Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-21 / 169. szám

PÉNTEK, 2000. JÚL. 21. KITEKINTŐ 9 Farakók az ópusztaszeri erdőben. (Fotó: Gyenes Kálmán) sorokban Még most is, nyár közepén, lehet megrázó a meggyrázó élmény. Ha visszagondolunk a kisteleki gyümölcsösben látottakra, amikoris úgy rázta az erős gép, vaskarmával igencsak szorítva a szerencsétlen meggyfát, mintha haragudna, mindnyájunkat kirázhat kicsit a hideg. Pedig... A farázó szerkentyű csupán azt tette, amit a kitalálói kigondoltak. Tette a dolgát annak jegyében. Munkatársunktól Őszibarack-fesztiválra várják az érdeklődőket július 29-én és 30-án Szatymazon. Ezen a két napon nemzetközi mezőgazdasági kiállítást, vásárt és falunapot is tartanak. hogy a gépösszeállítók semmiképp se szerették volna a magyar középiskolai mezőnyre bízni e milliószemű gyümölcs szedését. Az ilyen okos masina munkája láttán mondhat bárki bármit, élhet a népi biblia hasonlatával: megrázza, mint Krisztus a vargát, de a végén elismeri: az lenne a megrázó, ha egyáltalán nem lenne meggyrázó. M. T. A látogatók számos előadáson, szakmai programon vehetnek részt, de ezenkívül kulturális és sportműsorral is kedveskednek a szervezők. A fesztivál részletes programját a jövő héten olvashatják. Bár ezen a héten a hőség kicsit alább adott, de pár héttel ezelőtt, sőt lehet, hogy pár nap múlva is szívesen hűs helyre vonulnánk. Erre a célra a strandot, vagy a vályog házak kellemes hőmérsékletű szobáit gondolnánk. De aki nem tud úszni, és nincs házának méteres fala sem, ott bizony nagy meleg lehet a nyári kánikulában. A legjobb ilyenkor a szabadba kivonulni. Hűs lombú fák, beárnyékolt erdei utak Csongrád megyében is várják a kirándulókat. Az erdőket üzemeltető gazdaságoknak viszont nem csak a nyári túrázókra kell figyelniük. Az a fa, ami nyáron árnyékos hűvöst ad, az szolgáltatja télen kályhákban izzó meleget. Madárcsicsergés helyett teherautók robaja várt minket, mikor kiértünk az ópusztaszeri erdőbe. Az erdei munka nagyobbik részét már ekkorra elvégezték a gazdaság emberei. Már csak a szállító járművekre pakolás feladata várt a munkásokra. A teherautóra markoló rakodta fel az előzetesen kupacokba rakott vágott fát. A laikusoknak a nyári vágás kicsit furcsának tűnik. De mint azt Hegedűs Mihály kerületi erdésztől megtudtuk, ez megszokott Csak a Munkatársunktól A dalénekes szerint Földvár felé haladva, félúton történik, ami történik. Bródy János után szabadon, mi is arra a megállapításrajutottunk e kép készülte után, hogy valóban, a nagy dolgok félúton történnek. A Balástyát Csengelével összekötő kisúton kaptuk lencsevégre, amint a tanyai gőzös, a délcegségét jól mutató fehér ló lendületbe jött. Kocogott utasaival a cél irányába. A fölvirágoztatott tanyába. Kérdezhetnék: mi ebben a nagy dolog? A válasz teljesen egyértelmű: az. hogy még futnak lovak a Pántlikán... Értse ezt mindenki úgy, ahogy kell. tájvédelmi körzetekben nemlehet nyáron kitermelni, ott is csak azért, mert a védett ritka madarak akkor költenek. Az ópusztaszeri erdő viszont ipari céllal lett egykoron telepítve. A sűrű aljnövényzet közt sétálva, miközben a következő fordulóra érkező kamionnak a megfelelő utat kerestük. Hegedűs Mihálytól még megtudtuk, hogy a mostani kitermelés csak ritkító vágás, nem az összes fát, azaz - szakszóval élve- nem tar vágást végeznek. Ez azért fontos, mert a növények egy idő után nem fémek el egymástól, ezért kell kiritkítani azokat. A kocsira rakott rönköknek már meg van a sorsa. Kisteleken vasúti vagonokba rakják azokat, onnan egy rövid út a papírgyárig, ahol az egykoron zöldellő fa először cellulózzá, majd hófehér papírrá alakul. A többit meg már ismerjük, füzetek, könyvek, újságok. A ritkító és a tarvágás mellett megkülönböztetnek a szakemberek úgynevezett egészségügyi vágást. Az alföldi fák sokkal hajlamosabbak a betegségekre, mint a hegyekben élő társaik. Ezért itt sokkal gyakoribbak az egészségügyi vágások. A síkságokon csak azokra a helyekre telepítenek, ahol más növényt nem visel el a talaj. Ennek ellenére azokat az erdőket is védeni kell, amik az Alföldön fekszenek. Ott, ahol egykoron erdő volt, oda ismét erdőt kell telepíteni. Ezt az erdők használatáról szóló törvény írja elő. Viszont a telepítés nem olyan egyszerű feladat, mint ahogy azt gondolnánk, mondta el Sere Ferenc kisteleki erdő mérnök. Talajminta vételezés után a megtérülési, a növekedési viszonyok alapján döntik el, hogy milyen fát telepítenek. Ezektől függően húsz-harminc év alatt érnek be tarvágásra a fák. Első évben még hatezer-négyszáz csemetét telepítenek ki. Ez a törzsszám a három évtized alatt lecsökken ezer körülire. Azt pontosan az erdész sem tudta meg mondani, hogy mekkora területet borít ma Magyarországon erdő, de körülbelül I millió 800-900 ezer hektárra tehető. A pontos számot azért képtelenség megállapítani, mert a folyók árterének, az útszéli fások területét nem lehet meghatározni. Az összterület közel 60-70%, 1 millió 100 ezer hektár 1991-től teljes egészében az APV RT. tulajdona. Ekkor alakult át az ország tizenkilenc erdőgazdasága részvénytársasággá. Sere Ferenc elmondta, hogy Magyarországon a leggyakoribb fafajta nemes nyár. Lehet belőle cellulózt, raklapot, ládát készíteni. De mint minden fa, ez is tűzre való. Ugyan a természetvédők nem nagyon kedvelik. Azzal érvelnek, hogy nem őshonos, sőt úgy lett ki kiónozva. A zöldek az akácnak is megkérdőjelezik a létjogosultságát. Ugyanis a méhek és a méhészek kedvelt fafajtája is honosított. Tessedik Sámuel nevéhez fűződik a fehér virágú fák elteriesztése. Ha Ópusztaszertől Opusztaszerig tennénk egy kört, bejárnánk a megye erdeit, jó nagy terület lenne. Ebből csak a kisteleki - 340 hektáros. A nyugalmat, békességet árasztó erdőknek természetesen meg vannak a saját kártevőik is. A hosszú idő alatt sok minden kell átesni egy csemetének, míg a telepítéstől eljut a tiszta szobában a cserép kályháig. Ideális évben a kártevők, és az azokat pusztító madarak arányban élnek az erdőben. így akkor nem kell annyira tartani rovarok, gombák inváziójától. De ha egy év túl esősre sikeredik, akkor bizony elszaporodhatnak. Leggyakrabban az amerikai szövőlepke népesedik túl, ez ellen kitin növekedést gátló permettel védekezik a jó erdész. Legnagyobb veszedelem mégis a tűz. Szerencsére eddig nem sokszor kellet kivonulnia a tűzoltóknak a Csongrád megyei erdőségekhez, mondta Sere Ferenc. Az utolsó, nagyobbnak számító tragédia még 1982-ben történt. Akkor közel negyven hektár erdő vált a lángok martalékává. Ezekről egyedül az emberek tehetnek az eldobott cigaretta csikkel, az összetört üveg darabokkal, amik összegyűjtik a nap sugarait, ezek fellobbantják a száraz aljnövényzetet. Innen pedig már csak egy lépés, és máris odaveszett sok év munkája. Kiss Gergely Domaszék Munkatársunktól Megjelent a Domaszéki Hírmondó legfrissebb száma. Ebből többek között megtudhatjuk, hogy május eleje óta már két rendőr teljesít szolgálatot a településen. Erre azért volt szükség, mert a gyorsan fejlődő Domaszéken a kilencvenes évek elejéhez képest megnégyszereződött a bűncselekmények száma. A legutóbbi testületi ülésen Vajas Imre. a „Domaszék Sport Egyesület" elnöke beszámolt a szervezet működéséről, munkájáról és eredményeiről. A Hírmondóból az is kiderül, vajon ki és mennyi kedvezményt kaphat a szociális étkeztetésből és a házi segítségnyújtásból. Az elmúlt hónapban rendezték meg elsőként a répafesztivált, erről is olvashatnak a lapban. A Hírmondó részleteket közöl még az ingatlannyilvántartásból, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium termelók számára kiírt pályázatát is ismerteti. A tanév végeztével azt is megtudhatjuk, milyen eredménnyel zártak a domaszéki nebulók. Mórahalom Munkatársunktól A Mórahalmi Körkép júliusi számában a helyi millenniumi ünnepeket ismertetik többek között. A városban tanyakonferenciát tartottak, amelyen az előadók elmondták, milyen intézkedésekkel, támogatásokkal lehet a tanyai emberek életét megkönnyíteni. A mórahalmi rendőrőrs munkatársainak júniusban is akadt dolga. A településen lakásbetöréshez, buszfeltöréshez riasztották a rend őreit, de sikerült elfogniuk egy fiatalkorúakból álló tanyafosztogató bandát is. A Körkép közli a Szegedről Mórahalomra és onnan vissza közlekedő buszok indulási idejét. A monostorapáti „Bokréta" Nagycsaládosok Egyesületének tagjai háromnapos látogatást tettek Mórahalmon. Ennek során megnézték a város nevezetességeit, de felkeresték Ópusztaszeri és Szegedet is. A Dunántúlról érkezőkön kívül német vendégei is voltak Mórahalomnak.. A schönaichi gyermekkórus június közepén koncertezett a városban. Pusztamérges Munkatársunktól Nyári fesztivált és Ludas Matyi-libatalálkozót szerveznek holnap, szombaton Pusztamérgesen. Az immáron hagyományossá vált rendezvényen fellép a helyi „Őszikék" Nyugdíjasklub, a Happy Jumpers ugróköteles csoport, a kisteleki ütősök, valamint Ürmös Ica nótaénekes, Sövény Tibor humorista és Szűcs László bűvész. Egész nap számos érdekes programmal várják az érdeklődőket. Felvonulnak a libások, lesz liba-divatbemutató, lúdszépségverseny, akadályés gyorsasági verseny a szárnyasoknak. A látogatók különféle libából készttett ételeket is megkóstolhatnak, így többek között zúzapörköltet, paprikást, pecsenyét és sültet. Az étkeket természetesen tájjellegű borokkal locsolhatják meg a „nagyobbak". A rendezvényt Boncz Géza és Nádas György kabaréműsora, valamint hajnalig tartó gúnárbál zárja. Lendületben a „fehér gőzös." (Fotó: Gyenes Kálmán) Kedves Környékbéliek! M

ostani történetünk: fájdalom! Kórházi ágyán töltött hosszú idő után hazaindult tápai otthonába a nagymama. A hazaúthoz kérhette volna a gyerekek segítségét, de nem kérte, mert olyan műtéten esett át, ami után óvatosság, szakértelem szükséges és ebben a gyerekek, bármilyen odaadóak is, nem lehettek járatosak. Mentőt kértek a hazatéréshez. Ebből aztán keletkezett némi kalamajka. Először is: nem szólt senki a gyerekeknek, hogy mikor érnek haza a mamával. Másodszor: amikor megérkeztek, a kerítés mellé letették a nagymama táskáját, őt meg járásra, mozgásra kényszeríttették a fájós, frissen műtött lábával... Amint utóbb kiderült: ezek voltak a kisebb bajok! Ugyanis, közben eltörött a nagymama kulcscsontja. Ahogy az övéi mesélik, mert a kórházból hazatérő mamához újra mentőt kellett hívni, azt kérték, mikor vezették: kapaszkodjon erősen. Szólt a szegény már akkor, hogy valami nincs rendben, hallotta amikor megfogták, nagyot roppant a válla. Már akkor eltörhetett valami, de a mentősök nyugtatgatták. Semmi haj nem történhetett. Magára is hagyták... Kevéssel az érkezés után, még isteni szerencse, hogy a menye átnézett, mert mintha megérezte volna, hogy valami történt a mamával, (merthogy egy házban, de külön-külön laktak), akkor vette észre a fájdalmától összetört asszonyt. Hüledezett mindenki, mikor elmesélte érkezése történetét. Mégse volt mit tenni, újra mentőért telefonáltak. Nagy dírrel-durral ugyan, már más csapat, de a mamát bevitték a kórházba. A család még most is ki van kelve magából... A történetet hallva, bárki kérdezhetné: hogyan történhetett ilyesmi? Mielőtt végképp pálcát törnénk a mentősök fölött, azért érdemes belegondolnunk: kik is dolgoznak ma az ilyen rosszul fizetett, de rengeteg felelősséggel járó munkahelyeken? Mit tehet a hajbajutott, ha ismét a kórterembe kerül? Mire jut bárki is, ha a hivatalos utat választja és mondjuk: rendőrért kiált? A magyar igazságszolgáltatásra bízza az ügy tisztességes elbírálását? Igaza bárkinek lehet, de az állapot, amibe önhibáján kívül beleesett - az marad. Amikor már lassan az operáló szikét is a betegnek kell bevinnie... Mire számithatson az, aki, netán az orvosi karnál „veri ki a balhét?" Hajjaj! Csak ilyen szituba ne kerüljünk soha! A történetet végighallgató osztrák ismerősünk teljesen föl volt háborodva. Váltig hajtogatta, hogy a rendőrséghez kellene fordulni, hiszen, náluk, ilyenkor még a gyerekek kiesett munkáját is köteles megfizetni, az, aki hibázott. Hiába győzködtük, hogy a mi világunk más, az osztrák bennünket tartott tehetetlennek. jr érdem a kedves környékbelieket: valóban a fától nem 1Y látjuk az erdőt? Tényleg, hol a hiba minálunk? Bízva abban, hogy két hét múlva többet tudunk, köszönti kedves mindnyájukat és őszintén reméli, hogy a fentihez hasonló eset fájdalmát egyikünknek sem kell elviselnünk. Meggyrázó élmény A meggyrázás már csak emlék. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ópusztaszertől Opusztaszerig Erdövédö favágások havában Csengele felé - félúton Szatymazi fesztivál