Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-14 / 163. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚL. 20. A TORONY ALATT 9 Cikázó biciklisták - andalgó gyalogosok A közlekedés kétkerekű mostohagyerekei „Ezer évről az ezredvégen" Bemutatkozik a Szent György Lovagrend Itt békésen megférnek egymás mellett a biciklisták és a gyalogosok. (Fotó: Nagy László) Munkatársunktól Szombaton, július 15­én 11 órától a Móra Fe­renc Múzeum előtti téren Szeged lakossága és a város vendégei megte­kinthetik a Szent György Lovagrend bemutatóját. A bemutató előtt és után Patyi Zoltán és barátai régi magyar zenével szó­rakoztatják az ér­deklődőket. A bemutatón látható lesz célbalövés nyíllal, buzogány vetés, dobócsillag dobás és ké­zitusa - többek között. Az esemény a szegedi kato­likus szervezetek Ezer évről az ezredvégen cí­mú millenniumi rendez­vénysorozata keretében látható. Amit a Szent György Lo­vagrendről érdemes tudni: Károly Róbert királyunk ala­pította 1326-ban, s egyházjo­gilag is elismert magyar, nem egyházi, hanem világi lovag­rend. Az alapítólevél a lovag­rend támogatói között felso­rolja többek között az eszter­gomi érsek, a győri, nyitrai. pécsi, boszniai, egri, váci és a veszprémi püspök, valamint a szentmártoni (pannonhalmi) apát nevét is. A rend célja az általános lovagi eszmény és az evangéliumi értékek sze­rinti élet mellett a nehezen ki­vívott királyi hatalom megvé­dése lett. A rend címerében vörös alapon ezüst színű apostoli kettős kereszt látható. Fekete posztóból készült csuklyás köpenyük belsejébe az I. V. 1. S. H. F. S. betűket hímezték, emlékeztetőül elkö­telezettségükre: In veritate iustus sum huic fraternali so­cietati. 1990-ben újjászervez­ték a magyarországi lovagren­det. Megkülönböztető cél­kitűzésük a tudományos isme­retterjesztés és a nemzeti ha­gyományok ápolása, továbbá a karitatív szolgálat. Peijelsé­gei működnek Angliában, Dá­niában és Brazíliában, felállí­tását tervezik Lengyel- és Oroszországban, valamint Bulgáriában, vagyis azokban az országokban, ahol eleven hagyományként él még Szent György vértanú tisztelete. A perjelségekre osztott rend élén a nagymester áll. Hetek óta téma „Csö­rög" rovatunkban a bi­ciklis - gyalogos ellentét. Kinek hol kellene közle­kednie? Ki zavar kit? Mi­ért csak a kerékpároso­kat büntetik? Ilyen, és hasonló kérdések merül­tek fel. Mindkét fél egy­másra mutogat és a má­sik „megrendszabályozá­sát" követeli. Igazságot tenni talán nem is olyan egyszerű, mint gondol­nánk. Az elmúlt napokban a bi­ciklisek szemében a fő ellen­ség a rendőrség volt, hiszen például a Kárász utcán kere­kezők szóbeli figyelmezetés­re, esetleg büntetésre is szá­míthatnak. Németh Károly alezredes, közrendvédelmi osztályvezető elmondta, a sé­tálóutca fokozott ellenőrzésé­re a nyári turistaszezon miatt van szükség. A jogszabály ed­dig is tiltotta a járművek köz­lekedését a kizárólag gyalo­gosok számára kijelölt helye­ken, ezért az év bármely sza­kaszában jogsértést követ el, aki itt kerekezik. Nyáron azonban, amikor minden nap­szakban zsúfolt a sétálóutca, különösen balesetveszélyes a járókelők között cikázó bicik­lista. „Itt a szegedi polgár­mesteri hivatal. Kérem, hogy a sípjel után nevé­nek, címének, esetleg te­lefonszámának megadá­sával mondja el panaszát a rendelkezésére álló egy perc időtartam alatt. Kö­szönjük." Az önkormány­zat zöld számának üze­netrögzitőjén szól a fenti szöveg. Az ingyenesen hívható telefonszámon jú­lius harmadika óta tehe­tik meg bejelentéseiket a szegedi polgárok. Kalmár Zoltánnal, a polgármeste­ri hivatal ügyfélszolgálati irodájának csoportve­zetőjével a hívások tartal­máról beszélgettünk. - Mennyien tárcsázták ed­dig a zöld számot? - Tárcsázni már többen is tárcsázták a zöld számot, ám eddig összesen tizennyolc ér­tékelhető bejelentés érkezett. Akadnak ugyanis olyanok, akik bár hívják a számot, nem szólalnak meg. Nem mindenki szeret üzenetrögzítővel, üze­netrögzítőre beszélni. Az in­dulástól július 12-ig tizenhá­rom értékelhető hívást kap­Nincs kultúrája a közlekedésnek Elsősorban tehát a gyalo­gosok védelmében volt szük­ség az erélyes fellépésre. So­kan azonban azért bírálják a rendőrök ezen tevékenységét, mert más országokban, meg­felelő óvatossággal, enged­élyezik a kerékpárosoknak a közlekedést a sétálóutcákon is. Németh úr tisztában van ezzel, de meglátása szerint ná­lunk még nem alakult ki az a közlekedési kultúra, amely ezekben az országokban le­hetővé teszi az „engedékeny­séget". Sőt, Szegeden egy-egy „menő" banda direkt sportot űz abból, hogy a tömegben ijesztgeti a gyalogosokat. A tökéletes megoldás természe­tesen az lenne, ha mindenki belátná ennek az intézkedés­nek a szükségességét és ésszerűségét, és nem kellene állandóan járőröket állítani, például a Kárász utcára. De ez a jelek szerint még várat magára. Igen ám, mondhatná erre a biciklis, de akkor hol kerék­pározzak? Az előbbiekből lo­gikusan következően: ne a sé­tálóutcán. Igazság szerint azonban nem sok olyan útsza­kasz van. ahol biztonságosan lehet kerekezni. Mert valljuk tunk. Szerdán - amikor a Dél­magyarországban kiemelt he­lyen jelent meg a telefonszám - öten is hívtak bennünket. - Miről panaszkodnak az emberek? - Több témát is említettek a városlakók. Azonnali intéz­kedést kértek például par­lagfű-ügyben, de sokan hívtak bennünket a SZUE és a Part­fürdő közötti átjárás megszün­tetésével kapcsolatosan. Slá­gertéma még a köztisztaság. Többen jelezték, hogy a szerb templom, illetve a klinikák be, az úttesten a buszok és az autók az urak. Kijelölt kerék­párút nagyon kevés van a vá­rosban, a közös kerékpár ­gyalogos út pedig ezernyi konfliktus forrása. A gyalo­gos azt mondja, hogy még a járdán sincs biztonságban, a biciklis pedig felháborodik, hogy kerülgetnie kell a járó­kelőket. Persze ott sárgállik a gyalogos és a kerékpáros sá­vok között az elválasztó vo­nal, de hogy melyik kié, arra talán még azok sem figyel­nek, akik önmagukból kikelve üvöltenek a másik félre. Min­denki ott megy, ahol jónak látja. Miért csak a biciklist büntetik? A két keréken közle­kedőkben felötlött az a kérdés is, hogy ha már őket ilyen szi­gorúan büntetik, miért nem szabnak ki bírságot azokra a gyalogosokra is, akik a bicikli­úton lófrálnak, elvégre a jog­szabály erre is lehetőséget ad­na. Németh úr ezt az elgondo­lást kissé morbidnak tartotta. Először is egy gyalogos nem okoz balesetet (ellentétben a nagy sebességgel közlekedő kerékpárosokkal), másrészt az környéke rendkívül elhanya­golt. Mások meg arról panasz­kodtak, hogy kevés a kerékpá­rút Szegeden. A közgyűlés döntése nyomán új igazgató került a Radnóti gimnázium élére. Erre vonatkozóan is kaptunk telefont. A bejelentő elmondta, hogy nem ért egyet a közgyűlési döntéssel, s nem érti, miért váltották le a régi direktort. - A telefonálók megadják a nevüket, címüket, vagy inkább a névtelenség ho­mályába burkolóznak? ilyen jelentéktelen szabálysér­tések figyelésére se idő, se pénz nincs. Egyébként is ­ahogy mondta - ennyi erővel a következő lépés az lehetne, hogy szögesdrótot húznak ki a kerékpárosok és a gyalogo­sok között, majd még később áramot is vezetnek bele, biz­tos, ami biztos. Körtvélyesi Csaba, a pol­gármesteri hivatal Stratégiai Irodájának városfejlesztési osztályvezetője szerint a ke­rékpárosokat eddig nem vet­ték komolyan. Olyan szűk ré­teg tagjainak tekintették őket, akik szórakozásból kerekez­nek. Pedig ők is ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel kell hogy rendelkezzenek, mint „négykerekű" vagy „két­lábú" társaik. A kerékpáro­soknak jelenleg nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy megfelelő körülmények kö­zött közlekedjenek. Ugyan van néhány bicikliút, ezek azonban nem érnek össze, így aki az egyikről a másikra át akar menni, a köztes szaka­szokon kénytelen tolni a bi­cajt. Ezt a megoldást minden­ki természetesnek tartja, azon azonban nyilván felháborodna (vagy jót mosolyogna), ha ugyanezen szabályt mondjuk a gépkocsikra is alkalmaznák, és a csomópontokon a - A névtelen bejelentések közül csak azokkal foglalko­zunk, amelyek közérdekűek. Nemrégiben például arról tá­jékoztattak bennünket, hogy az egyik baktói kertben tűzel­halás miatt pusztulnak a fák. A névtelen bejelentő elmond­ta: a szomszédja nem gondoz­za a kertet, s attól fél, hogy a gyümölcsfákat megtámadó fertőző betegség az ő körte- és almafáira is átterjed. Ilyen esetben például azonnal intéz­kedni kell. - Ki és hogyan intézkedik? Magyarán, mi az ügyme­net a telefonos bejelenté­sek kapcsán? - A közérdekű problémá­kat azonnal továbbítjuk a pol­gármesteri hivatal illetékes szakirodájának, ahol a munka­társak nyolc napon belül ki­vizsgálják az ügyet és intéz­kednek. Ha a panaszos meg­hagyja nevét, telefonszámát vagy címét, akkor értesítjük a fejleményekről szóban vagy írásban. Egy telefonáló példá­sofőröknek is át kellene tolni­uk az autót. De miért kell a gépkocsiknak „magasabb rendűnek" lenniük? Körtvé­lyesi úr is feltette magában ezt a kérdést, amelyre a vá­lasz: össze kell kötni a kerék­párutakat. Kerekezők a Tisza fölött Szeged és Újszeged között jelenleg nincs kerékpárút. A régi hídon az útszegély na­gyon magas, a kerékpárosok így elhúzódnának az út belse­je felé, onnan azonban a bu­szok és trolik letolják őket. Tehát két keréken, mondhat­ni, életveszélyes megközelí­teni a belvárost. Egy most készülő terv szerint ezen pró­bálnának változtatni. Az ötlet már a híd felújításakor meg­volt, pénzhiány miatt azon­ban nem sikerült megvalósí­tani. Eredetileg két elképze­lés született arról, hogyan le­hetne a belvárosi hld kerék­páros közlekedését biztonsá­gossá tenni. Az első szerint az egyik járdát szélesítették volna ki bicikliúttá. Ez azon­ban nem bizonyult jó ötlet­nek az amúgy is keskeny híd esetében. A másik terv sze­rint egy konzolos szerkezetet illesztenének a híd külső old­alára. Az így megnövelt rész venné fel a gyalogosforgal­mat, a két már meglévő járda pedig egyirányú bicikliútként funkcionálna. Az első ütem­ben csak a múzeum felöli ol­dalt csinálnák meg, és ha lesz pénz, elkészülhet a másik ol­dal is. A munkálatokhoz hoz­zátartozna a hídfők csomó­pontjainak átépítése is, ahol összefutna a Stefánia és a So­mogyi utca felől érkező bi­cikliút. Az előzetes becslések sze­rint a híd egyik oldalának át­építése és a csomópontok kia­lakítása 100 millió forint kö­rüli összeget emésztene fel. A kiviteli tervet most rendelték meg, és ha a közgyűlés elfo­gadja, a jövő évi költségve­tésben ez az összeg már ben­ne lenne. Ha ez elkészül, Új­szeged irányából megnőhet a biciklis forgalom, és talán többen választják majd utazá­suk eszközéül a kerékpárt, mint az autót. TimAr Kriszta ul igazságtalannak tartotta a jelenlegi fizetési kötelezettsé­get telekadó-ügyben. Mivel meghagyta nevét és telefon­számát, visszahívtuk, s el­mondtuk neki, hogy a közgyűlés ősszel módosítani fogja a telekadóról szóló helyi rendeletét. - Érkezett-e trágár beje­lentés? - Durva és mocskolódó te­lefonhívást nem kaptunk. Olyan volt, hogy valaki kriti­zálta egy képviselő munkáját, de azt emberi hangon tette, igaz a nevét nem vállalta a hí­vó. Az is megtörtént, hogy va­laki háromszor hívta ugyanab­ban a témában a zöld számot. - Lehet, hogy az időkorlát miatt nem tudta elmonda­ni egy szuszra a panaszát. - A telefonáló mind a há­rom alkalommal ugyanazt mondta, nem közölt új infor­mációt. A panaszosok egyéb­ként jól gazdálkodnak az egy perccel. Akad olyan, aki spon­tán módon, de mégis tömören és szabatosan fogalmazza meg, mi a gondja, mások pe­dig érezhetően félolvassák az előre megírt szöveget. Szabd C. Szilárd Visszatérő vendégek Kárpátaljáról Rahói diákok Szegeden A Bartók Béla Mű­velődési Központ ötödik éve lát vendégül olyan kisiskolásokat, akiknek családja Kárpátalján él­ve is megőrizte magyar anyanyelvét. A Szege­den töltött egy hét so­rán a legfontosabb cél, hogy a gyerekek anya­nyelvi környezetben szólalhassanak meg magyarul. Rahó évekkel ezelőtt még Szeged testvérvárosa volt. Ma már csak társváros, a ré­gi kapcsolatot azonban to­vább ápolja a két település. Evek óta jönnek az ukrajnai gyerekek Szegedre, két éve pedig már nem csak nyáron, hanem télen is. Olyan fiata­lok kapnak erre lehetőséget, akiknek szülei vagy nagy­szülei magyarok, így beszé­lik a nyelvünket. Két évvel ezelőtt a rahói római katoli­kus plébánosnak sikerült el­érnie, hogy magyar nyelvű általános iskolát nyissanak, azóta az ottani osztályok lá­togatnak Szegedre. Idén 36 első és második osztályos gyerek jött, akiket négy ta­nár is elkísért. Napközben közös progra­mokon vesznek részt, amibe a népdal és tánctanulás épp­úgy beletartozik, mint a strandolás, vagy a kézműves foglalkozás. Tegnap délután a vadasparkot is meglátogat­ták. A szállásról magyar „befogadó családok" gon­doskodnak, akik között épp úgy van szegedi, mint desz­ki, sándorfalvi, székkutasi és tápéi. A szervezők nagyon örülnek, hogy ennyi önzet­len segítséget kaptak, és nem csak ezektől a családoktól, hanem különböző cégektől, magánszemélyektől is, akik élelmiszert, ajándékokat, tanszereket ajánlottak fel. Zelinszky Éva tanító néni nagyon örül ennek a le­hetőségnek. Mint elmondta, neki is sokat jelent ez az egy hét, hiszen rengeteg mód­szertani segítséget kap az it­teni pedagógusoktól. A gye­rekeken is látja, milyen jót tesz nekik ez a pár nap, hi­szen nagy szeretettel fogad­ták őket a szegediek, és olyan jól érzik itt magukat, mintha otthon lennének. Éva néni biztos benne, hogy a vasárnapi búcsúesten sokan fognak pityeregni, de jövőre annál nagyobb örömmel fog­nak majd visszatérni Sze­gedre. T. K. A vadaspark-látogatást mindenki nagyon élvezte. (Fotó: Miskolczi Róbert) Az oldal Szeged Megyei Jogú Városi önkormányzat megbízásából készült. Panaszok - hatvan másodpercben Mondja, mi a gondja? Önkormányzati zöld szám Munkatársunktól A 06-80-820-032-es ingyenes, zöld számon hívhat­ják a szegedi polgárok az önkormányzatot, ha kérdé­seik, javaslataik vannak a várost érintő ügyekben. A telefonos rögzítőn bárki hagyhat üzenetet egy perc­ben, és szükség esetén az illetékesek vissza is hívják, ha meghagyja nevét és elérhetőségét. A telefonszám csak a 62-es körzetszámról érhető el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom