Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-25 / 121. szám

8 BORFESZTIVÁL CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁJ. 25. Bortúrán a kisharsányi tőkés szőlősgazdánál Kerti törpétől az érett banánig Az idei borfesztivál plakátfotója. A szép bor művészet. (Fotó: Nagy László) A ma­gamfajta emberre, aki itta már kólá­val a vö­rösbort, és nincs külö­nösebb kifogása a fél­édes nedűvel szemben, ráfért a felkészítés: a kós­toló poharat a talpánál kell megfogni, ha ízlik a bor, akkor az szép, ha nagyon, akkor gyönyörű, cigarettára rágyújtani pedig eszembe ne jusson a pincében, mert azért akár verés is járhat. A tanácsok jól jöttek, mivel érdes modorú gazdához ké­szültünk. Debreczeni Pál, a szegedi Domet Ipari és Keres­kedelmi Rt. tulajdonosa. A városi tanács osztályvezetője­ként még 1986-ban került az akkor veszteséges cég élére. A spontán privatizáció során megszerezte a Cserzy Mihály utcai birodalmat és profilvál­tással nyereségessé alakította az egykori szocialista vállala­tot. így tehette meg azt, hogy a kilencvenes évekre kedvenc hobbijának élhet: a borászko­dásnak. Megalapította a Vylyan Szőlőbirtok és Pincé­szet Rt.-t, amely százhúsz hektáron, túlnyomóan déli, délkeleti tájolású hegyoldala­kon és platókon terül el. Ital és vadászat Van, aki szerint a viselke­dése, van, aki szerint az átla­gos borászt jóval meghaladó lehetőségei miatt nem kedve­lik különösebben a szegedi „jöttmentet" a villányi na­gyok, akik közül egyébként tíz év alatt négyszer került ki az év borásza. A nyereséges szegedi vállalkozásából szár­mazó profitból olyan borásza­tot hozott létre néhány év alatt, amilyenről mások csak álmodoznak. Debreczeni Pál szőlősgazdának tartja magát, aki a legjobb csapatot igyek­szik toborozni arra, hogy szép bort alkosson. Begördülünk a kisharsányi 425. netán 132. számú italbolt elé, becsapunk egy kávét, el­szívunk gyorsan két szál ciga­rettát és elismételjük magunk­ban még egyszer a Szegedről hozott jó tanácsokat: poharat a talpánál, cigi nincs, a bor szép. A pultos asszony igazít minket útba. - Forduljanak a köves úton balra! Az út végén meglátják a lila házat, ami a legszebb a faluban. Nem fogják eltévesz­teni. Kis híján mégis sikerült. A ház ugyanis nem lila, hanem ­stílszerűen - borvörös. A bíró lakott egykoron a sváb stílusú parasztházban. Jókor érkez­tünk, éppen ebédhez készü­lődtek a háziak: Debreczeni Pál, felesége, Mónika asszony és vendégeik. Aperitifként ki­lencvennégyes Cabernet Sau­vignont iszunk, ami szép volt. Másmilyen nem is lehet, bár elismerem: már ahhoz is hosszú évek kellenek, hogy az ember a jót a rossztól megkü­lönböztesse. Mónika asszony dunántú­liasan készített töltött káposz­tát tálal, amely abban külön­bözik az alfölditől, hogy ku­koricával töltött, mindez kap­ros tejfölös mártással leöntve. Az asztaltársaság egyik tagja, a CIB Bank első embere, Zde­borsky György. Amikor sze­gedi irodájuk nyitott, megkér­te a fiókvezetőt, hogy mutassa be valakinek, aki a városban fontos embernek számít. Ek­kor kezdődött ismeretségük, amely azóta barátsággá mé­lyült. Összeköti őket a vadá­szat szenvedélye és a bor sze­retete. Az ebéd közben egy trófeát hoznak a helyi vadásztársa­ságtól. Az állatot néhány nap­pal korábban a bankár lőtte, némi vita alakul ki arról, hány éves volt az őzbak. Ehhez a kérdéshez, fájdalom, nem tu­dunk hozzászólni, a lényeg azonban a következő: az agancstő enyhén szétáll, így négyéves már elmúlt az állat, amikor a golyó érte. Úgy hat­esztendősen fejezhette be föl­di pályafutását. Az értékelőlap tanúsága szerint Zdeborsky Györgynek ezüstérmet ért a trófea. Az aranyhoz túl kicsi volt a koponya. Ez csak porhintés, lássuk a lényeget, a pincét. A gazda kocsiján megyünk fel a Feke­te-hegyre, a birtok szívébe. - A gaz tőkés beül a Mer­cedeszébe - kommentálja, ahogy elhelyezkedik a volán mögött. Sok irigye lehet. A bor intelligens termék A kóstolásnak külön szer­tartása van. A hosszú asztalon szénsavas és szénsavmentes ásványvizek, sajtos ostyával megrakott tányérok, valamint úgynevezett kóstoló csészék sorakoznak. A bort ízlelés után kiköpni nem szégyen. - A bor intelligens termék - magyarázza a gazda. - Ne­künk nem az a célunk, hogy a harmadik korty után, egy sötét pincében lerészegítsük a ven­déget. Ennek megfelelően fényár­ban úszik minden. A dohány­zás még a bejáratnál is tilos, mivel a huzat behozhatja a füstöt, a hölgyeknek nem illik erős parfümmel behinteni ma­gukat, mert zavarhatja szaglá­sunkat. Ekkor már túl voltunk a pincészet bejárásán. A szőlőt kézzel szüretelik; ha valaki hi­bát vét, azt a ládára felírt név alapján vissza lehet keresni. Tévedni egyébként csak két­szer lehet, utána megválnak a hanyag munkástól. A négy­szintes pincészetet úgy tervez­ték, hogy a hegy természetes lejtése adta gravitációt kihasz­nálják a szőlő beérkezésétől a bor végleges elhelyezéséig. Koracél tartályokban eijeszte­nek, tölgyfahordókban érlel­nek. A technológiai eljárás le­írásánál érdekesebb a gazda szemlélete: - Nem érdekel, hogy má­sok miképp gondolják a jó bor készítésének filozófiáját. Fran­cia szakembereket fogadtam tanácsadónak, akik a több száz éves borkultúrájú országban tanulták mesterségüket. Ne­kem nincs több száz évem ar­ra, hogy magam kísérletez­zem ki a szép bor készítését. Nézzük végre a kóstolást, amit Mónika asszony vezet. Az első egy 1997-es évjáratú Montenuovo Cuvée. Azt mondják, villányiból e párat­lan évjárat az értékesebb, jól értesültségünket azonban hiá­ba fitogtatjuk: ebből a fajtából a kilencvennyolcas borok az ízgazdagabbak. A sorban az 1997-es évjáratú mélyvörös színű, gyümölcsös és fűszeres aromájú Duennium Cuvée kö­vetkezik. - Úgy gondoltuk, hogy a pápa a Duennium évének nyilvánítja a 2000. esztendőt. Ez nem így történt, a név azonban marad - enged bepil­lantást a névválasztás ku­lisszatitkába a kisharsányi Fe­kete-hegy ura. Szín és íz A címkén az örökkévalóság fájáról, a gingcobilobáról, me­lyet francia grafikus művész rajzolt meg. Korábban magyar dizájner céggel dolgoztattak, a lógót is velük terveztették meg. Az embléma elfogadását követően azonban kiderült, hogy azt lekoppintották egy kaliforniai pincészetről... A cuveé egyébként a Ca­bernet Sauvignon, a Merlot és a Zweigelt háziasításával ké­szült. A Merlot, idézi Debre­czeni Pál a világhírű borászt, Tchelistcheffet, huszonöt éves nő délután háromkor, smink nélkül, a Cabernet Sauvignon harmincéves üzletember a Wall Streeten délelőtt tízkor. Akkor kezdünk érteni a borhoz, amikor azt kóstolva eszünkbe jut valami jó hason­lat: naplemente a francia ten­gerparton, örömteli megérke­zés egy hosszú utazás végén, tömegszerencsétlenség egy sötét alagútban - ez utóbbival alighanem a tablettás borokat lehetne jellemezni vagy a fél­édes vörösbort, netán vébékát, amely, a gazda szavaival, a kerti törpének felel meg. Itt összehúzzuk magunkat, de azért helyeslően bólogatunk. Jó lenne rágyújtani. A kóstolás harmadik tárgya a