Délmagyarország, 2000. szeptember (90. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-08 / 211. szám

PÉNTEK, 2000. SZEPT. 8. KITEKINTŐ 11 Kedves Környékbéliek! M últ héten a gödröket kerülgettük, most meg - az ég­ben járunk! Rápislantunk kicsit a műholdak világá­ra. Jut eszembe: vetették már tekintetüket a késő esti ég­boltra? Csillog-villog. Mintha járatai lennének a csilla­goknak. Ide-oda világolnak a repülők. Rengeteg égi jár­gányt látunk, miközben dagadó fényével töltődik a Hold, a Nagy Sárga Éjjeli Lámpás. Annyira szerencsések nem va­gyunk, hogy róluk pásztázzuk az űrmezők végeláthatatlan égi rónáit - sokunk nem is kívánkozna ilyesféle utazásra ­de az Astra, a Hot Bird, az Eutelsat műholdakra jeleink eljutnak. A képeké meg a hangoké. Onnét teritik vissza ránk ezek az égi csodamasinák, (műsorszóró műholdak) az égbekiáltóit földi bajainkat, örömeinket. Tetőlavórjaink (parabolaantenna) és más jelfogóink (beltéri egység, dekó­der) segítségével látjuk az égből a Földet, halljuk a tenger zúgását és a meccs nézőivel izgulhatjuk a több ezer kilo­méterrel odébb zajló focit. Zuhog ránk a látnivaló - a bu­jaságukat kellető lányoktól a legotrombább víziszörnyekig szinte minden - a jelvivő tévécsatornákon. Ma már, ha akarjuk: házunkban a világ! És minderre, most érkezik a légkábeles digiadás! A di­gitális jelrendszerrel küldött képek és hangok csomagja: az UPC Direct. (Jupiszídirektnek halljuk és angolul Uni­ted Pan-Euorope Communication Direct-ként írjuk e szol­gáltatást). Amint hírelik, ennek magyar változata elviszi a képet és a hangot még a puszta közepébe vert sátorba is, ha van hozzá áram, ami működteti; jelfogólavór, ami a té­vébe löttyinti a rengeteg mindenséget. (Lefordítva a ma­gunk egyszerű nyelvére: ha van hozzá egy marék pénz!) Mert ezek a műholdról fogható adások, az égi áldás beve­zetésére alkalmas berendezések, szettek, egységek olcsó­nak kelletik magukat, de igencsak drágák. Amit a földi té­vé most reklámoz a bérelhető égi jelfogókról, a forintért vehető adáscsomagokról, - szerelői antennaállítással, be­hangoltatással - az, körülbelül ötvenezer forint. Havidíj kell a házi moziért (HBO), a világfociért (Sport 1), a mások nem titkolt malackodásáért (Priváté Gold). Úgyhogy, nem olcsó mulatság ez a műholdas buli. Mégis azt mondom a kedves környékbélieknek: nem szabad idegenkednünk az információ házhoz jövetelétől! Nemcsak kép és hang érkezik ezekről a műholdakról. Összekötői lehetnek számítógépes rendszereknek, tele­fonvonalaknak. Eddig még sohasem sikerült egymással igazán találkozniuk a magyar gazdáknak. Messze lakik az egyik a másiktól. Hangtalanok, láthatatlanok, erőtle­nek vagyunk. Nem is tudhat rólunk a világ semmit! És, ha fölkapaszkodhatunk az említett égi szekerek va­lamelyikére? És, ha fogható jeleket adunk magunkról? Ha egy pittyentéssel megtudhatja a világ, hogy a balástyaiak milyen portékával készülnek a piacra? Az égi műholdak lehetnek még összefogói a szétszóró­dott magyar tanyáknak! Egymillióan vagyunk. Világgá röppenthetők adataink a számítógépes hálón, az interne­ten. Tudom, hirtelenjében ez most viccnek hangzik. De, emlékezzenek csak... Húsz éve, ha Csengeléről Pusztaszer­re akartunk üzenni, biciklivel hamarébb értünk, mint a postai tekerős telefon vonalán. A bárhol fölállítható digitális műholdvevőre ha telefont szerelnek - mert szerelnek - már miénk a világ. A le­geldugottabb helyről is adhatunk jelet - bárkinek. Észre­vehetőt, életformálót. Képzeljék csak el, véle vissza tudunk szólni a tévének: ne hazudj! És, ha belegondolunk: ez már valami! Bár még a megszokott módon, de erősen bízva a jövőbéli égi technikában köszönti kedves mindnyájukat, oldalunk olvasásához nyugodt földi körülményeket kíván: ftta-jertrs tti^j A mi falunk* Az alapkő már a helyén Európai csarnok épül Nyár végi kép az alapozásról. Földi helyét ássák Közép-Európa legnagyobb ragasztott faszerkezetű tornacsarnokának. Munkában a Sári-brigád. (Fotó: Gyenes Kálmán) Vincze Tibor csengelei gazda: - Két és fél hold föl­dünk van a tanyával, de se­gítek másoknak is, és így elég sok helyen megfordu­lok, azt hiszem, meg tudom ítélni, hogy milyen is a mi falunk. Hát, őszintén szólva, nagyon tetszik. Szépek az utcák, szinte valamennyi szi­lárd burkolatot kapott. Ami­óta Sánta Ferenc a polgár­mester, odafigyel, hogy Csengele nézzen ki vala­hogy. Lett faluház, kövesút, emlékmű, és most épül a templom. Az is igaz, hogy itt csak magángazdálkodással lehet érvényesülni, sok fiatal megy el, mert nincs meg az induláshoz való tőkéje. Bélteki István, pusztasze­ri nyugdíjas: - Pusztaszer építése 1960-ban indult meg igazán. Akkor még a Nagy Ferkó háza meg a községhá­za volt itt, aztán szaporod­tunk meg. Szinte a szemem előtt épült minden, amit most látok, ha körbenézek. Harminc éve, hogy a tanyá­ról behajtottak bennünket, a téesz miatt. A József Attila utcába építkeztünk. Átéltük a falu gyarapodását, vígan éltünk, nem gondoltunk a politikára. Kerestünk nyolc­van forintot óránként, hú­szért vettük a kenyeret. A fa­lu 1990-re bezárult. Onnan­tól kezdve kevés a fejlődés, elvisz mindent az adó. A kiste­leki sport­csarnok­nak az alapja már biz­tos. Meg­szentelt alapköre, kordokumen­tumnak számitó urnára épül. Betonozzák a göd­reit, és a tervek szerint Közép-Európa legna­gyobb ragasztott faszer­kezetű tornacsarnoka lesz. Mindez alapos mun­kára vall, s azt is jelzi: a kisváros megindult az eu­rópai fejlődés útján! Minekutána a sportpályái öltözőt már rendbe hoz­ták, a mentőállomás épül és a temető renbetétele sem várat már sokáig magára. Az előző csarnok vasvázát jó ideje fölállították. Az élet úgy hozta, hogy a vásártéri erődítmény csupaszon maradt, nem lett se oldala se teteje. Az épülő újnak már van alapja. Mi több: neves emberek jelen­létében tették le az alapkövét s helyezték alája olyan urnát, amelyet majd az utókor föl­bont, persze, ha ehhez lebont­ja Közép Európa legnagyobb ragasztott faszerkezetű torna­csarnokát. Még pontosabban, ha az előbb fölépül. (Igazából csak ezután ismerhetik meg a bontó utódok: hogyan gondol­kodott a csarnok építésének indulásakor a jövőnek építő ember.) Tehát, letették az alapkövet, tettek hozzája ur­nát, amelybe az épület rajza, építési engedélye, a képvise­lők testületének határozata, az alapító okmány, a kisteleki új­ság, a Délmagyarország és a ma használatos pénzek érméje került. Mindezt Nagy Nettótól tudjuk, aki személyesen vett részt az urna jövőnek szóló tárgyai összeállításánál. A kis­teleki polgármesteri hivatal­ban mondták még, hogy az ur­na nem akármilyen urna, ezt még Laczkó Ferenc plébános is megszentelte. Ezek után ha nem úgy épül a kisteleki sportcsarnok, ahogy kéne, senki nem emlegethet semmi­féle a szenteket, hiszen az ál­dás rátétetett az alapkőre is, amely, ugye, mint tudjuk, Nógrádi Zoltán által helyezte­tett a volt áruház udvarának erre a célra jelöl helyére. A mórahalmi polgármester e