Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24 / 146. szám

SZOMBAT, 2000. JÚN. 24. GAZDASÁG 7 Kötelező tagság helyett piaci védjegy Lépésváltás a kamarában Kihasználatlan a Dél-Alföld szellemi kapacitása A Széchenyi-tervről vitáztak Dr. Szeri István: A kamarának stratégiai vállalása, hogy a vállalkozókat felkészítse az Európai Uniós csatlakozásra. (Fotó: Miskolczi Róbert) Milyen hatást gyakorol­hat a Szé­chenyi­terv a ré­giók fejlö­désére? Túléli-e a gazdaság eu­rópai felzárkózásának stratégiai programja a kormányzati cikluso­kat? Adottak-e a regio­nális gazdaságfejlesztés feltételei? Egyebek mel­lett ezek a kérdések merültek fel a Széche­nyi-tervről a napokban tartott szegedi vitaülé­sen. - A Széchenyi-terv a ma­gyar gazdaság európai fel­zárkózási stratégiájának a programja - hangzott el azon a vitaülésen, amelyet a napokban tartottak vállalko­zók, regionális szervezetek és a tudományos élet képvi­selőinek részvételével a gazdasági minisztériumban (GM) ez év elején kidolgo­zott tervnek a régiókra gya­korolt hatásáról a Szegedi Akadémiai Bizottság szék­házában. A koncepció nem öleli fel a gazdaság egészét, hanem prioritást élvező te­rületeket határoz meg. Ezekre készítették el az au­tópálya-fejlesztési, az inno­vációs, a lakás-, a turizmus­fejlesztési, a beszállítói, a kis és középvállalkozás fej­lesztési, valamint a regioná­lis gazdaságépítési progra­mokat. Számítanak a magántökére Vitaindító előadásában Geiszhauer Éva, a GM fő­osztályvezetője leszögezte, hogy a Széchenyi-terv az ál­lam, a gazdasági szereplők valamint a régiók együttmű­ködésére épül. A terv első végleges változata a folya­matos egyeztetések során szeptemberre készül el, és megvalósítása a jövő évtől várható. A 2001-2002-es évekre a koncepció mintegy 450 milliárd forint állami hozzájárulást tartalmaz, de a kormányzat számít a magán­tőke részvételére is. Az ál­lam a terv egyes programjai­nak támogatására pályázatot ir ki, amelyekre a régiók, a megyék vagy kistérségek komplex gazdaságfejlesztési programokkal jelentkezhet­nek. A vita második felében a Széchenyi-tervnek a régiók­ra, különösen a dél-alföldi térségre gyakorolt hatásáról volt szó. A főosztályvezető megállapította, hogy a Dél­Alföld megalapozott régió­fejlesztési tevékenységet folytat. A fejlesztési prioritá­sok esetenként eltérnek a Széchenyi-tervtől, de felfe­dezhetők kapcsolódási pon­tok a különböző koncepciók­ban. Geiszhauer Éva szerint jó esély van arra, hogy a dél­alföldi régió kellő mértékben részesüljön a Széchenyi­tervhez kapcsolódó támoga­tásokból. A koncepcióval összefüggésben felmerülő kérdéseket megvitatva a résztvevők megállapították, hogy a terv megfogalmazá­sában a politikai és gazdasá­gi érdekek egyaránt szerepet játszottak. Fontosnak tartot­ták azonban, hogy a tervezés ne kormányzati ciklusokhoz igazodjon, és a jövőben a gazdasági érdekek legyenek meghatározók. Tovább él a paternalizmus A résztvevők közül töb­ben feltették a kérdést: a Széchenyi-terv miért az M3­as és M7-es autópályák to­vábbépítését részesíti előny­ben az M5-ös folytatásával szemben? Érveltek amellett, hogy ez utóbbi kapcsolód­hatna a jugoszláv autópályá­hoz, míg például az M3-as­nak Ukrajnában nincs folyta­tása. A GM főosztályvezető­je szerint a források szűkö­sek, és mivel az észak-ma­gyarországi régió a GDP eloszlását tekintve elmara­dottabb, ezért ott indokol­tabb az autópálya továbbépí­tése. Hozzászólásában dr. Len­gyel Imre, az MTA Regioná­lis Tudományos Bizottságá­nak alelnöke megállapította, hogy Magyarország még nem ismerte fel, hogy a glo­balizációra adható sikeres válasz a regionalizáció. Úgy véli, a Széchenyi-terv is csu­pán részben felel meg a glo­balizáció kihívásának, és kétségei vannak, hogy el­tűnt-e belőle a főváros-cent­rikus szemlélet. Lengyel Im­re azt mondta: a térségbeli gondolkodásnak nincsenek meg az intézményi feltételei. Szerinte tartani lehet attól, hogy a regionális fejlesztési tanácsok a minisztériumok végrehajtó szervei lesznek. Ezért úgy véli, a Széchenyi­terv valóra váltásához az ál­lamigazgatás átalakítására is szükség lenne. Az alelnök szerint a koncepcióban a pa­ternalizmus továbbélése mu­tatkozik meg, a vállalkozók ugyanis továbbra is inkább felső irányításra várnak, és nem dolgoznak ki önálló programokat. Lengyel Imre sajnálatosnak tartja azt is, hogy a dél-alföldi régió szel­lemi kapacitását az ipari vál­lalkozások kevéssé ismerik fel. Erősíteni kell az együttműködést Valastyán Pál, a SZAB Innovációs Munkabizottsá­gának elnöke kulcsterület­nek nevezte a kutatás-fej­lesztést és az innovációt a versenyképesség megtartásá­ban. A legfontosabbnak az innovációban érintett részt­vevők közötti kooperáció erősítését tartja. Úgy véli, hogy a tudományos területe­ken képződő eredményeket nem ismeri meg az ipar. A hatékony kommunikációt próbálja elősegíteni az a ku­tatási kooperációs központ, amelyet várhatóan az év má­sodik felében hoz létre 18 cég a Szegedi Tudománye­gyetem kutatói bázisán. A vállalatok erre a célra össze­sen több mint 100 millió fo­rintot különítettek el. A Dé­mász Rt., a Mol Rt. és a kertművelők közötti együtt­működés lehetséges példája­ként említette azt a dél-alföl­di régió felszíne alatt rejlő geotermikus potenciált, ame­lyet kiaknázva 25 ezer évre olcsó villamos energiával láthatnák el az országot, a Mol hasznosíthatná a mára kimerült kútjait, a kertészek­nek pedig nem kellene ter­málvízzel fűteni a meleghá­zakat. Magadás Szabolcs Mint ahogy vállalkozói körökben már közismert, a parlamenti többség akaratából november el­sejétől egy új, önkéntes tagságra épülő kamarai modell váltja fel a hat év­vel ezelőtt ugyancsak parlamenti többséggel el­határozott kötelező tag­ságú rendszert. Érthetően nagy a készülődés mos­tanság a kamara háza táján, ezért is kérdeztük dr. Szeri Istvánt, a Csong­rád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét arról, hogy mi várható a köztestületben október 3l-e után. A módosított kamarai tör­vény érteimében, első lépcső­ben, március végén, a kézmű­ves kamara beolvadt a keres­kedelmi és iparkamarába; a következő lépés már az új ka­marai tagságot is érinti, hiszen az októberi rendkívüli kama­rai választásokon csak azok választhatók bármilyen tiszt­ségre, testületi tagságra akik június 30-ig megerősítik tag­ságukat a kamarában. Az igazi nagy választóvíz pedig no­vember elseje lesz, amikortól már csak azok maradnak tag­jai a Csongrád Megyei Keres­kedelmi és Iparkamarának, akik korábban írásban meg­erősítették tagsági viszonyu­kat. Céhesen, szolgáltatva - Elnök úr, vágjunk a köze­pébe: milyen Csongrád Me­gyei Kereskedelmi és Ipar­kamarát látunk viszont ok­tóber 31. után? - A tagok számát tekintve egy lényegesen karcsúbb, ám a céhes jellégénél fogva belső kohéziójában és tekintélyében megerősödő tudás- és szorgalo­malapú kamarára számítok. Egyébként minden ellenkező híresztelés ellenére, a kamara köztestületi jellege a jövőben is megmarad, ami azt jelenti, hogy a törvény által biztosított jogai továbbra is erősebbek lesznek, mint egy egyesületé. A megmaradó közfeladatok közül a legjelentősebbek az ok­tatás, a szakképzés és a mester­vizsgáztatás területére összpon­tosulnak. Az út egyébként nyit­va maradt, ugyanis a kormány a jövőben is bármikor, áttehet vagy visszaadhat feladatokat a kamarának. Az új köztestület jellege ettől függetlenül változ­ni fog: közigazgatási attitűdöt egy szolgáltató típusú modellel váltja fel. Tehát szolgáltatni, szolgáltatni és szolgáltatni - a tagoknak többnyire ingyen, il­letve igen kedvezményes díja­kért, míg a nem tag vállalkozá­soknak nyilván piaci áron. Budapest (MTI) Magyarországon is ér­vényesülnek a piacgazda­ságra jellemző tendenciák, hiszen az emberek ma már kevesebb időt töltenek munkával és többet sza­badidős tevékenységgel, mint 14 évvel ezelőtt - kö­zölték a Központi Statiszti­kai Hivatal (KSH) sajtótájé­koztatóján pénteken, Bu­dapesten. Vukovich Gabriella, a KSH elnökhelyettese bemutatva az életmód-időmérleg 1999 őszére vonatkozó elemzését. Kifejtet­te: a KSH legutóbb 1986-ban vizsgálta az emberek idő-fel­használását és ahhoz képest ma már 14 százalékkal kevesebb - Kérem, említsen meg né­hány példát! - Kezdjük mondjuk az üzle­ti információknál - a kamarán kívül, hivatásszerűen, senki nem foglalkozik ilyen szolgál­tatással. S ez csak még pro­fesszionálisabb lesz azzal, hogy egy sikeres kamarai Pha­re pályázat eredményeként fo­lyamatban van a Közép-kelet­európai Üzleti Információs Központot létesítése Szegeden. Ez a központ nemcsak begyűjt és rendszerez, hanem el is jut­tatja az információkat a vállal­kozókhoz - hagyományos mó­don a Kamarai Futáron, illetve a napilapokon keresztül, tájé­koztató kiadványokkal, inter­neten, e-mailen, s persze köz­vetlen megkeresésekkel is. Ugyancsak EU támogatással már működik a kamarában az Európai Információs Centrum is, mely közvetlen, on-line kap­csolatban áll Brüsszellel. A ka­marának stratégiai vállalása, hogy a vállalkozókat felkészít­se az Európai Uniós csatlako­zásra. Van rá külföldi tapaszta­lát bőven, hogy a nem kellően tájékozott, nem kellően infor­mált, s nem kellően képzett vállalkozók körében mekkora traumával járhat az EU-csatla­kozás... A célunk nyilván az, hogy a lehető legtöbb vállalko­zás képes legyen talpon marad­ni az új típusú piaci verseny­ben, sőt, pozitív élményként él­je meg Magyarország uniós tagságát. Kulcsszerepe van eb­ben az oktatásnak, a szakkép­zésnek, a felnőttképzésnek, hi­szen számos szakterületen új és KSH időt fordítanak kereső tevé­kenységre. Eközben azonban 16 száza­lékkal megnőtt a szabadidós tevékenységre fordított idő. A teljes szabadidős tevékenység­ből a televíziózás 60 százalé­kot tesz ki, ami rendkívül sok­nak mondható. A KSH az idő­mérleg-felmérés során megáll­apította, hogy a társadalmilag kötött tevékenységekre, így például munkára, tanulásra, közlekedésre, a háztartásra és a családra 10 százalékkal ke­vesebb időt fordítanak az em­berek, mint 1986-ban. másfajta típusú tudásra van szükség. Nem véletlenül készül a kamara a felsőfokú akkredi­tált szakképzés beindítására a köztestület berkein belül. A tudás pénz - Csakhogy lehet egy vál­lalkozó bármily felkészült is a csatlakozás dolgában, ha pénzügyi forrás híján képtelen a szükséges fej­lesztéseket végrehajtani... - A kettő azért szorosan összefügg egymással. Ugyanis a tájékozottság az én értelme­zésemben azt is jelenti, hogy a vállalkozó ismeri a „forrásle­lőhelyeket", s képes tőkeerős partnerekkel üzleti kapcsola­tot létesíteni. A kamarai szol­gáltatások egy része éppen e területre összpontosít: tovább működnek pénzügyi alapjai, melyekből kereskedelem- és gazdaságfejlesztési, valamint innovációs támogatásokra nyílik lehetőség - a mikrovál­lalkozások esetében sokszor létkérdés az ilyen kedvezmé­nyes „gyorskölcsönök" meg­szerzése; de emellett teljes kö­rű pályázatfigyelést is vég­zünk, természetesen a pályá­zatírással kapcsolatos tanácsa­dással együtt; a banki hitelle­hetőségekről úgyszintén bár­mely kamarai tag eligazí­tást kaphat a CSMKIK-ban. Mindeközben persze maga a kamara is pályázik különféle hazai és külföldi alapokra, melyekből aztán projekteket finanszíroz, illetve újabb for­rásokat teremt a vállalkozók számára. Az EU hármas köve­telménye ugye a szakmai al­kalmasságot, a személyes megbízhatóságot és a pénz­ügyi teljesítőképességet jelen­ti. Ez utóbbi talán a legnehe­zebb, hiszen számos kaucio­nális követelménynek is meg kell felelni, a legkülönfélébb szakmákban. A kamara fele­lősségbiztosítási rendszerén keresztül azonban számos ka­uciót meg lehet majd szerezni - a fuvarozás területén már most is. Kinek, mit, mennyiért? - Már százszámra érkeznek a tagsági viszonyt megerősí­tő első nyilatkozatok a ka­marába. Lehet-e már követ­keztetni arra, hogy milyen típusú vállalkozások tartják meg tagsági viszonyukat ok­tóber után is? - Teljesen változatos a kép, a vállalkozói paletta minden ár­nyalata megtalálható a nyilatko­zók között, kezdve a Pick Sze­ged Rt-től az egyéni vállalkozó­kig. Úgy látom, azok lesznek kamarai tagok a jövőben is, akik képesek felismerni hosszabb távú érdekeiket, ami független a vállalkozások mére­tétől. Mert míg például egy nagyvállalat elsősorban a kama­ra lobbyszervező erejében, vagy a tagság nemzetközi értékében bfzik; egy középvállalkozás meg mondjuk a nemzetközi üz­leti kapcsolatait építheti hatéko­nyabban; addig egy kis- vagy mikrovállalkozás olyan szakmai muníciót és üzleti tudást szerez­het a köztestületben, melyekért egyébként a piacon igen nagy árat kellene fizetnie. A kamara azon munkálkodik, hogy a munkamegosztásban minden vállalkozási típus megtalálja a maga helyét. Ilyen feladat pél­dául a nagyvállalatok és a kis­illetve középvállalkozások kö­zötti beszállítói programok koordinálása. - Az önkéntes tagságú ka­marában vajon milyen tag­díjakra lehet számítani? - A taglétszám csökkenése mindenképpen jelentős bevétel­kieséssel jár, amit a kamara nem tagdíjemeléssel, hanem kü­lönféle, piaci alapon működő üzleti szolgáltatásokkal igyek­szik pótolni. Egyébként olyan tagdíjrendszerben gondolkodik a kamara elnöksége, melyben ha az éves nettó árbevétel nem haladja meg a 3 millió Ft-ot, to­vábbra is évi 3000 Ft minimum­tagdíjat fizetne a vállalkozó. Ezen összeghatár felett havi 500, azaz évi 6000 forintos mi­nimum tagdíjat javaslunk. Egyébiránt a helyi iparűzési adóalap 1 ezrelékében gondol­kodunk, 2 millió Ft-ban maxi­málva a felső határt. Ez átlag­ban a korábbi tagdfjmérték 40­50 százalékának felel meg. A költségvetési és egyéb nem gaz­dálkodó szervezetek részére pe­dig a pártoló tagság bevezetését fontolgatjuk. Tagdíjügyekben a végső szót persze majd a kama­rai választásokat követően az új, önkéntes tagságú köztestület küldöttgyűlése mondja ki. Rangot fog jelenteni - Visszakanyarodva be­szélgetésünk elejére, céhes jellegű kamarai szervező­dést említett. Kifejtené bő­vebben is, hogy mire gon­dolt? - Az egyes szakmacsopor­tok összefogásáról, együttmű­ködéséről, érdekvédelméről van szó, ahol alapvető a szak­mai-etikai szabályok betartá­sa. Ilyen feltételek mellett jo­gos igény, hogy a kamarai ta­gok használhassák a CSMKIK emblémáját, s jelentsen piaci védjegyet a kamarához való tartozásuk. Ami azt jelenti, hogy akik megfelelnek a ma­gas céhes erkölcsi normáknak, a kamara garanciát vállal üz­leti tisztességükért, s jó szív­vel ajánlja őket potenciális üz­leti partnerei figyelmébe. Egyébként pedig az új kama­rában nemcsak belépni lehet majd, hanem a tagságot el is lehet veszíteni... Remélem mi­nél előbb eljutunk oda, hogy valóban rangot fog jelenteni az üzleti életben az, ha valaki a Csongrád Megyei Kereske­delmi és Iparkamara tagja. Örfi Ferenc évtizedben jelentősen, 70 szá­zalékkal nőtt a vallásgyakorlás­ra fordított idő. Az emberek idő-felhasználá­sával kapcsolatos változásokat a KSH kutatói a gazdaság strukturális átalakulásával, a mezőgazdasági népesség csök­kenésével, illetve a szolgálta­tásban dolgozók számának nö­vekedésével, valamint a munka hatékonyságának javulásával is magyarázzák. Ezen túlmenően jelentős szerepet játszik a két időmérleg közötti különbségben az is, hogy az 1979-ben elindult ár­robbanás következményeit a családok a '80-as évek közepén jelentős túlmunkával próbálták semlegesíteni, s ezért igen ma­gas a bázis. Kevesebb munka, több szabadidő -időmérleg Vukovich Gabriella közöl­te azt is, hogy a budapesti fér­fiak időben csak háromne­gyed annyit dolgoznak, mint a vidéki férfiak. A férfiak közül csak a vezető beosztásban lé­vők dolgoznak többet, mint korábban. Ezzel szemben a nők, kivéve a mezőgazdasági fizikai mun­kásokat, többet dolgoznak, mint 14 éve. A háztartásra fordított idő összességében 15 százalékkal nőtt, ám a nők ma 10 százalék­kal kevesebb időt töltenek ilyen jellegű tevékenységgel, mint korábban. Az elnökhelyettes szerint ennek hátterében az áll, hogy a munkaerőpiacról kiszo­rult nyugdíjas férfiak háztartási munkával kompenzálják kereső tevékenységük megszűntét. A gyermekekre fordított idő szintén növekedett, ám a foglal­koztatott nők körében csökkent. Bővült a sportolásra és a sport­rendezvények látogatására for­dított idő is, miközben csökkent a moziba járással, rádiózással, olvasással és beszélgetéssel el­töltött órák száma. Vukovich Gabriella elmond­ta, hogy az elmúlt mintegy fél

Next

/
Oldalképek
Tartalom