Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-26 / 147. szám

6 ÜNNEP HÉTFŐ, 2000. JÚN. 26. Ópuszta­szeren, a nemzeti történeti emlék­parkban szombaton - a millen­niumi megyenap és az ál­lamalapítás tiszteletére ­rendezték meg az idei nyárköszöntö parkprog­ramot, a hunniálist. A már hagyományosnak nevezhető rendezvény színvonalát, eseménygaz­dagságát növelte, hogy a megye 28 települése, va­lamint Csongrád Megye Önkormányzata e törté­neti emlékekben gazdag helyszínen vehette át a millenniumi zászlót dr. Nemeskürty István kor­mánybiztostól. Immár negyedik alkalom­mal vonzott ezreket az ópusztaszeri emlékparkba június utolsó szombatján a hunniális, a látványos, jó szórakozást, kikapcsolódást is jelentő egész napos ren­dezvény. A látogatók széles körét jellemezte, hogy a gyermekektől, az idősekig minden korosztály képvisel­tette magát. Nem is csoda, hiszen a programkínálat oly sokrétű volt, hogy ki-ki megtalálhatta a kedvére va­lót. A Szegedi kapunál már reggel 8 órától térzenével fo­gadták az érkezőket. Az Ár­pád-emlékműnél pedig táro­gatómuzsika hangja jelezte, hogy ünnepi esemény része­sei lehetnek, akik a monos­tordomb közelében marad­nak. Honfoglaló őseinket a Kárpát-medencébe vezető Árpád vezér monumentális szobra pedig már önmagá­ban fennkölt érzéssel tölti el minden magyar lelkét, hi­szen nemzettudatunkat erő­Millenniumi megyenap és hunniális Ópusztaszeren Az ország eszmei fővárosa siti az eleinkre, illetve érté­kes cselekedeteikre való em­lékezés. Az ünnepi ceremónia megkezdése előtt az emlék­műhöz érkező, szép népvise­letekbe öltözött táncosok, valamint a Magyar Forrás Alapítvány zászlóvivő lova­sainak látványa pedig nem csupán a gyermekeket, de a felnőtt közönséget is lenyű­gözte. Az emelkedett hangu­latban lévő ünneplő közön­séget - a Himnusz elhangzá­sa után - dr. Frank József, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte. Beszédében utalt István király történelmi szerepére, azon erőfeszíté­seire, amelyekkel összefogta a sokfelé húzó embereket, nemzetet teremtve a nemzet ellenére. Mindezt azonban ma is szem előtt kellene tar­tani - hangsúlyozta a szónok -, hiszen egy nemzet annyit ér, amennyit az utókornak is meg tud mutatni önmagából. Dr. Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos ünnepi beszédében - a konk­rét történelmi tények felidé­zése mellett - kiemelte: ezt a helyet, ahol honfoglaló őseink az első országgyűlést tartották, Magyarország esz­mei fővárosának kell tekinte­ni. A keresztény haza alapja­it is itt rakták le egykor (hol volt még akkor Esztergom és Székesfehérvár?), ezért mi­előbb biztosítani kell ezen helyszín nagyobb országos megbecsültségét. Ópuszta­szer arra is emlékezteti a lá­togatókat, hogy a magyarság eddig minden nehéz helyzet­ből „feltámadt" és ha folytat­A millenniumi megyenapon dr. Nemeskürty István (jobbról) mondott ünnepi beszédet. (Fotó: Gyenes Kálmán) juk őseink gyakorlatát, akkor utódaink ezer év múlva is ünnepelhetnek itt. Dr. Nemeskürty István beszédét követően került sor - látványos külsőségek kö­zött - a millenniumi zászlók átadására. Algyő, Ambróz­falva, Apátfalva, Árpádha­lom, Ásotthalom, Baks, Ba­lástya. Csanádalberti, Eper­jes, Felgyő, Ferencszállás, Forráskút, Királyhegyes, Kistelek, Kiszombor, Klára­falva, Kövegy, Maroslele, Nagyér, Nagytőke, Ópuszta­szer, Pitvaros, Rúzsa, Sán­dorfalva, Szegvár, Székku­tas, Zákányszék, Zsombó, Tiszasziget, illetve a Csong­rád Megyei Önkormányzata kapta meg e történeti emlék­helyen az államalapítás ezre­dik évfordulója tiszteletére a millenniumi zászlót. Miután a településeket képviselő zászlóanyák felkötötték a szalagot a zászlórudakra, A Délmagyarország pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (9.) „Iz a napló egy gyer­meké. Egy 11 éves kis­lány irta, a második vi­lágháború utolsó hét hó­napjában, mely idö alatt szüleivel és nővérével a harcok elöl Szegedről el­menekülve, keresztül • utazott az országon, egészen a nyugati hatá­rig, Szombathelyig." 1945. márc. 12. Reggel 7-óra után keltem fel. Éva már előbb elment kenyérért. Anyuval kitakarítottunk és felvikszoltuk a szobát. Dél­előtt fújtak kisriadót. Én ak­kor beszaladtam az Üvébe Apuhoz, hogy ha esetleg lenne nagyriadó, akkor jöj­jön ő is Hermánba. Hazaér­tem, nemsokára fújták is. Lóhalálban futottunk le. A kapuban egy fekete kutya csatlakozott hozzánk. így azután négyesben rohantunk kifelé. A pék után valamivel. Aput is megláttuk. Most már öten mentünk oda a házhoz. A szobát az asszohy termé­szetesen nem adta ide. Ez nagyon nagy baj! Onnan át­mentünk a szemben lévő házba, szintén lakást nézni. Azt mondták, hogy ott két szoba van. Dehát, amint a végén kiderült, ott is csak egy szoba van. Ott álldogál­tunk egy darabig az udvaron, azután ismét visszamentünk' az előbbi házba. Ott vártuk be a riadó végét. A kutya szintén. Mikor lefújták, ak­kor is öten mentünk egy da­rabig, de azután már csak négyen, mert Apu még to­vább ment kifelé, Szentki­rályra. Lassan hazaértünk. bejöttünk az udvarba. A ku­tya is jött, de a lépcsőházba már nem engedtük, be. Föl­mentünk, és én vittem le a kutyának egy kis kenyérha­jat, mert mint kiderült, a ku­tya gazdátlan, kibombázott. Az úton egy postás mondta, aki ismerte a kutyát is meg a gazdáját is. Azután később megint lementem és néztem, hogy a kutya milyen jóízűen eszik. Később hazajött Apu is. Beesteledett, s megvacso­ráztunk. Én később lefeküd­tem. Éva 1 l-ig volt őr. 1945. márc. 13. Reggel fél nyolckor keltem fel. Kitaka­rítottam. Éva hozott újságot. Az újság sok biztatót ír, Pécstől délre két hídfőt al­kottunk a Dráván át. Nemso­kára hazamegyünk! A döntő hónapban vagyunk. Azt is beszélik, (de ezt már nem az újság írta), hogy a németek új fegyvert fognak elővenni a bombázó gépek ellen. Bár ez is igaz lenne. Anyu azután elkészítette az ebédet. Ké­sőbb hazajött Apu is. A dél­uitán a szokott unalomban tel el. Este volt kisriadó. 1945. márc. 14. Reggel fél nyolckor keltem fel. Anyu és Éva kitakarítottak. Én egy kicsit leültem olvas­ni, mikor fél 11-kor kisriadót fújtak. A sziréna alig hallga­tott el, s egy másodperc sem telt bele, fújták a nagyot. Mi rögtön összekaptuk magun­kat és szaladtunk. Apu a Kálvária utcán ért utol ben­nünket. Mikor kiértünk a Kálváriára, akkor egy villa parkjába mentünk be, s egy földszintes melléképület alatt lévő pincébe mentünk le, ha jöttek a gépek. A ria­dót 4 óra után fújták le. Ak­kor hazamentünk és meg­ebédeltünk. Az idő elszaladt. Beesteledett. Megvacsoráz­tunk. Egyszer csak kopogtat­nak az ajtón Mikó bácsi lé­pett be. Elmondta, hogy Mi­kó néni fél, hogy 15-én, ezen a nemzeti ünnepen nagyon megbombázzák Szombat­helyt. S ezért szeretne el­utazni Murába. Oda hajnal­ban 3 órakor indul a vonat. Tíz órára lettünk volna ott. Anyut szerette volna elvinni magával. Anyu bele is egye­zett volna, (engem is elvitt .vohia!) de csak úgy, ha hoz­tunk volna valami szalonnát, vagy zsírt. De kiderült, hogy már ott sem lehet kapni sem­mit. Elhatároztuk, hogy nem Murába, hanem a 12 kilomé­terre fekvó Tanakajdra me­gyünk Nemes néniékhez. Oda 5 óra 40 perckor indul a vonat. így mégiscsak jobb lesz. Anyu és én fogunk csak menni, mert Ajrunak és Évinek dolga van. Én azután lefeküdtem, hogy reggel fel tudjak kelni. Kisriadó is volt! 1945. márc. 15. Reggel (vagy hajnalban) fél 5-kor keltem fel. Elkészültünk és átmentünk Mikó néniékhez. Ők is készen voltak már. El­indultunk. Sötét volt. A ku­tya észrevette (mert a tera­szon volt) hogy megyünk és eljött ő is velünk. Kijött az állomásra és feljött a vonatra is. De onnan lezavartuk. Na­gyon keservesen ugatott. Nem tudom, hogy hazata­lált-e? Később elindult a vo­nat. Anyuék kaptak ülőhe­lyet, de én álltam. De nem volt baj, nem voltam fáradt. Nem sokára kiértünk Tana­kajdra. Megnéztük azt a kamrát, amit Anyuék talál­tak. Bizony nagyon csúnya és rossz volt, piszkos, talán sok tiszta istálló különben néz ki, de mi elhatároztuk, hogy elfoglaljuk. Ez volt a gyümölcse, egész napi fára­dozásuk eredménye Anyu­ékrlak. A vonathoz kellett in­dulni. Sötét volt egy kicsit. Kibotorkáltunk az állomásra. A vonat még egy kicsivel később futott be, de Szom­bathely felől. S így még előbb el kellett menni Rum­ra és úgy vissza. Megváltot­tuk a jegyeket és vártunk. Egyszer csak gépzúgást hal­lottunk. Kimentünk, kivittük a csomagokat is. Egy vas­utas azt mondta, hogy ez biztos ellenséges gép. Majd pedig utána azt, hogy már fújják is városban a kisria­dót. Azután eltelt kb. még egy negyedóra és már hallat­szott is a vonat zörgése. Egy személykocsi volt csak rajta, s így egy üres vagonba pa­koltunk be. így utaztunk az­után a jelzőig. Ott megállt. Kb. 20 percig állt. Ezalatt sokan leszálltak és elindul­tak gyalog a város felé. Azt mondták, hogy majd valami­kor reggel felé fog elindulni a vonat. S nagyon örültünk, amikor a vonat kis várako­zás után elindult. (A kisria­dót már előbb lefújták.) Az állomáson Apu várt bennün­ket. Hazamentünk és gyor­san lefeküdtünk. Radőnyi Edit (Folytatjuk.) azokat Kiss Imre, katolikus püspökhelyettes, Dányi Jó­zsef, református esperes, va­lamint Káposzta Lajos, evangélikus püspökhelyettes is megáldotta. Az önkor­mányzatok nevében pedig Makra József. Ópusztaszer polgármestere mondott kö­szönetet a zászlókért. Ezt követően Nagy László az emlékpark igaz­gatója megnyitotta a hun­niálist, és a nagyközönség Ericjjofl A1018s \ Eric^cn T)os számára megkezdődhetett a felhőtlen szórakozást nyújtó, látványos esemé­nyek nyomon kísérése. A Magyar Forrás Alapítvány és az Őskultúra Alapítvány által e napra felépített hon­foglaláskori faluban korhű jelmezekbe öltözött „falu­lakók" műsorát tekinthet­ték meg a szórakozni vá­gyó vendégek. Eközben Nyers Csaba és Szeren­csés Lajos ősi magyar éte­lek készítésére vállalko­zott. A Honfoglalás-teremben viszont azok gyűltek össze, akik a park szellemiségének őrzésén munkálkodtak, fejlő­dése, illetve népszerűsítése érdekében tevékenykedtek, ők azok, akiket minden év­ben az Emlékparkért ezüst éremmel és oklevéllel ismer­nek el. Az idén ezt a kitünte­tést dr. Juhász Antal egyete­mi tanár, Petraskó Tamás, tanár, lovas íjász, Szentes Bí­ró Ferenc, MÁV utazásszer­vező, valamint Dénes József, közművelődési munkatárs kapta. A park munkatársai közül ez alkalommal Széles Imre műszaki csoportvezető vehette át az arany pecsét­gyűrűt Nagy László igazga­tótól. Az ONTE támogatója arany fokozatú elismerésben részesült: a Magyar Millen­niumi Kormánybiztos Hiva­tala és az Alsó Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. Az em­lékpark baráti köréhez tarto­zók közül oklevelet és kitű­zőt vehetett át: Mészáros Ág­nes (Duna Tv), Molnár Zsu­zsa (művészeti szaktanács­adó), Nóvák István (építész tervező), Sere Ferenc (erdé­szeti igazgató), Széplakiné Dóra Ildikó (pedagógus). Széplaki Ferenc (pedagógus), Szombathelyi Árpád (tanár) és Tóth Éva (pedagógus). Délután a skanzenben, a piactéren népművészek, kéz­műves- és mesterségbemuta­tók várta a látogatókat. Volt bábműsor, szeri haditorna­bemutató, kopjahajítás, vir­tusjáték, gólyalábasok felvo­nulása, tűzfújás, de a Hattyú­dal Színház kómédiázása is remek szórakozást biztosí­tott. Öt óra után Szent Iván­napi tűzugrás, tüzes táncház és tábortűz zárta a Hunniá­list. N. Rácz Judit SoSKO OA'ANl A nyár hűsítő meglepetése: Tutti Frutti. A csomag, amibe mindent beleadunk. Egy Ericsson T10s mobiltelefont Momentum előfizetéssel, egy Ericsson AlOiSs készüléket Praktikum Classic előfizetéssel, plusz egy kis zenét füleinek- egy Ericsson FM rádiós headset-et, azaz egy mikrofonos fülhall­gatót és egy rádiót egyben. Ezen keresztül rádiót hallgathat, amikor éppen nem beszélget. És mindez együtt csak bruttó 39 900 Ft! Ugye, jól hangzik?! Aj ekdót csomag megvételáhei ugyanazok s dokumentumok szükségesek, mint az 'sdnybevttell dijat utólag flzstó etóflzetés vSaártáéé esetén. A további réedetekról és ká azu lá katántat okról érdeklődjön területi képviseletünkön (Szagod, Széchenyi tér 2/A) vaov ez Önhöz legközelebbi hivatalos viszonteladónknál? Az árak az élit tártaimazzák. A kéezülékek csak Pannon GSM SIM-kártyával működnek. Az ajánlat lünlua 14-tól a készlet orejó >9 tort) Pannon GSM nonstop úgyfótezolgélat 06 20 920 0200. "ovwpennongamJiu PANNON GSm As átvenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom