Délmagyarország, 2000. szeptember (90. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-02 / 206. szám

SZOMBAT, 2000. SZEPT. 2. RIPORT 7 Gondnézőben Szeged első lakótelepén Odesszában havaznak a fák Odessza központja. A Csanádi utcában sétáló anyukáknak nem kell sokat ballagni ahhoz, hogy találjanak egy boltot... (Fotó: Nagy László) Sok szegedi állítja nagy hevülettel: már pedig Odesszánál kényelm e s e b b lakótelep a világon sincs. Mert ebben a körzetben sportcsarnoktól a piciket kényeztető óvodáig minden megtalálható. Ha pedig valaki a belvárosi hangulatra vágyik, percek alatt ott lehet a Széchenyi tér platánjai alatt. De valóban ennyire gondtalan az élet Szeged elsőként megépült lakótelepén? Erre a kérdésre keressük a választ mai riportunkban. És akkor buszra szálltunk, hogy elutazzunk Újszegedre irigykedni. Úgy bizony, mi, Rókus sarában felnőtt suttyó legénykék, nagyon értékes vasárnap délelőttöt (nem is beszélve az egyforintos drága buszjegyről...) áldoztunk arra, hogy megnézzük, tényleg igaz-e: a híd túloldalán olyan házak épülnek, ahol minden lakásban van fürdőszoba, a meleg pedig csövekben kering. Az okosabbak persze azt is elmondták, hogy ez lakótelep ám, Odesszának hívják, és fene szerencsés, aki de költözhet. Kockából épültek a házak Aztán a busz átszuszogott velünk a Tisza túlpartjára, s mit mondjak, nem görbült sírósra a szájunk a „Nekik bezzeg milyen jó..." szomorúságától. Mert azt láttuk, hogy a liget mellett futó utcában térdig ér a sár, a házak kockából épültek, a ládagyár előtti kanyarban meg éppen olyan kínlódva húzza a kocsit az ostorral nevelt ló, mint a rókusi vasútállomás mellett. - Hát ez még nem valami nagy szám... - fintorgott valamelyikünk. Aztán belekezdtek nagy szaladásukba az évek. S mikor már arról trécseltek a padon üldögélő asszonyok, hogy negyed század sincs ahhoz, hogy megéljük 2000et, senki nem fanyalgott Odesszában sétálgatva. Ugyanis felépült Magyarország talán legkomfortosabb lakótelepe. Aszfaltcsík nyújtózkodott akkorra minden utcában, hatalmas ABC gyomra nyelte el a vásárlókat, szolgáltatóházban vették át a mosásra szánt ruhákat. A gyerekek pedig úgy nőhettek ki a rövidgatyából, hogy ki sem kellett mozdulniuk a téglából és betonból épült blokkházak közül, hiszen Odesszának bölcsődéje, óvodája, iskolája is lett. Aki strandra vágyott, kétperces séta után elérte a SZUE-t, aki meg kézilabdameccsen akarta rágni a körmét, sodródhatott a tömeggel a sportcsarnokba. Egyszer aztán épült ide feszített víztükrű medencével büszkélkedő versenyuszoda is azoknak, akik inkább izmaikat próbálgatták szívesen, mintsem torkuk söráteresztő képességét, mondjuk a Vakegér teraszán. Szebb is lehetne - Odessza páratlan komfortja mára sem változott meg, csak az a baj, hogy ez a városrész már korántsem olyan gondozott, mint pár esztendővel ezelőtt volt nyilatkoztak többen is a napokban lakótelepükről. Bunyevácz Miloje, aki például több, mint húsz esztendeje jár haza munkahelyéről a tömegközlekedésből is jeles osztályzatot érdemlő Odesszába, a következőkben foglalta össze panaszait: - Megroppantak mára a mellékutcák útjai, eső után sárban gázolnak a odesszaiak, mert a csatornák nem vezetik el rendesen a vizet. Nagy gondja az is az itt élőknek, hogy a hatalmasra nőtt nyárfák pihéikkel borítják a egész környéket, s nem kell ahhoz allergiásnak lenni, hogy az ember megelégelje ezt a furcsa hóesést. Aztán itt vannak a játszótereink. Kosz borítja legtöbbjét, a vas mászókák elrozsdásodtak, a homokozók betonfalai kidőltek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az odesszaiak nagyon elvágyakoznának lakókörzetükből. De az tény, hogy ez a lakótelep több gondoskodást igényelne vélekedett Bunyevácz Miloje- Valóban igaz, hogy Odessza sem hibátlan, de ahhoz, hogy minden szegletében még szebb legyen, ahhoz rengeteg pénz kellene. Éppen annyi, amennyi napjainkban nincs - reagált a bírálatokra Hingl László, a körzet városházi képviselője. Majd azonnal szolgált egy példával is: - A mellékutak állapota tényleg rossz néhol, de hogyan is lehetne minden aszfaltot teljesen hibátlanra javítani, amikor egy százméteres útszakasz felújításra kereken egymillió forintot kellett költeni a közelmúltban. Lassan haladva persze egyszer minden utcában jobb minőségű útburkolaton gurulhatnak az autók, de most csak azt mondhatom, egyik napról a másikra Odessza sem lesz tökéletes. Természetesen jómagam is azért dolgozom, hogy ezen a lakótelepen mindenki jól érezze magát, de a nem egyszer egymással ütköző igényeket sem könnyű kielégíteni. Ki költsön az épületekre? A pihéket szóró, egészségre is ártalmas fák kivágását valóban nagyon sokat sürgetik, mfg mások azonnal tiltakozó leveleket fogalmaznak, ha akár egyetlen nyárfa veszélybe kerül. így aztán ebben az ügyben csak egyetlen megoldás lehetséges: fokozatosan cserélni a növényzetet. Amikor egy-egy hóesős nyárfától megszabadítjuk az utcát, azonnal mást kell a helyébe ültetni. Ezzel a módszerrel szeretné a lakosok többsége megszépíteni Odessza utcáit. Az elhanyagolt játszóterek ügyében annyit mondhatok: mára kiderült - ennyi kis játszóparkra nincs szüksége a városrésznek. Éppen ezért azt tervezzük, hogy a házak közötti picinyke és a gyerekeknek túl sok örömet már nem nyújtó hintaközpontokat felszámoljuk, s helyettük egy korszerűen felszerelt központi játszóparkot hoznánk létre. Olyan gyerekcentrumot építtetne az önkormányzat, amelyben nemcsak Odessza, hanem Újszeged több körzetének kicsinyei is eltölthetnék szabadidejüket - szólt lakókörzetének problémáiról Hingl szenátor. - Ami pedig a várható odesszai fejlesztéseket illeti - folytatta Hingl László -, elsőként a sportcsarnok rekonstrukciója valósulhat meg, s a tervek szerint egészen más képet mutat majd a versenyuszoda is egy-két éven belül. Tudom, ettől még a megkopott házak nem lesznek szebbek, de azoknak az épületeknek a felújítását, amelyek magántulajdonban vannak, már nem is várhatják az önkormányzattól a lakók. Erre bizony minden lakóközösségnek magának kell költeni. S Odesszában éppen az a furcsa helyzet állt elő 2000-re, hogy az itt élők egy része már idős kisnyugdíjas, míg mások fiatal házasok, akik szintén nem tudnak sok pénzt áldozni ilyen célokra. Vagyis van gondunk, kinek ne lenne, de Odessza ereje éppen abban rejlik, hogy itt családias a hangulat, összetartok, egymást segítők az emberek. Ezért aztán biztosra veszem, hogy a problémák is könnyebben megoldódnak, mint sok más lakótelepen. Bátyi Zoltán Ebek és a város Menhelyek, futtatók, temető DM-információ A polgármesteri hivatal általános igazgatási irodájának vezetője az alábbi felhívást intézte a város polgáraihoz, illetve különböző szervezeteihez: Az ebtartás kulturáltabbá tétele, a közterületek tisztántartásának elősegítése, illetve a kóbor ebek számának lehetséges csökkentése céljából Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése határozatában úgy döntött, hogy állatmenhely és kisállattemető, illetve ebek sétáitatására illemhelyekkel ellátott helyek kialakításának lehetőségét meg kell vizsgálni. Az állatmenhely (amely főként ebek elhelyezésére szolgálna) kialakítására, üzemeltetésére feltételeire vonatkozóan - az esetleges szponzorálását vállalására is - a megvalósítás igényével jelentkezőket, javaslatokat kérnek különböző karitatív szervezetek, vállalkozók, állampolgárok részéről. A létrehozásra vonatkozó javaslat (vállalkozás) az üzemeltetés körében lehetőség szerint vegye figyelembe a közegészségügyi előírások érvényesülésének feltételei mellett a tervezett működés várható költségeit is. A konkrét hely megjelölésével javaslatokat várnak a kutyaillemhelyek és futtatóhelyek kialakítására vonatkozóan is. A javaslatokat (vállalásokat) írásban a polgármesteri hivatal általános igazgatási iroda vezetőjének címezve 2000. szeptember 10-éig kérik. Ezzel kapcsolatos észrevételt, javaslatot tenni az önkormányzat - ingyenesen hívható - zöld számán (06- 80-820-032) is lehet. Boszorkányperek és kivégzések Szegeden „Vagyon-e szövetsége az ördöggel?" Szeged a mi Salem ü n k, hiszen 1728-ban legalább akkora volt a sötétség nálunk, mint annak idején Salemben. A mondott évben 18 embert fogtak perbe boszorkányság vádjával, köztük a 82 éves Rózsa Dánielt, a város egykori főbíráját. Július 23-án hat nőt és hat férfit égettek el elevenen a Tisza egyik félszigetén. A tizenharmadikat lefejezték, majd testét a máglyára vetették. Adtak a számmisztikára a hóhérok. A középkori Európa jogrendszerének volt egy sajátos üldözöttje: a boszorkány. A szó török eredetű, jelentése: álmában valakit megnyomni. -Az egyszerű nép hitt a boszorkányokban és a boszorkányoknak tartott enjbereknek, akik ezért veszedelmesekké, váltak a hatalom szemébén. A boszorkányok üldözését már igen korán megkezdték. XXII. János pápa 1317-ben kiátkozta őket, VI. Ince pápa pedi^- 1485-ben elrendelte, hogy inkvizíció (egyházi bíráskodás) elé állítsák és máglyahalálra ítéljék a boszorkányokat. Ez történt Franciaországban, Spanyolországban és Németországban. Szegeden a török idők és a Rákóczi szabadságharc után komoly problémák jelentkeztek. Egymásnak feszültek a helyi politikai pártok, az őslakosok és betelepültek, svábok, dalmaták és bunyevácok. Hiába kapta meg Szeged 1719ben a szabad királyi városi rangot, nem csillapodtak az ellentétek, sőt. 1728-ban például az egyik politikai párt erőszakkal elfoglalta a városházát, ahonnan egész egyszerűen kiseprűzték a másik párt embereit. Ugyanekkor a csanádi püspök, Nádasdy László nem volt hajlandó elfogadni azt a kegyűri jogot, amely a szabad királyi városi címmel együtt járt, miszerint a polgárok szabadon választhatták meg plébánosukat. Emiatt komoly összetűzésbe került a város vezetőivel és lakosaival. A bajt tovább tetézték az aszályos évek. A magtárak kiürültek, éhínség fenyegetett. Ezt a tényt az egyház egyes képviselői azzal magyarázták, hogy a csapás az ördögtől ered, mert az emberek az ördöggel cimborálnak. 1726-ban Kökény Nagy Anna bábaasszonyt feljelentették boszorkányság vádjával. A városi tanács attól félt, ha elterjed a híre, hogy Szegeden boszorkányok vannak, s leállítják a nyomozást, akkor Nádasdy püspök fellép az országgyűlésben Szeged ellen. Az országgyűlés munkájában résztvevő Podhrandszky György szegedi főbíró ekkortájt írt is egy levelet Pozsonyból: „Ha méltóságos csanádi püspök uram őnagysága ezen dolgot megtudja (ti. hogy leállították a nyomozást és boszorkányüldözést - a szerk.), itt is elég lárma leszen." • Szegeden nem az inkvizíció, hanem a városi tanácsnokok. szenátorok alkotta világi törvényszék ítélkezett a boszorkányoknak kikiáltott emberek felett. A szegedi boszorkányperek sorozata 1726-ban kezdődött el. Ekkor jelentették fel Kökény Nagy Anna bábaasszonyt, ám a vizsgálat megrekedt, s csak két évvel később vették újra elő a javasasszonyt. 1728-ban 18 ember ellen indult nyomozás, akiket boszorkánysággal gyanúsítottak. Az elítéltek egyik csoportja bábaként, kuruzslóként, úgynevezett bűbájosként járta a tanyavilágot. Az 50-70 éves asszonyok segédkeztek a szüléseknél, s ha kellett, gyógyítottak is, de néha hibáztak. Akinek például meghalt a gyermeke, feljelentette a javasasszonyt. De ha sikeres volt a szülés vagy a gyógyítás, akkor meg az terjedt el róluk, hogy ez másképpen nem működhet, csak úgy, ha az ördöggel cimborálnak. Az elitéltek másik csoportját azok alkották, akiket a perbefogottak a kínvallatásuk során úgymond feldobtak. Meg kell jegyezni, hogy a vádlottak sok esetben nem maguktól mondtak egy-egy nevet, hanem azt vallatóik a szájukba adták. Itt jön be a politika a képbe. Szeged akkori leggazdagabb emberét, Rózsa Dánielt például - aki korábban a város főbírája és tanácsnoka volt - 82 éves korában vonták vizsgálat alá boszorkányság vádjával, őt a városi magisztrátusi tagok közötti ellentétek következtében fogták le, s bizonyították be róla. hogy ő volt a boszorkányok kapitánya. De máglyahalálra ítélték Rózsa Dániel feleségét, kocsisát és egyházi hajdúját is. A vizsgálatokat néhány hét alatt lebonyolították. • Ha nem tett önként vallomást a perbe fogott személy, akkor kényszervallatásnak vetették alá, aminek a legvégén gerincoszlopát törték. A jegyzőkönyvek arról árulkodnak, hogy a szegedi boszorkányperekben a férfiakat nagyon megkínozták. A vallatások során egyébként az volt a leggyakoribb kérdés, hogy az illető személy mikor, hogyan, mi formában került kapcsolatba az ördöggel, tett-e neki esküt, s van-e a testén valamilyen sátáni jel. Majd azt kérdezték a vádlottól, hogy milyen módon űzte a boszorkányságot. Egyikük azt mondta, hogy eltűntette a harmatot, másikuk meg azt állította, hogy képes tyúktojást tojni, ha egy kis, varázserejű kövecskével hátul megkeni magát. • A 18 ember közül két asszony a börtönben hunyt el, hárman pedig a vfzpróba során haltak meg. A vízpróba azt jelentette, hogy kötelekre kötözve a Tiszába lógatták a vádlottakat. Aki elmerült, ártatlannak bizonyult, aki fennmaradt, azzal szemben a gyanú tovább erősödött. A mérlegelés is a boszorkányság megállapításának volt az egyik módszere. Aki túl könnyű testsúllyal rendelkezett, az boszorkányságát bizonyította. Hat férfit és hat nőt 1728. július-23-án a Tisza egyik félszigetén - a mai Boszorkányszigeten - elevenen elégettek. A tizenharmadik társukat könyörületből lefejezték, majd testét a máglyára vetették. • Az 1728-as szegedi boszorkánypernek és a tömeges kivégzésnek döbbenetes hatása volt a Dél-Alföldön. Nem lehet tudni, hol állt volna meg, ha nem parancsolnak megálljt, ugyanis a tanúk és a vádlottak annyi nevet dobtak be a vizsgálatok során, hogy már a kecskeméti, szentesi, vásárhelyi és nagykőrösi városi tanács is érdeklődött, mondván: úgy hallották, hogy az övéik is érintettek az ügyben. Szeged nem adta ki a neveket. A boszorkányégetések után a bécsi kancellária bekérte az iratokat, hogy megvizsgálja, mi történt Szegeden. Emiatt egy ideig csend volt, ám később, igaz kisebb ütemben, folytatódtak a boszorkányperek a városban. 1726 és 1744 között legkevesebb 63 személy ellen folytattak vizsgálatot. 1728-ban máglyahalálra ítéltek még egy fiatal hölgyet boszorkányság vádjával, de mivel áldott állapotban volt, megvárták, míg megszüli gyermekét, majd egy évvel később kivégezték. 1731-ben három, boszorkánynak kikiáltott asszonyt seprűztek ki a városból. 1768-ban Mária Terézia betiltotta a boszorkányüldözést Magyarországon. • A történelemben példátlan méretű koncepciós pert a város érthető módon nagyon szégyellte, éppen ezért a kfnvallatási jegyzőkönyveket a titkos levéltárban helyezték el és elzárták a világ elől. A szegedi boszorkányperekről szóló első publikációk bő száz évvel később, 1850 körül jelentek meg. (Hálás köszönet Farkas Csaba levéltárosnak.) Szabá C. Szilárd