Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-08 / 133. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚN. 8. SZEGED 5 Kérni kellemetlenebb, mint elfogadni a segítséget Kerekes székes kálváriák csörög a Pannon GSM S

Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Nyilas Péter újságíróval oszthatják meg, aki munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-20-9432-663-as mobiltelefon-számon. Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Csikkes váró. Egy tisztaságpárti hölgy a Csillag téri troli- és buszvárókat elborító csikk- és hulladékhalmaz miatt bosszankodott. Kolozsvári Spar. Alsóvároson az a hír játja, hogy bezátják a Kolozsvári téri Sparáruházat. H. S.-né (és még sokan mások) nagyon szívesen vásárol a boltban, ahol a tőkehústól a zöldségig mindent megtalál, s igen sajnálná, ha „kellő forgalmi mutatók" hiányában lehúznák a redőnyt. Nyugdíjas buszbérlet. Ábrahám Józsefhé sérelmesnek találja, hogy helyközi buszra nem kaphat kedvezményes, nyugdíjasbérletet, amely csupán helyi járatokra váltható. Hívónk úgy emlékszik, korábban helyközi buszon is olcsóbban utazhattak a nyugdíjasok. - „Helyközi járatokon eddig sem volt nyugdíjaskedvezmény" választolt a fölvetésre Heintz Ferenc, a Tisza Volán Rt. marketingigazgatója. A 65 éven felüliek minden járaton díjtalanul utazhatnak, a 65 év alatti nyugdíjasok egy évre szóló, 16 félárú utazásra jogosító szelvénnyel buszozhatnak. A kedvezményeket központi intézkedések határozzák meg. Klinikaparkolók. Nagy Árpádné kifogásolja, hogy már a klinikák környékén is csak parkolójeggyel várakozhatnak a vizsgálatokra érkező betegeket szállító autók. Ráadásul az oda érkezők azt sem tudják, a közelben hol kaphatnak parkolójegyet. Tápai búcsú. „Elszomorító látványt nyújt a tápéi búcsútér: gaz, törmelék borítja a területet" - mondta egy közelben lakó (s névtelenségét őrző) úr, akinek az sem tetszik, hogy az autókrossz-pálya kijelölésekor meg sem kérdezték a környékbeliek véleményét. A helybeliek pedig jobban örültek volna egy szabadidőparknak. iZmdÜTEÉl ..... Mesekönyv-bemutató a Zrínyiben Török Mihály nem akar mást, „csak" teljes életet élni - kerekes székhez láncolva is. (Fotó: Schmidt Andrea) Mesekönyvet mutattak be tegnap a Zrínyi Ilona Altalános Iskolában, ahol az iskola egykori tanítónőjének, Antalfy Erzsébetnek is emléket állítottak összegyűjtött meséinek szegedi premierjével. Mesekönyv bemutató nélkül sem maradt az idei szegedi könyvhét eseménysorozata, hiszen a Zrínyi Ilona Általános Iskolában ajánlották a közönségnek Antalfy Erzsébet: Gombóc és a varázsdoboz című mesegyűjteményét. A meséket a Zrínyi iskola egykori tanítónőjének halála után Antalfy Erzsébet lánya, dr. Zámbó Erzsébet gyűjtötte össze, illetve Majzik Andrea illusztrációival a Bába és Társa Kiadó jelentette meg a Tisza Hangja sorozatában. A szerző 1921ben született Szegeden, majd 1947-ben lett az iskola pedagógusa, és ebben az időben a gyerekekkel való kapcsolatának és az irodalom szeretetének jegyében írta meséit. A tegnapi bemutatón nemcsak a könyv lépett a közönség elé, hanem a Dolce Művészeti Magániskola kis növendékei, a Zrínyi Általános Iskola diákjai is (a magániskola művészeti oktatása egy éve folyik a Zrínyiben), akik egyúttal az első olvasói vagy hallgatói lehettek a frissen megjelent mesekönyvnek. Egy mesekönyv akkor jó, ha megragadja a gyerekek képzeletét, s az iskola tanítónői szerint a Gombóc és a varázsdoboz kiválóan kiállta a „puding próbáját". A könyvben kilenc mese olvasható, valamennyiről érezhető, hogy olyan személy írta, aki elhivatott tanító volt és a természetesség világa közel állt. A mesék állatokról szólnak, akik ugyanolyan, világban élnek, mint mi magunk, mégis gyermekien tiszta természetes példát mutatnak a valós világ tükréből. Gombóc, a pulikutya, vagy a hiű tölgy meséje bizonyosan sok gyermeknek fog örömteli meseolvasást szerezni Szegeden, és bizonyosan sok szülő is fog örülni annak, hogy Antalfy Erzsébet meséi nem maradtak kiadatlanul. P. J. Szegeden hatvanan kényszerülnek kerekes székbe, de közülük csak tiz-tizenöten merészkednek az utcára. A botra támaszkodó mozgássérültek, a nehézkesen járó mozgáskorlátozottak is kétszer meggondolják, kimozduljanak-e lakásukból, lemenjenek-e a boltba, elmenjenek-e a postára vagy a bankba, betérjenek-e a moziba. Hiába ugyanis az európai normákra alapozó törvény, a középületek jó része ma még bevehetetlen vár a mozgásukban korlátozottak számára. - Ha jó a lift, akkor már van esélyem arra, hogy kijussak a házból, mert a kapu előtti lépcső mellé már rég megcsináltattuk a rámpát. A garázsig segítség nélkül is eljutok, de miután beemeltem magam a kocsiba, meg kell kérnem valakit, hogy tegye be az autó hátsó ülésére az összecsukott kerekes széket. A járókelők látják, hogyan küszködöm, de húszból egy se ajánlja föl magától, hogy segít. Márpedig idegentől segítséget kérni, napjában többször is, nagyon megalázó kezdi nem éppen hétköznapi történetét egyetlen hétköznapjáról Török Mihály, aki ha kell, fogcsikorgatva, de megmutatja: kerekes székbe kényszerítve is lehet teljes életet élni. Az egyik, mozgáskorlátozottakat foglalkoztató cég ügynökeként autóval és kerekes székkel játja a várost és az országot. Történeteit fölidézve úgy emlékszem, gyakran élt a szófordulattal: „Ezt is megoldom". Mert neÉvadzáró társulati ülés lesz ma délelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban, s az elbocsátott balett iránti együttérzés, a szegedi művészeti életért való aggodalom kifejezésére néma tüntetés készülődik az épület körül. Az egy héttel ezelőtti hírre, mely szerint Korognai Károly, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója nem újítja meg a Szegedi Kortárs Balett táncosainak szerződését, aggodalmát és értetlenségét fejezte már ki több szakmai szervezet, színházvezető és művészetpártoló magánszemély. Szegedi civilek a színház épületéhez szólítják ma, csütörtök délelőtt 10 órára mindazokat, akik nem értenek egyet a direktor döntéséNagy szolgálatot tett a szegedi tradíciónak, kultúrának, művészetnek Nikolényi István: miután nem lehetett tovább színház- és fesztiváligazgató, nem lévén más dolga, megírta korábbi könyvének folytatását. A Szegedi Szabadtéri Játékok kézikönyve címmel a Bába és Társai Kiadónál megjelent kötet ott folytatódik, ahol az elázó könyv befejeződött: 1992-tól 1999-ig tálalja a Játékok krónikáját. Legalább ez már megvan és meg is fog maradni - sóhajthatja a szegedi művészetkedvelő, aki az utóbbi időkki minden egyes nap meg kell küzdeni a mindennapokért. - A legügyesebben Budafokon alakítják át úgy az autót, hogy azt egy mozgáskorlátozott is biztonságosan használhassa - mutatja a karral működtethető féket és a motorok kormányáról ismerős kézi gázt, mikor mellé ülök, hogy együtt induljunk egy szegedi próbaútra. Áz autó gurul, mi haladunk. Az első út menti akadályt a parkolás jelenti. A bevásárlóközpontnál a mozgáskorlátozottak autóinak fölfestett parkolóhelyek mindegyike foglalt. Utastársunk, Jaksa Ferenc, á Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének elnöke szerint így van ez gyakran, mert ezért a figyelmetlenségért se jár büntetés. A belvárosi lámpák előtt vesztegelve megbeszéljük, hogy a belvárosi parkolóvei és azt kívánják, hogy a Kortárs Balett továbbra is Szegeden működjön. A szegedi művészetpártolók a 11 órakor kezdődő évadzáró ideje alatt a színház előtti néma jelenlétükkel fejezik ki akaratukat. Információnk szerint az elmúlt napokban a kulturális alpolgármester, dr. Ványai Éva is és Korognai Károly színigazgató is tárgyalt Juronics Tamással és Pataki Andrással, a balett vezetőivel. A jelek arra mutatnak, hogy az önkormányzat és a direktor valahogyan meg akarják oldani, hogy a Kortárs Balett ben megtapasztalta, hogy nincs az a művészi érték és hagyomány, amit szét ne lehetne verni. Nos, a Szegedi Szabadtéri Játékok kézikönyve előtt persze meg kellett csinálni magát a Játékokat: 1931-től megy ez, s bár a háború miatt megszakadt, de 1959 óta folyamatos. Nikolényi István első szabadtéris kötete az első hatvan évet tekintette át. Ez a mostani, a második rész nemcsak megbízható adattára a dóm előtti utolsó nyolc színházi évadnak. Egyszersmind új életre kelti a máris időfakította előadásemlékeket, ráadásul pedig eleven képet ad a szabadtéri kulisszái mögötti izgalmas világról. Tárgyszerű, téhelyek túl szűkek ahhoz, hogy ki és beszálláskor a kerekes szék is elfétjen az autó mellett. A nagypostánál fölállunk a járdára, mert hogy szabad. Ugyanis jó két éve, a szegedi közgyűlés empatikus döntése értelmében, a mozgáskorlátozottak speciális igazolvánnyal ellátott járművei ingyen parkolhatnak ott, ahol éppen helyet találnak. Viszont a gyalogosok rosszalló pillantása közepette kászálódunk ki a kocsiból. A „nagypostán" viszont csak úgy intézheti el ügyeit a mozgáskorlátozott, ha talál két embert, aki kerekes székével együtt föl, majd leviszi a lépcsőkön. Az ilyen, bevehetetlen várhoz hasonló épületek listája hosszú: egy mozgáskorlátozottnak szinte megközelfthetetien a gyógyszertár, a városháza, a megyeháza, a bankok többsége, a Szegeden maradhasson. Juronicsék terveivel is egybevágóan az önkormányzat nem zárkózik el egy, a kortárs művészeteknek otthont adó új intézmény létrehozásától, Korognai pedig hajlandó a színházból kiváló táncegyüttes javára bizonyos költségvetési pénzt átengedni. Az alábbiak ellenben arra mutatnak, hogy az azonnal nyilvánosságra került balettbotrány mellett vannak a színházban nem nyilvános, belső botrányok is. A szezon befejezése alkalmából 41 színházi dolgozó úgy találta, hogy ideje nyílt levélben nyekre koncentráló, egyszersmind roppant érdekes olvasmány. Ez utóbbi jellemzője abból fakad, hogy a szerző a megtörtént dolgok sorolása közben nem tudta nyilván nem is akarta - némely személyes tapasztalatát, élményét, tervét, álmát, örömét - de még a kudarcát sem - eltitkolni. A szabadtéri, majd az összevont színház és szabadtéri volt igazgatója képtelen kívülről látni az intézményt, amellyel hosszú évekig szimbiózisban élt. S bárha krónikás-fegyelme működik, adatközlése szigorú, szerencsére nem bír annyira csontszikár lenni, hogy a megfelelő előadásoknál fel ne idézzen különféle színház, a legtöbb vendéglő, a sportuszoda. Szegeden csak két helyen, a Tisza Lajos körúti rendelőintézetben és a megyei munkaügyi központban segíti a kerekes székbe kényszerülőket speciális fölvonó. - Lehet élni benne, de nem használható igazán az a kerekes szék, amit „közgyógyra" is fölírnak - összegzi tapasztalatát Török úr, aki szerint az ilyen „talicska" sportolásra semmiképpen se alkalmas. A könnyű és mozgékony szerkentyűnek viszont nagyon megkérik az árát. De az se mindegy, milyen a párna, mert a sziyacs csak bajt okoz, a levegős és a testformát követő roho-párna viszont nagyon drága. Dolgozik, de a sportot se hagyta abba Török Mihály, akinek kiemelkedő eredmé„fölszólalniuk". A nézőtéri felügyeletet ellátók és a takarítók eddig sorsukba beletörődve vártak a bérükre, ám úgy látszik, most betelt a pohár. A szerkesztőségünkbe eljuttatott levél így szól: „Most, hogy a színházi szezon véget ért és még a márciusi bérek sincsenek rendezve, mi, nézőtéri dolgozók és takarítók úgy érezzük, hogy egy nyílt levélben nekünk kell megköszönni a színház igazgatóságának, hogy becsülettel elláthaltuk a feladatunkat. Mi mást tehetnénk, még bízunk abban, hogy ugyanúgy, ahogyan a '99-es szabadtéri után, hat hónapnál nem telik el több és megkaphatjuk szerződésben garantált bérünket és addig is békében éhen halhatunk. " S. E. „színházi alakokat" Imre Zoltántól Presserig, sztárcsinálásokat, műsor-újításokat, átélt helyzeteket, izgalmakat, köztük a Dóm tér és rajta a szabadtéri színház 1994-es megújulását. A kötet egyik fele az élvezet, a másik a haszon: a nyolc nyári évad eleven stílusú bemutatása foglalja le a könyv első felét, a másodikba került az adattár, a névmutató, néhány fotó és a 49 szabadtéri évad (1931-1999) összes előadásának regisztere. Az adattár Polner Zoltán munkája. A könyvet tegnap este mutatták be a Bartók művelődési központban. S. E. nyei közül csak egy, hogy tavaly megnyerte az országos tekebajnokságot. Számára természetes, hogy hetente háromszor asztalitenisz edzésre jár. Hozzátesszük: szponzor híján, sportsikerei ellenére saját zsebből kénytelen fizetni a teremért és az edzésért is. - Mikor a labda lepattan az asztalról, akad ugyan, aki fölveszi, de szinte bizonyos, hogy azt az ép testű pingpongozó partneremnek, s nem nekem üti vissza... Mennyire fáj egyetlen ilyen reakció! Török Mihály közlekedési balesetben, a vétlen autó vétlen utasaként, 1976-ban, egyik pillanatról a másikra veszftette el lábai mozgásképességét. Ez az a pillanat és lehetőség, amire az egészségesnek mondott többséghez tartozók nem gondolnak. Pedig mindenkit érhet baleset. - Kérni kellemetlenebb, mint elfogadni a segítséget magyarázza a sorstársak egyik fő problémáját Jaksa Ferenc, a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének elnöke. A szervezet szeretné, ha személyi segítő szolgálatot működtethetne. A kétezer tagot számláló egyesület minden lehetséges helyre benyújtotta már pályázatait, mégsem sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy létrehozhassa szállító szolgálatát. A megyében körülbelül négy-ötezer mozgássérült ember él. Egy átalakított mikrobusz, egy diszpécser szolgálat, s néhány segítőkész személy foglalkoztatása kellene ahhoz, hogy a mozgáskorlátozottak számára is kinyíljon, a lakáson kívülre terjedjen a világ. Újszászi Ilona Trolijáratok: kényszerű ritkítás DM-információ A Szegedi Közlekedési Társaság, áramellátási nehézségek miatt módosítja a trolibuszok munka- és szabadnapokon, június 7-től érvényes menetrendjét. Az 5-ös jelzésű troli Vértó végállomásról 04.3506.05 óráig 15 percenként, 06.05-08.15 óráig 10 percenként, 08.24-12.16 óráig 8 percenként, 12.25-20.05 óráig 10 percenként, 20.0522.35 óráig 15 percenként közlekedik. A gyermekklinikától 04.40-06.40 óráig 15 percenként, 06.40-08.30 óráig 10 percenként, 08.3012.30 óráig 8 percenként, 12.30-20.40 óráig 10 percenként, 20.40-22.55 óráig 15 percenként indul. A 8-as jelzésű troli 05.00-22.00 óráig 20 percenkéntjár. A 9-es trolibusz a Hont Ferenc utcából 04.30-06.30 óráig 15 percenként, 06.3008.20 óráig 10 percenként, 08.20-12.20 óráig 8 percenként, 12.20-19.00 óráig 10 percenként, 19.00-22.30 óráig 15 percenként fut ki. A Lugas utcai végállomás felől 04.30-06.30 óráig 15 percenként, 06.30-08.50 óráig 10 percenként, 08.50-12.50 óráig 8 percenként, 12.5019.30 óráig 10 percenként, 19.30-23.00 óráig 15 percenként indul el. A Szegedi Közlekedési Társaság türelmet és megértést kér utasaitól a menetrend-módosítás okozta kényelmetlenségek miatt. A meseíró Antalfy Erzsébet lánya, dr. Zámbó Erzsébet (ülve), és Majzik Andrea, a könyv grafikusa (állva) a Zrínyi iskola gyerekeinek körében. (Fotó: Schmidt Andrea) Színházat csinálni, krónikát írni Néma tüntetés a balettért