ne­mes és helyénvaló cselekede­tét a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnökeként tette. Mivel az ilyen ünne­pélyes megmozduláson a ha­talom is képviseltetni szokta magát, a Miniszterelnöki Hi­vatal tornacsarnok-építő be­szédét Rapcsák János helyet­tes államtitkártól hallhatták az ünnepre sereglettek. Amint a kistelekiek tapasztalhatták, az­nap zászlóátadás is volt, azon is voltak szép számmal meg­becsülésnek örvendő vendé­gek. Dr. Jenei Rózsa jegyző sorolta, hogy ott volt Vincze László országgyűlési képvise­lő, Marosvári Attila, a Csong­rád Megyei Közgyűlés alelnö­ke, dr. Kiss Imre püspöki helynök. Mindenki tette a dol­gát. Nagy Sándor polgármes­ter jó házigazdának bizonyult. A hivatal dolgozói büszkék arra, hogy különösebb ribillió nélkül sikerült a kisvárosi sportcsarnok alapkőletétele. Előtte még Horváth János, a képviselők nevében parkot avatott. Mint ismeretes, az Öregiskola helyét, a millenni­um jegyében Szent István parkká nyilvánították. A tettet márványtáblával meg is jelöl­ték a múlt és a jelen összekap­csolásául - a jövőnek. Szinte el se csitulhattak az aratási ün­nep és a visszavett búcsú vi­galmainak hullámai, máris ér­keztek az újabb kisvárosi te­endők. Az iskolakezdés ne­hézségeit most nem kívánjuk megemlíteni, hiszen az érdek­lődés nyila a köz dolgaira he­gyeződött. Kothenczné Ko­vács Éva, városvédő ügyinté­zőtől tudjuk, hogy a temetői kálvária és a kápolna fölújítá­sának munkálatai a legna­gyobb rendben zajlanak. Vagyis majdnem minden szét van szedve. Hozzáértő mesterek, legin­kább is Kothencz János kő­műves, megbontották a kőosz­lopok tetejét, hogy még a jó időben újrarakják azokat. A stációkat a helyi művészek restaurálják. A képeket Szom­bathelyi Árpád és Czakó Já­nos festi újjá, védelmükre a kovácsoltvas ajtókat Majoros László készíti. Mindezt már Mészáros Gábor írásos fel­jegyzése alapján jegyezhetjük meg. A Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület tervébe vette, hogy a teljesen „rommá züllesztett" Kócsó-kápolnát és a hozzája vezető stációkat rendbe hozatja. Megszünteti a körötte évek óta uralkodó dzsumbujt, és kegyeleti parkot alakít a temetőben. Akik Opusztaszer irányába tartanak az Árpád utcán, látják, hogy a munkálatok jól haladnak. A Márvány Kft, amely a temetői munkálatok irányítója felhí­vást tett közzé, hogy akinek hozzátartozója nyugszik a le­endő park helyén (meg a régi temetőben), az, intézkedjék minél előbb, hiszen, úgy­mond: a sírok napjai meg van­nak számlálva. Ezt a hivatali hirdetőtábla is tudatja az arra­járókkal. Meg sok egyéb hiva­talos közlendő mellett, azt, hogy, ma, pénteken, a város önkormányzatának gondozási központja, annak családsegítő és gyermekjóléti szolgálata ruhákat oszt a Rákóczi utca 37 szám alatti helyiségében. Az ingyenes akció reggel 8 órától folyamatosan tart este 6 óráig. Ahogy halad az ember ki­felé a polgármesteri hivatal épületéből, eszébe jut, hogy sokan hiányolják a körforgal­mat a kereszteződés helyett. Rá kéne kérdezni, ha meg­épül, viszi e a parókia épüle­tét, merthogy az épp a sarkon van. Ugyanis ilyesmiről be­szélnek. Meg még azt is re­besgetik, hogy a régi orvosi rendelő helyén szálloda épül. Mivel ez ügyben, még a jegy­zői szobában későbbre halasz­tottuk a hivatalos álláspont kinyilvánítását, a körforgalom és a parókia kapcsolódásáról tartott röpke eszmefuttatást itt le is zárul. Ha majd véglege­sen eldől, hogy mi és hova, akkor a Kitekintő oldal olva­sói