Délmagyarország, 2000. augusztus (90. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-12 / 188. szám

SZOMBAT, 2000. AUG. 12. FESZTIVÁLNYÁR 9 Papp János ezer ruhája Éppen tíz évvel ezelőtt debütált szülővárosa sza­badtéri színpadán Papp János. Alighanem meg­kaphatta volna a világ legfiatalabb jelmezter­vezője címet: húszesz­tendős volt. Azóta is egye­nes ívű a karrierje, sokat foglalkoztatják különféle színházi műhelyek, de ennyi ruhát, mint Az em­ber tragédiája mostani változatához, még soha­sem kellett terveznie. - Van-e kedvenc figurája? - Lucifer. Féltem is tőle, semmiképpen nem szerettem volna valami közhelyes ruhába öltöztetni, ezért legutoljára hagytam... Csináltam már ru­hákat a Tragédiához, méghoz­zá a Független Színpadnak, Ruszt József csapatának, abban az első korszakukban, amikor Szegedet elhagyva Pesten egy felfelé ívelő pályát futottak be. Kalocsay Miklós volt Lucifer, én terveztem a nevezetes köpe­nyét... - A próbákon az a benyo­mása támad az embernek, hogy némi késésben van­nak a ruhákkal. - Igen? így látja? Nos, jól látja, de én meg azt szeretném látni, hogy valaki három hét alatt három millióból ezt job­ban tudja... Úgy volt, hogy alapruhák lesznek, amire afféle jelzéseket vesznek föl a sze­replők az egyes színekben. Eh­hez képest most komplett öltö­zékek vannak, mindenkinek, több mint ezer ruha! A történe­ti korokban feltétlenül korhű kosztümöket kért a rendező úr, plusz igyekeztem, hogy emel­lett karakteresek is legyenek. A darab elején ugyan szinte mez­telenek a szereplők, de a szín­pad és a nézőtér közötti nagy távolság miatt kénytelen vol­tam valami minimalizált, de azért látható kiegészítőket konstruálni. A Falanszterben viszont tényleg meztelenek, az­az testtrikóban játszanak - és bukósisakban. Ettől lesz olyan hangyaszerű a megjelenésük. - Állítólag hajnali négyig saját kezűleg varr... - Ha szabad kémem, hagy­juk ezt a témát! A varroda sza­badságon van, a teljes asszisz­tenciámat. a segítő csapatomat a West Side Story foglalta le egészen a mi öltözésünk előtti hétig - ki a fene varrjon? E szerint a jelenlegi koncepció szerint, ami nem az eredeti el­képzelés, hanem az egy hóna­pos próbafolyamat alatt kristá­lyosodott ki, nekem legalább tavaly decemberben el kellett volna kezdenem a munkát és nem három, hanem tizenkét millió kellett volna hozzá. Most már nem lehet sírni, mert az nem segít, hanem valaho­gyan meg kell oldani a dolgot. A meglévő jelmeztár „kin­cseiből" is kénytelen voltam válogatni és szerencsére a Nemzeti Színház is segített kölcsön ruhákkal. Számomra így is fantasztikus, hogy tíz év után, a Szuzai menyegző után visszajöhettem a Dóm térre. Sokan drukkolnak az itthoni barátaim közül, például a sza­badtérin a gondnok, aki tíz éve is itt volt és azt mondta nekem: a Tragédiát kellene előadni, és azt magának kellene megter­vezni! És lőn! Most aztán nem győzi tartani bennem a lelket... - Mikor csinálja meg azt a nagyszabású divatbemuta­tót, amelyet már régóta ter­vez? - Remélem, az ősszel sike­rül. Sok mindennek kell össze­jönni hozzá, főleg a pénznek. A pesti Olasz Intézet hatalmas barokk termét néztem ki hely­színnek... -A Triptichon harmadik részének, a Gianni Schic­chinek az állatfigurái annyira tetszettek a közön­ségnek, hogy Dömötör-díj­jal tüntették ki érte az idén. Jövőre milyen látványossá­gokat tartogat nekünk? - Csak annyit tudok még a jövő évről, hogy a tavaly elma­radt Hókirálynőt csinálom, amelyet Székhelyi József ren­dez. Sulyok Erzsébet „A Falanszterben meztelenek lesznek és bukósisakban..." (Fotó: Nagy László) ÉÖELEKTROHÁZ Szeged, Párizsi krt. 8-12. • Szeged, Rókusi krt. 44. Telefon: 62/424*705 http://www.elektrohaz.hu NÁLUNK HITELE VAN! Ferroglobus jG Ferroglobus Kereskedőház| H-6728 Szeged, Kereskedő köz 3. Telefon: +36-62-458-486 Telefax: +36-62-458-487 E-mail: info@ferroglobus.hu Web-lap: www.ferroglobus.hu 6723 Szeged, Vásárhelyi P. u. 3-5. Tel.: 62/469-847. Nyitva tartás: h.-p.: 6-17 óráig, szombat: 6-13 óráig, vasárnap: 6-10 óráig. kmPi 'LUS | repülőjegy-iroda Szeged, Szentháromság u. 31. Telefon: 62/424-715. Tragédia születik a dómszínpadon Szabó Gabi (Éva) férjével, Korognai Károllyal, a Tragédia rendezőjével a próbán. (Fotó: Nagy László) A rendező: Korognai Károly Hont Ferenc, Oláh Gusztáv, Janovics Jenő, Kiss Ferenc, Major Tamás, Vámos László és Szinetár Miklós után most Korog­nai Károly, a Szegedi Nemzeti Színház és Sza­badtéri Játékok igazgató­főrendezője állította szín­padra Madách rémek­müvét, Az ember tragédi­áját. - Miért épp a Tragédiával mutatkozik be rendezőként a szabadtérin? - Immár tizenhét éve nem játszották itt a Tragédiát, ami véleményem szerint az első számú nemzeti drámánk. Ezt fordították le a legtöbb nyelv­re, ezt ismerik a legtöbben a világon. Az is meghatározó szempont volt, hogy szerve­sen illeszkedik millenniumi programunkba, hiszen a ke­resztény kultúrkörből, a bib­liai történetből táplálkozik. - Az előadásban mennyi hangzik el a terjedelmes eredeti szövegből? - Magam készítettem a rendezői példányt, alaposan meghúztam, azaz fogyasztha­tó hosszúságúra szabtam a darabot. Madách gyönyörű sorai között nincsenek feles­legesek, de egy színházi elő­adás nem vállalkozhat a rend­kívül gazdag teljes szöveg el­mondására. Két részben játsszuk, az első felvonás kö­rülbelül 1 óra 10-20 percnyi, a második valamivel rövi­debb. Tapasztalatom szerint körülbelül ennyi ma a nézők tűréshatára, s ezt nem érde­mes túllépni, mert akkor nem hatnak a gondolatok. - Milyen Tragédia-élmé­nyei voltak? - Láttam a legutóbbi, 1983-as Vámos-féle előadást a Dóm téren. Nagy hatással volt rám Ruszt József kamara­színházi jellegű zalaegerszegi produkciója is. Az első, és legmeghatározóbb Tragédia­élményem pedig kicsi gyerek­koromból való: édesanyám lelkes magyartanárként mese­képpen felolvasta nekem a da­rabot. Sok mindent nem értet­tem még akkor, de a történet hatott rám. Hét-nyolc éves le­hettem, amikor bemutatták a Szinetár-féle tévéfilmet, ami rendkívül intenzíven megma­radt bennem. Noha azóta sem láttam, a próbák során egyes képei most felbukkantak az emlékezetemből. - A díszlet legmeghatáro­zóbb eleme maga a dóm... - Amikor lebontottuk a West Side Story díszletét, és feltárult ez a gyönyörű épület, megértettem, miért mondták már az elődök is, hogy a Tra­gédia-előadások szerves rész­évé kell tenni a dómot. Még ezzel az egyszerű díszlet­konstrukcióval is rettentően rövid volt a rendelkezésünkre álló négy nap arra, hogy a máshol bepróbált jeleneteket a helyszínen beállítsuk, a technikai hátterét, a kinézetét megkomponáljuk. - Igazgatóként mennyire elégedett a nyári szezon­nal? - A látogatottsággal és a jegybevétellel elégedett va­gyok, rendkívül jók a muta­tók. Sajnálom, hogy félreér­tés keletkezett a hangtechni­kai berendezéseink körül. Az volt a baj, hogy az alko­tók nem hagytak elegendő időt a hangtechnikusoknak a beállásra, márpedig egy vi­lágszínvonalú berendezés működtetéséhez is szükség van alapos próbára, mint ahogyan ezt már a világítás­nál már megszokták, elfo­gadták a rendezők. Éva szerepében: Szabó Gabi Szabó Gabi alakítja Évát a Tragédia ma esti premi­erjén. A Vígszínház szegedi kötődésű színésznőjét a fővárosi társulat vendég­szereplésekor láthatta már a közönség az Össztánc­ban, a Vízkeresztben és a Szabadon foglak című víg­játékban játszott. Most a legendás nagyok,Tőkés Anna, Lukács Margit, Rutt­kai Éva emlékezetes szere­pében debütál a szabadté­Szabó Gabi már a Tömör­kény gimnázium diákjaként színházat csinált. A maga köré gyűjtött kis csapattal fesztivá­lokra járt, élvezte az amatőr szfnházasdit. Elsőre felvették a színművészetire, ahol többek között Bacsa Ildikó, Börcsök Enikő, Sáfár Mónika és a most Ádámot játszó Oberfrank Pál osztálytársaként Marton László osztályába került. Diploma után osztályfőnöke teátrumába, a Vígszínházba kapott szerző­dőst. Első nagy szerepe a Kapás Dezső rendezte Arthur Miller­darab, a Pillantás a hídról Cal­herine-ja volt. Azután sorra jöt­tek a további szép feladatok, például Szomory Dezső Her­melinjének főszerepe a ka­maszkorában rajongva szeretett Gálffi László partnereként. - Éva szerepe hatalmas kihí­vás, mert szeretném nagyon jól eljátszani, és persze azért is, mert épp itt Szegeden, a Dóm téren adatik meg ez a nagy le­hetőség. Gyerekkoromban min­dig szerettem volna statisztálni a szabadtéris produkciókban, de a szüleim, akik egyébként színházszerető emberek, nem engedték, hogy késő estig fenn­maradjak. Az előadásokra vi­szont elhoztak, így rengeteg él­ményem, emlékem van, többek között a Tragédiát is láttam. Mint minden színésznek ké­szülő gyerek, én is álmodoztam róla, milyen jó lenne egyszer majd ezen a színpadon fellépni. Éva Figurájában Madách a nő különböző arcait igyekezett megmutatni. Arra törekszem, hogy ezek az eltérő karakterek az én játékomban is erőteljesen megjelenjenek. Mint ahogyan az életben, ebben a darabban is a férfi a kételkedő, a gondolko­dó, a nő pedig az érzelmek és a racionalitás képviselője. - Melyik szín Évája áll az egyéniségéhez legközelebb? - Remélem, mindegyik megtalálható bennem, s ha így van, akkor talán jól el is tudom majd játszani. Rájöttem, a fa­lanszterben játszódó sztn azért visel meg jobban, mert van egy negyedik hónapos kislányom, és anyaként sokkolóan hatnak rám ezek a gondolatok. - Hogyan lehet civil és szín­padi főszerepben is maxi­málisan teljesíteni egyszer­re? - Óriási szerencsém van, hogy ebben a nehéz időszakban az egész családom, a nagyma­mám, az édesanyám és a hú­gom is rengeteget segítenek. Eszter lányom nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, sokat nevető kisbaba, igyekszem mindent megtenni, hogy ilyen is marad­hasson. Egészen véletlenül úgy alakultak a próbák, hogy min­den szoptatásra hazamehetek. Persze ez roppant fárasztó, mégis boldogságos érzés, mert először történik meg az életem­ben, hogy magánemberként és művészként is egy áldott jó időszakot élek meg. Azt hi­szem, ilyesmi az ember életé­ben csak egyetlenegyszer ada­tik meg. - Milyen feladat várja az előadások után? - Kizárólag az anya szerepe! Marton Lászlóval, az igazga­tómmal ügy beszéltem meg, hogy a következő évad első fél­évében nem próbálok új szere­pet. Azt hiszem, egy gyermek életében az első év a legfonto­sabb, nem akarok semmiről sem lemaradni. A következő hónapokat Eszterrel és a fér­jemmel szeretném tölteni. Hollási Zsolt Gryllus Dorka a Fürdőudvarban A színésznő és a hazugságok A Fürdöudvarban került színpadra Alan Ayckbourn: Mese habbal című műve. Gryllus Dorka, a fiatal szí­nésznő Ginny, a kissé szét­szórt, de a legnehezebb helyzetből is győztesen ki­kerülő lány szerepét játssza. A fiatal színész­nőről mostanában keve­sebbet hallhatunk, hiszen Kaposvárott dolgozik. - Vannak közös vonásai Ginnyvel, akit a darabban ját­szik? - Én is fiatal lány vagyok és ez a szerep nagyon formálható, nin­csenek erős karakterek a műben. Ginny kicsit szétszórt, és mindig olyan szituációkba keveredik, ahol muszáj azokat mondania, amiket mond. Gyakran füllentget, sót mondhatjuk erősebb szóval, hazudik. Én például nehezen tu­dok hazudni, ha magamról van szó, mindig zavarbajövök. - Három éve a Cyranó­ban játszott a szabadtérin. Gryllus Dorka: A szabadtérin annyira nem éreztem a közönséget, hogy a szünetben kimentem a nézőtérre. (Fotó: Hollósi Zsolt) Mennyiben más egy kis ud­varban fellépni? - Amikor a szabadtérin ját­szottunk, szünetben kimentem megnézni a közönséget. Annyira messze volt az első sor, hogy nem láttam, nem éreztem az embere­ket. Itt érezni is, hallani is lehet, ahogy nevetnek. Sokkal közvetle­nebb a színészek és a közönség viszonya. - Sokat lehel hallani arról, hogy a szülei ellenezték, hogy színész legyen. Hogyan jött az ötlet? - Nem volt ez koncepció, ha­nem csak úgy jött. Amikor már tud­tam, hogy ezt akarom, felvettek a fcSskolára. Mást nem is tudnék csi­nálni. - Főiskolásként sok szerep­ajánlatot kapott, most hol dol­gozik? - Most is sokat dolgozom, de ki­csit más a helyzetem, mert Kaposvá­ron dolgozom, és kevésbé vagyok szem előtt Olyan színházban ját­szom, ahol jól érzem magara Majd meglátjuk, mi lesz később. Remé­lem szeptemberben forgatok is, de még semmi biztosat nem tudok. - Régebben magfzdn-nuisort is vezetett, mostanában lehet ingd láPűa képernyőn? - Ha újra televíziós műsort ve­zetnék, csak olyat vállalnék el, ahol megtalálom önmagam. Pataricza Kata

Next

/
Oldalképek
Tartalom