kilencvennyolcas Zweigelt. Egyes villányi gazdák szerint teljesen felesleges fáradozni ezzel a fajtával, határainkon túl azonban nagyobb a becsü­lete. A bor illata most legin­kább érett banánra emlékeztet - mondja Mónika asszony. Néhány kortynál tartunk mindössze, mégis felmerül bennem a kérdés, hogyan ve­zetem a szállásra az autót. Igaz, azt mesélik, a villányi rendőrök toleránsak, maguk sem absztinensek. Különben is, ezek a borok nem hajlamo­sítják gyorshajtásra az autóst, ízük olyan - figyelem, ezt én találtam ki! -, mintha egy bi­valyerős BMW-vel, alig ötven kilométeres sebességgel áthaj­tunk egy toszkánai városon. A bor kezd ugyan a fejembe szállni, de azt megfogadom: inkább vegyék véremet, de a kóstolócsészébe köpni nem fogok! Annál is inkább nem, mivel a kilencvennyolcas Cabernet következik, amely nyolc-tíz hónap múlva kerül csak piac­ra. Húzzuk a szánkat tőle, de nem azért, mintha rossz lenne, hanem a csersav, azaz divato­san a tannin-tartalma miatt: ettől lesz jó a bor néhány esz­tendő múlva. A nemzetközi szint a mérce A villányi nagyok, Tiffán, Polgár, Gere, Bock megláto­gatására már nem marad időnk. Talán szándékosan is szervezte így a gazda a hétvé­gi kirándulást. - Nagyra értékelem azt a tíz évet, amivel felhozták a villányi bort. Jóban vagyunk, vendégeket küldünk egymás­hoz, de én beledurrantottam a nullás lisztbe. Az utamon azonban végig akarok menni. Magamat nem a magyar gaz­dákhoz, hanem a nemzetközi színvonalhoz kívánom mérni. A kóstoló poharat ekkor már a talpánál fogom, cigaret­tázni eszembe se jut, míg a felsorakoztatott borokra szép hasonlatokat igyekszem talál­ni. És valahogy a szállásig is eljutottam. Tóth-Szenesi Attila Az élef és a bor rí vtizedeken át - önhibánkon kívül - rossz borokat LL ittunk. Természetellenes borokat. „Minőségi"fél­édes vörösbort. Szürkebarátot, leánykát és furmintot ...szinte csak édesen. Mintha a borfogyasztás a cukor­fogyasztásról szólna. Nem arról szól! A bor igazi értékeit a mesterségesen „benne ha­gyott" (ne adj' isten, hozzáadott) cukor elfedi, igaz, a hibáit is elrejti. Kivéve persze a világ egyedülálló, jól elkészített ter­mészetes desszertborait, a tokaji aszút és az édes sza­morodnit. De nem ihatunk mindennap tokajit. Mert a tokaji aszú az ünnepek bora. A régiek ezt még ponto­san tudták. A gyermek felnőtté válásakor a születés évében szüretelt aszúval ünnepeltek. Egy felfelé törek­vő kultúrában többek között ez a tokaji természetes he­lye. A többi bor inkább a hétköznapok bora, és termé­szetesen száraz. Cukor nélkül kell megmutatnia igazi értékeit, de így hibáit sem rejtheti el. Bántó savait, vagy épp a szép savak hiányát. A bor igazi arca akkor tárulkozik fel, ha száraz. Es úgy kell „megcsinálni", hogy ez az arc szép, harmonikus, számunkra szárazsá­gában is kellemes legyen. Az elmúlt évtizedek borainak „arca" visszataszító, kellemetlen tömegarc volt, az akkori társadalomra kényszerűéit alacsony igényszint hü tükre. Ezért nem szerettük a kellemetlenül savanyú száraz bort, legfel­jebb kólával vagy szódavízzel. Csak az a néhány szerencsés ember, aki valami vé­letlen folytán ihatott egy jól elkészített száraz bort, döbbent rá, hogy létezik a boroknak egy másik világa is. Megsejtett valamit abból, mi az a borkultúra, és az­tán egész életében azt kereste, afelé törekedett. Aki e szerencsések közül megérte az elmúlt évtize­det, a jó magyar borok újbóli megjelenését, elterjedé­sét, annak örvendetesen valóra válhattak reményei. Belevetheti