Délmagyarország, 2000. augusztus (90. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-19 / 194. szám

SZOMBAT, 2000. AUG. 19. EGÉSZSÉGÜNK 11 Világos program szükséges" Ha a gyógyítás üzlet Ki maradjon életben, és ki nem? Dr. Petrusz Péter: A hálapénz-rendszert mindenképpen meg kellene szüntetni. (Fotó: Schmidt Andrea) A Magyar Orvosok Millenniumi Világtalálkozójának pénteki szekcióülésén az orvos-politikusok felelősségéről az Egészségügyi Minisztérium államtitkára tartott előadást. A Magyar Demokrata Néppárt elnöke pedig egy előre átlátható, világos egészségügyi rekonstrukciós program szükségességére hívta fel a figyelmet. A Magyar Orvosok Millenniumi Világtalálkozójának a városháza dísztermében megrendezett pénteki szekcióülésén az orvos-politikusok felelősségéről, feladatáról tartottak előadásokat. Bartha László polgármester - aki szintén orvos köszöntőjében elmondta, furcsa ötvözet, ha egy orvos egyszerre politikus is. De mivel a politikusok, akár az orvosok, a környezetükért szeretnének tenni, így összeegyeztethető ez a kettősség. Az ezredfordulós kihívásokkal, valamint a magyar egészségügyben szükséges változtatásokkal kapcsolatban Oberfrank Ferenc, az egészségügyi tárca államtitkára elmondta, nincs nehezebb, mint egy házat lakottan felépíteni, az egészségügyi reformokkal pedig pont ez a helyzet. Szerinte fel kell számolni az ellátórendszerben lévő évtizedes hiányosságokat. el kell érni, hogy a családoknál érték legyen az egészség. Dr. Pusztai Erzsébet a Magyar Demokrata Néppárt elnöke - aki eredeti szakmáját tekintve belgyógyász szerint egy átfogó, régiókra, megyékre, városokra lebontott fejlesztési, rekonstrukciós programmal megoldhatók lennének a magyar egészségügyben tapasztalható anomáliák. Ha ez a program elkészül, akkor el lehet indítani a szükséges reformokat. Sőt, egy ilyen jellegű tervvel nem csak az egészségügyet lehetne fejleszteni, hanem az egész magyar gazdaságot mondta el az MDNP elnökasszonya. - Ennek az elképzelésnek azonban pusztán közgazdasági megközelítése nem helyes, hiszen az ellátást nem lehet a beteg anyagi lehetőségeitől függővé tenni. Azt kellene megértetni a közgazdászokkal, hogy az egészségügyet csak akkor lehet átszervezni, ha rendelkezésre áll a szükséges többletforrás. Ha űgy akarnak reformálni, hogy kivonják a pénzt ebből a szektorból, akkor nem átalakul, hanem összeomlik a magyar egészségügy - vélekedett dr. Pusztai Erzsébet, aki előadásában elmondta, hogy a rehabilitációs gyógyfürdőkezelés tekintetében Magyarország kedvelt célpontja az Európai Unió utókezelésre szoruló polgárainak, ezért nagyon fontosnak tartja a gyógyvizek, gyógyfürdők fejlesztését. Arany T. János A szegedi nemzetközi orvoskongresszus vendége volt Petrusz Péter, az amerikai magyar orvosok szövetségének elnöke. Az Észak-Karolinában élö endokrinológussal arról beszélgettünk, hova vezethet, ha a gyógyítás üzletté válik. - A konferencián elhangzott, hogy az orvosetika Magyarországon szilárdabb, mint a nyugati országokban. Mik a tapasztalatai ezzel kapcsolatban? - Nyugaton, illetve Amerikában valóban tapasztalhatók olyan jelenségek, amelyek ellentmondanak az alapvető orvosi etikának. Elsősorban arra gondolok, hogy a kórházak, az egyetemek egyre inkább úgy működnek, mint egy üzleti vállalkozás. Vagyis: profitra. Úgy gondolom, ezt nem lehet összeegyeztetni a gyógyítás hagyományos elveivel, lényegével. Szerintem az orvosoknak, a betegellátó intézményeknek ki kell tartaniuk a klasszikus etikai elvek mellett: gyógyítaniuk kell, az anyagiaktól függetlenül. A pénz előteremtése, a társadalmi szintű problémák megoldása nem lehet az egészségügy dolga. Sajnos a gazdasági tényezők nyomásának nehéz ellenállni, és az is tény, hogy a jó orvos, ha akar, nagyon sok pénzt tud keresni. Én úgy látom, a magyar orvosok tudják, hol a határ, és azt nemigen lépik túl. - Van azonban a magyar betegellátásnak egy komoly erkölcsi problémája, a hálapénz. Van-e paraszolvencia Amerikában? - Egyáltalán nincs, efféle teljesen elképzelhetetlen, és ezt nagy örömmel mondom. A hálapénz-rendszer olyan átkos dolog Magyarországon, ami a kommunizmusban alakult ki, és máig cipeli az egészségügy. Amerikában, ha bejön egy beteg a rendelőbe vagy a kórházba, majd ellátva, gyógyultan távozik, nemhogy kézbe, de még szóba sem kerül a pénz, pedig ott nem ingyenes az orvosi ellátás. Az orvosnak az a dolga, hogy gyógyítson, az anyagiak pedig az adminisztrációra és a biztosítóra tartoznak. Nem lenne szabad megengedni azt, hogy az orvosbeteg kapcsolatba a pénz belekerüljön, a paraszolvenciát igen szigorú fellépéssel, minél előbb meg kellene szüntetni. Ehhez természetesen rendezni kellene az orvosok botrányosan alacsony fizetését. - Ez aligha várható egyik napról a másikra, hiszen az egészségügy talán a legnagyobb anyagi gondokkal küszködő ágazat. - Ezek a problémák nemcsak Magyarországon jelentkeznek, hanem mindenütt a világon, az Egyesült Államokban is - természetesen egy gazdagabb ország könnyebben megbirkózik a nehézségekkel. A modern orvostudomány ugyanis rendkívül drága, és egyre nagyobb a szakadék a költségek és a rendelkezésre álló erőforrások között. Ráadásul a demográfiai trendek olyanok. hogy egyre több idős embert egyre kevesebb munkavállalónak kell eltartania. Ez nemcsak anyagi, hanem etikai-erkölcsi problémákat is felvet. Ha az életben tartási eljárások olyan drágák lesznek, hogy mindenkire nem alkalmazhatók, valakinek el kell döntenie, ki maradjon életben, és ki nem. A modern orvostudomány hihetetlen távlatokat nyit, ugyanakkor kőkemény dilemmák elé állit. Ezekre minden társadalomnak fel kell készülnie. Keczer Gabriella Helyes út a szegedi modellkeresés Egy történelembúvár transzfúziolágus A vérszerződés szelleme Gógl Árpád szerint elébe kell menni a problémáknak szerepet tulajdonítanak, gondoljunk csak arra, amikor az emberek eltérő vérmérsékletéről, egyesek vérmes természetéről beszélünk. A keleti nomád népeknél viszont összetartó ereje van a vérnek, melyre a legjobb példa a vérszerződés. István Lajos szerint az Anonymus gestájában lejegyzett vérszerződés az első államjogi szerződésünknek tekinthető, hiszen az eltérő eredetű törzsekből ennek nyomán jött létre egységes nemzet. - Ami ma a pecsét, az volt régen a vér - foglalja össze a történelembúvár transzfúziológus. István Lajos szerint a vérszerződés a későbbi évszázadokban is tovább élt. Arszlán budai basa levelezésében például az olvasható, hogy (miközben álruhában járta a várost) egy keresztény napszámossal kötött barátságát vérszerződéssel pecsételte meg. Az orvos űgy véli, a mai magyar társadalomban is erősen él a „vérkultusz", tudat alatt ott munkál annak összetartó ereje. István Lajos azt is elmondta, a történelem mellett, azzal szoros összefüggésben a „magyarságtudomány" a hobbija. Úgy véli, a 20. században kritikus mértékben csökkent magyarságtudatunk. Ez ellen tenni kell, éppen azzal, hogy ápoljuk hagyományainkat. A vérkultusz pedig egyike legősibb és legjelentősebb tradícióinknak. K. G. A magyar orvosok millenniumi világtalálkozójának megnyitóján csütörtökön Szegeden járt dr. Gógl Árpád. Az egészségügyi minisztert az dolgozóknak igért százezer forintos egyszeri juttatásról, s az egészségügy szegedi privatizációjáról kérdeztük. Gógl Árpád szerint nem csapta be a dolgozókat, s helyesnek ítéli a szegedi modellkeresést. - Nehéz ma az egészségügyi miniszterrel úgy beszélgetni, hogy az első téma ne az egészségügyi dolgozók egyszeri juttatása legyen, amelyet sokan csak „egyszeri becsapásnak'" minősítenek. - A kormány 12 milliárdot rendelt a gyógyszer-ártámogatásra, és 15 milliárdot az egyszeri juttatás kifizetésére. Ez 27 milliárd. Tudni kell, hogy ez az egészségügy költségvetésének több, mint öt százaléka. Még az éves költségvetés meghatározásakor sem volt arra példa, hogy ilyen mértékű többlettámogatást kapjon az egészségügy, nemhogy a költségvetési év közben. Nagyon örültem ennek, gondot csak az jelentett, hogyan tudom ezt a 15 milliárdot bérként kifizetni. Első örömömben mondtam, hogy minden dolgozó 100 ezer forintos juttatást kap majd, hiszen - a vádakkal ellentétben - pontosan tudom, hogy a magyar egészségügyben 142 ezer közalkalmazott dolgozik, s teljes létszám 166 ezer. Tehát a 15 milliárdból fejenként mindenkire közel százezer forint jut. Dr. Gógl Árpád: „Valóban hiba volt kimondani a százezer forintot." (Fotó: Schmidt Andrea) - Ezzel szemben voltak, akik alig húszezer forintot kaptak, s becsapottnak érezték magukat. - Én akkor is elmondtam: ez az összeg tartalmazza a járulékokat, adókat, amelyeket a kifizetésnél természetesen levonnak majd. Valóban hiba volt kimondani először a százezer forintot, de azt is mondtam: mindenki egy havi béréhez közeli összeget kap majd. És álltam is a szavam. Az sem igaz, hogy tömegesen küldték vissza a dolgozók a kevésnek tartott pénzt. Mindössze ketten adták vissza az egyszeri juttatást. - Lehet az egészségügyben tapasztalható soha nem látott feszültség okozója a dolgozók a juttatással kapcsolatos elégedetlensége? - Erről szó nincs. A feszültség oka egyszerűen az, hogy például az Egyesült Államokhoz viszonyítva huszadannyi pénzből tartjuk fenn az egészségügyet. Tudni kell azt is, hogy öregedő társadalomban élünk, s így egyre többet kellene fordítani az egészségügyre, miközben csak most kezdjük újra elérni azt a reálértéket, amelyet az átalakulások előtt, a '80-as évek végén költöttünk ilyen célra. - Szegeden kézről kézre járt az ön levele, amelyben arra kéri az önkormányzatokat: ne döntsenek privatizációs ügyekben, ameddig az ide vonatkozó törvények meg nem születnek. A szegedi ellenzék a dokumentum által bizonyítva látta igazát: a város privatizációs elképzelései elhamarkodottak. A polgármester viszont azzal érvelt: ön támogatja a szegedi egészségügy privatizációját. Mi az igazság? - Bartha polgármester űr bölcs ember módjára eléje megy a problémáknak. Jól értelmezte tehát a levelemet, melyben azt Írtam: nem lehet megvalósítani valamit, amíg nincs szabályozás. Ám az új jogszabályokat megsejtve modellt keresni: az példaadó magatartás. Kéri Barnabás Az Anonymus gestájában lejegyzett vérszerződés az első államjogi szerződésünknek tekinthető, hiszen az eltérő eredetű törzsekből ennek nyomán jött létre egységes nemzet - állítja István Lajos, aki minden várakozással ellentétben nem történész, hanem orvos. A történelmet és a „magyarságtudományt" hobbiként, de rendkívül komolyan művelő transzfúziológussal a szegedi orvoskongresszuson találkoztunk. Dr. István Lajos úgy magyarázza a gesta és a krónika közötti különbséget, mintha főállású történész lenne. Pedig nem az. Transzfúziológus a szombathelyi kórházban, vagyis a vérrel kapcsolatos betegségekkel és azok gyógyításával foglalkozik. Eredetileg azonban történelem-magyar szakos tanárnak készült, kiváló oktatói voltak, és a családban is természetes volt, hogy több nemzedékre visszamenőleg ismerik a família történetét. Ezért orvos létére hobbiként, mégis igen komolyan foglalkozik a történelemmel. Azon belül azzal, ami a vérrel összefügg, így a vérszerződéssel is. Koncepciója szerint a görög-római kullúrájú és a keleti nomád eredetű népeknél egészen eltérő a vérhez való viszony. Előbbieknél a vérnek inkább megkülönböztető Dr. István Lajos: A vérszerződést az első államjogi szerződésnek tekintem. (Fotó: Schmidt Andrea)