Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-15 / 112. szám

HÉTFŐ, 2000. MÁJ. 15. RIPORT 15 Európának különösen a keleti felében úgy szokás, hogy csak minden második szomszéd szívleli egymást. így fordulhat elő, hogy Albániában az elaszok után a magyarok a legnépszerűbbek. A turistacsalogatónak túlzással sem nevezhető balkáni országban még élénken él Hunyadi János és Szkander bég közös török elleni harcának és a Jugoszlávia elleni győztes légi háborúnak az emléke. Az albánok nem felejtik Nándorfehérvárt, okkal gondolták azonban úgy, hogy a két nép barátságát illendő lenne tovább mélyíteni, méghozzá valami olyasmivel, aminek nincs köze a háborúhoz. Igy került Tiranába négy fiatalember, foglalkozásukra nézve labdarúgók. Győződjünk hát meg saját szemünkkel, hogy mélyítenek-e, és amenynyiben igen, akkor menynyire. (1. jelenet. A Nemzet Mártírjainak sugárútja, hol tíz éve még legfeljebb egy-egy ütött-kopott állami kioszkban lehetett hozzájutni némi rosszízű, üdítőnek nevezett löttyhöz, vizezett kávéhoz, most egymás mellett sorakoznak a kávézók, ahol a tiranaiak elverik kétes üzelmeik nyereségét vagy a külföldön élő családtagoktól hazautalt dollárokat. A berendezések az itáliai bárokat, netán a hellén tavernákat idézik. Milánói stúdiókban tervezett székek, kerek asztalok, világmárkákkal díszített hamutartók, és a nyugati világ italválasztékának java. A kávé krémszerű, olaszos, az üdítő Coca-Cola, a rövidital Metaxa, az ásványvíz viszont albán, de jó. Az egymást érő teraszok egyike az FK Tirana labdarúgócsapatáról kapta a nevét.) A tulajdonost Luigy Bytyc-nek hívják, keresztneve olaszos, vezetékneve szerbes. Őt azonban nem érdeklik efféle kérdések, egyetlen szenvedélye az üzlet. Az asztalok körül járkál, a vendégekhez van egy-két szava, ha koszt lát, söprögetni kezd, a távozók után leszedi az asztalt, az újakhoz odainti a pincért. Mindezt reggel nyolctól éjfélig, megállás nélkül. Életfilozófiáját egy mondatban összefoglalja: „Elfelejtem a fáradtságot, amikor zárás után megszámolom a bevételt." Kávézójának névadása nem a véletlen műve. Bytyc valaha az FK Tirana középpályása volt. Akik látták a pályán, azt mondják róla, elegánsan, mindig felemelt fejjel játszott, de lustaságát legyőzve többre vihette volna. Az életben élelmesebbnek bizonyult. Még az Albániát fa'anszterré változtató Enver Hoxha idejében titokban televíziókat szerelt. Az alkatrészeket a csapat külföldi túráin szerezte be. Ha az állam rájön erre, alighanem a börtönben eri a rendszerváltozás. Nem fgy történt. A korábbi ügyleteiből szerzett tőkéből nyit'latta meg kávézóját, ami széP® tejel. Adót nem szokás fizetni arrafelé, különösen, ha az embernek magas politikai összeköttetései vannak. Luigynek pedig vannak. Senki nem tudja például hogyan került rá arra a fényképre, amin Sali Berisha exelnök és pöncz Árpád között moso'y°g, mosolyog magabiztosan. messzebb a Nemzet Mártírjainak sugárútjától. A nappaliban vagyunk. Négy fiatalember nézi a tévét a süppedős ülőgarnitúráról. Sütöri a legnaívabb és egyben a legfiatalabb, Lázár minden viccben benne van, Wukovics dörzsölt, míg Kenesei érdeklődését leginkább a távkapcsoló köti le. Az Eurosporton a jégkorong világbajnokságról közvetítenek: Svájc 1-0-ra vezet Oroszország ellen. A dohányzóasztalon rongyosra olvasott könyv: Én és a Whiskeys.) Kenesei: - Ötszáz leket teszek ezer ellenében arra, hogy az oroszok fordítanak. Lázár: - Tartom. Svájc szerintem megveri őket. Wukovics: (Sütörihez) Te nem fogadsz? Sütöri: - Nem. Wukovics: - Hiába, már nem olyan az orosz jégkorong, mint Tyihonov idején. (Sütörihez) - Tudod, ki volt Tyihonov? Sütöri: - Nem. Wukovics: - Pártfőtitkár. Brezsnyev után és Andropov előtt. Még ezt sem tudtad? Sütöri: - Honnan tudjam, én akkoriban születtem. Valahogy így üti el idejét a tiranai magyar légió. A városba nem merészkednek ki, nem mintha nagy bátorság kellene hozzá. A piacot vagy Tirana nevezetességeit akkor látták először, amikor a Tv 2 forgatócsoportja riportot készített róluk. A hatásos képek kedvéért olyan sártengerben kellett futniuk, ahol egyébként soha sem szoktak. A lakástól néhány percnyire van egy kocsma, ahol edzés után enyhítik szomjukat. Kenesei ilyenkor egy-két korsó sört iszik, a többiek üdítőt. Abban mindannyian egyetértenek, hogy nem az itt eltöltött hónapok jelentik pályafutásuk csúcsát. Lázárra és Sütörire talán még várhatnak nagyobb feladatok, bár az előbbit a megszűnés határán egyensúlyozó BVSChez, az utóbbit á Győrhöz köti a szerződése, Garami azonban nem számít rá. Wukovics harmincéves, és egy Albániában eltöltött idény után, amikor többnyire nem is játszott, nincs sok esélye újra felpörögni. Kenesei külön szám: diósgyőri kalandját követően Magyarországon leírták. Egyetlen lehetősége, hogy külföldön megveti a lábát. Miért szerződtek hát mégis Albániába a magyar játékosok? Úgysem találják ki: a pénz miatt. Kenesei három hónapra kilencezer dollárt kapott az egyiptomi multimilliomostól, a többiek nyolcezret. A győztes mérkőzések után a cserepadon ülőknek is jár a prémium: győzelemért 280 dollár, míg Keneseinek hetven dollárral több. Az albán játékosokkal a pályán kívül nincs kapcsolata a magyaroknak, sőt még az edzésekre is külön öltözőben készülnek, így bérfeszültségtől sem kell tartani; az albánok ugyanis 370 dollárt keresnek havonta, aminek 35 százalékát az állam, mlg a nagyobb részt el Sajed biztosítja. A hosszabbításra egyedül Keneseinek van esélye. Lázár - nem minden gúny nélkül megjegyzi: - Kívánom a Zolinak, hogy jövőre is legyen albán bajnok... Igaz, még az idei elsőség sincs meg. Két fordulóval a bajnokság befejezése előtt két pont az előnye a fővárosiaknak. A napokban a hetedik helyezett Shqiponja göröngyös pályáján igyekeznek kiharcolni a győzelmet. Azt mondják, nehéz lesz. Tófh-Szenesi Attila „Elfelejtem a fáradtságot amikor a bevételt számolom" Magyar légiósok a balkáni fronton A lelátók, a szurkolók különbözhetnek, a jó focit azonban mindenütt szeretik. (A szerző felvételei) Tirana kicsi. A kétvágányos vasútállomástól tíz percre van a főtér, onnan két perc Luigy kávézója. A főiskola labdarúgótanszékének nyugalmazott vezetőjével ülünk egy asztalnál, sört iszunk és zárjegy nélküli Marlborót szívunk. Két percenként gyerekek lépnek hozzánk kis dobozukkal, amiből cigarettát árulnak. Jance professzor a járókelőkről és a betérő vendégekről mesél: - Látod azt a világos öltönyöst?! Az a legnagyobb albán színész, kicsit már öreg, de még játszik. Az a szép nő, az a kedvencem: a vasárnapi Telebingo egyik műsorvezetője. A kalapos, egyenes derekú férfi volt a kommunizmus utolsó éveiben a pártfőtitkárhelyettes. A szocialista kormány nemrég engedte ki a börtönből. Azt a fiút (lehet vagy negyvenöt éves) tanítottam a főiskolán, három évig volt szövetségi kapitány. És így ment, amíg csak vele voltam, szinte már beleszédültem. Olyan volt, mintha egyszerre tűnne fel Bessenyei Ferenc, Kudlik Júlia, Berecz János és Csank János. A teraszon találkoztunk kevésbé ismert emberekkel is. Közéjük tartozik Teodor Driza, aki a „hős város" Vlora férfi röplabdacsapatának edzője, kilencven dollárért havonta. Most gyengén megy, mert nincs 195 centinél magasabb játékosa. Tavaly több is volt, de hármat Olaszországba, egyet az Egyesült Államokba, illetve a tiranai Dinamóhoz csábítottak. A család mégis adhat idén egy bajnokot: Teodor fia, Johan az FC Tiranában játszik liberót. Az apa azért tette meg a kilencórás utat Vlorából, hogy másnap láthassa az Elbasan elleni mérkőzést. A sportember igyekszik némi betekintést adni az albán labdarúgás hétköznapjaiba. - A szövetség az ilyen fontos mérkőzésekre szándékosan gyenge bírót küld, hogy ne nyerjen az FK Tirana. A vidéki lobbi erős Albániában. Soros ellenfeleink gyakran pénzt kapnak a Tirana üldözőitől, igy serkentve őket a győzelemre. (2. jelenet Az FK Tirana irodája. A falon csapatképek és külföldi klubok zászlói. A klub irodájának legfőbb ereklyéje a legendás alapítóról, Selmán Stermasiról készült olajfestmény, ami a sportvezetőt fekete kalapban, sötét öltönyben ábrázolja; az első, ami eszünkbe jut róla, a Keresztapa. A hosszú asztalnál Sulejman Mema és két öltönyös férfi egy számsort böngész.) A két világháború között a kék-fehérek voltak a legnépszerűbbek Tiranában. Az olasz megszállást követően a klub - az akkori kelet-európai gyakorlatnak megfelelően megszűnt, és átadta helyét a Nentorinak, ami novembert jelent. 1944-ben ebben a hónapban szabadult fel az albán főváros. Az ekkor kezdődő új korszak egyik játékosa volt Sulejman Mema, az FK Tirana jelenlegi főtitkára, a tavalyi bajnokcsapat vezetőedzője. íróasztalára Selmán Stermasi tekint le, a klubvezető azonban tagadja, hogy a klub irányítása maffiamódszereket igényelne. Igaz, amikor beállítok, éppen két úr vizsgálódik az irodában. Az ügyészségről jöttek, valaki feljelentette az előző főtitkárt valami homályos ügy miatt, amiről jobb, ha nem tudunk. Albániában az első osztályú csapatok mellett szponzorok igyekeznek enyhíteni az anyagi gondokon. A költségvetés negyven százalékát az állam állja. Ezt a részt a főtitkár felügyeli. A maradék hatvan százalék elosztásába azonbán nincs beleszólása. A szponzorok adókedvezményt kapnak az államtól, így megéri beszállni uk a labdarúgásba. Többnyire nagykereskedők és benzinkúthálózat-tulajdonosok pótolják ki egyegy klub büdzséjét, de például a harmadik helyezett Tömöri szponzoráról senki sem tudja, mivel foglalkozik. Az FK Tirana támogatója a dúsgazdag egyiptomi építési vállalkozó, el Sajed, a kairói nemzetgyűlés tagja. Odahaza is gründöl egy csapatot, aminek edzője Bicskei Bertalan, szakmai igazgatója Puskás „Öcsi" volt egykoron. E sajátos kettős hatalom miatt fordulhatott elő, hogy el Sajed a télen négy magyar játékossal lepte meg az FK Tiranát. Csodálkozott is az albán főtitkár és az edző, amikor megjelent a légió. Nekik csak kétjátékosra, a győri Sütöri Péterre és a három évig Szegeden futballozó Kenesei Zoltánra volt szükségük. A kispesti Wukovics László és a BVSC-s Lázár Mátyás nem kellett, mivel - mint mondják - az adott posztokon az albán játékosok is hasonló képességűek. Azért megnézték nekik Kenesei Zoltán (csíkos mezben) allando kezdő az FK Tiranaban a menetrendben, jjúkoi" repül vissza a következő gép Ferihegyre. A magyarok nem hagyták magukat. Kenesei és Sütöri kijelentette: vagy mind a négyen maradnak, ahogy el Sajed megígérte, vagy együtt távoznak Tiranából. így történt, hogy a négy magyar maradt, de rendszeres játéklehetőséghez csak Kenesei Zoltán jut. (3. jelenet A Selmán Stermasi stadion. Betonkaréj öleli körbe a pályát, igaz, a mérkőzésre elég a főtribünt megnyitni, ahol kényelmesen elfér az az ezer ember, aki kíváncsi a kiesőjelölt Elbasan vendégjátékára. A gyepre kifutó játékosok között ismerős arcot fedezhetünk fel: Kenesei Zoltánét.) • A pályán jókora kátyúk tátonganak, az eredményjelző manuális, a színvonal - legalábbis ezen a napon - a mi NB kettőnknek felel meg. Az FK Tirana 2-l-re győz, Kenesei az egész mérkőzésen játszik, míg Wukovics az utolsó húsz percben már képtelen megváltani a világot. Legyen elég ennyi arról, ami a pályán történt. Komplett rezesbanda buzdítja újabb és újabb támadásra a hazaiakat, többnyire a Pet Shop Boys néhány évvel ezelőtti slágerével, a Go Westtel. Az öklüket csak mérsékelten rázzák, az ezer nézőre ugyanis több tucat rendőr vigyáz. Az egyik drukkernél az asszisztens sokadik téves beintésénél mégis elszakad a cérna, és valami nemi úton terjedő betegséggel vádolja meg az anyját, vagy azt kívánja, hogy közeli hozzátartozójával vétsen a tízparancsolat ellen. Egy rendőr erre a sípjába fújt, a pályán megállt a játék, mert a futballisták azt hitték, a bíró látott szabálytalanságot. A rezesbanda megszakította a muzsikát, két egyenruhás pedig kiemelte az önmagáról megfeledkezett, káromkodó szurkolót. Gumibottal néhányszor végigsuhintottak rajta és kirugdosták a stadionból. Társai némán nézték végig a jelenetet, senki sem tiltakozott. Mikor eltűntek a szemük elől, a rezesbanda rázendített a Go Westre. (4. jelenet. Modem lakás a régi Tirana külvárosában, ami még így sincs tizenöt percnél