Délmagyarország, 2000. augusztus (90. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-12 / 188. szám

SZOMBAT, 2000. AUG. 12. A TORONY ALATT 7 Munkatársunktól Idén idejekorán hozzá látott a munkához az augusztus 20-i Szent István-napi ünnepsége­ket szervező bizottság, s már el is készítette a városi központi ünnepségek műsorát. Ezek szerint augusztus 19-én, szom­baton, 10 órakor lesz az Or­szágzászló ünnepélyes felvo­nása a városháza előtti téren. Közreműködik a Pavane Tánc­együttes és fúvószenekara. Ezt követően így zajlik a program: 10 óra 5 perckor Ró­zsavölgyi: Körmagyar tánc. Előadja a Pavane Táncegyüt­tes. Megemlékezés Szent Ist­ván és Gizella szobránál 10.15 órakor. Ünnepi köszöntőt és beszédet mond dr. Bartha László polgármester és Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök. Közreműködik a Dóm kórusa, vezényel Varjasi Gyu­la. Ezt koszorúzás követi, majd történelmi táncokat lát­hatnak a nézők. Művészeti ve­zető: Lázár György. A Széchenyi téren, a Tisza Lajos szobor előtt az L & D mazsorettcsoport és fúvósze­nekara lép fel 11 órakor. Dél­ben Pátzay Pál: Kenyérszegő szobrának újra avatása lesz a Dugonics téren. A szoboráthe­lyezési ünnepséget megnyitja és az új helyen elhelyezett szobrot Szeged, város közön­ségének átadja dr. Bartha László polgármester. Kenyér­szentelési szertartást tart dr. Kiss Imre püspöki helynök. Közreműködik a Dóm kórusa. A koszorúzást követően „Ma­gyar táncok" címmel három tételes szvit. Előadja az Akro­polis színpadi táncstúdió. Művészeti vezető: Kerek Atti­láné. Bár a szakemberek vé­leménye szerint csak lát­szólagos biztonságot nyújthat a gyalogosoknak a rendőrlámpa. A Dorozs­mai út-Jerney utca csomó­pontjában történt idei két halálos baleset után a pol­gárok a forgalmat elzárva adtak nyomatékot köve­telésüknek: rendörlámpa védje őket a veszélyes ke­reszteződésben. Az állami úton történő beruházás költségeinek felét az ön­kormányzat már a máso­dik baleset előtt, május 17-én magára vállalta. Szeptemberben a tere­lőszigetek mellett a lámpa is szabályozza majd az út forgalmát, egyelőre ideig­lenesen felfestett csíkok­kal hívják fel a közleke­dők figyelmét a különö­sen veszélyes keresztező­désre. Az idei esztendőben már két áldozatot szedett a Dorozs­mai út és a Jerney utca csomó­pontja. Az elmúlt hét végén egy hétesztendős kisgyermeket gázolt halálra a zebrán egy gépkocsi. A felháborodott do­rozsmai polgárok a héten több­ször is saját testükkel torlaszol­ták el az utat, hogy így hívják fel a figyelmet a gyermekeiket fenyegető veszélyre. A tün­tetők jelzőlámpa üzembe he­lyezését követelték. „A szegedi önkormányzat május 17-én, tehát már jóval az elmúlt héten történt tragédia előtt döntött arról: a Dorozs­mai út és a Jerney utca keresz­teződésében gyalogosvédő korszerűsítést kell elvégezni" - hangsúlyozta dr. Bartha László polgármester, aki ugyanakkor azt is leszögezte: nem az útlezárások késztették lépésre az önkormányzatot. „Felháborít azonban, hogy egy gyermek halálát egyesek poli­tika célokra használják fel" ­jelentette ki a polgármester. A balesetet követően a ter­vek csupán annyiban módosul­tak, hogy nem szakaszolva, hanem egyszerre végzik el a forgalom átszervezését a temp­lom és a Jerney utca között. Az eredeti tervek szerint a vá­ros a Jerney utcai csomópont átalakításához is hozzájárult volna a költségek felével, ho­lott az út az Állami Közútke­zelő Kht. felügyelete alá tarto­zik. A felajánlást a megnöve­kedett költségek ellenére is áll­ja az önkormányzat. Tegnap, az önkormányzat, a dorozsmai részönkormányzat, az állami Közútkezelő Közhasznú Tár­saság és a Szegedi Rendőrka­pitányság között létrejött meg­állapodásban a felek többek között rögzítették, hogy a vár­ható költségek felét, azaz 8 millió forintot az önkormány­zat fizeti, amely ugyanakkor javaslatot tesz a forgalom át­szervezésére, melyet a közút­kezelő szakemberei vizsgálnak felül. A tervek szerint így leg­később szeptember végére el­készülnek a gyalogosvédő, forgalomlassító beruházások, addig pedig sárga útjel figyel­mezed az autósokat a különö­sen veszélyes Jerney utcai ke­reszteződésre. Ahogyan azt korábban Körtvélyesi Csabától megtud­tuk, a már elkészült tervek sze­rint a templom és a Jemey utca között a szakemberek nem a gyalogosok számára csak vi­szonylagos biztonságot adó lámpával, hanem gyalogos­védő szigetekkel, s az útpálya leszűkítésével kívánták csök­kenti a veszélyt. A ma már Eu­rópában sokhelyütt alkalma­zott módszert azonban a do­rozsmai polgárok nem fogad­ták el annak ellenére sem, hogy a város hosszú távú közútfejlesztési elképzelései között éppen ez, a már bizo­nyítottan hatásos eszköz szere­pel. A tizenöt centis szigetek ugyanis mindenképpen lassí­tásra kényszerítik a négysávos úton száguldó autókat, ráadá­sul a járdasziget segítségével a gyalogosoknak mindig csak egy sávon kell áthaladniuk, így a Dorozsmai út forgalma is dinamikus lehetne. „Nem tudom, miért gon­dolják az emberek, hogy az olyan autós, akik gyalogát­kelőhelyen gázol el egy gyer­meket, be fogja tartani a lám­pa tilos jelzését" - fejezte ki kétkedését a rendőrlámpás megoldás hatásfoka iránt dr. Rigó Mihály az Állami Kö­zútkezelő Közhasznú Társas­ág Csongrád megyei műszaki igazgatója. A szakember sze­rint a Dorozsmai úton egy­mást hajszolják az autósok, s aki szabályosan közlekedik, azt „levillogják" az útról. A szakember ugyanakkor el­mondta: ha a dorozsmaiak lámpát akarnak a Jereny utcai csomópontba, akkor igyekez­nek megfelelni igényüknek. Figyelmeztetett azonban: eb­ben az esetben nemcsak a gyalogosok biztonsága lesz kétes, de a közlekedés dina­mikája is megsínyli majd a beavatkozást. A szakember szerint a lámpa feltartja a for­galmat, s az onnan „kilövő" autók újabb veszélyforrást je­lentenek. A Jerney utca és a templom között mindenesetre megépítik a terelőszigeteket, sőt, az Orczy iskola előtt egy nyomógombos lámpát is ki­építenek, amely csak akkor mutat tilosat a forgalomnak, ha gyalogosok kívánnak át­kelni az úton. Dr. Rigó Mi­hály a város más, jelzőlámpás kereszteződéseiben tapasztal­ták alapján azonban újfent hangsúlyozta: sokkal bizton­ságosabb lenne a „mechani­kai", azaz a terelőszigetes megoldás, amely - mentalitá­sától függetlenül - minden autóst biztonságos közleke­désre kényszerít. Kéri Barnabás A büntetés egymillió is lehet A város és a gaz A szegedi polgár­mesteri hivatal általá­nos igazgatási irodája szigorította a gyomnö­vények irtására hozott rendeletét. Korábban csak pár ezer forintos büntetésre számíthatott az, aki nem kaszálta le a telkét borító parlag­füvet és egyéb gazo­kat. Mostantól akár egymillió forint is bán­hatja a gazda „feledé­kenységét". Az országban közel két­millióan szenvednek aller­giás megbetegedésben. A heves tüsszögések, roha­mok okozója több esetben is a pollen. A gyomnövé­nyek virágpora akár 80-90 kilométerre is képes eljutni szeles időben, ezért fontos, hogy nemcsak a lakóhelye­ken, hanem távolabbi terü­leteken is kiirtsák a veszély forrását, vagyis a burjánzó gyomot. Nyaranta Szegeden is igen gondot okoz a par­lagfű és egyéb gyomnö­vény. Korábban az önkor­mányzat „elnéző" volt a telkét gondozatlanul ha­gyókkal, de mostantól szi­gorúan bünteti, ha valaki nem irtja ki a gazt. A helyi rendelet szerint a sokak életét megkeserítő, allergiát előidéző parlagfű kipusztí­tása olyan kötelezettség, amelynek elmulasztásáért akár egymillió forintos büntetésre is számíthat a telek tulajdonosa vagy bérlője, kezelője. A városban sétálva, s ez főleg a külterületekre igaz, lépten-nyomon találkozha­tunk elhanyagolt, gazdát­lannak tűnő telkekkel, be­építetlen részekkel. Az ilyenek pedig a parlagfű és más gyomok melegágya. Az irtás tehát mindenki számára kötelező. A kaszá­lást pedig nem elég a telek­határon belül elvégezni, de az utcai zöldsávokra is ügyelniük kell a tulajdono­soknak, hiszen ezek rend­ben tartása is az ő felada­tuk. Az illetékes hatóság, vagyis a közterület-fel­ügyelők folyamatosan el­lenőrzik a növényi kár­tevők elleni védekezésről szóló rendeletbe foglaltak betartását. így nem árt, ha telek tulajdonosa vagy bérlője, kezelője ügyel a földjére, hiszen a gyomos, gazos parcella után akár egymillió forinttal is csök­kenhet a családi kasza. K. T Ünnepre készül Szeged Idén ősszel nyílik Befektetőket segítő iroda Az országban Szegeden nyitja meg kilencedik iro­dáját az ITD Hungary Be­fektetési es Kereskedelem­fejlesztési Kht. A budapesti székhelyű közhasznú tár­saság több izben szerve­zett úgynevezett bemutat­kozó napokat Csongrád megye és Szeged számára a fővárosban, ezúttal pe­dig a társaság képviselői jártak a Csongrád megyei székhelyen. Dr. Melega Ti­bor, az ITD Hungary igaz­gatója a megye és a város vezetőivel való tárgyalás után nyilatkozott lapunk­nak. - Az április 5-i budapesti szemináriumon, amelyen régiónk mutatkozott be, önök ígéretet tettek, hogy idén megnyitják az ITD Hungary irodáját Szege­den. Mikor kerül erre sor? - A szegedi és a megyei il­letékesekkel való megbeszélé­sen megállapodtunk abban, hogy szeptember 17-én Peter Tufo, amerikai nagykövet úrral együtt látogatunk el Szegedre, s akkor vizsgáljuk meg, hogy a kijelölt helyszín megfelel-e a követelményeknek. Az iroda tényleges megnyitásának időpontját is akkor határozzuk meg. - Egy ilyen iroda megnyitá­sa és további működtetése pénzbe kerül... - A csütörtöki tárgyalás azt a célt is szolgálta, hogy létre­hozzuk azt az alapot, amelyből ez a létesítmény működni fog. Az ITD Hungary irodát ugyan­is hárman finanszírozzuk majd. A szerepeket is elosztottuk, de ezekről a kérdésekről a későbbiek folyamán még tár­gyalunk majd. - Elégedett a tárgyalások eredményével? - Nagyon konstruktív hoz­záállást tapasztaltam minden fél részéről, ami azt jelenti, hogy egyformán óhajtjuk en­nek az új létesítménynek a lét­rejöttét. - Hogyan ítéli meg Szeged helyét és szerepét a jelenle­gi politikai és gazdasági konstellációban: az úgyne­vezett szegedi folyamatban milyen feladatok várnak a régióra? - Véleményem szerint Sze­ged igen fontos regionális köz­ponttá válhat. A centrumot elsősorban gazdasági vonatko­zásban értem. Komoly ugró­deszkát jelenthet a délkelet-eu­rópai terület felé, de a közel­keleti kereskedelmi kapcsola-' tok kialakításában is. Persze, mindez csak akkor érvényes, ha a délszláv válság megoldó­dik. Eddig ugyanis a szom­szédban zajló események sok külföldi befektetőt elbátortala­nítottak. Szeretnénk minél több befektetőt hozni Szegedre és a megyébe, mert a jelenlegi ilyen típusú állomány sokkal alacso­nyabb. mint az Szegeden elvár­ható. K. F. A terelősziget nem figyelmeztet, kényszerít A dorozsmaiaknak lámpa kell A dorozsmaiak csak akkor nyugszanak meg, ha elkészül a jelzőlámpa. A szakemberek a veszélyekre figyelmeztetnek. (Fotó: Miskolczi Róbert) Egyház és identitás Délvidéki halovány optimizmus Az államalapítás és a kereszténység kapcsolata nélkülözhetetlen eleme volt a Szent István-i álla­meszmének. A magyar ál­lam az elmúlt ezer esz­tendő során szorosan kötődött a keresztény/ke­resztyén egyházakhoz. E viszonyrendszer mai „ál­lapotáról" cseréltek esz­mét a napokban főváros­ban az V. Kárpát-meden­cei napok résztvevői - teo­lógusok, néprajzkutatók, szociológusok, lelkészek, publicisták, történészek. Közöttük volt a kupuszinai (Délvidék) dr. Silling István néprajzkutató, akinek szegedi „vonatkozása" is van, hiszen néhány éve a Szegedi Tudo­mányegyetem néprajz tanszé­kén tart előadásokat. - Tanár úr, ön az Identitás klub elnevezésű szakcso­portban szólalt fel. Mi volt előadásának a témája? - Idén a magyarság és a ke­reszténység volt a témája a klub munkájának, természet­szerűleg e terület taglalása volt az én feladatom is. A Vajdasá­gi Magyar Múvelő-dési Szö­vetség arra kért fel, hogy ezen a rendezvényen a délvidéki magyarok népi vallásosságával foglalkozzam. A Kárpát-me­dencei régióban élő nemzetré­szek képviselői bemutatták az ott élő magyarok vallási életét, a vallás és az identitás össze­függéseit. így értelemszerűen én is erről a témáról értekez­tem, jelesül, hogy 300 ezer délvidéki magyar, milyen helyzetben van. - A mostani állapot bemu­tatásához elengedhetetlen volt a történelmi háttér is­mertetése... - Valóban, hiszen a trianoni békediktátum születése idején még mintegy 450 ezren vol­tunk. Akkor például még több katolikus vallású élt a Vajda­ságban, mint pravoszláv. Per­sze, akkor ide számítottuk a horvát és a német ajkú katoli­kus vallásúakat is... Előadá­somban szóltam arról, hogy a két világháború között milyen szerepe volt a vallásnak az identitás megőrzésében. Példá­ul a névelemzés korszakában, akinek nem volt teljesen ma­gyar hangzású a neve, nem en­gedték magyar iskolába, így akadályozták meg a kisebbsé­gek számára az anyanyelven történő oktatást. Akkor csak a helyi papok, akik hittant oktat­tak. taníthatták a gyerekeket magyar nyelven! Ez értelem­szerűen utal arra is, hogy az identitás megőrzője akkoriban a család volt. Főleg a falusi család, amely nem volt hajlan­dó lemondani vallásos hagyo­mányairól. - A második világégés után jelentűs változás állt be a vajdasági katolikusok számát illetően. - Kitelepítették a némete­ket, a magyarok ellen pedig hi­hetetlen atrocitásokat követtek el: csaknem 40 ezer embert tüntettek el az úgynevezett fel­szabadulás napjaiban. Erről nagyon sokáig nem volt sza­bad említést sem tenni, de ma már beszélni kell róla. Nem csak a katolikusok száma csökkent, hanem szigorító in­tézkedésekkel szűkítették az egyház mozgásterét: nem en­gedélyezték például a szabad­téri liturgikus szertartásokat, így megszűntek a közösségi vallásgyakorlási alkalmak. A németek helyére pedig már horvátországi ortodox szerbek költöztek... - E téren ma sem köny­nyebb a délvidéki magya­rok helyzete. - Megparancsoljuk ma­gunknak, hogy optimisták le­gyünk! Az 199l-es háború és a tavalyi koszovói bombázás ar­ra kényszerített sok magyart, hogy elhagyja szülőföldjét. Mintegy 30 ezer magyar nem­zetiségű, zömmel fiatal, távo­zott ősei földjéről. Fogyunk. De a derűlátásról el kell, hogy mondjam: a közelmúltban ka­tolikus templomot szenteltünk Temerinben! Isten házát építik Topolyán is, tehát rengeteg erő van még a magyarságban. Az a nép, amely templomot épít, bí­zik a jövőjében! Az állandó si­ránkozás, a csüggedés nem visz bennünket előre... Persze, rögtön hozzá kell tennem, hogy a régi templomainkat nincs miből tataroznunk, felújí­tanunk, magyar lelkészképzés nincs Jugoszláviában, a katoli­kus és a protestáns lelkészjelöl­tek Magyarországon tanulnak. - Mennyire karolja fel az egyház a magyar kultúra ügyét? - Egy-egy plébánia, gyüle­kezet, s néhány lelkészünk ­például Harmath Károly, Utasi Jenő, Bogdán József - az otta­ni környezetben karizmatikus egyéniségeknek számítanak, minden eddiginél nagyobb lel­kesedéssel karolják fel a kultú­ra ügyét. Ennek már most szemmel látható kedvező ered­ménye van - mondotta la­punknak dr. Silling István dél­vidéki néprajzkutató. Kisimre Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom