Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-17 / 140. szám

SZOMBAT, 2000. JÚN. 17. MOZAIK 11 RANDI-rovat Hogyan hirdethetsz a RANDI-rovatban? Vágd ki a mellékelt ábrát, és ragaszd a beküldendő szöveget tartalmazó bo­rítékra. Az ábra hetente változik, s csak azokat az üzeneteket jelentet­jük meg, melyek borí­tékján az elözö heti sze­repel. Várjuk névvel, lakcímmel kiegészített üzeneteiteket, hirdetése­iteket, amelyeket in­gyen közlünk, de értük felelősséget nem válla­lunk. (Neveteket, címe­teket természetesen nem tesszük közzé). Cí­münk: Délmagyaror­szág/Délvilág szer­kesztősége, 6740 Sze­ged, Stefánia 10., Sajtó­ház. A borítékra írd rá: RANDI-rovatl A „Holdfény" jeligéjű lánynak: Igen, felkeltetted érdeklődésemet, és szeret­nék megismerkedni veled. Találkozzunk a hirdetés megjelenése napján, 19-kor, a szentesi szökőkútnál, a Kossuth téren. Ha nem érsz rá, akkor vasárnap, 17-kor, a helyszín ugyanaz legyen. Legyen nálad egy ilyen új­ság, nálam is lesz. Ha egyik időpont sem felel meg, ak­kor írj! A jeligét tudod: „Északi fény". A „Forró nyár" jeligéjű lánynak üzenem: 25 éves", vásárhelyi srác vagyok. Sze­retem a filmeket, a termé­szetet. Szeretek kerékpároz-, ni. Vidám természetű va­gyok. Szeretnék Veled meg­ismerkedni. Ha úgy gondo­lod, írj „Forever love" jel­igére! 21 éves, 172 cm magas, szegedi srác vagyok. Szere­tek sétálni, zenét hallgatni, kirándulni, tévézni. Kere­sem társam egy vidám alap­természetű, 16-20 éves, he­lyes arcú, nem molett, 155­160 cm magas, szőke vagy barna hajú, kedves és őszin­te lány személyében, aki magányos, és szeretetre vá­gyik. Időpontot, ha lehet, vasárnap délutánra írj! Jel­ige: „Naplemente". Keresem azt a csodálatos lányt, akivel jún. 9-én, pén­teken, a reggel 9 órakor in­dult busszal együtt utaztunk Makóra. A busz végében ül­tünk, egy szabad hely volt köztünk. Én mondtam neked azt, hogy emelt helyárat kel­lene fizetnem, hogy Veled utazhattam. Szeretnék Ne­ked még továbbiakat is mondani. Ha emlékszel még, és úgy gondolod, írj „Buszjárat" jeligére! 25 éves, 183 cm magas, vásárhelyi srác vagyok. Sze­retek szórakozni, de ritkán járok diszkóba. Szeretnék megismerkedni korban hoz­zám illő, csinos, intelligens vásárhelyi lánnyal. Jelige: „Axe Alaska". Sziasztok, lányok! Egy 20 éves, 180 cm magas, ma­gányos srác levelét olvassá­tok. Szeretek motorozni és minden jót, ami jó az élet­ben. Szívesen megismerked­nék egy Vásárhely vagy Szentes környéki, magá­nyos, őszinte, 16-20 éves, szőke vagy barna hajú, csi­nos lánnyal, akinek fontosak a külső és belső tulajdonsá­gok, mert egy kapcsolatban szerintem mindkettő fontos. Ha egy őszinte barátra vágysz és szívesen megis­merkednél velem, ítj „Bala­toni nyár" jeligére! A „Forró nyár" jeligére üzeni egy 23 éves, makói, magányos, de életvidám fiú: nagyon megtetszett a hirde­tésed, én is szeretem az álla­tokat, szeretem a zenét, de nem igazán vagyok diszkós típus. Ha szeretnél velem ta­lálkozni, akkor legyél jún. 17-én, szombaton, 14.30-kor a szökőkútnál Makón. Le­gyen a kezedben egy ilyen újság. Nálam egy kulcscso­mó lesz. Ha nem jó az időpont, akkor írj „Két őszinte szív" jeligére. 24 éves, 177/83 romanti­kus, félénk mindszenti fiú barátnőt keres egy csinos, szép arcú, fekete hajú, 20-26 éves, környékbeli lány sze­mélyében. Szeretem az álla­tokat, a természetben tett nagy sétákat, de nem egye­dül. A diszkóért nem rajon­gok, de szeretem a jó zenét. Őszinte, tartós kapcsolatra vágyom. Ha szeretnél meg­ismerkedni velem, írj a „Rák" jeligére. A „Forró nyár" jeligéjű lánynak üzenem: Szentesi vagyok, 28 éves, 175 cm magas. Káros szenvedélyem nincs. Én is szeretem az ál­latokat és a természetet. Hozzád hasonlóan én is őszinte kapcsolatra vágyom, de sajnos ez idáig nemigen sikerült. A többit majd személyesen beszéljük meg. Ha szeretnél velem találkoz­ni, akkor légy szíves, legyél június 18-án, Szentesen, 10­kor a mozi bejáratánál. A kezedben legyen egy ilyen újság, az enyémen is lesz. Ha nem jó az időpont, akkor válaszolj „Királylány" jel­igére. Addig is szia! Kedves, „Forró nyár" jeligéjű lány! Szeretnék ve­led találkozni. Magamról annyit, hogy érméket gyűj­tök, lógókat rajzolok, és „kis" kedvencemet futtatom. Amúgy 187/71 vagyok. Imádom a szép lányokat (nem csak a külső számít), és a jó zenét. Ha gondolod, ítj „M. C. M" jeligére. 16 éves, barna szemű, barna hajú, szerény lány va­gyok. Nem topmodell alka­tú. Ha nincs kivel sétálnod, és a külső nem igazán szá­mít, és ha nem múltál még el 21 éves, akkor írj a „Külső nem számít" jeligére egy időpontot, ha lehet, hét­köznapra. 22 éves, 165 cm magas, átlagos testalkatú, szentesi srác vagyok. Szeretek zenét hallgatni, sétálni, kerékpá­rozni, moziba járni. Szeret­nék megismerkedni olyan lánnyal, aki őszinte, komoly kapcsolatra, és nem futó ka­landra vágyik. Ha felkeltet­tem érdeklődésed, írj a „Nyár" jeligére! A „Forró nyári esték" jeligéjű lánynak üzenem: Találkozzunk jún. 17-én, 17-kor, a Széchenyi liget­ben, a múzeum előtt. Ha nem jó az időpont, írj „Nyár" jeligére! Selymek és a Festett kárpitok a galériában - és az alkotó. (Fotó: Schmidt Andrea) Munkatársunktól A nagy érdeklődésre való tekintettel június 21-éig meg­hosszabbítják Somogyi And­rea selyemfestő két héttel ezelőtt, a Szög-Art Galériá­ban (Szentháromság u. 34.) megnyitott kiállítását. A művész 1985-ben végzett a Tömörkényben textil szakon. Ezúttal azon munkáit - köz­tük hatalmas méretű kárpito­kat - mutatja be a nagyközön­ségnek, amelyeket hernyóse­lyem alapra kézzel festett. A kiállítás címe: A szecesszió jegyében. Megtekinthető min­dennap 10-18 óra között. Amerika gazdagsága (1.) Ha lenyel New York Van, aki ismeretlenül is szájtátva imádja. Más úgy fogalmaz: ami on­nan érkezik Európába, csak és kizárólag silány­nak tekinthető. Amerika, pontosabban az Egyesült Államok új évezredünk rajtjánál is megosztja a világot. Csupán egyben teljes az egyetértés: ezt az országot egyszer min­denki szeretné megpil­lantani. No, de milyen él­ményben reménykedhet, aki az Újvilág földjére lép? E kérdésre kínálunk nagyon is szubjektív vá­laszt ma induló, négyré­szes sorozatunkban? Vajon milyen szándék vezé­relte Peter Minuit urat, amikor 1626-ban néhány üveggyön­gyért megvásárolta az indiánok­tól a Manhattan-félszigetet. Vélhetően a derék hollandus nem akart mást, mint olyan földdarabhoz jutni, ahol egyszer majd szép város épülhet, amely­ben kényelmesen élhetnek az Újvilágba érkezők. Valaha New York minden bizonnyal betöl­tött efféle funkciót is. De aki 2000-ben szembesül ezzel a ha­talmas metropolisszal, amely (elővárosok nélkül számolva...) ezer négyzetkilométeren ad ott­hont 7 millió New York-i pol­gárnak, már a megérkezés pilla­natában pontosan tudja: ennek a városnak ma már egészen más rendeltetése van. A Egyesült Államok legna­gyobb települése ugyanis ezer­szer inkább elkápráztatni szeret­ne, mintsem kényelmet kínálni. Hogyan is lehette kényelemről beszélni egy olyan betondzsun­Manhattanben egymás sarkát tapossák a felhőkarcolók. (A szerző felvétele) gelben, ahol a néhai Kennedy elnökről elkeresztelt reptérvá­rosból (JFK) csak ezernyi for­téllyal, s nem lankadó szorga­lommal találhat ki az utas. Majd csupán valami különleges csoda folytán gyömöszöli át magát talpig sárga taxijában a városba vezető sztrádák forgalmi dugó­in, hogy végül kiszállhasson a kocsiból egy olyan utcában, ahol a járda minden négyzet­centijét óránként legalább ezren megtapossák. Ha azt hiszi bárki is, hogy ilyen őrületben a Tisza-parti nyugalomhoz szokott polgár máris hátát fordítaná New Yorknak, nagyon téved. Ugyan­is ez a semmihez sem hasonlít­ható világ az utast azonnal meg­ragadja, lenyeli, vagy hogy ma­radjunk e cikk első soraiban említett fogalomnál: elkápráz­tatja. Mert hogy van mivel. New York kínálja a World Tra­de Center 107 emeletén találha­tó kilátót, csalogat a világ egyik leghíresebb sportpalotájába, a Madison Square Gardenbe, büszkélkedik Central Parkjával, 7 dolláros belépőjegy ellenében megengedi, hogy bárki fölliftez­zen az Empire State Building tetejére. S aki mindezek után még hajókázni is szerette, meg sem áll a Liberty Islandig, ahol száz méter magasba nyújtja hí­res fáklyáját a Szabadság-szo­bor nőalakja, vagy fölkeres né­hányat a város ki tudja hány múzeumából, étterméből. Netán elbuszozik egy kicsit szörnyül­ködni Harlembe, aminek sze­génysége mára már turistalátvá­nyossággá szelídült - egészen az első, aznapra rendelt késelé­sig. Mert bizony ez is New York, mint ahogy a Wall Street kör­nyékén terpeszkedő bankne­gyed, a világ közepe is. És ak­kor még nem szóltam a Broad­way színházairól, a kínai ne­gyed vendéglőiről, ENSZ-nek palotájáról, és arról a 600 dollá­ros férficipőről sem, amelyik a Fifth Avenue egyik luxusáruhá­zában szerénykedett a polcon. Megvettem? Valahogy nem volt kedvem a vásárláshoz. Inkább rohantam tovább, elbújtam met­ró alagútjában, bámultam a fémdobon muzsikáló fekete ze­nészt, akinek kalapjában talán ha 70 cent csörömpölt. És azon gondolkodtam: akkor most mi­lyen város is ez a New York? Tapasztalt Amerika-járók sze­rint erre is tudok majd válaszol­ni, ha elmúlik a káprázat. De el­múlhat-e valaha?... (Folytatjuk.) Riportsorozatunk a Mor­fon's Légi Utazási Iroda tá­mogatásával készült Bátyi Zoltán Sz. Zs szegedi olva­sóink kérdésére vála­szolunk rovatunkban. (Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. A boríték­ra írják rá: „A jog asz­tala".) A szerződés érvényte­lenségének vannak olyan esetei, amikor az érvényte­lenségi okot nem lehet ki­küszöbölni, de azt sem le­het meg nem történtté ten­ni, ami a felek között a szerződés alapján már megvalósult. Ilyenkor a bí­róság a szerződést a hatá­rozathozatal időpontjáig hatályossá nyilvánítja, és gondoskodnia kell arról, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe, és a szolgáltatásnak az ellen­szolgáltatás nélkül maradó részét visszatérítse. A látszólag egyszerű szabály a gyakorlatban és a jogirodalomban sok gon­dozott okozott. Problémák merülnek fel mind annak a megítélésénél, hogy mikor nem lehet az eredeti álla­potot helyreállítani, mind pedig az értékegyensúly kialakításánál. A figyelem inkább az első kérdésre irányult, de nem kevésbé jelentős a másik probléma sem. Az irányadó gyakor­lat három esetkört emel ki, amikor az eredeti állapot helyreállítására nem kerül sor. Az egyikbe meghatá­rozott szerződéstípusok ke­rülnek - tartós jogviszo­nyok, mint a bérlet, ha­szonkölcsön, amelyeknél a tanúsított magatartás fi­gyelmen kívül hagyása aligha képzelhető el. A másik esetkörbe az egyedi dolog, a szolgáltatás tár­gyának megsemmisülése, elhasználódása tartozik, s Az eredeti állapot a jog asztala ehhez közel áll a harmadik kör, ahol a dolog beépíté­se, feldolgozása vagy egyéb ok miatt a helyreál­lítás aránytalan áldozato­kat követelne. Az eredeti állapot visz­szaállítása az eredetileg nyújtott szolgáltatások ter­mészetben történő vissza­adásával valósul meg, de ha ez valamilyen okból (pl. a kapott dolog elidege­nítése, elpusztulása, fel­használása folytán) nem le­hetséges, akkor sor kerülhet a pénzbeli egyenérték meg­fizetésére. Az eseti dönté­sekből az figyelhető meg azonban, hogy ez az elv nem érvényesül következe­tesen, más tényezők is hat­nak. Az eredeti állapot hely­reállításának nincs akadálya olyankor, ha a szerződés alapján átadott dolgot to­vábbadták, mert pénzbeli egyenérték fizetésével a helyzet rendezhető. A ve­szélyviselés is szerepet ját­szik azonban - ha nem is nyíltan - a kérdés eldönté­sénél abban az esetben, ha a dolog elpusztul. Kártérítési és jogalap nélküli gazdagodási ele­mek vegyülését lehetett megfigyelni abban az eset­ben, amikor a bíróság azért nem rendelte el a ha­misított bor átadásánál az eredeti állapot helyreállítá­sát, mert a bort már fel­használták, továbbá már eladták. Megjegyzendő, hogy a konkrét tényállás elemeinek értékélése olyan hatással ,is járhat, hogy a bíróság még akkor is el­rendeli az eredeti állapot helyreállítását, amikor egyéb körülmények között valószínűleg nem jutna ilyen következtetésre. így az eredeti állapot helyreál­lítására került sor abban az esetben, amikor az eltartó a tartási szerződés megkö­tésekor tudta, hogy az in­gatlan tulajdonjogának át­ruházása ellenében vállalt tartási kötelezettségnek ­az eltartott betegsége miatt - csak rövid ideig kell ele­get tennie. Az eseti döntésekben fi­gyelembe vett tényezőknek valóban szerepet kell ját­szaniuk a végeredmény ki­alakításánál. Az eredeti állapot hely­reállításánál nem lehet a jogalap nélküli gazdagodás az irányadó. Ha a szolgál­tatás természeténél fogva nem zárja ki a pénzbeli egyenértékkel való helyet­tesítést, a nyújtott szolgál­tatás helyett ellenértékének visszaadása jelentheti az eredeti állapot helyreállítá­sát. Ezzel a megoldással egyébként az valósulna meg, hogy a kárveszélyt az viselné, aki a dolgot kizá­rólagos őrizetében tartja, és a másik félnek nincs módja ellenőrizni a káro­sodást, A megállapíthatóan külső ok következtében megsemmisült dolog (pl. hatósági megsemmisítés, elkobzás) esetén viszont az eredeti állapot helyreállítá­sa folytán valamelyik fél­nél kár jelentkezik, s a kár megtérítéséről a feleknek -a szerződés megkötésénél ta­núsított magatartása alap­ján lehet dönteni, adott esetben sor kerülhet kár­megosztásra is. Sokkal inkább egységes irányvonal figyelhető meg az ítélkezésben az eredeti állapot helyreállítását kizá­ró másik ok tekintetében. Már a miniszteri indoklás­ban említés történt olyan esetekről, amelyekben a szerződés alapján szolgál­tatott dolog ugyan megvan, de lényeges átalakuláson ment át. A gyakorlat ebben az esetkörben nem tért el az indoklás elgondolásától. Önmagában az átadott anyag megmunkálását nem tekintik ugyanolyan körül­ménynek, amely a vissza­szolgáltatást kizárná, de ha az anyag eredeti formájá­nak visszaállítása csak je­lentős értékcsökkenéssel vagy károkozással történ­hetne, akkor a szerződést a határozathozatal időpontjá­ig hatályossá nyilvánítják. Hasonló módon az eredeti állapot helyreállításának lehetetlenségét mondja ki a bíróság az építmény álla­gát is érintő lényeges vál­toztatásánál, használt gép­kocsi adásvételénél, a gép­kocsin végzett komoly ja­vítások esetén, az autó ál­lagának nem javítható megromlása esetén l«f. dr. Könczöl László

Next

/
Oldalképek
Tartalom