Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-15 / 138. szám

10 HAZAI TÜKÖR CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚN. 15. Kárpótolják a bérlettulajdonosokat Operagála a nagyszínházban, Gregorral Gregor József és Andrejcsik István a Hadaró duettben. (Fotó: Karnok Csaba) A Délmagyarország pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (7.) A János vitéz után operagálával is igyekezett kárpótolni a bérlettulajdonosokat az elmaradt bemutatókért a Szegedi Nemzeti Színház társulata. Az elmúlt évtized produkcióiból összeválogatott, nosztalgikus hangulatú műsor sikert aratott. Néhány napra hazalátogatott külföldön dolgozó zenebolond barátom, aki ha teheti, a prágai Národni Divadlótól, a Wiener Staatsoperen át a New York-i Metropolitan Operáig bárhová elmegy egy izgalmas előadásért. Amikor mutattam neki a gála színlapját, azt mondta, inkább sörözik, mert a kínálatból egyedül Gregor József érdekelné, akit legBudapest (MTI) Millenniumi sokadalom címmel június 23-án Diósgyőrött kezdődik meg a Kárpát-medence népművészetének, népi kismesterségeinek, hagyományőrző együtteseinek határon inneni és határon túli ünnepe hangzott el a rendezvénysorozatot ismertető sajtótájékoztatón szerdán, Budapesten. A Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala segítségével a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, a Martin György Néptáncszövetség, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület, a Táncház Egyesület, a Honvéd Együttes, a Vitézi Ének Alapítvány és a Magyar Munkatársunktól Június 17-én, szombaton a Magyar Autóklub szegedi műszaki állomásán (Kossuth Lajos sugárút 112.) fél 8 és délután 2 óra között nyílt napot tartanak. A klubtagoknak és azon autósoknak, akik támogatják a szervezet kezdeményezését egy új, a valós költségeken alapuló üzemanyag árképzési utóbb remek formában hallott Belgiumban. A mezei szegedi néző már ennek a műsornak is örül, noha nincsenek illúziói, a kilencvenes évek helyi operajátszását nyomon követve nagyjából tudja, mire számíthat. Gyanítja, hogy azóta sem gyógyította meg a dekoratív, ambiciózus énekesnő beszédhibáját valami csodatevő logopédus, mint ahogyan muzikalitást, művészi szenzibilitást sem transzplantáltak belé; a tisztes pályafutása finisébe érkezett szoprán is legfeljebb atmoszférateremtő erejével, stílusosságával, finomságával tud már csak lenyűgözni, vokális teljesítményével aligha; a szimpatikus, intelligens, remek színészi képességekkel rendelkező Kollégium Alapítvány összesen hét helyszínen szervezte meg a látványos programokat kínáló eseménysorozatot, amely augusztus 20-án zárul Budapesten, a Hősök terén. A három napon át tartó sokadalmakon bemutatkoznak tárgyalkotó népművészek, néptáncosok és népzenészek, az érdeklődők ízelítőt kaphatnak a magyar konyhaművészet remekeiből is. Diósgyőr után június 30ától július 2-áig Gyula város lesz a helyszíne a forgatnak. Pécs július 7. és 9. fogadja az 1000 éves keresztény magyar államiságot, az együtt élő nemzetiségeket, az államalapító Szent István királyt ünneplő helyi és távolabbi vendégeket. rendszer kialakítására, díjmentesen nyújtanak különféle szolgáltatásokat. Átvizsgálják a járműveket közlekedésbiztonsági szempontból, fékhatást mérnek, beállítják a fényszórót, és környezetvédelmi mérést is végeznek. Ezen a napon az érdeklődők kedvező feltételek mellett lehetnek tagjai a klubnak. baritonista sem kapta vissza hangjának régi színét, erejét, bársonyosságát, és fachtársának hangja sem lett kevésbé fülsértően lebegős. Veszélyeztetett, kihalófélben lévő populáció a szegedi operabarátoké, ezért minden alkalmat megragadnak, hogy demonstrálják; időről-időre hallani szeretnék legkedvesebb szerzőiket, Mozartot, Verdit, Puccinit, régi kedvenc énekeseiket, akiknek talán már nem is a teljesítménye, hanem a puszta jelenléte a legfontosabb. Ilyen szeretőmegértő-elnéző baráti közegben bárki nyugodtan színpadra léphet, nem kell búúúúúzástól, záptojástól, rohadt paradicsomtól tartania. (Nem mintha ilyesmit a művészek többsége megérdemelne.) Az idei millenniumi évforduló kapcsán hangsúlyt kap az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkkal szemben lévő terület rendezésének kérdése, apielyröl lapunk június 2-i számában hírt is adtunk. Az azzal kapcsolatos vélemények „hullámai" azonban nehezen csitulnak. A „Simulnak a ráncok Árpád homlokán" című cikk kapcsán - bár akkor is szót kapott - az ügyben érintett Dél-alföldi Média Kft. ügyvezetője, Sz. Lukács Imre még további érvek közzétételét tartotta fontosnak a felmerült bírálatok, kritikus észrevételek miatt: - A Dél-alföldi Média Kft. és tagjai 1992-ben magánszemélyektől vásárolták meg az emlékparkkal szembeni. összesen tíz hektárnyi területet. Az ingatlanra vonatkozó rendezési elképzelés beilleszkedett a Csongrád Megyei Önkormányzat parkon kívüli rendezési tervébe. E dokumentum vitája 1996. februárjában volt, amelyen részt vett - a megyei önkormányzat képviselője mellett - a Kiskunsági Nemzeti Park, a Csongrád Megyei Múzeumok IgazgaA múlt hétfőn véget ért filharmóniai szezon után biztos vagyok benne, a szegedi szimfonikusok mindenre képesek. Ha rossz kezekbe kerülnek, úgy tudnak bazseválni, akár egy tűzoltózenekar, ám ha inspirációt meríthetnek egy karizmatikus karmester vagy egy komoly szólista kisugárzásából, feledve megalázó fizetésüket és a zenészélet minden nyűgét, a legjobb formájukat hozzák, megtáltosodnak és átszellemülten muzsikálnak. Ebben az évadban élvezetes, nívós koncerteket adtak, ezért is ért váratlanul a gálaestet indító Carmen-nyitány kidolgozatlansága, színtelensége, odavetettsége. Pedig emlékszem, Molnár László annak idején milyen nagytóságának és az emlékparknak a szakértője is. Ők jóvá is hagyták a tervet, amelyben szerepelt a Szeri Expó, a Magyar Világfalu és a Megmaradás fala is. (A rendezési tervet egyébként az opusztaszeri önkormányzat csak jóval később fogadta el.) A Dél-alföldi Média Kft.t azonban már a Megmaradás fala első blokkjának elkészültét követően, 1995ben támadás érte, ugyanis a megyei közgyűlés egyik akkori alelnöke, Ratkai Imre azt tájba nem illőnek nevezte. Ettől kezdve - mindmáig — a fal lebuldózereztetésével, illetve a terület kisajátításával „fenyegették" a kft.t. A társaság ügyvezetése, illetve a tulajdonosok viszont úgy gondolták, hogy továbbra is ragaszkodnak a fal építéséhez. Ugyanakkor kifogásolták, hogy a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal által készíttetett szakvéleményt nem juttatták el a Dél-alföldi Média Kft.-hez, és ez megnehezíti a problémák rendezését. Az is igaz, hogy a megyei önkormányzat a közelmúltban felajánlotta, megveszi a társaság tulajdonában lévő földeket, de azért - véleményük szerint - oly keveset, 5 millió forintot ajánlott, hogy nem szerűen dirigálta a darabot. Szerencsére az est további részében lassan magára - és egymásra - talált a karmester és a zenekar. Toronykóy Attila puritán, mégis ötletes színpadképet talált ki, igyekezett keretbe helyezni az operarészleteket, és megkomponálni a most is odaadóan, lelkesen szereplő kórus műsorszámait. így a szokványos frakkos hangversenyeknél oldottabb, élőbb lett az előadás. Profi produkció volt a Szonda Évától Szegeden először hallott Azucena-cavatina és Eboli Fátyol áriája. A jeles mezzoszoprán anyaszínházában az utóbbi években kevés tehetségéhez méltó feladatot kapott, mint ahogyan a pályája zenitjén járó kolléganőjét, a Bajazzók Madárdalát remekül éneklő Vajda Júliát sem művészi rangjának és kvalitásának megfelelően halmozzák el szerepekkel. A társulat krónikus tenorhiányát jelzi Daróczi Tamás meghívása; a Magyar Állami Operaház magánénekese a hangjához leginkább illő lírai áriákat adott elő muzikálisan, olaszos könnyedséggel. Számomra az est legkatartikusabb száma Gremin áriája volt, amit Gregor József egy humanista higgadt bölcsességével és egy nagy művész élettapasztalatával csodálatosan énekelt. Nem véletlen, hogy nevére megtelik a színház, mert nemcsak vokális produkciójáért, hanem humoráért és közvetlenségéért is imádja a közönség. Bartolo áriáját a nézőteret körbejárva játszotta el, és az Andrejcsik Istvánnal énekelt elmaradhatatlan Hadaró duetthez is talált új poénokat. Hollösi Zsolt kaphatott mást, mint a kft.ben üzletrésszel rendelkező 23 tag elutasító válaszát. A még működő hat elárusítóbódé pedig az Ópusztaszeri Önkormányzat területén, annak engedélyével üzemel. Sz. Lukács Imre azt sem tagadta, hogy eredeti terveik megfogalmazásában döntő szerepet játszott a park, főként pedig a Feszty-körkép vonzereje. Ezt azonban ő sokkal inkább mindenki számára előnyös üzleti kérdésnek, és nem bűnnek tekinti. Az emlékpark által megpályázott millenniumi támogatások megszerzése és az érintett felek - az ópusztaszeri és a megyei önkormányzat, valamint az emlékpark - érdekében pedig hajlandóak voltak lemondani a Szeri Expó megrendezéséről is. Az ügyvezető hangsúlyozta: neki, illetve a Dél-alföldi Média Kft.-nek is érdeke Ópusztaszer fejlődése. A tisztességes együttműködés feltétele viszont az, hogy a megállapodások, az események ne sértsék a kft. érdekeit. A törékeny béke védelmében valamint az uniós-támogatások elnyerésének reményében - pedig területükön egy színvonalas nemzeti agrárpark kialakítását tervezik. N. Rácz Judit „Ez a napló egy gyermeké. Egy 11 éves kislány írta, a második világháború utolsó hét hónapjában, mely idö alatt szüleivel és nővérével a harcok elöl Szegedről elmenekülve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati határig, Szombathelyig." 1945. márc. 5. Az idő ma borús és hideg, a hó esik. Itt benn is hideg van, ugyanis hat ablaktábla kitörött a légnyomástól. Ezeket fekete papírral vontuk be és ruhákat tettünk rá, hogy ne jöjjön a hideg annyira. Most már hiába fűtünk, nem sokat ér. Kifújja a szél. Anyu fél négy felé elindult Szentkirályra, lakást keresni. Csak azt hiszem, baj lesz, mert, amint később kitudódott hat óra után az utcákon nem szabad tartózkodni. Nem tudom, hogy miért?! Anyu később hazajött, hat óra után. Mi rosszul hallottuk, nem 6, hanem 7 óra után nem szabad az utcán járni. Lakást persze nem kapott. Beszélgettünk, és egyszer csak, 7 óra után valami nagy robbanást hallottunk. Az egész ház megmozdult. Azt hittük, hogy bomba. De talán nem az volt, hanem robbantottak. Lehet, hogy a „Palace" kávéház egy részét. Nem tudom. De az bizonyos, hogy nagyot csattant. Nemsokára megvacsoráztunk, később lefeküdtünk. Kisriadót nem hallottam. 1945. márc. 6. Reggelre ismét hó esett. Beborított mindent. Azt mondják visszajött a tél. Remélem sokáig nem fog tartani. Aput az éjszaka 3-kor felkeltette Annus. Ő volt az őr 1 órától 3-ig, Apu pedig 3-tól 5-ig. Azért kellett ez a háziriasztás, mert a villany-rongálódás miatt csak kevés sziréna szólt és arra az alvó ember nem igen ébred fel. A gépeket kellett figyelni, hogy jönnek-e, mert akkor felkeltettek volna bennünket. De hál' Istennek, erre nem került sor. Reggel költözni kezdtek a háziak ismerősei, Árvay századosék, akiket kibombáztak. Tőlünk kivitték a sezlont és helyébe egy ágyat hoztak be. Ezenkívül egy kis asztalt hoztak még. Összezsúfolódtunk, most már még jobban. Az ablakokat most kemény, vastag papírral szegezzük be. így csak nem jön a hideg be annyira. Csak az a baj, hogy a papírt úgy kellett igényelni és ki vannak szabva. Egy kicsit rövid lesz. De azért így csak jobb, mint amúgy volt. Anyu most csak egy kis burgonyát főzött a kályhában ebédre. Egy kis kolbászt szeleteltünk bele, mikor kész volt. Apunak egy tojást sütöttünk még mellé. Később Apu kiment Hermánba kenyérért. Kenyeret ugyan nem hozott, (mert a pék csak pénteken fog sütni) de hozott öngyújtót! Az első öngyújtója. Hatvan pengőért vette á benne levő tűzkővel és benzinnel. Benzin ugyan nem sok van benne, de még meggyullad könnyen. Azután két tűzkövet még küld be Apunak az öngyújtó volt gazdája. Megéri, jó, hogy van, mert gyufánk már úgysem volt, és nem is lehet már kapni. Később megvacsoráztunk. Anyu megágyazott. Mi Évával az új helyen fekszünk. Sajnos, egy kicsit (egy kb. fél méterrel) rövidebb az ágyban levő szalmazsák, mint maga az ágy. Bizony nem kényelmes fekvés esik rajta. De nekem 11 óráig jó dolgom lesz, mert Éva csak akkor fekszik le, mivel most ő az őr 9-től 11-ig. 1945. márc. 7. Az előbb jött egy ellenséges gép és a mieink elkezdtek rá lövöldözni. Erre a házból mindenki kiszaladt, gyorsan kinyitották a pincét, mert úgy vélték, hogy ez bombázás. Anyu is megijedt nagyon. Pedig csak egy kis lövöldözés volt. Ilyet!!! Később fújtak kisriadót. Azt hittük, lesz belőle nagy is. De hál' Istennek nem lett. Ha lett volna, akkor kiszaladtunk volna a Kálvária felé, a város szélére. Nem lett volna jó! De Anyu nem mer itt maradni a főtéren. Apu később hazajött és megebédelt. Azután kiment Szentkirályra lakást nézni. Természetesen most sem kapott. Kárpótlásul hozott tejet. Később fújtak kisriadót, de azután ezt is nemsokára lefújták. Olyan hírek keringenek most, hogy a Dráva és a Balaton közt a németek támadnak. 1945. márc. 8. Reggel 7 óra után pár perccel keltem fel. Olyan jó volt ilyen korán felkelni. Frissnek érzem magamat. Tettünk-vettünk, egyszer csak kisriadót fújtak. Utána nemsokára, a háromnegyed 11 órakor nagyriadót. Gyorsan elkészültünk és indultunk. Utánunk szaladt Annus is. Megkérdeztük, hogy hova megy. Azt mondta, hogy nem tud semmit, csak egyet, hogy ő itt nem marad. Mondtuk, hogy jöjjön velünk, így azután együtt rohantunk. Mint az őrültek, úgy rohant a nép. Az utcán rettenetes torlódás volt. A leomlott házak miatt a nép a gyalogjárón nem tudott menni, és így az autók, kocsik, biciklik és a nép a keskeny kocsiúton rohant rettenetes vágtában a város széle felé. Annust a nagy forgatag elsodorta mellőlünk a Hollán Ernő utcán. Mi azután a hídon át a Kálvária utca vége felé szaladtunk. Kiértünk a hegy alá. Fölfutottunk a hegyre és onnan ki a mezőre. A mezőn, kertekben, fák alatt, kerítés mellett és házak falai tövében rengeteg ember nyüzsgött. Rosszul számítottunk hát. Azt hittük, hogy csak magunk leszünk. Kerestünk erre is, arra is helyet, de mindenütt voltak. Közben Apu, a megbeszéléstől eltérően, nem jött. Végül aztán egy ház mellett levő melléképület eresze alá húzódtunk. Közben jöttek gépek, lövöldöztek is rájuk, és mi persze nagyon féltünk. Egyszer 17 gép ment el, kissé távolabb. Mikor a zúgás megszűnt, utána pár perc múlva távolról, tompa, szőnyegszerű bombázást hallottunk. Nagyon megijedtünk. Nagy sokára, a didergést megunva (mert nagyon fáztunk) elmentünk a kápolnába. Kicsit imádkoztunk, aztán kijöttünk. Még álltunk egy darabig a fal mellett, azután elhatároztuk, hogy hazamegyünk. Lelépkedtünk a lépcsőkön, és mire leértünk, a röptér lefújt. Ekkor, a Kálvária utca elején megpillantottunk egy házon egy órát. Fél négy volt. Mire a Kiskar utcába értünk, megszólaltak a többi szirénák is. Hazaértünk, pár perc múlva jött Apu is. (Folytatjuk.) Radányi Edit Két hónap, hét helyszín Millenniumi sokadalom Opusztaszeri visszhangok Törékeny béke - agrárparkkal Nyílt nap az autóklubban