Délmagyarország, 2000. szeptember (90. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-09 / 212. szám

SZOMBAT, 2000. SZEPT. 9. HANGSÚLY 7 A szegediek keresik igazukat Háziorvosok hátrányos helyzetben Praxisló - ajándékba A „nemzet ajándékának" nevezte Gógl Árpád a házi­orvosoknak adott praxisjogot. Ajándék lónak ne nézd a fogát.'- mondhatnánk az ajándékcsomag tartal­mát mind jobban megismerő, s egyre ingerültebb házi­orvosoknak, akik erre meg azt válaszolják: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam." A mi kis praxistörvényünk azonban valódi állatorvosi ló, amin egy sebtében össze­tákolt, sietve meghozott törvény valamennyi betegsége szemléltethető. Több sebből vérzik ez az ajándék ló, s a sebek vérzéscsillapításával vannak elfoglalva a házior­vosok. Külön táborban orvosolják a saját sérüléseiket a területi ellátásra nem kötelezett háziorvosok, s külön a saját kapott sebeiket a körzettel rendelkező házi dokto­rok. Utóbbiak - itt Szegeden pillanatnyilag - a körzet­határ-módosítás és a rájuk erőltetni kívánt, lerobbant rendelők miatt vívják hetek óta harcukat a szegedi ön­kormányzattal. A „területen kívüliek" megkülönbözte­tésük okán kezdtek harcba a miniszterrel. Az, hogy nem kevés baj lesz ezzel a praxistörvénnyel, már megszületése előtt tudni lehetett. A törvény elfog­adása a végszavazást megelőző napig kétséges volt. A jogszabály-tervezethez ugyanis 36 módosító indítvány érkezett, köztük a kisgazdák javaslatai, amelyeket azon­ban visszavontak, nyilván azért, hogy koalíciós partne­rük által sürgetett törvény mihamarabb elfogadtassék. A kisgazdák gálánsak voltak ugyan, ám egy dologhoz ragaszkodtak, nevezetesen ahhoz, hogy a területi ellátá­si kötelezettség nélküli háziorvosokat ugyanazok a jo­gok illessék meg - a praxisukkal kapcsolatban -, mint a körzettel rendelkező kollegáikat. A kisgazdák végül azért engedtek, mert a miniszter ígéretet tett, hogy a hátrányos megkülönböztetést felszámolják a praxistör­vényhez kapcsolódó kormányrendelettel, illetve későbbi törvényekben biztosítják a területen kívüliek hasonló jogait. Akkor még úgy tűnt, „csak" annyi a megkülön­böztetés, hogy a körzettel nem rendelkező háziorvosok - ellentétben körzetekben dolgozó kollegáikkal nem adhatják el praxisjogukat, és nem örökíthetik át. A „ki­reksztetteknek" vannak más érdeksérelmeik is, a többi között, hogy nem ugyannyi th-támogatást kapnak, nem részesültek az elhíresült 15 milliárdos, egészségügyiek­nek adott egyszeri bérjuttatásból, nem fizetnek nekik gépkocsi-hozzájárulást, nem vehetnek fel kedvezmé­nyes hitelt, a sürgős esetekben nyújtott orvosi segítsé­gért nekik nem jár tb pénz, pedig a szakmai elvárások ugyanazok. A „teriiletis" háziorvosok nem vállalnak szolidaritást e kollegákkal, mert nekik is megvan a ma­guk baja, harca, meg féltik is tőlük betegeiket. Arra is hivatkoznak, hogy a háziorvosi rendszerbe később be­lépők kapnak pénzt azoktól a cégektől, amelyeknek be­tegeit üzemorvosként ellátják. A körzettel nem rendel­kező háziorvosok meg azzal érvelnek, ők is gyógyítanak területi betegeket, az egész városból. Érdekek sérülnek, egzisztenciák kerültek veszélybe mindkét oldalon, ért­hető a feszültség, az ingerültség. A Z évtizedeken át állandó viszonyokat megbolygató praxistörvény nemcsak az orvostársadalmat osztot­ta. meg, hanem egy csoportot is, a háziorvosok közel hé­tezres táborát. Pedig egy cipőben járnak, hiszen ebben, az érdekeket mindenképpen sértő átalakulási folyamat­ban mindkét <xfél" kap még sebeket. A nagyobb baj azonban az, hogy egy kellően ki nem érlelt törvény hi­bái miatt a háziorvosok energiájának nagy része arra megy el, hogy egyeztetnek, vitáznak, leveleznek, bújják a jogszabályokat, keresik a gyógyírt: egyik tábor a mi­niszternél, másik az önkormányzatnál. Lehet így gyó­gyítani? p- Jj J J f . c_y A cdfoso-f ^ (jűkotcJL^ A kamara titkárának véleménye Lépjenek be a „körzetes" rendszerbe Területi ellátási kötelezettség nélkül is gyógyítanak. (Fotó: Nagy László) DM-információ A szegedi területi ellátási kötelezettséggel nem rendel­kező háziorvosok nyilvános­ság elé tárt panaszairól meg­kérdeztük a Magyar Orvosi Kamara titkárát, dr. Komáro­mi Zoltánt, aki szegedi kollé­gái helyzetét már csak azért jól ismeri, mert több évig praktizált a városban, s Bu­dapestre kerülése óta is fi­gyelemmel kíséri a szegedi praxisprivatizáció körüli tör­ténéséket. Komáromi doktor a terüle­ten „kívüliek" OEP-finanszí­rozásával kapcsolatban úgy véli: a körzettel nem rendel­kező háziorvosok legnagyobb "észe, azon kfvül, hogy házi­srvosként fogadott betegei itán megkapja a kártyapénzt t biztosítótól, más bevételi orrással - vagy üzemorvosi, 'agy más szakmai állással ­is rendelkezik, szemben kör­zeti háziorvos kollegáikkal. Mivel nincs területi ellátási kötelezettségük - mondja Komáromi doktor -,. ők meg­válogathatják betegeiket, nem úgy, mint azok a háziorvo­sok, akiknek minden, a kör­zetükből hozzájuk jelentkező pácienst el kell fogadniuk. Ezek a különbségek is indo­kolják, hogy 1992 óta nem esik azonos finanszírozási szabály alá az ő tevékenysé­gük. Komáromi Zoltán a pra­xistörvény negatívnak neve­zett diszkriminációjával kap­csolatban azt mondja: a tör­vény pozitívan diszkriminál, hiszen annak ellenére, hogy ezeknek a háziorvosoknak nincs területi ellátási kötele­zettségük, a törvény elismeri azt, hogy ók is háziorvosi te­vékenységet folytatnak, és azt, hogy korábban jelentős A terü­leti ellátá­si kötele­zet t s é g nélküli szegedi háziorvo­sok nyílt levelet küldtek Gógl Ár­pád egészségügyi mi­niszternek, mert munká­jukat, a betegellátást egyre nehezebbé teszik számukra. A negatív diszkrimináció következ­tében - amit igazságta­lannak és szándékosnak éreznek - nemcsak az ö, de betegeik alkotmá­nyos jogai is sérülnek. Miután az országban, becslések szerint 500-600 te­rületi ellátási kötelezettség nélküli háziorvos tevékeny­kedik, a szegediek problé­mái nem egyediek, hanem országosan jellemzőek. Egyelőre a szegedi csoport keresi igazát és a megoldást a hivatalban levő miniszter­nél. Az orvosok képviseleté­ben Szemerédi Istvánnal és Nagy Máriával beszélget­tünk. - Mielőtt sérelmeiket so­rolnák, tisztázzuk, miért nincs tizenegynéhány - a összegeket költöttek praxisuk létrehozására. Ugyanakkor esetükben a törvény szerint nem örökölthető, illetve foly­tatható a praxisjog, mégpedig azért nem, mert sem szakmai, sem önkormányzati, sem pe­dig egészségpolitikai érdek nem fűződik ahhoz, hogy a területi ellátási kötelezettség nélküli praxisgyakorlás foly­tatódjon tovább a területi el­látási kötelezettségű praxisok rovására. A cél az, hogy ezek a háziorvosok belépjenek a „körzetes" háziorvosi rend­szerbe. Szegeden erre most kiváló lehetőség kínálkozik, hiszen új körzetek létesülnek, amelyeket a területi ellátáson kívüli kolleégáknajt kellene odaadni. Helyzetük számukra is megnyugtató megoldása csak a területi ellátási kötele­zettség felvállalásával ren­dezhető. pontos szám nem ismert - háziorvosnak területi ellátási kötelezettsége, az­az körzete? Nagy Mária: - Azért nincs, mert amikor az úgy­nevezett funkcionális priva­tizáció kezdetén, 1992-ben üzemorvosokból, vállalkozó, - úgymond - „kártyás" or­vosok lettünk, akkor nem volt körzetünk, hiszen ko­rábban gyárakban, cégeknél vagy az egészségügy más te­rületén dolgoztunk. Régi pá­cienseink közül viszont so­kan nálunk adták le kártyá­jukat, függetlenül attól, hol, melyik kerületben laknak, így, biztosítási kártyával rendelkező, de körzet nélküli háziorvosként dolgozunk az­óta is, vagy saját, vagy bérelt rendelőkben. Ránk ugyana­zok a szakmai szabályok és elvárások érvényesek, mint „körzetis" kollegáinkra, sót a mi rendelőink sokkal szi­gorúbb elbírálás alá estek és esnek az ANTSZ részéről, mint az önkormányzati tulaj­donban levő többi háziorvos rendelője. - A körzetnélküliség mi­lyen hátrányokat jelent a kezdetektől? Szemerédi István: - Azonos kötelezettségek, Tisztelt Miniszter Úr! A Magyarországon prakti­záló területi ellátási kötelezett­ség nélküli szegedi - és úgy gondoljuk , hogy az országban hasonló helyzetben lévő többi - háziorvos nevében fordulunk Önhöz. Levelünk nyílttá tételét az tette szükségessé, hogy szám­talan, számunkra egyér­telműen hátrányos, tendenció­zus, és véleményünk szerint igazságtalan megnyilvánulást tapasztaltunk munkánkról a „saját" egészségügyi tárcánk részéről. 1992-től tette lehetővé a kormányzat a területi kötele­zettség nélküli háziorvoslást. Akik éltek vele - egyes adatok szerint több mint 200-an, vagy 600-an - minden feltételt telje­sítettek. hiszen azokat kemé­nyen ellenőrizték. A legtöbb orvos több szakvizsgával ren­delkezik. amelynek a betegel­látás minőségében jelentős szerepe van. Akik az orvosi pálya ezen formáját választot­ták, évtizedekben gondolkod­tak, jövőjüket tették fel a házi­különböző elbírálás. így fo­galmaznám tömören. Rész­letesebben: a „körzetis" kol­legák finanszírozási támoga­tásának egyharmadát kapjuk havonta a társadalombiztosí­tótól, csupán a leadott tb­kártyák után járó kártya­pénzt. Nekünk nem jár gép­kocsi-hozzájárulás, s a kör­zettel rendelkező háziorvo­sokkal szemben, mi nem ka­punk területi pótlékot sem, jóllehet éppen úgy Szeged területén lakó betegeket lá­tunk el, mint ők. Ha a mi rendelőnkbe bejön - mond­juk - egy budapesti beteg, mert rosszul lett, akkor orvo­soljuk, de ezért nem kapunk egyetlen fillér tb-támogatást sem, mondván: nem köteles­ségünk segíteni. De kérdem én. melyik orvos mondhat nemet a segítségre szoruló­nak? Egyikünk sem teszi, te­heti meg, mert az eskünk kö­telez. - Ugyanakkor vala­mennyien felvállaltak cé­geket üzemorvoslásra, ami nem kevés bevételt jelent. -N. M.: - Ezért a többlet­bevételért pluszmunkát vál­lalunk, s a „kártyás" betege­ink mellett gyógyítunk még másokat is. Ha ezt nem ten­orvoslásra. A területi kötele­zettség nélküliség csökkentette a „körzeti" rendelők zsúfolt­ságát, kifejezetten javította a betegellátás minőségét. A pa­ciensek növekvő létszáma egyértelmű válasz jelenlétünk szükségességére. Munkánk további folytatása érdekében a következő - leg­fontosabb - kérdésekre kérünk választ: 1. Igaz-e, hogy Ön az év eleji „praxistönény " szavazá­sakor ígéretet tett arra, hogy a készülő törvényben a területi kötelezettség nélküli háziorvo­sok hátrányos helyzetét ké­sőbbi rendeletekkel megszün­teti? Erről az ígéretről az egyik országos napilapban ol­vastunk. Kérdésünk, lesz-e át­fogó. a státuszunkat megnyug­tatóan rendező szabályozás? 2. Miért vagyunk halmozot­tan nehezebb helyzetben a töb­bi, területi kötelezettségű kol­légával szemben? Mint isme­retes csupán a töredékéi kap­nánk, akkor a kártyák után járó tb-finanszírozásból nem tudnánk megélni. - A praxistörvény sem úgy rendelkezik a „terü­leten kívüliekről", mint a körzettel bíró háziorvo­sokról. N. M.: - A területi ellátási kötelezettség nélküli házior­vosok nem adhatják el a pra­xisjogot, s haláluk esetén nem folytatható a praxisgya­korlás. Csak a rendelőnk bo­csátható áruba, a praxisjo­gunk - ami a törvény meg­születése óta pénzre váltható szellemi érték - nem. A tör­vény értelmében, ha a „terü­leten kívüli" háziorvos nyug­díjba megy, akkor csak a rendelőjét adhatja el, a paci­entúráját nem. - A Gógl Árpádnak írott levélben további sérelme­ket sorolnak. Sz. I.: - Ahogy a levélben is írjuk, tendenciát látunk a sorozatos kirekesztésben, hátrányos megkülönböztetés­ben. A tárca úgy tesz, mintha mi nem is ebben az ország­ban gyakorolnánk az orvosi hivatást. Az egészségügyiek között szétosztott - mégha nagy vihart kavart - egyszeri juttatásból bennünket ki­hagytak, pedig a rendelet juk a finanszírozásnak, kötele­zettségeink viszont - az egyet­len kártyaelfogadási kötele­zettség nélkül - ugyanazok. 3. Az immár elhíresült 15 milliárdos egyszeri juttatásból egyszerűen kimaradtunk. Mi­ért? Nem tekintenek bennünket egészségügyi dolgozónak? Véleményünk szerint köz­vetlenül a gyógyításban, a be­tegellátásban veszünk részt, a velünk együtt dolgozó asszisz­tenciával együtt, akiket szintén elfelejtettek. 4. A privatizációs hitelt nem vehetjük fel, miért ? A hitel felvételének egy sor feltétele van, csupán egy hi­ányzik, az önkormányzattal kötött szerződés. Hadd kérdez­zük meg. mi nem az adott ön­kormányzat polgárait látjuk el? A társadalombiztosítással kötött szerződésünk, az összes többi feltétel teljesítése miért nem elegendő? Úgy érezzük, hogy körzet­határok, utcák besorolása nél­szerint ez a pénz a betegellá­tást végzők részére adandó. Nem elsősorban magunk mi­att nehezményezzük elmara­dását, hanem azért, mert így az asszisztenseink is elestek attól a 10-20 ezer forinttól, ami nekik is járt volna. To­vábbmegyek, mi nem kapha­tunk - a körzeti háziorvoso­kat megillető - kedvezmé­nyes bankhitelt, mert ennek egyik feltétele, hogy az ön­kormányzattal szerződésben álljunk, esetünkben hiányzik. - Most lehetőségük nyíl­na a területszerzésre, hi­szen új háziorvosi körze­teket, szám szerint 7-et lé­tesít a város. Sz. I.: - Az önkormányzat valóban pályázatot hirdet új körzetekre, ám feltételük, hogy csak ott lehetne körze­tünk, ahol kijelölik, mondjuk a most Felsővároson rendelő orvosnak Újszegeden. Ki az, aki megteheti, hogy fogja magát, átteszi a rendelőjét ­azaz újat épít, vagy bérel -, s azt mondja a betegeinek: mostantól nem itt, hanem a város másik végén rendelek, tessék ezentúl oda jönni! A város ajánlata számunkra el­fogadhatatlan. Mi azt kérjük, hogy ne kössék utcahatárok­hoz a körzetet, hanem fogad­ják el területi ellátásnak, hogy mi is, igaz a város kü­lönböző körzeteiből, de még­iscsak Szeged területéről fo­gadunk betegeket. Szegeden privatizációs modell készül. Miért nem lehet „felrúgni" a régi sémákat és rugalmasan Változtatni úgy, hogy a bete­gek érdekei ne sérüljenek, és mi is teljes értékű háziorvos­ként tehessük a dolgunkat? - Nem hallani, hogy az ország más részein is elé­gedetlenkednének a terü­leti ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok? N. M.: - Pedig vala­mennyien hasonlóan hátrá­nyos helyzetben vagyunk. Vélhetően az elszigeteltség az oka a közös fellépés hiá­nyának. Azt sem tudjuk, há­nyan vagyunk területi ellátás nélküliek az országban, egyesek szerint 200-an, má­sok 600-ra becsülik a szá­mol. Nincs köztünk kapcso­lat, ezért nem is lehet egysé­ges érdekképviseletünk. Kalocsai Katalin kül is teljes értékű betegellá­tást nyújtunk, Ön előtt is is­mert, hogy a körzeti orvosok­nak szintén vannak területen kívüli betegeik. Tevékenysé­günk a paraszolvenciával szemben tiszta, átlátható, kor­rekt feltételeket teremi. Tisztelt Miniszter Úr! Az idők folyamán a ránk rótt negatív diszkrimináció csak fokozódik. Úgy véljük, ha nem oldják meg megnyugtatóan a fenti kérdéseket, akkor az általunk ellátott több százezer páciens magas színvonalú ellátása ke­rül veszélybe, jelentősen csor­bítva a betegek jogait is. Úgy érezzük, az egészségügyi tárca fokozatosan ellehetetleníti munkánkat. Aggódnak betegeink is, akik bennünket választottak, éltek a szabad orvosválasztás lehetőségével. Kérjük megnyugtató, érde­mi válaszát. Szeged, 2000. augusztus II. A Szegeden dolgozó területi kötelezettség nélküli háziorvosok nevében. Levél Gógl Árpádhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom