Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-26 / 147. szám

HÉTFŐ. 2000. JÚN. 26. BELFÖLD 3 röviden Magyar Örökség-dijak Budapest (MTI) Mádl Ferenc, augusztusban hivatalba lépő köztársasági elnök, valamint hét kitüntetett, illetve képviselőjük vette át a 19. alkalommal odaítélt Magyar Örökség kitüntető címet, amelyet a Magyarországi Alapítvány Bíráló Bizottsága ítélt oda. Posztumusz elismerésben részesült Ferencsik János karmester, Szentágothay János professzor, az idegrendszer-kutatás elismert tudósa, Levendel László orvos és Sinka István költő. A Magyar Örökség kitüntető címet bizonyító oklevelet Mádl Ferencen, a bíráló bizottság leköszönt elnökén kívül Bessenyei Ferenc színművész. Gyenge Valéria olimpiai bajnok úszó, a Száztagú Cigányzenekar és Bangó Margit énekes vehette át. Aszálysegély a katasztrófaalapbél Balmazújváros (MTI) A soha nem látott aszály miatt a földművelésügyi tárca a katasztrófaalapból kíván pénzhez jutni - jelentette be Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter Balmazújvárosban, amikor átadta a magyar-holland közös beruházással megépített hűtőházat. Ennek formájáról és a lehetséges összeg nagyságáról Pintér Sándor belügyminiszterrel kíván egyeztetni Torgyán József. Beindítjuk az önrendelkezést Budapest (MTI) Az utóbbi tíz esztendő világpiac által irányított gazdaságpolitikája után a jelenlegi kormány az önrendelkezés folyamatát indította be Magyarországon, mellyel az emberi tudás is felértékelődik mondta Matolcsy György gazdasági miniszter a Professzorok Batthyány Körében. Az egyetemi tanárok, akadémikusok által öt éve alakított szellemi kör meghívott előadójaként Matolcsy György úgy vélekedett, hogy a jelenlegi globális'információs korszak olyan adottságokat követel a társadalmaktól, amelyekkel Magyarország rendelkezik: polgárai tanulás iránti vágya, kombinációkészsége és matematikatudása. Magyarország adottságai között a rejtett kincsek közé sorolhatók a gyógyvizek, amelyekhez konferencia-, oktatási és gyógyközpontok építhetők. Helyben döntsenek! Esztergom (MTI) Nem a minisztérium kíván dönteni a kórházi ágyak számának csökkentéséről, hanem helyben, a térségnek és a szakmának kell erről állást foglalnia - hangsúlyozta Gógl Árpád egészségügyi miniszter újságíróknak. A-miniszter kiemelte: tárcája nem leépíteni akar. Ehelyett szakmai irányszámokat adott meg, s meghatározta azokat a szakmákat, amelyeket tovább kell fejleszteni. Hozzátette: a minisztérium szakértői a tervezet kidolgozásakor abból indultak ki, hogy az ellátási kötelezettség az önkormányzatokat terheli, az állam viszont az igénybe vett szolgáltatásokért fizet. Martonyi János és Tonino Picula megbeszélése Kapcsolatok és nemzetiségek Martonyi János külügyminiszter a szegedi Forrás Szállóban már pénteken este találkozott horvát hivatali kollégájával, Tonino Piculával és eszmecserét folytatott vele a két ország együttműködésének fejlesztéséről. (Fotó: Karnok Csaba) Martonyi János: Tonino Picula: Erősödik a „szegedi folyamat" Egész sor szerződést tervezünk A KEK országok diplomáciai vezetőinek házigazdája volt két napon keresztül Martonyi János külügyminiszter. A 15 ország, valamint a nemzetközi szervezetek képviselőinek tanácskozását vezette, ezen felül tárgyalásokat folytatott az albán, a horvát és a román kollégájával is. A horvát külügyminiszterrel való eszmecseréje után készséggel állt rendelkezésünkre, exkluzív interjút adott lapunknak. - Mit jelent a mostani összejövetel a szegedi folyamat kiteljesedésében? kérdeztük Martonyi János külügyminisztertől. - Annak idején úgy gondoltuk, Szegednek a Stabilitási paktumban különleges szerepe lehet azáltal, hogy itt van 9 kilométerre a határtól, a városban évszázadok óta élnek szerbek és más nemzetiségek. Spontán jött a gondolat, hogy itt kellene valamit elindítani, s ha már annyi szépet beszélünk a dél-kelet-európai stabilitásról, tegyünk is valamit. De hogy cselekedjünk, ahhoz - mióta a föníciaiak feltalálták - pénz kell... Szeged városával együtt létrehoztunk egy 375 millió forintos alapítványt a szerbiai ellenzék, az önkormányzatok, a szabad sajtó támogatására. Kiderült, hogy ez egy igen rugalmas megoldás, sokkal gyorsabb, mint a nyugat- európai vagy amerikai hasonló szervezetek által nyújtott segítség. - Érkeznek-e visszajelzések a támogatott szervezetektől? - Meglepően kedvező visszhangra talált ez a kezdeményezés. Mi szerény mozgalomnak, akciónak szántuk. Ezzel szemben ma már az egész világon elismerik, s a Stabilitási paktum minden egyes megmozdulásán szóba hozzák. Nagy betűvel írják a szegedi folyamatot, példaként említik, hogy lám miként működik egy ilyen kezdeményezés. A KEK mostani külügyminiszteri záró dokumentumában háromszor is szerepel a szegedi folyamat, méghozzá olymódon, hogy: sikeres - folytatni kell. Az egyetlen gond, hogy a pénz lassan fogyóban van, most újabb források kellenének. - Külügyminiszter úr Szegeden találkozott több hivatali kollégájával is. A horvát külügyminiszter szerint a nemzeti kisebbségek óriási szerepet töltenek be a két ország kapcsolatában. Ön hogyan vélekedik ekérdésről? - A magyar-horvát viszonyban ennek szimbolikus jelentése is van. Ismeretes a magyar közvélemény elótt a négy baranyai falu tragikus története. Mi most anyagilag támogatjuk újjáépítésüket. Úgy hiszem, a horvát kormány tökéletesen látja, hogy ez is a két nép közötti kapcsolatok fontos tényezője. Meg az, hogy rendszeres személyes kapcsolatokat tartunk fenn az időszerű, beleértve a nemzetiségi kérdések gyors megoldása érdekében - mondotta lapunknak Martonyi János külügyminiszter. A hét végén tartott Közép-Európai kezdeményezés országainak külügyminiszterei között a legfiatalabb Horvátország diplomáciájának első számú embere, Tonino Picula volt. A dinamikus, több nyelven beszélő diplomata megérkezése után elsőként tárgyalt Martonyi János magyar külügyminiszterrel, majd készséggel nyilatkozott lapunknak. - Külügyminiszter úr, ön a magyar kollégájával folytatott megbeszélés után kijelentette, hogy még idén stratégiai fontosságú szerződéseket írnak alá Magyarországgal. Melyekre gondolt? - Martonyi úrral egyetértettünk abban, hogy az egyre bővülő horvát-magyar kapcsolatok erősítését gazdasági téren is fokozni kell. A szerződéseket illetően pedig mindenek előtt a szabadkereskedelmi megállapodások aláírására utaltam. Ezek ugyanis alapfeltételét képezik a két ország további gazdasági együttműködésének. Ezen kívül egész sor szerződés aláírását tervezzük a két ország közúti, vasúti és légi közlekedésének szabályozása érdekében^ Kölcsönösen érdekünk ugyanis, hogy „fizikailag" is kötődjön egymáshoz a két ország, s ez csak korszerű közlekedési útvonalak kiépítésével valósítható meg. De hasonlóan fontosnak tartjuk a kisebbségek - a nálunk élő magyar és az itt éló horvát nemzetiségűek - helyzetére vonatkozó megállapodások megkötését. - Gazdaságról is említést tett. Hogyan halad az ország újjáépítése, különös tekintettel a messze földön híres idegenforgalomra, a kilencvenes évek elején történt háborús pusztítás után? - Eredményesen. Emlékeztetni szeretném, hogy önök június 29-től személyi igazolvánnyal léphetik át a horvát határt. Miután a gazdaság és ezen belül a turisztikai létesítmények fejlesztése is tervszerűen folyik, idén a tavalyinál mintegy 80 százalékkal több külföldi vendéget várunk az Adriára. Bízunk abban, hogy közöttük éppen a magyar turisták lesznek majd a legtöbben... Sokat jelentett számunkra Orbán Viktor magyar miniszterelnök tavalyi látogatása a tengerpart déli részén fekvő Mljeten. - Hogyan értékeli a nemzeti kisebbségek helyzetét Horvátországban és Magyarországon? - Jónak. Egyre jobbnak. Hamarosan elkészítünk egy közös intézkedési „csomagot", amely arra hivatott, hogy a kisebbségek helyzetét javítsa mindkét országban. A külügyminiszter úrral a kisebbségek parlamenti képviseletéről is tárgyaltunk, de arról is, hogy őszre valószínűleg működni kezd egy t alapítvány, amely a horvát illetve a magyar kisebbségi tanulók ösztöndíjazását célozza. Kisimre Ferenc múlt időben x jeni csak múlt hetünk, de múlt évszázadaink jellemzője, 1V hogy két rossz közül választhatunk, mert jó megoldást nem kínál az élet. A téma ezúttal a gáz ára. Már a Hornkormány alatt is elpanaszolta a Mol, hogy a gázár irreálisan alacsony. De akkor se mertek annyira hozzányúlni, hogy a díj elérje a valóságos árszínvonalat. Tavaly februárban érkezett meg a Mol élére az új vezérkar, és attól kezdve ők is ugyanazt mondták, amit elődeik: emelni kell a gáz árát. Amelyet mindenütt a világon a benzinárak összefüggéseiben kalkulálnak, amíg azonban a benzinpénz nálunk nem érint mindenkit, addig a gáz ára a családok életének fontos szereplője. Amint a sajtóból már közismert, a földgáz árát itthon úgy állapítják meg, hogy kétharmad részben a nemzetközi árakat, egyharmad részben a hazai kitermelési költségeket veszik figyelembe. És ez nem sok jót jelent a szegény fogyasztónak, mert az eladó az elmúlt ülőkben arról is beszélt, hogy ötven százalékkal kellene felemelni a gáz árát ahhoz, hogy piaci értéken keljen el. Ötvenszázalékos áremelés? Egy ilyen szegény országban, mint a miénk, ez a kérdés már nem gazdasági, hanem politikai. Finomabban: egy teljesen átpolitizált gazdasági kérdés. A Mol, mint eladó, ármegállapítási szándékainak megindoklásánál a gazdasági minőségek kényszerét veszi tekintetbe. A kormány, mint állam, pedig a politikai minőségek kényszerei szerint felel a gazdasági érvekre. Vannak ugyan átfedések a két (harc)mező között, mégis lényegileg különböznek egymástól. Például a kormánykoalíciót választják, a Mol Rt.-t pedig nem... Hogy mennyire politikai kérdés a gáz ára, azt az is mutatja, hogy az olajár megszabásába a kormány nem szól bele, vagyis piackonform módon viselkedik. A gáz árába ellenben beleszólt, azaz nem piac-, hanem „kormánykonform" módon viselkedett: a várható, avagy az elveszíteni nem akart választók vágyainak kívánt megfelelni. M

ég azt is fölkínálta a Mol-nak a kormány, hogy megveszi tőle - visszavásárolja! - a gázos üzletágat. A veszteséget átvállalva magára: azaz minden adófizetőre. A kormány árajánlatáról nem tudunk. Azt tudjuk, hogy a Mol nem akarja eladni a gázt, nyilván azt mondva, hogy csak azért veszteséges az üzlet, mert a piacgazdaság törvényei ellenében politikai kényszerek miatt nem emelheti fel az árakat. Nincs jó döntés. Ha harminc-negyven-ötven százalékkal fölemelik a gáz árát, akkor még tovább nyomorodik az a bizonyos minden ötödik magyar család, amelyik már most is tántorog a szegénységtől, amelyiknek a gyerekei esetleg csak az iskolában kapnak enni, ha esznek egyáltalán. Még tovább nyomorodnak azok a családok, amelyek már most se mennek soha sehova, mert az pénzbe kerül, viszont otthon se maradnak szívesen, mert annak is ára van... Az sem megoldható, hogy újra az állam, az ÁPV Rt. tulajdona legyen, ha nem is az egész Mol Rt., de legalább a gázüzletág. Az állami gázból, befizetett adóinkból, gazdag is, szegény is egyformán kapná, egy aránytalan szerkezetben, a Juttatást". Az olcsó gázt, ki tudja milyen áron. Azoknak is olcsóbban jutna, akik a magas - igazi - árat is meg tudnák fizetni, és esetleg többet is fogyasztanak, mint a szegényebbek, s a szegények. Az se megoldás, hogy mindazok, akik nem tudnak fizetni, még utoljára kinyitják a gázcsapokat, de nem gyújtják meg a lángot. Az életszínvonal oldalán volna a járható út. Felvinni a jövedelmeket ama „EU-s szintre", hogy minden család ki tudja fizetni a magas gázszámlát (is). Azonban az ismert parlamenti és nem parlamenti pártok, s a belőlük fölállítható elképzelhető és elképzelhetetlen koalíciók között egy olyan sincs, amelyik ezt meg tudná csinálni. Marad a gáz, és a hitegetés, hogy majd egyszer jó lesz Hiszen azt egy párt se írhatja a programjába, hogy még az unokáitok se fogják tudni kifizetni a közüzemi számlákat. Más volna egy kicsit a helyzet, ha az elmúlt tíz év „magánosítása" közepette nem tűnik el az a húszezermilliárd forint, amelyről olyik közgazdász beszél. Akkor nem lennénk ilyen szegény „nyitott piacgazdaság", ahol az árak ennyire fólmennek, a jövedelmek meg ennyire le. S

ovány vigasz, de a Fidesz-koallció is legalább akkora gázban van, mint mi, számlafizetők. 2000-ben kell megcsinálnia mindent, amit akar. Mert ami 2001-ben történik, arra már emlékezni jognak a 20Ó2-es választók, és ők is benyújtják a számlát. Komoly időzavar. kui A Közép-európai Kezdeményezés külügyminiszteri találkozóján Martonyi János külügyminiszter megbeszélést tartott Petre Románnál, a román diplomácia vezetőjével. A találkozón a román fél megerősítette: nem indul újra a Tisza ciánszennyezése miatt bezárt román bányaüzem. Egyórás megbeszélést folytatott a szegedi külügyminiszteri találkozón Martonyi János, a magyar és Petre Román, a román diplomácia Magyar-román külügyminiszteri találkozó Nem nyitják újra a bányát vezetője. A találkozó után a két külügyminiszter elmondta, hogy a magyar-román kapcsolatokban napirenden lévő kérdéseket tekintették át. Martonyi János kiemelte, hogy Magyarország változatlanul támogatja Románia euro-atlanti törekvéseit, és szorgalmazza az EU tagállamainál, hogy az unió szüntesse meg a román állampolgárokkal szembeni vízumkötelezettséget. E magyar álláspontról Petre Román román újságírók előtt is elismerően szólt. Martonyi János kifejtette, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a magyar fél a folyamatosságra helyezi a hangsúlyt, Romániát stratégiai partnerének tekinti. „Jó jelnek tekintjük - emelte ki a magyar külügyminiszter -, hogy a romániai helyhatósági választásokon nem volt jelentősebb magyarellenes kampány. Megállapodtunk abban, hogy a marosvásárhelyihez hasonló szabálytalanságokat a román fél részletesen kivizsgálja és az eredményről a magyar kormányt is támogatja". A találkozón szó volt a Tisza szennyezésének témájáról is. Martonyi János jelezte román kollégájának, hogy Magyarország a Tiszával kapcsolatos polgárjogi igényeket érvényesíti, és nem zárja ki a közjogi igények felvetését sem. Legfontosabbnak azonban a magyar külügyminisztérium azt tekinti; hogy a két fél megkezdje egy új, a jelenleginél átfogóbb környezetvédelmi megállapodás tárgyalását. Ezt az elképzelést az Európai Unió is támogatja. A két külügyminiszter megerősítette: nincs szó arról. hogy Romániában próbaüzembe helyeznék vagy újraindítanák a ciánszennyezést okozó Aurul üzemet. A találkozón a határmenti régiók kapcsolatát elősegítő intézkedések és egyes román részről fennálló kereskedelmi korlátozások közeli megszüntetése'is szóba került. A román külügyminiszter magyar meghívásra nemsokára Budapestre látogat. S. P. S. Petre Román román külügyminiszterrel készült interjúnkat keddi lapszámunkban olvashatják.