Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-01 / 152. szám

2 KÜLFÖLD SZOMBAT, 2000. JÚL. 1. Választás és mongol rock kommentár Az elnök: Fran€Íaország M a veszi át Franciaország az Európai Unió soros el­nöki tisztét Portugáliától, így a csatlakozásra váró államoknak a következő fél évben Lisszabon után Pá­rizsra kell vetniük vigyázó szemüket. A franciák három fő megvalósítandó célt tűztek ki. Mindenekelőtt szeret­nék végigvinni azokat a komoly belső reformokat, ame­lyek régóta megosztják a szervezetet, hiszen többek kö­zött az is szerepel az elképzelések között, hogy módosíta­nák a tagállamok szavazati súlyát és kiterjesztenék a többségi döntéshozatalt. Talán az intézményi-szervezeti kérdéseknél is jobban érdeklik a nyugat-európai válasz­tópolgárokat azok a programok - élelmiszereket ellenőr­ző ügynökség felállítása, a szociálpolitika összehangolá­sa, a környezetvédelmi szigorítások - amelyek közvetle­nebbül hatnak mindennapi életükre. Bennünket persze a harmadik kérdés, a bővítés izgat legjobban, amellyel kapcsolatban az átlagpolgár már végképp nem tudja, mit gondoljon. Talán nincs is olyan év a következő fél évtizedben, ami szóba ne került volna már a csatlakozás időpontjaként. Úgy tűnik, 2002-ben már aligha reménykedhetünk, ezt erősítette meg Jacques Chirac Bundestag plénuma előtt minap elmondott, vára­kozásokat léhűtő beszéde is. A francia elnök szerint a bővítés nem lesz egyszerű sem a tagjelöltek, sem az EU­tagok számára, nem jelenthet előremenekülést, és ütemét sem lehet előre megszabni. Mindez azt jelenti, hogy a francia elnökséget lezáró decemberi nizzai EU-csúcs sem fog csatlakozási időpon­tot hirdetni a belépésre váró tizenkét országnak, a szer­vezet előbb belső strukturális válságát akarja orvosolni. Valószínűleg az EU-n belüli Párizs-Bonn tengely újraé­lesztése is azért fontos Chirac számára, mert a szervezet két legerősebb hatalma összefogva nagyobb eredménye­ket érhet el a reformok végrehajtása és az integráció to­vábbi elmélyítése terén. A Z EU kapujában bebocsáttatásra várakozó országok biztosak lehetnek abban, hogy csatlakozásuk minde­nekelőtt gazdasági kérdés lesz, azaz politikai gesztusok­ban kár reménykedniük, a kőkemény érdekek határoz­zák majd meg sorsukat. Egy rendfenntartó mongol katona a tömeggel együtt egy rockzenekar koncertjét hallgatja egy ulánbátori választási nagygyűlésen június 30-án, a kampánycsendet megelőző napon. A kommunizmussal való 1990-es szakítás óta július 2-án tartják a harmadik parlamenti választásokat az országban. (MTI Telefotó/AP/Greg Baker) Schröder és Blair az EU-ról A kemény mag Kanadai egység Palesztin államot akarnak röviden Ottawa (MTI) A kanadai szenátus meg­szavazta azt a törvényterveze­tet, amely lehetővé teszi a szö­vetségi kormány számára, hogy ne vegye figyelembe egy esetleges, Québec elszakadását támogató népszavazás ered­ményét. A Jean Chrétien kor­mányfő által előteijesztett ter­vezetet 52:34 arányban sza­Párizs (MTI) Az Európai Unió egyik meghatározó hatalma, Franciaország veszi át szombattól féléves idő­szakra a szervezet soros elnöki tisztét - méghozzá különleges helyzetben, hi­szen a tétek ritkán voltak ilyen nagyok, mint a most következő hat hónapban, s a sikerre nincs garancia. A párizsi kormányzat leg­főbb feladata - s saját maga ál­tal vállalt prioritása hogy befejezze az Európai Unió bel­ső reformjairól szóló kor­mányközi konferenciát, s az EU-elnökséget záró nizzai csúcsértekezleten az állam- és kormányfők elfogadhassák a szervezet működésének átala­kításáról szóló javaslatokat. Ez Magyarország számára is kulcskérdés - ha nem sikerül áttörést elérni e témában, ak­kor halasztódni fog az Európai Unió kibővítése, mert a belső reformok végrehajtását a szer­vezeten belül az új tagok fel­vétele egyik előfeltételének tartják. Pierre Moscovici, az európai ügyekkel foglalkozó francia miniszter néhány napja elismerte, hogy a belső refor­mok ügyében a tagállamok kö­zött egyelőre nincs egyetértés - azaz a munka dandárja a vazták meg a szenátorok.A ka­nadai Québec szövetségi tarto­mány nagyrészt francia ajkú lakossága nem nagyon támo­gatja a függetlenségért fellépő Qébeci Blokk pártot: az elmúlt 20 év során három népszava­zást is tartottak az elszakadás­ról, s mindhárom alkalommal az államszövetséghez tartozás mellett voksolt a többség. francia elnökségre vár. Még szerencse, hogy ebben a kér­déskörben egyszer, az amsz­terdami szerződés kidolgozá­sakor már kudarcot vallott a szervezet, s a tagállamok tud­ják, hogy egy újabb kudarcot nem engedhetnek meg maguk­nak - no meg az is segítheti a közös álláspont kialakítását, hogy e téren az EU két „mo­torja", Franciaország és Né­metország szinte teljesen egyetért egymással. Ennek el­lenére megfigyelők úgy vélik: csak a nizzai csúcs előtti he­tekben dől el, hogy lesz-e megállapodás a belső refor­mokról, vagy sem, s egészen addig a színfalak mögött zajlik majd az alkudozás. Mivel a döntést egyöntetűen hozzák a tagállamok, kompromisszum várható: de mind Jacques Chi­rac államfő, mind Lionel Jos­pin miniszterelnök előre fi­gyelmeztetett, hogy nem fog­nak elfogadni látszateredmé­nyeket... A kelet-közép-európai or­szágok szempontjából még ennél is fontosabb kérdés a szervezet kibővítése. E tekin­Berlin (MTI) Az Európai Unió jövőjé­ről és az esedékes belső re­formokról folytatott csütör­tökön este bizalmasnak mi­nősített eszmecserét Pots­damban a német és a brit kormányfő. Mint a glienickei kas­télyban lezajlott, vacsorá­val egybekötött szűk körű megbeszélés után Gerhard Schröder elmondta: az eu­rópai integráció gyorsabb ütemére vágyó államok együttműködése nem jelen­ti a többiek kijátszását. Ez­zel alig burkoltan utalt azokra az aggályokra, ame­lyeket a francia elnök keddi berlini beszéde váltott ki Londonban. Jacques Chirac ugyanis nyíltan lándzsát tört a gyorsabb ütemű in­tegráció mellett, Berlint és Párizst nevezve e mozga­tetben a francia vezetés jó elő­re igyekezett lehűteni a vára­kozásokat: elnökségük alatt az EU aligha fogja kitűzni az idő­pontot az első, legfelkészül­tebb tagjelöltek felvételére ­legfeljebb egy forgatókönyv meghatározása várható, hogy miként haladjanak tovább a tárgyalások. Ennek ellenére té­ves az az időnként előbukkanó nézet, hogy Párizs ne támogat­ná az EU-kibővítést: azonban a franciák nem akaiják, hogy a 10-12 új tag belépésével az Európai Unió egy meggyen­gült, egyszerű szabadkereske­delmi övezetté „lefokozódott" szervezetté váljon. Ez magya­rázza a belső reformok végig vitelének igényét bármiféle ki­bővítés előtt (gyakorlatilag négy kérdésről, az EU brüsszeli bizottságának átala­kításáról, a többségi döntésho­zatal kiterjesztéséről, a tagálla­mok szavazati súlyának módo­sításáról és a szervezeten belü­li kisebb országcsoportok kö­zötti együttműködés meg­könnyítéséről van szó) - s ez magyarázza, hogy Párizs fon­tosabbnak tartja a tagjelöltek lom két motorjának. Tony Blair igyekezett cáfolni, hogy Nagy-Britanniának fejfájást okozott volna a Chirac-beszéd - holott a londoni hivatalos és sajtó­kommentárok egyértelmű­en ilyen benyomást ébresz­tettek a hét közepén. A brit miniszterelnök meglátása szerint a francia államfő nem az EU „ke­mény magvárói" beszélt, hanem bizonyos államok szorosabb együttműködésé­ről. Ezen a téren London­nak magabiztosnak kell mutatkoznia, bízva saját erényeiben - hangoztatta Blair, egyúttal megpendít­ve: hazája érdekelt az euró­pai valutaunióhoz való csatlakozásban. Ez ugyanis nagy jelentőséggel bír a szigetországi munkahelyek megőrzése szempontjából. felkészülésének végig vitelét, mint a felvétel gyorsaságát. Ennek a kérdéskörnek min­denesetre új dimenziót adott az Európai Unió jövőjéről az el­múlt hónapokban kibontako­zott vita, amelyet Joschka Fis­cher német külügyminiszter májusi, egy föderális Európa lehetőségét felvető beszéde in­dított el, s amelynek lendületet adott Jacques Chirac francia államfő e heti, a német Reichs­tagban elmondott felszólalása, az egymással szorosabban együttműködő „úttörő álla­mok" csoportjának kialakításá­ról és egy európai alkotmány kidolgozásának lehetőségéről. Az Európai Unió jelenlegi struktúrája mély válságban van: a brüsszeli bizottság befo­lyása korábbi karizmatikus ve­zetője, a francia Jacques De­lors távozása óta alaposan csökkent, a tavalyi európai parlamenti választásokon re­kordot döntött a voksolásra el sem menők száma, a koszovói válságban Európa gyakorlati­lag láthatatlan volt az amerika­ik mellett, az elmúlt évek leg­nagyobb közösségi vívmányá­Kuala Lumpur (MTI) Az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) Kuala Lumpur-i tanácskozásán el­ítélte Izraelt az önálló pa­lesztin állam létrehozatalá­nak halogatásáért, és kérte a nemzetközi közösséget, hogy segítse törekvésében a palesztin népet. Az 56 tagországból álló szervezet külügyminiszterei tanácskoztak a malajziai fő­városban, és a pénteki záró­napon közleményt adtak ki, amelyben leszögezik, hogy a palesztin kérdés „a leg­főbb iszlám ügy". Felszólít­ják a tagországokat, hogy legyenek az eddiginél is szolidárisabbak a palesztin néppel, és biztatják a pa­lesztinokat, hogy folytassák harcukat az izraeli megszál­lás ellen. Az OIC a palesz­nak számító euró értéke folya­matosan csökken, s a múlt heti portugáliai EU-csúcson ismét bebizonyosodott, hogy a tagál­lamok még a viszonylag ki­sebb jelentőségű kérdésekben, például az adózási rendszerek harmonizálásában sem tudnak megállapodni, hiszen a kidol­gozott kompromisszum gya­korlatilag végrehajthatatlan. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a szervezet­nek új távlatokra, új megoldá­sokra van szüksége: ám Fis­cher és Chirac indítványai (azon túlmenően, hogy sok pontban egymással sem egyez­nek) csak megnehezítik a fran­cia soros elnökség munkáját, mert megriasztják azokat az EU-tagokat, amelyek nem tá­mogatják az integráció további elmélyítését, illetve saját sze­repük csökkenésétől tartanak (például Nagy-Britannia és a kis tagállamok), s egyes EU­tagjelöltekben is kérdéseket vethetnek fel, vajon érdemes-e rengeteg áldozatot hozni egy átalakuló, bizonytalan körvo­nalú szervezetbe való belépés érdekében? Nem véletlen, tin szándékkal összhangban azt szeretné, ha Jeruzsálem lenne a palesztin állam fő­városa. Kérik a nemzetközi közösséget: gyakoroljon nyomást Izraelre annak ér­dekében, hogy korlátozzák az újabb zsidó lakótelepek építését. Az OIC felszólítja Izraelt, hogy vonuljon ki a Golán-fennsíkról, és leszö­gezi, hogy Libanonnak joga van harcolni az izraeli meg­szállás ellen mindaddig, amíg Izrael teljesen ki nem vonul az általa megszállt dél-libanoni területekről. Ezenfelül a szervezet óva inti Irakot attól, hogy katonai erejével fenyegesse a szomszédos országokat, illetve az ENSZ-t, amely­nek különböző szervezetei tevékenykednek az ország­ban. hogy az elmúlt napokban a francia kormányzat illetékesei (Hubert Védrine külügymi­niszter, Pierre Moscovici, sőt, maga Lionel Jospin kormány­fő is) finoman elhatárolódtak Chiractól, hangsúlyozva, hogy számukra a belső reformok si­kere a legfontosabb, s hogy Chirac szavai nem a kormány álláspontját jelzik... Az intézményi kérdések mellett a francia elnökség má­sik, sokat hangoztatott célkitű­zése, hogy közelebb hozza a szervezethez az állampolgáro­kat. Ennek érdekében Párizs számos konkrét, a mindenna­pokat érintő kérdést is szeretne dűlőre vinni a következő hat hónapban: ezek között szere­pel az élelmiszerek egészség­ügyi ellenőrzését szolgáló ügynökség felállítása (gondol­junk csak a dioxinos csirkére, a brit kergemarhakórra), a ten­gerhajózás biztonsági feltétele­inek szigorítása (tavaly de­cemberben egy kettétört tanker olajrakománya szennyezte be a francia partokat), a tagálla­mok szociális politikáinak egyeztetése, a kutatók és egye­temisták cserelátogatásainak megkönnyítése. Az eredmé­nyeket két csúcsértekezleten (októberben Biarritz-ban és decemberben Nizzában) érté­kelik. A Gruner+Jahr visszavonul Hamburg (MTI) A hamburgi Gruner+Jahr kiadó, a News kiadócsoport többségi tulajdonosa vissza­vonul a magyarországi regio­nális újságpiacról. A G+J jú­nius végével a Szeged és Csongrád megye napilapjait megjelentető Délmagyaror­szág Kiadóban lévő részese­dését eladta a Kisalföld Ki­adónak. A G+J a jövőben a Népszabadságra akar össz­pontosítani. A Kisalföld a brit Associated Newspapers (Daily Mail) leányvállalata. A Népszabadságban a Ber­telsmann konszernhez tartozó Gruner+Jahr kiadóháznak 67 százalékos részesedése van. Magyarít váltó Gáspárik Bukarest (MTI) A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (RMDSZ) javaslatára a román törvény­hozás felsőháza, a szenátus tavaszi-nyári ülésszakának utolsó ülésén Gáspárik Attila színművészt csütörtökön négy évre megválasztotta a romániai elektronikus média országos tanácsa (CNA) tag­jává. A tizenegy személyből ál­ló CNA-nak az előző négy évben is volt magyar tagja Magyari Lajos író-újságíró személyében, akinek mandá­tuma július 10-én lejár. A nagyváradi születésű Gáspá­rik Attila 35 éves, a maros­vásárhelyi színház magyar tagozatának volt a tagja. Geremek helyeit Bartoszewski Varsó (MTI) Aleksander Kwasniewski elnök saját kérésére felmen­tette Bronislaw Geremek külügyminisztert, és kine­vezte utódát, Wladyslaw Bartoszewskit. Kwasniewski a beiktatáson azt mondta, hogy bár megérti Geremek lemondásának politikai kö­rülményeit, fájdalommal és vegyes érzésekkel búcsúzik tőle. Emlékeztetett a külügy­miniszter szerepére Lengyel­ország NATO-csatlakozásá­ban, amely abban az idő­szakban történt, amikor az ország volt az EBESZ soros elnöke. Bartoszewskihez fordulva azt mondta: ismer­ve az új külügyminiszter ta­pasztalatait, tekintélyét, energikus személyiségét, biztos benne, hogy jó kezek­be kerül a tárca. Német-kinai kormányfői tárgyalások Berlin (MTI) Konkrét jogi és gazdasági megállapodások aláírásával folytatódott pénteken Berlin­ben a kínai kormányfő hiva­talos németországi látogatá­sa. Csu Zsung-csi és vendég­látója, Gerhard Schröder kancellár az első eszmecse­rén megállapodott a két or­szág közötti jogpolitikai együttműködés elmélyítésé­ben, a jogi szakemberek rendszeres cseréjében. Schröder szavai szerint ez a jogállamisággal kapcsolatos német tapasztalatok átadását célozza elsősorban. A két kormányfő ezen kívül aláírta a Kínában végrehajtott né­met beruházások védelmét előirányzó egyezményt. Francia EU-elnökség és a bővítés Nehéz feladat, komoly tétek

Next

/
Oldalképek
Tartalom