szimpátiával viseltetett, maga azonban a milliomosok A nyilvánosság morális hajtóerő" Pulitzerröl, megérté módban Városnapokra készül Mórahalom Boldogsággal tölt el, ha segíthetek!" A tanyaiak képviselője „Magamban rakosgatom el a képeket..." Apró szépségek megfestöje Hársfa, délután, őszi napsütésben. Koisné Körösi Rozália készülő képe előtt. (Fotó: Gyenes Kálmán) A mórahalmi városnapok alkalmából meghozott „millenniumi rendelet" alkotói kitüntetések adományozásáról is határoztak. Az „ifjúsági kategória" egyik kitüntetettje Koisné Körösi Rozália. A rajztanárfestő szelíd örömöt sugárzó képein virágok, pillangók, madarak színes forgataga tárul a szemlélő elé. „Nagy meglepetésként ért az elismerés, mert én csak úgy, a magam módján festem a képeimet, a saját kedvemre. így teszem teljessé az életemet" - mondta Koisné Körösi Rozália, akit a mórahalmi városnapok alkalmából, a helyi képviselőtestület által adományozott, millenniumi ezüst emlékkitűzővel tüntettek ki. A szelíd mosolyú fiatalasszony Ady téri családi házuk „műteremmé" alakított nappali szobácskájában fogadott bennünket. A lakásbelsőbe vezető ajtó küszöbén gyermekei, a nyolcéves Nóri és a három esztendős Janika játszottak. Férje, Kois János karjára vette a kisfiút, aki meglehetősen „hangos érdeklődést" tanúsított a látogatók iránt... Az aprócska műterem falán a festőnő képei: napraforgók, hajladozó füvek közt gyermekét ölében tartó asszonyalak (mint uíóbb megtudtuk, a kép ihletője Janika). És mindenütt: virágok. Az egyik festmény, még keret nélkül, a falhoz támasztva, rajta magasra nyúló mályvák erdeje. „Úgy kezdődött, hogy a főiskola után megszületett Nóri, s persze itthon maradtam a kisbabával. Amikor éppen ráértem, nekiálltam festegetni. Nem akartam én „művészi alkotásokat" létrehozni, csak azt festettem, ami kikívánkozott belőlem. Persze nagyon örülök, ha másoknak is tetszenek a munkáim. A nézők azt szokták mondani, hogy képeimben az egyszerűséget és vidámságot szeretik, mert ezek mindenki szívéhez közel állnak" - mesélt önmagáról a kitüntetett. Koisné Körösi Rozália a szegedi Tömörkény István gimnáziumban Zoltánffy Istvántól tanult, a Juhász Gyula Tanárképző Éőiskola rajz-szakán pedig Dér István a festészet, Szathmáry Gyöngyi a grafika titkaiba avatta be. Termékeny alkotónak mondják: bár csak öt éve fest rendszeresen, munkáit mind többen ismerik. „Nagyon hálás vagyok Magyar Istvánná Rozinak, aki a mórahalmi városnapokon évek óta, rendszeresen kiállítási lehetőséget biztosított nekem. Neki köszönhetem, hogy megismertek" mondta szerényen az alkotó. Majd így folytatta: „Olyan sok kép vár még bennem a megfestésre, de kevés az időm, így magamban, befelé rakosgatom el a képeimet. Örömmel ábrázolom a virágokat: szeretném, ha az emberek rácsodálkoznának a természet, az élet apró szépségeire, mert csak a valódi értékek tehetnek boldoggá bennünket. Erre tanítom rajzóráimon a zákányszéki gyerekeket is..." Nyilas Péter fényűző életét élte. A progresszív „új hírlapírás" megteremtője volt, később viszont a szenzációhajhász és manipulatív „sárga sajtó" vezéralakja lett. Ezeket az ellentmondásokat járja körül „megértő módban" Csillag Andrásnak, az SZTE főiskolai tanárának nemrég megjelent könyve, amely az első olyan magyar nyelvű, tudományos igényű monográfia, mely Pulitzer teljes pályafutását, így a kivándorlása előtti életszakaszát is átfogja. Cikkünk a Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó című kötet alapján készült. Pulitzer József származása az 1980-as évek közepéig tisztázatlan volt. de a levéltári kutatások azóta igazolták: generációk óta Makón élő terménykereskedő családban született. Az ifjú Pulitzert is kereskedelmi szakiskolába íratták, ő sokkal kalandvágyóbb természetű volt. Amikor Habsburg Miksa Mexikóba készült, hogy elfoglalja a császári trónt, önként jelentkezett az expedíciós seregbe, de csak az Egyesült Államokig jutott el. Saint Louisban telepedett le - itt lett a nincstelen bevándorlóból újságíró, majd önerőből felemelkedő sajtóvállalkozó, itt alapította meg első lapját, a St. Louis Pulitzer szobra szülővárosában, Makón. (Fotó: Karnok Csaba) Post-Dispache-et. E lapban próbálta ki azokat a zsurnalisztikái módszereket, amelyek később „új hírlapírás" néven vonultak be a sajtótörténetbe, bár igazán a New York-i The World megvásárlásával tört be az országos sajtópiacra. Lapja néhány év alatt az ország legnagyobb példányszámú, liberális demokrata sajtóorgánuma lett. Sikerének titka független szerkesztői és üzleti politikája, a népszerű tömeglap és a minőségi, elit újságírás egyesítése volt. A függetlenség azonban nem jelentette a közügyek iránti közömbösséget: lapja pártsemlegesen, de kitartóan követelte a politikai, társadalmi és gazdasági reformokat. Erről az útról téritette le átmenetileg Pulitzert valaha létezett legnagyobb versenytársa, Hearst megjelenése a piacon. A kiszorítósdi hatására mindkét sajtóvállalkozásnál a tömegigények, a szenzációéhség maradéktalan és gátlástalan kielégítése került a középpontba. Ez a jelenség a „sárga sajtó" néven vonult be a médiatörténelembe. Korábban mértékadó lapja az olcsó hatásvadászat, a manipuláció Mórahalmon hétfő óta zajlanak a szeptember 18-24-éig tartó millenniumi programsorozat eseményei. Az ünnepi hét zárásaként, szeptember 23-án (szombaton) borkóstolóval, lovas, zenés Kivonulással színesített szüreti mulatságot rendeznek. Szeptember 24-én (vasárnap) tartják a városnapot, amelyen többek között átadják az iskola új auláját, s díszkutat avatnak a városi parkban. Ekkor adják át a homokháti város jeles személyiségeinek odaítélt kitüntetéseket is. A mórahalmi képviselő-testület augusztus 20-án hozott, ún. „millenniumi határozatába" foglaltak szerint, a kiemelkedő közéleti munkát végző Pintér Lajosné önkormányzati képviselőt millenniumi arany kitűzővel tüntették ki. A „millenniumi határozat ifjúsági kategóriájában" Koisné Körösi Rozália festőnő millenniumi ezüst kitűzőt kapott. A kitüntetettek a hétvégi városnapon veheti át az elismerést dokumentáló oklevelet, s a kitűzőket. Pintér Lajosné mórahalmi képviselőt a városnapok alkalmából millenniumi arany emlékkitűzővel tüntették ki. A nyugdíjas asszony a tanyákon élőket képviseli a város önkormányzatában, ügyes-bajos dolgaik elintézésében segítve a zömmel idős embereket. Pintér Lajosné, vagy ahogyan mindenki szólítja: Piroska, maga is tanyán nőtt föl. „A határhoz közel, egy szőlőhegyi iskola mellett születtem, s amennyire tudom, soha senki nem kérdezte tőlünk, hogyan élünk a tanyán, ahol pedig sok nehézséggel kellett megbirkóznunk" - emlékezik gyermekkorára Pintér Lajosné, aki sokéves tapasztalatainak birtokában külön hálás Mórahalom vezetőinek, amiért az utóbbi években törődnek a tanyán élőkkel. Földutakat javítottak, iskolabuszt indítottak, a gondozási központ ellátja a rászorulókat, s javult a menetrendszerűn buszközlekedés is. Piroska - talán nem haragszik meg, ha mi is így nevezzük - a Mórahalom és Vidéke ÁFÉSZ társadalombiztosítási és munkaügyes ügyintézőjeként vonult korkedvezményes nyugdíjba. Akkoriban választották az idősek Naplemente Klubjának tiszteletbeli tagjává. A klubba ma is bejár: süteményt süt. bált szervez. „Mindig közösségi embernek éreztem magam, s kerestem a másokért végzett munka lehetőségeit" - mondta Pintér Lajosné. Amikor fölkérték az 1998-as választások idején kijelölt „hetedik körzet" képviselőjelöltjének, készséggel vállalta a feladatot. Területén 249 tanya húzódik meg szétszórtan a városka körül. Közülük sok lakatlan: alig háromszázan élnek már csupán a tanyákon. A hetedik körzetben adódó tennivalókat Németh Szilveszterrel közösen látja el. A tanyaiakkal a postaládás keresztutakon, boltban találkozik, de olyan is akad, aki a buszon meséli el, mi bántja, milyen ügyes-bajos dologban szorulna segítségre. Persze Piroskának az is elég, ha utcai beszélgetésből értesül valaki bajáról: már föl is pattan biciklijére vagy motorkerékpárjára, s fölkeresi az illetőt. Piroska aki az idei tavaszon tartott mezőgazdasági összeírást is elvállalta, mert közben végigjárhatta az összes tanyát, s elbeszélgethetett az ott élő, javarészt idős emberekkel. „Igaz, így kétszer annyi ideig tartott az összeírás mint másnak, de nem bántam, mert alaposan megismerhettem a tanyaiakat" - mondta a képviselő asszony. „Az idősebb emberek között sokaknak még egy pénzföladási csekkszelvény megírása is nehézséget jelent. Nem tudják, kéréseikkel, igényeikkel hová forduljanak, mi az elintézés útja-módja. Ezért mindig tartok is táskámban néhány üres nyomtatványt, amit ott helyben ki is töltünk. így nem szükséges egyenként bejárogatniuk a polgármesteri hivatalba sem, mert a dokumentumok megírásával, közvetítésével szívesen közben járok az ügyeikben" - mondja. „Tanyán élni szép, de nehéz is, s engem boldogsággal tölt el, ha segíthetek, lehet, hogy ez éltet" - így összegezte munkájának lényegét és értelmét Pintér Lajosné, Piroska. .Tanyán élni egyszerre szép és nehéz" - mondja tanyai portája előtt Pintér Lajosné. (Fotó: Gyenes Kálmán)