Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-27 / 148. szám

KEDD. 2000. JÚN. 27. UNIVERSITAS 7 Diplomaosztók Belga professzorral a nyelvoktatásról „A hiba pozitív dolog n Munkatársunktól Ezen a héten folytatódnak a diplomaosztó ünnepségek a Szegedi Tudományegyete­men. A bölcsészettudományi kar végzős hallgatói július I ­jén, szombaton két „menet­ben", 10 és 12 órától veszik át okleveleiket az Ifjúsági Ház­Idén ünnepli fennállá­sának hetvenötödik év­fordulóját a Szegedi Egyetemi Énekkar. En­nek kapcsán a kórus két karnagyával, Szász Krisztinával és Kohl­mann Péterrel beszélget­tünk, akik többek közt azt is elmondták, hogy az évfordulóról novem­ber 18-án, szombaton egy jubileumi koncerttel emlékeznek meg. - Mit lehet tudni az egye­temi énekkar múltjáról? - K. P.: A zenekar múltjá­ról, a kezdetekről nagyon ke­vés pontos információ áll rendelkezésünkre. Már az egyetem Szegedre történő át­településekor, 1921-ben me­galakult az egyetemi ének­kar. Sajnos a karnagyokról sem tudunk sokkal többet azon kívül, hogy Kertész La­jos volt az, aki a hatvanas évekig vezette az együttest. Az ezt követő egy-két évben sűrűn váltakoztak a karna­gyok, majd végül a hatvanas évek közepétől Szécsi József állt elég hosszan az énekkar élén. - Kikből állt akkor, és kikből áll most az énekkar? - K. P.: Leginkább egye­temistákból, de különösen régebben jellemző volt az, hogy az egyetemi dolgozók, oktatók is részt vettek az énekkar munkájában, illetve voltak olyan tagok, akik már elvégezték az egyetemet, de szívesen visszajártak a kó­rusba énekelni. - Hogyan kerültek az énekkar élére és mióta karnagyok? - K. P.: 1985-ben Cser Miklós és Gyüdi Sándor vet­ték át az énekkar vezetését Szécsi Józseftől. Mikor Cser Miklós elkerült Szegedről, Gyüdi Sándornak pedig szín­házi és egyéb munkái miatt nem maradt elég ideje az egyetemi énekkarra, úgy gondolta, hogy felvesz két segédkarnagyot. Ezek let­tünk mi. Pontosan 1996 ja­nuárjától vagyunk az ének­kar karnagyai. - Milyen rendezvényeken szoktak részt venni? - Sz. K.: A beiratkozás hét végéjén egy kórustábort tartunk, melyen a régiekkel együtt már az új tagok is részt vesznek. Itt a közösség­formálás, illetve az új művek megtanulása a cél. Az októ­ber eleji őszi kulturális fesz­tivál megnyitóján minden al­kalommal részt veszünk, ál­ban. Ugyanezen a napon 10, illetve 14 órakor kezdődik a természettudományi kar dip­lomaosztója a Szegedi Nem­zeti Színházban. Az állam- és jogtudományi kar végzős hall­gatóit július 2-án, vasárnap 10 órától és 12.30-tól avatják jogi doktorokká a színházban. talában az Universitas szim­fonikus zenekarral együtt. Majd a különböző városi rendezvényeken, (gy a tava­szi Éneklő Ifjúság hangver­senyen, ahol a város összes kórusa megmutathatja ma­gát, májusban az egyházze­nei heteken énekelünk, ezen kívül az egyetem karácsonyi koncertjén, templomi kará­csonyi hangversenyeken és a mindig aktuális évforduló­kon is jelen szoktunk lenni. Fontosnak tartjuk, hogy a szegediek tudják, hogy léte­zünk és működünk. - A működéshez szüksé­ges anyagi feltételeket honnan teremtik elő? - Sz. K.: Az egyetemnek van egy kulturális kuratóriu­ma. amely évente két-három alkalommal nyújt pályázati támogatásokat, általában az öntevékeny csoportok szá­mára. Ennek mértéke igen változó, de most a jubileum alkalmával igyekeznek segí­teni bennünket. Ezenkívül városi pályázatokon is részt szoktunk venni. - K. P.: Régebben sokkal kiszámíthatóbb volt a kórus támogatása. Akkoriban az egyetemnek volt pénze arra, hogy az énekkarnak saját egyenruhája legyen, ami ma már sajnos elképzelhetetlen. A szűkös anyagi lehetősé­gek megnehezítik a külön­böző utazások, fellépések szervezését. - Mire készülnek a jubi­leumi koncert alkalmá­val? - Sz. K.: November 18­ára, szombatra szervezzük. Terveink szerint ez egynapos, de igen tartalmas rendezvény lesz. Kora délután nosztalgiá­val kezdenénk, amikor a régi tagok által hozott fotókat, hang és képfelvételeket, egyéb tárgyi emlékeket tekintjük meg. Ezt egy próba követi fél hattól, majd este hét órai kez­dettel kerül sor az ünnepi kon­certre a Szegedi Tudomány­egyetem Dugonics téri épüle­tének aulájában. A koncert több részből áll, először a régi tagok részvételével igazi örökzöld műveket énekelünk. Ezt a jelenlegi kórus fellépése követi, majd rövid szünet után valószínűleg egy Bach-kantá­tát adunk elő. A rendezvényt közös vacsorával egybekötött buli zárja. Szeretnénk egy ju­bileumi kiadványt is megje­lentetni, amelyben gazdagon illusztrálva mutatnánk be a ré­gi karnagyokat, illetve a mos­tani kórust. Arany T. János Didier Dupont a SZTE Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolai Kar Ide­gen Nyelvi Lektorátusa és Francia Nyelvi Tan­széke vendégeként a közelmúltban több elő­adást is tartott a főisko­lán. A belga professzor lapunknak adott interjú­jában egyebek mellett elmondta: a nyelvok­tatás eredményessége szempontjából az anya­gi ráfordítás és a moti­váltság a legfontosabb tényezők. - A mons-i egyetem nem­zetközi tolmács- és fordí­tóképző főiskola pro­fesszoraként már nagyon sok országban járt. Mi­lyen tapasztalatai vannak a francia nyelvi képzést illetően? - Szakmai okokból való­ban sokat utaztam már a vi­lágban, Latin-Amerikától kezdve Afrikán át Ázsiáig, s tapasztalatom szerint bármi­lyen képzés, így a nyelvok­tatás is financiális kérdés. Természetesen azok az or­szágok mutatnak fel jobb eredményeket, amelyek több pénzt fektetnek az oktatásba, a nyelvtanításba. A másik fontos kérdés a nyelvtanu­lásban a motiváció. Több or­szág jellemzője a nyelvi plu­ralizmus. Az afrikai orszá­gokban, például Zairében a francia a hivatalos nyelv az oktatásban. Ezzel az a prob­léma, hogy a gyermekek nem az anyanyelvükön szer­zik meg az alapvető tudást, pedig jobb lenne, ha az okta­tás azon folyna, mert tudo­mányosan bizonyított, hogy minél jobban ismeri valaki az anyanyelvét, annál könnyebben és jobban sajátít el idegen nyelveket. Azt gondolom, hogy egy több­nyelvű államban először az anyanyelv oktatását kell fej­leszteni, s csak azt követően foglalkozni komolyan vala­milyen idegen nyelvvel. Utazásaim során megfigyel­tem, hogy a többnyelvű or­szágban élők, a kisebb nyel­vet beszélők sokkal szíve­sebben tanulnak meg egy vi­lágnyelvet. A magyarok pél­dául tisztában vannak az­zal, hogy nem elég ma­gyarul tudniuk. Ugyan­ez már nem mondható el az Az országgyűlés által nemrég módosított fel­sőoktatási törvény alap­ján ezentúl a hittudomá­nyi képzés is olyan mér­tékű állami támogatás­ban részesül, mint a vilá­gi felsőoktatás. Az is a módosítás része, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság véleményt nyil­vánít az egyetemi és főiskolai tanárok kineve­zéséről. A hitéleti és hittudományi képzés a világi felsőoktatási szakokkal azonos finanszíro­zási csoportba kerül, mivel az országgyűlés elfogadta a felsőoktatási és a közoktatási törvények módosítására be­nyújtott javaslatot. A változ­tatások egy része a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodással, valamint a kormány és történelmi egy­házak között aláírt egyezmé­Didier Dupont: amerikaiakról vagy a franci­ákról, pedig tudniuk kellene, hogy ma már az egy nyelvet ismerő ember élő halott. A „nagyoknak" el kell felejte­niük azt az együttműködési formát, kapitalista szemléle­tet, amely azonnali hasznot remél a beruházásaiból. - A globalizáció az ide­gen nyelvek közül legin­kább az angolnak kedvez. Ön szerint lehet-e, egyál­talán kell-e az angol nyelv befolyását csökken­teni? - Én nem nyelvi rivalizá­cióként fogom fel ezt a prob­lémát. Szerintem nem az an­gol nyelv befolyását kell nyekkel van összefüggésben. A törvény kimondja: az egy­házak által létesített egyete­mek, illetve főiskolák műkö­déséhez, az 199l-es törvény értelmében kárpótlásban ré­szesülő egyházak felsőokta­tási intézményeinek fenntar­tásához és fejlesztéséhez az állam azonos mértékben biz­tosítja a költségvetési támo­gatásokat, mint az állami felsőoktatási intézmények­nek. A módosított törvény az oktatási miniszter szabályo­zási feladatává teszi a ki­emelt munkavégzésért járó kereset-kiegészítés feltételei­nek és legkisebb összegének meghatározását. A jogsza­bály értelmében Széchenyi István ösztöndíjban részesül­hetnek azok az oktatók, aki­ket az oktatási miniszter által létrehozott kuratórium arra érdemesnek ítél. A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) véleményt ma ejtett hiba holnap poi (Fotó: Schmidt Andrea) csökkenteni, hanem a többi nyelv felemelkedését is le­hetővé kell tenni. Fontos lenne, hogy olyan nemzetkö­zi mozgalmak szerveződje­nek, amelyek komoly szere­pet vállalnak például a fran­kofón vagy az espanofón kultúra terjesztésében. A nyelvi és kulturális alapon nyugvó csoportosulásoknak amellett, hogy segítik egy adott ország nyelvi fejlődé­sét, illetve más nyelvek újra­és felértékelését az angollal szemben, természetesen gaz­dasági kihatásai is vannak. - Az előbb a magyarokat hozta szóba, kíváncsi len­nék arra, milyennek ítéli nyilvánít az egyetemi és főis­kolai tanárok kinevezéséről. Ha a személyi javaslattal kapcsolatban ellenvéleményt fogalmaz meg, az oktatási miniszter visszaküldi a fel­sőoktatási intézménynek megfontolásra az előterjesz­tést. - Az akkreditációs bi­zottság bevonása a pro­fesszorok kinevezésébe fel­vetette azt a kérdést, hol hú­zódik az egyetemi autonómia határa. Úgy vélem azonban olyan kompromisszumos döntés született, amely elfo­gadható a felsőoktatási intéz­mények számára is: vagyis a MAB előzetesen, még az in­tézményi tanácsok döntésho­zása előtt mond véleményt a kinevezésre felterjesztett je­löltekről - nyilatkozta la­punknak dr. Dobozy Attila bőrgyógyász professzor, a MAB, illetve a Felsőoktatási és Tudományos Tanács (Kl'lj tagja. A MAB vélemé­nyének kikérésével ugyanak­is tudássá válik. meg az idegen nyelvi képzésünket, azon belül is a francia nyelvoktatási rendszerünket? - A volt keleti blokk or­szágaiban, így Magyarorszá­gon is egészében véve jónak tartom az idegen nyelvi kép­zést, minek után nem változ­tatnék a rendszeren. Csupán egy tanácsom lenne: kevésbé könyvízűen, sokkal inkább kommunikatív módon oktas­sák az idegen nyelvet. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a magyar diákok írásban sok­kal jobbak, mint élő beszéd­ben. A magyaroknak sokkal több kommunikációs gya­korlatot kell végezniük ah­hoz, hogy már a kezdetektől fogva elősegítsék a beszéd­készség fejlesztését. Meg kell törni azt a félénkségét, ami a beszédben gátat szab. A nyelvtanulásban a hiba pozitív dolog, hiszen egy új nyelv elsajátításánál végig instabil helyzetben van az ember, ám azt ne feledjék: a ma ejtett hiba holnap pontos tudássá válik. Ahhoz azon­ban, hogy hibázzunk, vagy a hibát javítani tudjuk, beszél­ni kell! Szabö C. Szilárd törvény kor megnyúlik az egyetemi tanári kinevezések folyama­ta. Az akkreditációs bizottság bevonását sokan azzal indo­kolták, hogy az intézményi tanácsok gyakran személyes érdekek alapján terjesztenek fel valakit az egyetemi tanári címre. Ezzel részben egyetért dr. Mészáros Rezső, a Ma­gyar Rektori Konferencia el­nöke, aki egy országos napi­lapnak nyilatkozva úgy vélte, az idén néhány előterjesztés csak azért csúszott át az in­tézményi tanácsokon, mert senki nem akarta veszélyez­tetni az integráció után kiala­kult törékeny békét. A módosított felsőoktatási törvény újdonsága az is, hogy a Hallgatói Önkor­mányzatok Országos Konfe­renciája mellett a Doktoran­dusz Hallgatók Országos Szövetsége is a megjelenik a hallgatói önkormányzatokról szóló fejezetekben. H. Sx. Értékelt a MAB Budapest (MTI) A Magyar Akkreditációs Bizottság jelentése szerint a magyar felsőoktatásban az oktatott szakok közel egyne­gyedének minősége nemzet­közi színvonalú, hetven szá­zaléka pedig kiállta a minőségi vizsga próbáját. A MAB vizsgálata során összesen 1647 szakot vett górcső alá. A testület elmúlt nyolc évben végzett vizsgá­latainak alapján készült je­lentés szerint: a minősítési eljárás során a MAB megál­lapította, hogy a magyar felsőoktatási intézmények szakainak 24 százaléka kivá­ló. Erősnek, vagyis a magyar követelményeknek megfe­lelőnek minősttették a sza­kok 37,5 százalékát. A sza­kok harmadánál állapították meg, hogy van valamilyen tennivaló a minőséggel kap­csolatosan. A testület az or­szágban 15 szakot, azaz a szakok közel egy százalékát nem találta megfelelőnek. A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) várhatóan június 30-áig befejezi az összes Magyarországon működő felsőoktatási intéz­mény akkreditációját, az in­tegráció minőségi értékelése 2003-tól várható. A jelen­tésből kiderül, hogy a MAB a tavaly év végéig fennálló intézményi struktúrában 87 egyetem és főiskola minősí­tését zárta le. Két intéz­ményről egy hét múlva hatá­roz. Nyolc évre szóló akkredi­tációt összesen 58 intézmény kapott, ennél rövidebb időre szóló minősítést adott a tes­tület 27 intézménynek. A testület az öt egyházi fenn­tartású egyetemből négyet már akkreditált, és az ötödi­ké is lezárul júniusban. Akk­reditációt kapott 23 egyházi főiskola is. A hat magán, il­letve alapítványi főiskola közül öt kapott minősítést, az utolsó szintén júniusban számíthat az akkreditációra. Nyilvántartón kutatások Munkatársunktól A Szegedi Tudomány­egyetem kutatóinak és az általuk végzett tudományos projekteknek az adatait tar­talmazó nyilvántartó rend­szer bevezetéséről határo­zott legutóbbi ülésén az in­tézmény tanácsa. A Reseda névre keresztelt kutatás­nyilvántartó rendszer fej­lesztése 1997 közepén kezdődött, amikor a mű­velődési és közoktatási mi­nisztérium tudományos ügyek főosztályának felhí­vására hat intézmény ­köztük a Szegedi Universi­tas Egyesülés - jelezte részvételi szándékát a rend­szer kidolgozását támogató FEFA-projektre. A rend­szert eddig csak az egykori JATE számítógépes háló­zatára telepítették, de az adatbázis feltöltése még ezeken a karokon is várat magára. A most született határozat feltehetően meg­gyorsítja a kutatás-fejlesz­tési eredményeket nyilván­tartó rendszer kiépítését. A nyilvántartó rendszer használatára jogosult okta­tók és kutatók ezen keresz­tül megismerhetik az egye­temen folyó különböző ku­tatómunkákat, az azokkal foglalkozó tudományos csoportokat, a kutatásfej­lesztésről készült statiszti­kákat. Az adatok publikus része az intézmény inter­netes oldalán is elérhető lesz. Kohlmann Péter és Szász Krisztina, a kórus karnagyai: „Fontosnak tartjuk, hogy a szegediek tudják: létezünk és múködünk." (Fotó: Karnok Csaba) Hetvenöt éves az egyetemi énekkar Koncerttel ünnepelnek Módosított felsőoktatási LektorátusI kapcsolat Didier Dupont, a Mons-Hainaut Állami Egyetem Nem­zetközi Tolmács- és Fordítóképző Főiskola Továbbképző Központjának igazgatója és dr. Nagy Erzsébet, a SZTE Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Idegennyelvi Lekto­rátusa vezetőjének koordinálásával immáron öt esztendeje tárcaközi szerződés keretében nyelv- és szaknyelvoktatását fejlesztő együttműködés folyik, amely 1999 óta a Socrates­Erasmus program keretében él tovább. A kiváló belga sti­liszta és kollégái már többször jártak a tanárképző főisko­lán, ahol az oktatóknak és a hallgatóknak tartottak előadást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom