Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-13 / 136. szám

PÉNTEK, 2000. JÚN. 16. SZEGED 11 Millennium 2000. Szegedért Emlékérmet kaptak a város napján DR. KATONA FERENC vegyész - Leventeként kezdtem bokszolni 1943-ban. Akkor olyan sport volt ez, mint a futball, valaki vagy focizott, vagy öklözött. Aztán a szege­di NB l-es UTC-ben öklöz­tem hat-nyolc évig. A sport mellett okleveles vegyészként elvégeztem az egyetemet, majd kutattam, a konzerv­gyárban és a sütőiparban dol­goztam, később doktoráltam, és tanári diplomát is szerez­tem. Mivel 1956-ban nem voltam túl csöndes, sokszor betartottak a munkámban, ezért egyre jobban érdekelt a sport. 1959-ben letettem az ökölvívó bírói vizsgát, és já­tékvezetőként bejártam egész Európát. 1980-ban meghívtak az USA-ba. Detroitban profi meccseken bíráskodtam. Amikor bementem a Joe Louis arénába, és körülnéztem: ott ültek a komoly néger urak, kockás zakóban, hatalmas szivarral a szájukban, föltolva a kalapjuk. Mondtam ma­gamnak: hát hol vagy te, és büszke voltam, hogy szegedi alsóvárosi létemre eljutottam idáig. Mint ahogy büszke va­gyok most a Szegedért Em­lékéremre is, amelyet az ökölvívó sportban elért telje­sítményemért kaptam. DR. LÁZÁR GYÖRGY orvosprofesszor A székely orvos apa és a tanítónő anya gyermeke, Lázár György 13 évesen került édesanyja szülőváro­sába, Szegedre. Az orvos­egyetem elvégzése után, 1958-ban az egyetem gyógyszertani intézetébe hívta a nagyhírű tudós, Jan­csó Miklós professzor. Hat év után váltott intézetet, s került Karády professzor mellé a kórélettani intézet­be, ahol mind a mai napig dolgozik. A kutatás a szen­vedélye, egész pályafutása alatt ez érdekelte. A Szé­chenyi-ösztöndíjas pro­fesszor főképpen a véralva­dással, a szervezet védeke­ző rendszere működésének befolyásolásával, a stressz­reakcióval foglalkozott, és szerzett hírnevet magának és városunknak az orvostu­domány világában. A sok­oldalú orvos-kutató sporto­lóként is a város színeiben indult országos versenye­ken, s kalapácsvetőként ért el szép eredményeket. Az irodalomban is jeleskedik, versei jelentek meg a Fiatal írók Antológiájában, mű­fordításai a Tiszatájban, s költeménye a Délmagyaror­szágban. DR. PAPÓS MIHÁLY történelem szakos gimnáziumi tanár E sorokat már nem ol­vashatja. Két nappal a Sze­gedért Emlékérem átvétele után örökre eltávozott Pa­pós Mihály tanár úr, aki több ezer diákot tanított 31 éves középiskolai tanári pályafutása során. Tanítvá­nyai alapos tárgyi felké­szültségéért, történelem órái jó hangulatáért, mély­séges humánumáért, kelle­mes humoráért szerették, tisztelték. Tősgyökeres szegedi volt: itt született, itt végezte iskoláit, s halá­láig itt dolgozott. A Klau­zál - majd későbbi nevén ­Radnóti gimnáziumban há­rom évtizedet oktatott, de nyugdíjazása után sem pi­hent, 20 éven át a Csong­rád Megyei Levéltár fő­munkatársa volt. A városi tanács és vb üléseinek jegyzőkönyveiről készített témakatalógust, amellyel e korszak kutatóinak munká­ját segítette. Tisztelői, s a rá mindig meleg szívvel emlékező, őszinte hálával gondoló egykori tanítvá­nyai számára nagy öröm volt, hogy Miska bácsi megkapta a város elismeré­sét. SZECSŐDIFERENC Liszt-díjas hegedűművész - Amikor 23 évvel ez­előtt Weninger Richárd hí­vására Szegedre érkeztem, soha azelőtt nem voltam még a városban. Napsüté­ses idő volt, ültem a Szé­chenyi téri platánok alatt, és akkor döntöttem el, hogy itt maradok. Azóta mehet­tem volna külföldre is, de nem tettem: végül is vala­mennyi hangszert tekintve az egyetlen koncertező ma­gyar szólista vagyok, aki vidéken él - de nem bán­tam meg. Meg kell azonban mondanom, hogy Szegeden egy hangversenyterem hiá­nya rányomja bélyegét a zenei életre. Ha a városban gazdag zenei életet aka­runk, ahhoz előbb a koncer­tezési körülményeket kell biztosítani. Tudom, össze kellene fogni, de sajnos, a sok tehetséges ember elle­nére a városban elég nagy a széthúzás. Amikor a hang­versenyteremért próbáltunk alapítványt létrehozni Bá­lint János fuvolaművész ba­rátommal, három, a zenei életben fontos ember kellett volna még, de a három kö­zül mindig volt egy, aki nem vállalta, mert egy má­sik is benne volt. VASS LÁSZLÓ ügyvéd - „Tősgyökeres" szegedi­nek vallom magam, pedig Hódmezővásárhelyen szü­lettem, s 1964-ben költöz­tem a Tisza-parti városba. Itt jártam mind a középiskolát, mind az egyetemet és a munkám is ide köt. Már rég­óta kutatom a város múltját, s leginkább az 1848-49-es események érdekelnek. Azért választottam ezt, mi­vel a magyar történelemben talán ez az egyetlen olyan időszak, mikor az egész or­szág, pártállástól, vagyoni helyzettől függetlenül kiállt egy cél érdekében. Két éve megalakult „Az 1848-49-es Szegedi III. Honvédzászló­alj Hagyományőrző Egyesü­let", melynek elnöke va­gyok. Szervezetünk célja, hogy megismertesse min­denkivel a ma már szinte fe­ledésbe merült szegedi fehér kakastollas zászlóalj hőstet­teit. Ezek a bátor hadfik vé­gigharcolták az egész orszá­got, s kétszáznál is keveseb­ben tértek haza a csataterek­ről. Egyesületünk minden évben iskolákban tart bemu­tatókat, Szegeden és a kör­nyéken pedig ünnepek alkal­mával felelevenítjük a dicső múltat. ABA-NOVÁK JUDIT művészettörténész - Az emlékérmet fiammal, Kováts Kristóffal megosztott kitüntetésnek tekintem, hiszen mindent, amit tettünk és tenni fogunk a városért, együtt tesszük. Amikor a 80-as évek vége felé a szegedi közvéle­mény feszegetni kezdte a Hő­sök Kapuja sorsát, csatlakoz­tunk hozzájuk, s megtettünk felajánlásunkat az Aba-Novák Alapítvány létrehozására. Csatlakozásunk nemcsak személyes családi ügy volt ­persze az is hanem ennél több: egy szellemi közügyet akartunk demonstrálni. Az ala­pítványt erejétől függően tá­mogatta Szeged városa, a kul­tuszminisztérium, szegedi vál­lalatok és nagyon sok magán­ember. A kitűnő restaurátor, Forrai Kornélia keze alatt megkezdődött a nagyboltív restaurálása is, amely szeptem­berre véget ér. Sajnos a másik kisboltív felújítására már nincs pénze az alapítványnak, pedig az egészhez képest ez kis összeg. Kérem tehát a jóérzésű embereket, barátainkat, gyűjt­sük össze a hiányzó pénzt a Hősök Kapujáért. DR. BARADNAY GYULA sebészprofesszor A miskolci születésű fiú­nak egyetemistaként Sze­gedre kerülni először maga volt a szenvedés, hiszen senkit nem ismert a város­ban, pártfogója nem akadt. Ám a Miskolctól messze különböző város hamaro­san oly mértékben hatott rá, hogy megszerette, s el nem hagyta Baradnay Gyu­la professzor, aki immáron félévszázada él itt és gyó­gyítja az embereket. A se­bészetet a legjobb gyakor­lóterepen, a kórbonctani in­tézetben tanulta meg. Az itt eltöltött négy év után, 1960-ban, került az orvos­egyetem sebészeti kliniká­jára, ahol negyedszázadon át operált. Az újabb állo­más, a városi kórház sebé­szeti osztálya, amelynek 17 éven át, 66 éves koráig ve­zetője volt. A ma is aktív: elismert sebészprofesszor. A Szegedért Emlékérem hihetetlen örömmel töltötte el, hiszen mint mondja: a felé áradó sok-sok szegedi szeretetét, betegei háláját mindig érezte. KALMÁR MÁRTON szobrászművész - Nagy megtiszteltetés számomra a Szegedért Em­lékérem és emberileg is igen jólesik, hogy rám gondoltak. Természetesen ezt a kitüntetést mint szob­rász és mint pedagógus is magamnak fogom vallani, hiszen bizonyára nemcsak a munkáimat ismerik el, hanem azt a tevékenységet is, amit a Tömörkény Ist­ván Gimnázium diákjaival évek óta végzünk a város­ban. Tehát a vármegyék cí­mereinek helyreállítása, a szentháromság szobor, és a különböző emléktáblák kö­rüli segítség is sokat nyomhatott a latban, ami­kor szegedi emlékéremre javasoltak. Ami a mindennapokat illeti, jelenleg is dolgozom, Balástya második világhá­borús emlékműve, illetve három szegedi matemati­kus, Kalmár László, Rédei Ferenc és Szőkefalvi-Nagy Béla Dóm téri dombormű­vének megalkotása a fel­adatom, melyek bronzönté­se jelenleg folyik. BAK ISTVÁN testnevelő tanár Bak István testnevelő nem vándormadár típus, 40 évet „húzott le" a szegedi Kiss Fe­renc Erdészeti Szakközépis­kolában. Eleinte mostoha kö­rülmények között dolgozott: egy kicsiny tornaszoba, s a kollégium udvarán kialakított salakos, majd bitumenes kézi­labda pálya állt a rendelkezé­sére. A sportcsarnokot - a diá­kok is összegyűjtöttek rá 600 ezer forintot! - 1983-ban ad­ták át. Tanítványai ennek da­cára számos sportágban (tor­na, tájékozódási futás, lövé­szet, asztalitenisz, kézilabda, röplabda, atlétika) nyertek megyei bajnokságot, futósza­lagon szállították a remek eredményeket. Kosárlabdában 8 éve az országos fináléig ju­tottak. Nagy sikert arattak a két napos, 12 sportágban meg­rendezett diákolimpián: össze­sítésben a másodikok lettek. - Ez az életem - mondta Bak István -, a mai napig be­járok az iskolába, ha kell, he­lyettesítek és a kollégák is szí­vesen látnak. Nap mint nap megjegyzik viccesen: Pista bácsi, keveset vagy bent... Zászlóerdó a város napján. Az ünnep alkalom arra is, hogy megemlékezzünk Szeged jeles polgárairól. (Fotó: Nagy László) Munkatársunktól Több éves hagyomány, hogy a Szeged napját, május 21-ét ünnepi közgyűlésen kö­szöntjük. Ez a dátum azért nevezetes a város történetében, mert 1719-ben e napon erő­sítette meg III. Károly Szeged szabad királyi városi státusát. Immár az is hagyomány, hogy az ünnepi közgyűlésen adják át a város által alapított kitüntetéseket Szeged dísz­polgárává idén Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspököt választották. Pro Urbe­díjat kapott dr. Szabó Magdolna újságíró és Gyimesi Kálmán operaénekes. A három díjazottat már bemutattuk lapunk hasábjain. Ezúttal azokat ismerhetik meg, akiknek Szegedért Emlékérmet ítéltek oda a város érdekében kifejtett tevékenységükért A ki­lenc kitüntetett között van művészettörténész, testnevelő tanár, képzőművész, vegyész, egyetemi és középiskolai tanár, hegedűművész és ügyvéd. Sajnos egyikőjük, Papos Mi­hály középiskolai tanár már nem olvashatja a róla írt sorokat, mert a díjátadást köve­tően elhunyt Ez a több szempontból is különlegesnek nevezhető kiadvány a szegedi szellemi és gazdasági élet, a sport és a közélet közel hétszáz jeles alakjáról mondja el mindazt, amit ők fontosnak, érdekesnek tartanak önmagukról. Erre az ezredfordulót is köszöntő, helyi kordokumentumra méltán büszke lehet a kiadó, a Délmagyarország Kft. Kapható a Sajtóház portáján (Szeged, Stefánia 10.), valamint az alábbi könyvesboltokban. Sík Sándor Könyvesbolt, Oskola u. 27., Tolkien Könyvesház, Tisza L. krt. 39., Szukits Könyvesbolt, Földvári u. 9., Humanitás Könyvesbolt, Fekete Sas u. 22., Móra Ferenc Könyvesbolt, Kárász u. 5., Radnóti Könyvesbolt, Tisza L. krt. 34., Sajtópont Hírlapbolt, Szeged Nagyáruház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom