Délmagyarország, 2000. szeptember (90. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-15 / 217. szám

PÉNTEK, 2000. SZEPT. 15. KITEKINTŐ 15 Kedves Környékbéliek! M

ár nem emlékszem: gyerekkorunkban prüszköltünk-e, ha ruszkiparé pora ment az orrunkba? És igazából azt se tudom, hogy a mostani tanyai gyerekeknek folyik-e az orruk, ha a parlagfű virága porol a közelükben? Annyit viszont mindnyájan tapasztalhatunk, hogy a tévé, a rádió és az újságok kíméletlen harcot indítottak a bajt-bajra hozó pollenek, köztük a ruszkiparénak mondott parlagfű ellen. Oka, hogy a hivatalos hatalom is fölvette ellene a küzdelmet. Honatyáink megfelelőképp prüszkölhetnek, de törvényt hoztak rá, és a növényvédő állomások feladatául jelölték, hogy ráncba, (vagyis rendbe, boglyába, bálába stb. ) szedessék a parlagon hagyott földek gazait. (A prüszkölés amiatti, hogy erre pénz kell. S megszokhattuk: ami a sokak érdekében s nem csak a kevesek boldogulásáért történik, arra a kért pénz olyan, mint a kutya vacsorája. Bizonytalan.) Az irtásra jelölt parlagfüvet a köznyelv már jó ideje ruszkiparéként tartja számon. (Annyian vannak, mint háborúban az oroszok, szólt a tallai magyarázat, erre, a jószág se nagyon legelte gazra.) Szaporasága és kiirthatatlansága megmaradt. Sárga porát ha fújja a szél, bizony, sokak életét keseríti meg. Ellene a harc mindnyájunknak helyénvaló. Oldalunk most olyan csapat tettét örökíti meg, amely a gazirtás áldásos műveletére szakosodott, s a messzi tájról éppen az autópálya vonala hozott a balástyai határba. Kicsit mintának is, hogy ha a szándéka és a lehetősége adott a gaz irtásának, nem olyan nagy munka az. Yf uszkiparés ifjak, akiknek annakidején legeltetniMA. ük kellett a rozsföldek tarlain, vagy kapálniuk volt muszáj a szőlőben egész nyáron, jól tudják: zsenge korában a parlagfű, amikor a jószág még nemigen válogat a zöldben, jó takarmány. Megvénülve, öregkorára barnul csak be, miközben elszórja sárga porát bolondul csak meg, hogy csupán tűzre, trágyának legyen jó. Köszönti kedves mindnyájukat: Gazirtó kaszások csapata járja a pályát Röszkétöl Csengeléig mennek! Hazai pályán Az A kisteleki gyáros Harmath-kerítésben, (a vasútállomás melleti telepén Harmath Sándor vállalkozónak) Kántor Zoltán (elöl) és Erdei László a legismertebb magyar módszerrel, az akácoszlopok földbe kerülő végének megperzselésével igyekszik hosszabb időtartamra bírni a szölödrótot feszítő tartókat. (Fotó: Gyenes Kálmán) DM-információ A múlt héten, Európába igyekvés kapcsán említettük, hogy létezik már az erdőket, fákat védő világösszefogás, ígértük, visszatérünk pár mondattal, hogy mi is tulajdonképpen az „erdőtanúsítás". Olyasmi, amibe már a lettek is beléptek. A szerkesztőségünkbe juttatott pesti hírlevél, amelyet a természet értékeit védő világszervezet magyar képvieletéből Schmidt Hajnalka, kommunikációs referens küldött így fogalmaz: „... az erdőtanúsítás célja, hogy piaci ösztönzés és társadalmi elismertség útján késztesse az erdőgazdálkodókat a legszélesebb társadalmi igényeket figyelembe vevő erdőgazdálkodás bevezetésére." Magyarán: eszköze az elismert piacokra jutásnak, a felelős gazdálkodásnak. A biológiai változatosságot védelmezi. (Monhatnánk: szint, mérce!) Rendszere átfogja a világot. Forest Stewardship Council 8z angol neve, FSC-nek rövidítik. Nyereség nélküli, kormányzattól nem függő szervezetnek híreli magát. Mint nevéből kivehető, az erdők független minősítését és az innen származó fák eredetét tanúsítja. Tízezernél több már a száma az ilyen védjeggyel címkézett faárunak. Eddig 32 országban, (köztük Lettország), csaknem 2oo „erdőgazdálkodási egység" kapott ilyen megkülönböztetést. Ezek a fák, fából készült áruk garantáltan olyan helyekről származnak, amelyek megfelelnek a „környezetvédelmi, szociális és gazdasági szempontoknak". Az Erdőtanúsításról kiadott hírlevélből, amelyet a világhálóról állítottak össze az internetet használó kollégák, megtudjuk, hogy a Lett Állami Erdőgazdaság mellett egy svéd vadászszövetség is tag lett. A németek három tartománya próbál nyomást gyakorolni a fapiacokra, az európai erdővédők Londonban, a fa és papíripari termékek legnagyobb világvásárán (50 ország, 90 vállalata és 1000 küldött) tartották találkozójukat. Felkérték a brit munkahelyi nyugdíjalapokat, hogy csak környezetbarát faipari cégekbe fektessék pénzüket. És, miért kell erről nekünk tudni? Ha bekerülünk az Európai Unióba, az ottaniak, a gabonaföldjeink jórészére - erdőt kívánnak... A biatorbágyi főnök (balról) és az etyeki gépkaszások a balástyai parlagfütengerben (Fotó: Gyenes Kálmán) Nincs apelláta! Ami az útjukba kerül: kíméletlenül kiny ír já k. Halad a kaszás had. Gaz utánuk nem maradhat. Kő kövön se, mondhatnánk, ha vinnénk tovább e forradalmi tettre alkalmazott mezei megállapítást, hiszen az etyeki gazölő különítmény, biatorbágyi főnökkel, épp a mi Tanyabontó Matyink emberei után hozzák rendbe a terepet. Medret nyitnak a parlagfű tengerében, megkaszálják az európai út alapjait. Pirosfejű falécekkel cövekelt, hepehupás földi pályán tartanak Röszkéröl Csengele irányába. A kaszás hadat nem az Isten küldte! Manapság ilyen égi csodák nincsenek, a gazölő különítményt, a zöldkommandót, az épülő M 5-ös autópálya épp sürgős munkálataihoz vezényelték. Büntetéstől mentik, ami menthető. Poros nyomukba se érhetnénk, s jótettükről se tudnánk, ha nem igazítana bennünket útba dr. Dobay Dezső, az autópálya errevaló szakaszának jogi képviselője. Benne a sürejében! „Nyomon vagyunk" felírással számolunk be már jó ideje az épülő M 5-ös autópálya munkálatairól. A környékünkre a csengelei határban, a Dongér csatornán át érkező és a röszkei országhatárnál kifutó út kapcsán szóltunk az útjába eső földek ügyeiről, az autópályát engedélyező hatóságok döntéseiről, az államnak eladott földsáv melletti gazdák gondjairól. Említettük az évtizede zajló hatalmi tanácstalanságot, merítettünk a pályán dolgozó emberek mindennapjainak történéseiből. Szerény eszközzel, néhány ecsetvonással csupán, de vázolhattuk az ott élők kiszolgáltatottságát. Közreadhattuk a hozzánk eljuttatott, értékes dokumentumokat. Cseppben a tengert. Á tájunkat keresztül szelő európai út újságbéli lenyomatáról, ha nagyon erőltetjük: mi nyomunk! Szeretnénk, mostani szerencsések, hogy a legnagyobb változást ígérő út készülésének történéseit megörökíthessük, hogy sok száz év múltával se vesszen a feledés homályába. Mert, azt mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy az európai autóút építése mifélénk irgalmatlan nehéz munkára Ítéltetett. Nehézkes, a fejetlenség jeleit hordozza. Tanyabontó Matyi nyomában Másfél évtizede riogat bennünket az autópálya érkezésének réme. Sokan emlékezhetnek még, arra a jó pártállami időkre, amikor is a megyei és az országos hatalom képviselői azon voltak, arra serkentették a pálya tervezőit, hogy minél több tanyát vegyenek az útjába, mert sok van belőlük és a párt titkolt érdeke az irtásuk. Hála istennek ezek a zord hatalmi idők elmúltak. Hogy nem teljesen nyomtalanul arról több tanyástársunk, akiknek hajdani otthonait Tanyabontó Matyi emberei kezelésbe vették, napokat mesélhetne. Mi volt és mi lett. (Virágzó élet volt, gazos romkert lett). Tény: sokak tanyáját „vitte a nyomvonal", merthogy a hajlék az autópálya hatvan méteres sávjába esett. A kisteleki bontóember, ahogy mindenki ismeri: „Cigánymatyi" említette, mivel az ő dolga volt a tanyák lebontása, eddig több mint negyven helyen dolgoztak. Ugyanis a majsai és a csengelei út kereszteződésében, a sokat emlegetett Lippai sarkon, a kisteleki, balástyai, csengelei határ összesimulásánál lesz a többirányú elágazás, Kolompár vállalkozó ott vett magának egy halálraítélt tanyát, onnan irányítja az épületbontások munkálatait. Mivel már mellőlük is szép lassan eltűnt a kisbolt, a takarmányáruda épülete és amint a minapi ábra szerint: „fölüle is bontódik a tető", hihetjük, nemsokára kezdődnek az útépítés munkálatai. Lassan a tanyabontó tanya is olyanná válik, mint a többi helye, ahová - erről szólunk most - etyeki kaszás csapat érkezett, ruszkiparét irtani. Buja beléndek nő a tisztaszoba földjén. Dr. Dobay Dezső, a Szatymaztól - Röszkéig a pálya útjába eső földek, épületek állami vásárlásának ügyintézője, az autópálya jogi képviselője mondotta, hogy a parlagfű irtását törvény írja elő. Augusztustól komoly bajba keveredhet az, aki nem hozza rendbe a birtokát. Mivel az autópálya csak állami földeken haladhat, hirtelenjében nem is tudják, kinek a dolga a félkész pályán levágatni a gazt, de ezt mostmár nem is firtatják, mert az etyeki motoroskaszások megérkeztek, és Bán Zoltán vezetésével teszik tisztába a nyomvonalat. A dunántúli zöldkommandósok belevágják a hatvan méteres csíkot a nagy magyar parlagfűtáblába. Végigkaszálják a pályát, Röszkétöl egészen Csengeléig. Tették ezt máshol is. - Nem szokatlan a meló - tudjuk meg Kiss Zsolttól - mert pesti parkokat, fölgazosodott gyárudvarokat is gyakorta tisztít gyomtól a csapat. Amikor a többiek a balástyai határba indultak, a fiatalembert a domaszéki traktoros Németh Tibor mögé állították, igazltónak. Megnézhettük - épp a dorozsmai részen - a juhhodályok közeli régészromnál, amelyet a szegedi múzeumosok hagytak maguk után, hogy szép, hosszan látható terep marad a gazölő kommandó után. Keresztparcellák kukoricatáblái sorolnak hozzá szemre is tetszetősen. Megtudtuk, hogy Németh Tiborral, ha kell akár három traktor is vágja a rendet a parlagfűrengetegben, az etyekj kaszások, mikor mennyit fog munkára közülük a főnök Bán Zoltán, mennek utánuk, vagy előttük, és olyan helyeken, ahová a venyigezúzó nagysága miatt nem fér, vagy épp nagyon lapos, süllyedős a talaj, ott a motoros kézikaszákkal vágják le a gazt. Ahogy a gazvágó szakma mondja: kiigazítják a tábla szépségét. Tarol a zöldkommandó! Amint láttuk, és más is láthatja a parkgondozók munkájakor, nem igazán kasza, inkább gyepvágó propeller az ilyen masina. Kalapálni, fenni ritkábban és máshogyan is kell, mint a hagyományos kézi kaszát, lendíteni is módjával illik, de viszi, aprítja a gazt jó segítség módjára. A dunántúli gyomvágó legények, a parlagfű irtására rendelt etyekiek Dorozsmán laknak. Mint irányítójuk megjegyezte: nagyon büszkék falujukra. Mivel ő is a szomszédos Biatorbágyra való, ennek, arrafelé komoly lehet a jeA domaszéki Németh Tibor a dorozsmai ásatások romjain traktorral járatja a venyigezúzót. Kiss Zsolt beavatkozásra készen a kézigéppel lentősége. Különben a Betonút Részvénytársaság kérte föl őket, mint alvállalkozókat erre a munkára. Nem a senki földjén dolgoznak, mert Dobay ügyvéd úr kifejtette, hogy a pálya vonalát már 1993-tól kezdődően vásárolja az autópálya építésére alakult csoport. Földet csak igazolt papírokkal vehetnek, s azok még nem mind érkeztek meg a hivatalokból, így nem jelenthető ki, hogy az autópálya földje mind a magyar államé. Mert az autó-pályaépítőknek kikötötték: csak állami földre fektethetik a sztrádát. (Autópálya-építés ügyben annyit biztosan tudunk, hogy az M 5-ös Kiskunfélegyházán már túljutott, felénk a déli szakasz előkészületei tartanak. A befektetőcsoport, amelyre a korábbi magyar kormány a pálya építését bízta, tárgyalásokat folytat a kötelezettségek változtatására. A tavaszon mondotta még Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a mostani kormány is szeretne mielőbb tiszta képet kapni erről, s úgy egyezkedni másokkal, hogy az európai úton, európai módon lehessen majd közlekedni.) A megzabolázott baj A látottak után ráfoghatjuk: az etyekiek balástyai gazirtása már az európai út jegyében történik. A röszkei, domaszéki szakaszon már tiszta a terep, a dorozsmait hétfőn veszi át a vásárhelyi növényvédőállomás szakembere, a szatymazival, balástyaival, kistelekivel és a csengeleivel - az összes két és félmillió négyzetméteres, 250 hektáros sávval - szeptember végéig kell végezniük. Vagyis: kicsit megzabolázniuk a bajt. A kellemetlen ruszkiparét, vadkendert, bolondító beléndeket és más gonosz gazt. Megtancsérolni, elfektetni, zöldre zúzni. Kiirtani, mint régről tudjuk, eddig még a kapásbrigádoknak sem sikeredett. Pedig, azok - szintén régi tapasztalat - nem csak azt, ami felül látszik, hanem a földbe ereződött gyökereket is támadják... Majoros Tibor