elsőként tudhatják meg a kimondott igazságot. Teljes gőzével üzemel vi­szont a Teleház, épül a főutcái mentőállomás, készen a sport­pályái öltöző. Úgyhogy éppen volna mire büszkének lenni... Csak hát! Milyen a kisteleki ember, ideértve a többi kör­nyékbélit is: hamarébb szóvá teszi a rosszat, mint a jót. Bár mindkettő a szeme előtt törté­nik. Az ünnepi ceremóniával jól megalapozott kisteleki sport­csarnokot, amely a volt áru­házzal összeépítve a város központja lesz, mielőbb tető alá szeretnék hozni annak épí­tői, Sári János és Sisák László vállalkozók, hogy a kisvárosi nagy álom mielőbb megvaló­sulhasson. Tornacsarnokkal köszönjünk be - Európába. Majoros Tibor Hírmondó Kéthetenként olvas­hatják a kistelekiek a helyi Hírmondó híreit. Lapozgatva a legfris­sebbet, a tizedik évé­nek 12. számát, észre­vehető, a kisvárosi cé­gek szívesen helyezik el hirdetéseiket abban. Te­hetik, mert a kistelekie­ket kívánják értesíteni munkájukról. Ha nagyobb körben, mondjuk a Délmagyaror­szágot járató régióban sze­retnék ezt meghírelni, nyil­ván, lapunkhoz fordulná­nak, mert a régió lapja és a helyi lap sohasem méretik azonos mércével. Gyimesi Zoli szerkesztő kollégám ügyességét dicséri, hogy fo­lyamatos krónikája íródik a kisvárosi történéseknek. Jó­magam nem voltam jelen az idei búcsún, és az aratóün­nepen, ezért sorról-sorra ol­vastam annak történéseit. Látni láttam a templom csi­nosítását, de a hírmondóból tudtam meg, például, hogy sajószögedi mester, Szabó András erősítette meg ab­ban a császárgerendát. Elvált a kollégium a gim­náziumtól. Megalakult a vá­rosgondnoksági közhasznú társaság. Új lakások épül­nek, tetőtérbeépítéssel a Szent Imre Patika fölé. Már alig marad földes utca, a képviselők 12 millió forin­tot „tettek el" jövőre, útépí­tésre. Jött újabb pénz a bel­víz miatt, 180-an várnak rá. Szombathelyi Árpád mű­vész úr faragta facsúszdán csúszhatnak nyártól a kiste­leki gyerekek a volt áruház melletti parkban. Kopjafát állítottak a Petőfi iskolában, zsiráffal találkoztak a rá­kóczisok. (Igaz, nem Afri­kában, hanem a Bécs mel­letti vadállattartó szafari­ban). A Latin Táncok Világku­páján Maurizio Vescovo és Törökgyörgy Melinda az eddigi legjobb magyar ered­ményt, IV. helyezést érte el. A további Pro-Art hírekből tudjuk még, hogy a kiseb­bek is kitettek magukért a zánkai táncfesztiválon. A városvédők meghirdették a „Tiszta udvar, rendes ház" versengést. Nyertes lett Rácz Józsefné, a Tömör­kény utca 18.-ból. Díjazták még - többekkel együtt ­Gémes Józsefék Molnár Já­nos- és Pigniczki Jánosék Diófa utcai házának rendjét. Szól még a kisteleki újság csengelei és balástyai dol­gokról. Sok más szolgálta­tással közli Szörényi Endre kisteleki rendőrkapitány jó tanácsait. M.T. Erdö­tanúsítós Munkatársunktól Interneten is olvasható hírlevelét küldte a World Wide Fund for Nature (WWF) magyarországi kép­viselete az erdőtanúsítás rendszerének megismerteté­séről. A Forest Stewardship Council (FSC) non-profit, nemzetközi szervezet műkö­déséről, amely az erdők füg­getlen minősítését és a mi­nősített erdőből származó fa eredettanúsítását teszi lehe­tővé. Eddig ezt a minősítést 32 ország 180 erdőgazdasági egységében használják, s az ilyen védjeggyel ellátott fa­termékek száma meghaladja a tízezret. Hogy nekünk er­ről miért jó tudni, azt a ké­sőbbiekben tudhatják meg igazából. Ilyennek már biztos nem látjuk a kisteleki kálváriát. (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom