Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-01 / 152. szám

SZOMBAT. 2000. JÚL. 1. A HELYZET 11 S 1 a jog asztala Mit tartalmazzon az utazási szerződésben? H. L.-né szegedi olvasóink kérdésére válaszolva ezúttal „Az utazási szerződés" fogalmat tisztázzuk rovatunkban. (Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írják rá: „A jog asztala".) Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő részszolgáltatásokból - így különösen szállás, étkezés álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni. Ha a vállalkozó csak a szerződésben meghatározott egyes kikötésektől eltérően tud eleget tenni, a megrendelő a díj csökkentését és kárának megtérítését követelheti. Jelentős változás az utóbbi időben, hogy a jogszabály az utazási vállalkozói tevékenységet az előírt feltételek betartásához (ilyen pl. a nyilvántartásba vétel, az utazási vállalkozásban jártas és minősítő vizsgával rendelkező személy részvétele a vállalkozásban stb.) és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumban vezetett nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, és azt csak a bejegyzésről szóló értesítés vétele után kezdheti meg az utazási vállalkozó. A leglényegesebb - bár az előző szabályozáshoz képest nem változás - az, hogy a már ismertetett feltételek mellett az utazási vállalkozónak vagyoni biztosítékkal kell rendelkeznie. Az utazási szerződésnek két fajtája ismert, az utazást szervező és az utazást közvetítő szerződés. Mindkettőre irányadó az az általános szabály, hogy azoktól az utas hátrányára nem lehet eltérni. Az utasra hátrányosabb szerződési kikötés érvénytelen, és helyébe a jogszabályi rendelkezések lépnek. Az utasra kedvezőbb feltételekben való megállapodás azonban lehetséges. Az utazási szerződésekre kötelező írásbeli alakot rendel a jogszabály, amelynek egy példányát az utazás megkezdése előtt az utazási vállalkozó köteles az utasnak átadni. A szerződés módosítása is csak írásban lehet. Az utazási vállalkozó az általa kiadásra kerülő tájékoztatóban (programfüzet) foglaltaktól, utóbb csak akkor térhet el, ha ezt a jogát fenntartotta és a változásokat még a szerződéskötés előtt közölte az utassal. A tájékozató kiadása nem kötelező, azonban olyan esetben is tájékoztatási kötelezettséget ír elő a szerződés megkötése előtt a jogszabály, ha tájékozatót egyébként az utazási vállalkozó nem adott ki. A szerződésnek tartalmaznia kell - többek közt - az utazás időtartamát, minőségét, a teljesítés módját, továbbá a díj összegét és megfizetésének idejét. Az előbbi kellékeknek a szerződésben való felsorolására nincs szükség, ha az utazási iroda az utazásról az azokat is tartalmazó tájékoztató tett közzé. Ebben az esetben a szerződésben elegendő a tájékozatóra utalni. A szerződés tartalmát tehát általában az utazási iroda állapítja meg, és a szerződés úgy jön létre, hogy az utas azt elfogadja. Ifj. dr. Könczöl László Itt a C-hitel Budapest (MTI) Az OTP Bank szakembereinek prognózisa szerint a lakáscélú támogatások július 1jei módosítása nyomán a bank idei lakáshitel-állománya az év végére meghaladhatja a 30 milliárd forintot - jelentette ki Spéder Zoltán, az OTP Bank alelnöke, vezérigazgató-helyettes sajtótájékoztatón, pénteken Budapesten. Hozzátette: a lakáscélú támogatásról szóló kormányrendelet február 1jei hatályba lépése óta eltelt öt hónap alatt az OTP 12 ezer 500 új lakáshitelt nyújtott több mint 13 milliárd forint összegben. Kolossváry Ádám, az OTP vezérigazgató-helyettese közölte, hogy július 3-tól bővítik a folyószámlákhoz kötött hitelfelvételi lehetőségeket. Az úgynevezett A és B hitel után, most megjelenő Chitel 100-800 ezer forint lehet. Titokzatos pauza életünk folyásában Morálfilozófiai gondolatok a szerelemről Számos jel utal arra, hogy a szerelem varázsa, egyáltalában a létezése manapság megszűnőben van, holott tudjuk vagy sejtjük, a legmagasabb rendű érzelmeink egyike az. A szerelem mint sajátos ,létfogyatkozás' már önmagában is izgalmas probléma, amelyre mindenképpen fel kell figyelnünk - kezdte előadását a kaposvári nemzetközi erkölcsfilozófiai konferencián Karikó Sándor. A Szegedi Tudományegyetem főiskolai tanára szerint a szerelem-téma filozófiai-etikai megközelítése éppen olyan kiapadhatatlanul sokféle s gazdag, mint a szerelmi költészeté s prózáé. - Mi indokolja a szerelem morális kérdéseivel való foglalkozást? Nincs jobb dolguk ma a filozófusoknak? - A filozófiának napjainkra sem szűnnek meg feladatai. Az új nemzedékek ismételten felteszik maguknak az ősrégi, jellegüket tekintve „végső" kérdéseket, ugyanakkor az adott „kor lenyomata" mindig más és más is lesz, a változásokra pedig reagálni kell valahogyan. A szerelem klasszikus fogalom, mellyel régóta foglalkozik a bölcselet, s úgy tűnik, a közfigyelem sem csökken iránta. Viszont újabban aggasztó jelenségek jönnek létre, melyek károsan befolyásolják a szerelem általános helyzetét s értékét. Érvényesnek tartom Prohászka Lajos intelmét, hogy tudniillik „esett erkölcsű, zavaros korszakban élünk", s ez a fejlemény, meglátásom szerint, alaposan elszürkfti, „sivatagossá" teszi magát a szerelmet is. Számomra nyilvánvaló, ma egy haszonelvű s a pillanatnyi érdekeket követő társadalomban élünk, az áru szentsége hat át mindent, ami fölöttébb egyoldalúvá silányítja az emberi kapcsolatokat s jelentősen csökkenti az erkölcsi érzékenységet. De éppen a kedvezőtlen folyamatok időszakában válik fontossá alapvető erkölcsi értékeink védelme, így a szerelmet mint magas rendű érzelmet is óvnunk kell, amíg csak lehetséges. - Meglepő volt, hogy előadását a már többek által Szerelmesek. (Fotó: Schmidt Andrea) meghaladottnak vélt gondolkodó, Kari Marx szerelemértelmezésével kezdte. - Régi igazság, politikusokat le lehet váltani, gondolkodókat aligha. Egy klasszikus életmű arról ismerhető meg, hogy a gondolatiság és a mondanivaló olyan gazdag, hogy bármikor előtörhet (vagy éppen elhalványulhat) annak egy-egy szelete. Marx-szal is így vagyunk. Csak csodálkozni tudunk, amikor kiderül, hogy ő, aki a tőkével, a munkával, az osztállyal, az osztályharccal, meg minden ilyen „veretes" s véresen komoly fogalommal foglalkozott, meghatározta a szerelmet is. - Hogyan tudná röviden összefoglalni lényegét? - A szakszerű fejtegetés nem idevaló, de azt jelezhetem: ő úgy vélte, a szerelemben két, látszólag ellentétes mozzanat egyesül. Az egyik a szubjektivitás, a másik a közösségiség tartalma. A szerelem egyszerre s egyidejűleg az ember legegyénibb, legszubjektívebb, legbensőségesebb világa, ugyanakkor a közösségi viszonyulás legkiérleltebb formája. Ezt a megközelítést nemcsak igaznak, de izgalmasnak is tartom, olyannak, melynek számos vonatkozását és következményét máig nem tudtuk vagy nem akartuk végiggondolni. - Csak megélni lehet a szerelmet, előidézni, irányítani s uralni nem tudjuk - vallja ön. - Igen. Valójában még azt sem tudjuk, hogy mi az. Szentkuthy Miklós joggal veti fel: „a szerelem lényege nem éppen az, hogy sejtelmünk sincs, hogy mit csináljunk vele, de folyton kell csinálnunk." Végül is a szerelem öntörvényű, titokzatos és misztikus jelenség. Bár Eric Fromm, a neves filozófus-pszichológus arról ír, hogy „sokan azt hiszik, mintha a szerelem két ember közötti misztikus vonzalom eredménye lenne, ...azonban szó sincs misztériumról." Mégis magam Ortega y Gasset felfogását fogadom el inkább, amely szerint a szerelem irracionális megszállottság, misztikus elragadtatás. Ez a jelenség személyiségünk központi magvából, lelkünk mélyéből fakad. Erre mondaná Szentkuthy, a szerelem „titokzatos pauza" életünk folyásában. - Hol kezdődik a szerelem? - Ott és akkor, amikor kialakul bennünk a másik személy iránt a teljes odaadás készsége és képessége. Amikor az motiválja tetteinket, hogy miként járulhatunk hozzá partnerünk testi és lelki életének gazdagításához, boldogságához. Ezzel kapcsolatban érdemes felfigyelnünk az érdemtelenül elfelejtett Karácsony Sándor egyik gondolatára. „Ne azt nézd, ki vagy te és mit adhatsz oda magadból - int bennünket -, hanem azt, hogy kicsoda ő, és mire van szüksége." Az önző viszonyulást, a birtoklási vágyat persze sokan le tudják küzdeni, de még ettől is több kell. Az igazi önzetlenség valójában azt jelenti, hogy a másikra kell tekintettel lennünk, őbelőle induljunk ki, ne önmagunkból. Ne magunkból „adjunk le" valamit, hanem a másik igényét és szükségletét építsük illetőleg gazdagítsuk. Ám ez már roppant magas erkölcsi követelményt támaszt, melynek sajnos, nem sokan képesek megfelelni - És hol végződik ez dz érzelem? - Nehéz válaszolni rá, talán nem is lehet. A költőkírók gyakran azt sugallják, az igazi, nagy szerelem kudarccal, tragédiával fejeződik be, vagy csupán egy túlvilági ígérettel zárul. Elég talán a Rómeó és a Júlia klasszikus esetére utalni. Azután fölvethetnénk itt az idő problémáját. Úgy tűnik, az idő múlása a szerelem ellen van, legalábbis gyöngülését váltja ki. Mégis azt hiszem, akármi történik a szerelemmel, az katarzist vált ki bennünk és gazdagító erőt ad nekünk. No és próbatételt. A szerelmesek nem vonulhatnak ki a társadalomból, a „párosult magány"felfogást vissza kell utasítanunk. A szerelmesek aligha kaphatnak fölmentést a felelősség alól, hogy tudniillik változatlanul ápolniok kell az egyéb emberi kapcsolataikat, szülőkhöz, barátokhoz, munkatársakhoz, rokonokhoz, szomszédokhoz stb. Mi több, ha az egyéb társas viszonyaikat sikerül gazdagítani, akkor saját bensőséges világukat, szerelmüket is képesek lesznek állandóan megújítani. - Ön régóta tanít különböző egyetemeken s főiskolákon. Hogyan látja a fiatalság legnemesebb érzésének, tehát a szerelemnek az értékváltozását? - A generációk közötti magatartás- és felfogásbeli különbözőség érthető és természetes jelenség. Mégis azt hiszem, ma többről és súlyosabb dologról van szó. A fiatalok mai szerelmi élete a társadalom erkölcsi arculatát tükrözi vissza. Ha a nyilvános és a mindennapos hazugságokra, a szavahihetőség meggyengülésére, a felelőtlenség terjedésére, a képmutatás, s az önző magatartás gyakoriságára gondolunk, akkor joggal feltételezhetünk erkölcsi válságot. Ez a válsághangulat, s érzés nyilvánul meg a fiatalok mai szerelmi életében-szokásában. Amennyiben az egy könnyed, tartalmatlan s manipulatív fogyasztói kultúra részévé válik, föladva minden nemes emberi értéket. S a legszomorúbb az egészben az, hogy ezzel a negatív képződménnyel sem az ifjúság, sem a társadalom nem tud mit kezdeni Gulyás J. Attila „Ez a napló egy gyermeké. Egy 11 éves kislány írta, a második világháború utolsó hét hónapjában, mely idő alatt szüleivel és nővérével a harcok elől Szegedről elmenekülve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati halárig, Szombathelyig." 1945. márc. 26. Reggel 7 óra után keltem fel. Takarítás után Anyu főzni kezdett. Egyszer csak kisriadót fújtak. Nemsokára nagyot. Elkezdtünk futni. Kiértünk mind a négyen. Mikor jöttek a gépek, lementünk a pincébe. Elkezdték lőni őket. Ezután süvttést hallottunk, meg egyszer egy bombacsattanást, és akkor a pince is megrázkódott. így ment ez több hullámban. Mikor vége lett a riadónak, akkor hallottuk, hogy a várost 6-7 hullámban jobban megbombázták, mint március 4-én. S mi ebből csak egynéhány süvttést hallottunk a mély pincében. Befelé jövet nem láttunk semmiféle jelet a A Délmagyarország pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (12.) bombázást illetőleg. Másfelé bombáztak. Azután megebédeltünk. Mikor este lett és eljött a fekvés ideje, Anyu és én nem mertünk levetkőzni, hogy ha lesz nagyriadó, könnyebben tudjunk futni. Később Anyu azért levetkőzött, de én nem. Apu pedig nem feküdt le, hogy figyelje, hátha, lesz riadó. 1945. márc. 27. Reggel 6 órakor ébredtem és 7 órakor keltem fel. Nagyon nehéz volt a fejem. Féltem is egy kicsit. Ugyanis Apu tegnap délután hazajött az Üvéből és azt mondta, hogy ma lehet a vagonokba bepakolni. Délelőtt aztán megtudta, hogy délután 4 órakor lehet bepakolni. De nekem nincs kedvem menni és Apunak se. Anyu eztán elkezdett főzni. Közben volt kisriadó is, de nem indultunk kifelé. Jó is volt, mert nemsokára lefújták. Ezután fújtak kisriadót, és most már tényleg elindultunk. Mi, Apu és én útközben bementünk Toldiékhoz. Anyuék mentek tovább. Toldiék is pakoltak, és az igazgatósági konyhán van egy szamaras kocsi, és azt várták. Mi is össze voltunk pakolva és mégis vacilláltunk. Nem csoda. Mi azután otthagytuk őket és indultunk Anyuék után a Kálváriára. Egyszer csak jött velünk szembe Éva. Ő hazament egy könyvért amely Malvin nénié volt, és el akarta vinni neki, mert el akart tőle búcsúzni, mivel úgy volt, hogy megyünk. A kisriadót közben lefújták Apu hazament, hogy szerezzen valahol egy kocsit, ami kivinné a csomagokat az állomásra. Később Évivel is összetalálkoztunk és mi is elindultunk hazafelé. Mikor hazaértünk, megebédeltünk. Apu azután kiment az állomásra érdeklődni a vonat után. Hazajött, de nagyon rossz hírekkel. 1945. ápr. 7. Ma reggel az Üvé óvóhelyén ébredtem fel. De leírom, hogyan. Eddig nem volt rá alkalmam. Hát az történt, hogy az oroszok nagyon megközelítették Szombathelyt. Mi pedig a Németországba induló vonatról lemaradtunk. Kedden este, 27-én az oroszok megbombázták, géppuskázták és aknázták a várost. Mi ezt csak a mi pincénkben éltük át, abban a rozoga vacakságban, s csoda, hogy élünk. Mert már aludtunk, (csak én és Anyu és csak ruhástól) mikor 3 bomba, közvetlen közelünkben robbant. Anyu harisnyában szaladt le, és valamennyien kabát nélkül. Ezután 2-3 perces szünetekben 10 órától 12 óráig agyusztáltak, puhítottak bennünket. Az éjjel további részét egy 4 emeletes ház óvóhelyén töltöttük. Másnap, szerdán reggel, a harctól való félelmünkben elindultunk Olad községbe, a várostól 4 kilométerre, rengeteg csomaggal. Ott kaptunk éjszakára lakást, de nem mentünk oda, hanem egy bunkerban töltöttük az éjszakát. Csütörtökön, tehát másnap délután jöttek az oroszok Óladba, egy puskalövés nélkül. És mivel még nem bántottak bennünket és nagyon barátságosak voltak, nagyon megörültünk és elhatároztuk, hogy bejövünk a városba. Rögtön elindultunk, de útközben a jókedvünk nagyon lelohadt, mert minden 5 percben oroszok állták az utunkat. Évinek és Apunak az óráját el is vitték. Mikor hazaértünk, nagyon siralmas kép tárult elénk és már nem mertük megkockáztatni, hogy fönt maradjunk a lakásban és rögtön levonultunk a hátsó pincébe, a fáspincéből nyíló és a gerendalépcső alatt meghúzódó „cellába". Itt voltunk egy pár napig, közben rettenetes izgalmakat éltünk át. Én már azt mondtam, hogy nem bírom tovább. Apu aztán gondoskodott nyugodtabb helyről és így húsvét vasárnap este felé átmentünk az Üvé óvóhelyére. És másnap, harmadnap de még negyednap is hurcolkodtunk, akkor, amikor Apu ráért. Itt kaptunk egy kis sarkot. Ezt berendeztük. „Szajréztunk" két ágy sodronyt matracokkal, azután kaptunk 3 pokrócot a lakótársainktól kölcsön. Itt nyugodtan éltünk egész idáig, de hogy ezután mi lesz, azt nem tudom. Az éjszakáink nyugodtak, a pincén két vasajtó van, ezt este bezárják, és akárhogy zörget a „ruszki", nem engedik be. Erre azonban hál' Istennek még nem került sor. S mivel a naplómhoz csak ma jutottam hozzá, és a fejemből kiment minden gondolat, részletesen csak mától kezdve írom. (Folytatjuk.) Radányi Edit Református világtalálkozó Budapest (MTI) A magyar reformájjisok IV. világtalálkozója keretében - a több mint kéthetes rendezvénysorozat megnyitó ünnepségét megelőzően - istentiszteletet tartottak, majd felavatták Kálvin János bronz szobrát a genfi reformátorról elnevezett téren pénteken, Budapesten. Orbán Viktor miniszterelnök, a világtalálkozó fővédnöke üzenetét Várhegyi Attila, a kulturális tárca politikai államtitkára tolmácsolta. Levelében a kormányfő hangsúlyozta, hogy a hit erejére és a reménységre nagy szükség van ebben az országban és a határon túl is. Az eseményen jelen volt Göncz Árpád köztársasági elnök, részt vettek továbbá a magyarországi katolikus és evangélikus egyház vezetői is.