Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-16 / 139. szám

PÉNTEK, 2000. JÚN. 16. KITEKINTŐ 9 DAEWOOI MOTOR imm NUBIRA II SX 3.299.000 Ft NUBIRA II SX WAGON 3.549.000 Ft Felszereltseg: légkondicionáló, dupla légzsák, elektromos ablakemelő, centrálzár, indításgátló, 16 V 106 LE motor, elektromos tükrök, ködlámpa HASZNÁLT AUTÓT BESZÁMÍTUNK! Hódmezővásárhely, ^^ J/ ALFA Szántó K. J. u. 149. fj/ AUÍF"AZ ® <62> 246"568> 241-885 V 249-345 Munkára fogták az öreg gyümölcsöst Gép rázza a kisteleki meggyet Hunniális Ópusztaszeren Hüsöl-e a fa alatt? Kedves Környékbéliek! mm i A Mester, Kalmár Márton, ós a munkája, a balástyai világháborús emlékmú. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ásotthalomra, halomra telnek a ládák. (Fotó: Gyenes Kálmán) Munkatársunktál Miért épp a meggy? Mert piros. Mert magyar. Mert cigány... A mezünk színe piros, és aki nem szereti a focit, az még szeretheti a meggyet. Sokan élnek így. Ha a kisteleki Jógazda (előtte Magyar-Szovjet Barátság Tsz) Szövetkezetet hozta valaki szóba, annak óhatatlanul a perczeli meggyes jutott az eszébe. Állítólag alig van környékbeli ember, ki ne szedte volna ott a meggyet, a kedvelt „Szedd magad" mozgalom résztvevőjeként. (Sokat írtunk róla annak idején). Most is kicsit a nosztalgia vitt bennünket a valamikori meggyes-maradványába, a mai gyümölcstermő helyre. Az itteniek szerint a Hadak útján kocsikáztunk ki az Iskola-partra. ahová régen a téesz emberei a meggyest ültetették. A Perczeli iskola útjától föl egészen a csengelei határig tartott a nem régi „Meggyfalu". Most valamivel kisebb, mivel a tanyasor tulajdonosai a téeszmeggyesből kapták ki az ősi földet és többen élve a fölkínált lehetőséggel, kiszedték a fákat. Fautcák most is vannak, de már gép rázza le a termést, nem úgy, mint régen, amikor a nóta szerinti legény felment miatta a fára, a lány meg szedte a meggyet a rózsás köténykébe. Az éjszakai kiadós eső miatt még vizes volt a homok, a levegő fülledt. Meghittnek hihető a csönd, de közel érve tapasztalható: a szedőgép komoly zajt csap. Mellette a traktor, teli ládákkal. Markos fiú rendezi azokat a helyükre. Hatalmas fóliatenyér nyúlt a fa alá, közben a gép erős karja megmarkolta a fa törzsét, megrázta, mint Krisztus a vargát, s zuhog, potyog a meggy. Gönye golyózápornak is hihetnénk. De nem az - tudtuk meg Falusi Józseftől, a meggyszedés felügyelőjétől. Később a meggyszedés technikájáról, és a fák gondozásáról beszélgettünk. - Milyen termés várható az idén? - Jó, ha a költségek nullára kijönnek. Tavaly ilyenkor már 880 rekeszt leszedtünk, most 130-150 rekesznél tartunk. Az idei termés heted része az elmúlt évinek. A tíz hektár egyharmada cigány-, kétharmada pedig pándimeggy. A cigánymeggyből tavaly csúcsmennyiséget szüreteltünk, idén már jóval szerényebb mennyiségre számttunk. - Mennyire viselte meg az időjárás a fákat? - Tavasszal még állt a belvíz a földeken, de komolyabb kárt nem okozott, mivel április elején csatornákon elvezettük a vizet. A korai kánikula miatt a cigánymeggy egy része rásült a fa ágaira, de különösebb veszteséget ez sem jelentett. - Mióta szedik gépesített módszerrel a meggyet? - Ezt a gyümölcsöst a hetvenes évek közepén telepítették, de csak 7-8 év elteltével lehetett először gépet használni. Ma már minden munkát géppel végeznek. kivéve a metszést, ami még most is hagyományos módszerekkel történik. Sajnos egy ilyen gép nagyon drága 14-15 millió forintba is kerülhet újonnan. - Mennyivel gyorsítja meg ez az eljárás a szedést? - Egy fa körül létrázása majd egy egész délelőttöt elvenne, míg egy fával így kevesebb mint egy percig kell foglalkozni, és sokkal több rekesz telik meg ugyanannyi idő alatr. A veszteségünk is jóval kisebb így, csak az ostorokon marad fenn néhány szem. Vegyszerrel is le szoktuk kezelni, hogy egy időben érjen be. -Hová kerül a leszedett gyümölcs? - Ásotthalomra viszik a hűtőházba, és ott konzervüzemben dolgozzák fel. De, hogy mi lesz belőle, azt pontosan nem tudom. Természetesen valamennyit a piacon is meg lehet vásárolni. - Milyen gondozást igényel a meggy? - Csak permetezni szoktuk, de idén ki is pucoltuk a fák alját, illetve megfiatalítottuk őket. A csonthéjas gyümölcsöket a szüret után kell metszeni, de ez csak az én véleményem. Ha rendesen gondozzák a fákat, akkor azok akár 30-40 évig is teremhetnek. Ha odafigyeléssel végzi az ember a munkáját, akkor talán megéri ezzel foglalkozni. Ma, mikor lépten-nyomon látjuk tönkremenni a régi téeszek szőlőit, gyümölcsöseit, igencsak elgondolkodunk: (gy kell ennek lennie? Szabó György, forráskúti láng-ívhegesztő: - A kedvenc fáim mindig is a gyümölcsfák voltak, van is fél hold barackfa-ültetvényem otthon. Kirándulni csak nagyon ritkán jutok el ide a közeli erdőbe, de tüzet rakni akkor sem szoktam, főként így a nagy aszály idején. Otthon viszont gyakran kiülünk a családommal hűsölni az udvari lombok alá. Nagyobb összejövetelekre nem telik a mezőgazdasági keresetemből, de a születésnapot, ballagást mindig meg szoktuk ünnepelni az árnyékos udvaron. A fák mellé sövényt is ültettem, ebben a nagy hőségben jól kiegészítik egymást a fák hatalmas lombjaival. Bárkányi György, balástyai nyugdíjas: - A tanya körül sok fa van. Eper, akác, egy pár gyümölcsfa, amennyi a befőttnek kell. Régen az eperfa termését odaadtuk a disznóknak. Az udvarban áll egy sűrű gesztenye fa, tizenegy órától négyig, a legnagyobb melegben az alatt pihenünk. Vagy a jó hűvös szobában. Csak ez után folytatjuk a reggel fél ötkor elkezdett munkát a földeken, este kilencig így minden nap el is telik rajtunk az idő. Nyaranta csak aludni járunk be az épületbe. A ház körüli javításokat, amihez fa kell magam szoktam elvégezni, van körfűrészem, azzal bármekkora anyagot le tudok szegni. Tóth Imre, kisteleki kocsis: - Nagyon szeretem a fákat, a kertemben is sok van belőlük. Főleg gyümölcsfáink vannak, cseresznye- és meggyfa. Túl sok árnyékot ezek nem vetnek, mivel az utcán állnak így hűsölni nem igazán tudok alattuk. Nem értem miért kell az út menti fákat kivágni, a fa mindig értéket jelent. En már sajnos nem tudok az erdőben kirándulni, parasztember ezt nem igazán engedheti meg magának, meg aztán messze is van. Télen egyébként én is fával és gázzal fűtök, a gáz magában túl drága lenne nekem. Jó lenne, ha elkapnák azokat a suhancokat, akik a fákat lopkodják. A

mikor Kalmár Márton nekieresztette vésőalkalma tosságát a balástyai templom előtt készülő szobrának, szó ne érje a ház elejét, de én úgy láttam, hogy a Jóisten megkönnyezett kicsikét. Aranycsordulást színeit az ég, foszlánnyá olvadtak felhői az erős forróságnak. És a Szentlélek is alászállott a különös fénnyel. A márvány tépett angyalszárnyára finom por hullott, a majdnem kész mű ragyogva izzott. Mint a Nap. Hirtelen arra gondoltam: megvesz bennünket az Isten melege. (Talán megbocsátják a kedves környékbéliek, amiért a krónikás összehozza az égieket a földi valósággal, de csupán azért tesz merész képzelettársítást, hogy később mindezt a pünkösdi hőség számlájára írathassa). Mert meleg volt akkorra, mint egy ház. Ahol nem járathatta magát a szél, ott néha-néha megközelítette a negyven fokot. (Emiatt, bizony, száraz szenvedését volt kénytelen tűrni a határ is). Aki csak tehette, hűs helyet keresett a munkájához- így lehetett ezzel Szent Péter is, aki mint a jó beszédű emberektől tudjuk, viharok közeledtekor zajolva gurigatja fölénk hordáit. Legalábbis, mi úgy szoktuk ezt hallani, itt a földön, ha éppen zörög-morog, de még nem csattog az ég. Miközben Péter guringatja hordáit, épp a helyet keresi, hová üríthetné azokat. Mára már kénköves istennyilával vág hozzá lyukat, mert kezdetben az emberek nem tudtak békében megegyezni egymással, hogy kinek a kukoricájára, kinek a krumplijára jöjjön az eső, és kinek a szénájára, szalmájára ne. É felelősségteljes munkájához a mi Szent Péterünk segítőül sajnos nem az angyalokat kérte. A pokolbélieket fogta munkára. Azok meg, amikor rekkenő a hőség - mint a minap is tapasztalhattuk - már nem ismernek se istent, se embert. Előbb csak szárazon, szél nélkül, később vicsorogva, lángszigonnyal szorítják összébb a meleget, hajtják házba, zavarják még a legkisebb lyukba is. És ha ez a pokoli hadművelet épp éjnek idejére esik, olyan lesz, mint a lidérc. Amikor izzó harang borulna ránk... Hiába csukunk magunkra ajtói, ablakot, szellőzőt, mélyedünk még a leggyengébb tévéműsorba is, ha forr az égi katlan, ijesztő fény cikáz. Leheli lelkét a hőség. Ha megzúdul is Széni Péter áldása, és ezer csatornájából zivataroz az ég - ami ilyenkor a fociebé idején valóságos istenkísértés - a pokoli dolgok tetejébe: elmegy az áram! A sötétben, amíg a körénk robajló vihar fényei vadul villognak, ahogy mondják, Szent Péter már ül is vissza a babérjaira. Megzáporoztaiott bennünket, n emélem, Ónök nem így élik meg az égiek könnyezését, lY nem látják ilyen sötétnek a nyári viharfellegeket. (Kalmár Márton szobrász és tanítványa Tóth András vésnök közös munkáját, a carrarai márványból faragot világháborús emlékművel vasárnap avatják Balástyán.) A löbbiről se feledkezzenek el. (Ballagás, búcsú, falunap, meggyszedés és így tovább.) Ez ügyben köszönti mindnyájukat: fltyerttt t/ljtrr Munkatársunktól Csongrád Megye Közgyűlése és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kht. 24-én tartja a hagyományos, egész napos parkprogramját, a Hunniálist. Az államalapítás tiszteletére rendezendő millenniumi megyenapon - reggel fél 9-től - térzene és tárogatómuzsika fogadja az érkezőket.A lovasok és táncosok bemutatója után, 10 órakor dr. Frank József köszönti az ünneplő közönséget, amelyet a millenniumi zászlóátadás követ. Az ünnep szónoka dr. Nemeskürty István, millenniumi kormánybiztos lesz. Nagy László, a park igazgatója megnyitóbeszéde után az erdészházba várják a látogatókat. Ott a kézművesek munkáit, illetve ősi magyar konyha- és gyógymódbemutatót láthatnak az érdeklődők. Lesz - többek között haditorna, (jász- lovas- és néptáncbemutató is. E napon osztják ki Az emlékparkért gyűrűt, valamint a Baráti Kör-emlékérméket, okleveleket is. Délután 5 órától Dévai Nagy Kamilla Magyarok fénye című műsora és a Szent Ivánnapi Tüzes táncház szórakoztatja a vendégeket. Goda Zoltánná, zsombói ügyviteli alkalmazott: — Nyaranta mindig a fa alatt ebédelünk, a friss levegőn. Munka után és hétvégenként a legtöbb időt kint töltjük a szabadban. Egy pár fa már állt a házunknál, amikor oda költöztünk. A férjem is ültetett melléjük, hogy szebben nézzen ki az udvar. Főképp nyárfákat, mert azok gyorsan nőnek. A családi kirándulásokat is úgy szoktuk tervezni, hogy erdőbe, hegyekbe jussunk el. A legnagyobb baj az, hogy az útszéli fákat kivágják, de helyettük csak ritkán ültetnek másikat. Pedig a fa fontos a téli tüzeléshez, mi gyújtósnak használjuk a szénhez, de magában is jó meleget ad.