magát a jobbnál jobb magyar borok meg­ismerésébe, nem csak a nagy nevű, híres borászok bo­rait kóstolgatva, hanem felfedezve az igényes „kézmű­ves" bortermelők pincéi mélyén rejtőző kiváló borait is. Bátortalan lépésekkel, a sznobizmus csapdáit ke­rülgetve formálja egyedül vagy barátaival a saját bor­kultúráját, és reménykedve figyeli, hogy honfitársai (a néhai nagy borivó nemzet fiai) követik példáját. Re­ménykedik, hogy (a sokszor visszarettentő árak elle­nére) ők is felfedezik a szép, érlelt vörösborok gyümöl­csös illatait, diszkrét alkoholédességét (a tolakodó cu­kor helyett), a savak és az alkohol harmóniáját... egy­szóval a jó borok élményét. jy eménykedik, hogy a jó bor visszaszerzi helyét a XV magyar konyhaművészetben és a hétköznapi táp­lálkozáskultúránkban, amelyet - a remélhetőleg eb­ben is egyre igényesebbé váló honfitársainknak ­szintén újra kell tanulniuk. Mert a borra vonatkozta­tott mottó az étkekre is igaz, pontosabban a kettő együtt igaz. Ehhez kívánunk Önnek (a remélhetőleg felébresz­tett kíváncsiság mellett) nyitottságot, bátorságot, sok sikerélményt és jó egészséget! Borbarátok Szegedi Társasága A program Pénteken délután 4 órakor kezdődik a sor­rendben hatodik szegedi borünnep. A Széchenyi té­ren jeles közéleti szemé­lyiségek, művészek és a szegedi nagyérdemű kö­zönség részvételével ün­nepélyesen kezdetét veszi a négynapos borfesztivál. A hivatalos megnyitó 16 órakor lesz, s a téren felállított színpadon az Aquirus tánccso­port palotásával kezdődik, majd dr. Bartha László pol­gármester ünnepi beszéde hangzik el. Azt követően Ko­vács Zoltán, a Szegedi Nem­zeti Színház művésze énekel, zongorán kísér Lakatos Béla. A szervezők nevében dr. Katona András, a Nemzetközi Vásár- és Piacszervező Kft. igazgatója és Dlusztus Imre, a Délmagyarország ügyvezető igazgatója, főszerkesztő meg­nyitó szavai következnek. Az ünnepélyes ceremónia kereté­ben nótagála is lesz, majd a borverseny díjainak átadása következik. Itt dr. Torgyán József földművelésügyi és vi­dékfejlesztési miniszter, vala­mint Nógrádi Zoltán, Móraha­lom polgármestere, a DARFT elnöke adja át a díjazottaknak az okleveleket. Különdíjak át­adása is itt lesz a felajánlók részéről. A VL borfesztivál további programja a következő kép­pen alakul: Május 26. Péntek - 10.00 óra: Bortúra rali indítása, 13.00: Fesztivál megnyitása a nagyközönség előtt, 16.00 Hi­vatalos megnyitó, 16.30: Díj­átadások, nótagála, 18.30 Operettek, népszerű melódiák, 19.15: Barangolás Magyaror­szág történelmi borvidékein ­vetélkedő, 20.00: Zsomboy's utcabál. Május 27. szombat. 10-13 óráig: városi diákparlament napja, 14-21 óráig: Danubius Road-Show. Szakmai prog­ram: 14-16 óráig: árverezési tárgyak megtekintése az Átri­um Üzletházban, 17 óra: bo­rárverés. Május 28. vasárnap. 10.00-16.30: DM-Szom­szédoló gála (Kormos Tamás és Göröncséri Attila szervezé­sében), 16.45. PRT, 18.00: Nótagála, 19.00: Bortúra rali fogadása, díjátadása, 19.30: Aquirus tánccsoport musical­összeállítása, 19.45: Barango­lás Magyarország történelmi borvidékein - vetélkedő, 20.00: Ritmus együttes utca­bálja. Szakmai program: 11.00: Oremus pincészet be­mutatója a Roosevelt téri ha­lászcsárdában. Május 29. hétfő. 15 óra: Hagyományőrző csoportok ta­lálkozója, 17.00: Blues Bell, 18.00: Jazzabell Quartett, 19.00: Storyville, 20.00: Fire­birds-koncert. Színpadi programok min­dennap 22 óráig, a rendezvény 10-től 24 óráig tart nyitva. K. f-

Next

/
Oldalképek
Tartalom