Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-25 / 121. szám

8 BORFESZTIVÁL CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁJ. 25. Bortúrán a kisharsányi tőkés szőlősgazdánál Kerti törpétől az érett banánig Az idei borfesztivál plakátfotója. A szép bor művészet. (Fotó: Nagy László) A magamfajta emberre, aki itta már kólával a vörösbort, és nincs különösebb kifogása a félédes nedűvel szemben, ráfért a felkészítés: a kóstoló poharat a talpánál kell megfogni, ha ízlik a bor, akkor az szép, ha nagyon, akkor gyönyörű, cigarettára rágyújtani pedig eszembe ne jusson a pincében, mert azért akár verés is járhat. A tanácsok jól jöttek, mivel érdes modorú gazdához készültünk. Debreczeni Pál, a szegedi Domet Ipari és Kereskedelmi Rt. tulajdonosa. A városi tanács osztályvezetőjeként még 1986-ban került az akkor veszteséges cég élére. A spontán privatizáció során megszerezte a Cserzy Mihály utcai birodalmat és profilváltással nyereségessé alakította az egykori szocialista vállalatot. így tehette meg azt, hogy a kilencvenes évekre kedvenc hobbijának élhet: a borászkodásnak. Megalapította a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet Rt.-t, amely százhúsz hektáron, túlnyomóan déli, délkeleti tájolású hegyoldalakon és platókon terül el. Ital és vadászat Van, aki szerint a viselkedése, van, aki szerint az átlagos borászt jóval meghaladó lehetőségei miatt nem kedvelik különösebben a szegedi „jöttmentet" a villányi nagyok, akik közül egyébként tíz év alatt négyszer került ki az év borásza. A nyereséges szegedi vállalkozásából származó profitból olyan borászatot hozott létre néhány év alatt, amilyenről mások csak álmodoznak. Debreczeni Pál szőlősgazdának tartja magát, aki a legjobb csapatot igyekszik toborozni arra, hogy szép bort alkosson. Begördülünk a kisharsányi 425. netán 132. számú italbolt elé, becsapunk egy kávét, elszívunk gyorsan két szál cigarettát és elismételjük magunkban még egyszer a Szegedről hozott jó tanácsokat: poharat a talpánál, cigi nincs, a bor szép. A pultos asszony igazít minket útba. - Forduljanak a köves úton balra! Az út végén meglátják a lila házat, ami a legszebb a faluban. Nem fogják eltéveszteni. Kis híján mégis sikerült. A ház ugyanis nem lila, hanem stílszerűen - borvörös. A bíró lakott egykoron a sváb stílusú parasztházban. Jókor érkeztünk, éppen ebédhez készülődtek a háziak: Debreczeni Pál, felesége, Mónika asszony és vendégeik. Aperitifként kilencvennégyes Cabernet Sauvignont iszunk, ami szép volt. Másmilyen nem is lehet, bár elismerem: már ahhoz is hosszú évek kellenek, hogy az ember a jót a rossztól megkülönböztesse. Mónika asszony dunántúliasan készített töltött káposztát tálal, amely abban különbözik az alfölditől, hogy kukoricával töltött, mindez kapros tejfölös mártással leöntve. Az asztaltársaság egyik tagja, a CIB Bank első embere, Zdeborsky György. Amikor szegedi irodájuk nyitott, megkérte a fiókvezetőt, hogy mutassa be valakinek, aki a városban fontos embernek számít. Ekkor kezdődött ismeretségük, amely azóta barátsággá mélyült. Összeköti őket a vadászat szenvedélye és a bor szeretete. Az ebéd közben egy trófeát hoznak a helyi vadásztársaságtól. Az állatot néhány nappal korábban a bankár lőtte, némi vita alakul ki arról, hány éves volt az őzbak. Ehhez a kérdéshez, fájdalom, nem tudunk hozzászólni, a lényeg azonban a következő: az agancstő enyhén szétáll, így négyéves már elmúlt az állat, amikor a golyó érte. Úgy hatesztendősen fejezhette be földi pályafutását. Az értékelőlap tanúsága szerint Zdeborsky Györgynek ezüstérmet ért a trófea. Az aranyhoz túl kicsi volt a koponya. Ez csak porhintés, lássuk a lényeget, a pincét. A gazda kocsiján megyünk fel a Fekete-hegyre, a birtok szívébe. - A gaz tőkés beül a Mercedeszébe - kommentálja, ahogy elhelyezkedik a volán mögött. Sok irigye lehet. A bor intelligens termék A kóstolásnak külön szertartása van. A hosszú asztalon szénsavas és szénsavmentes ásványvizek, sajtos ostyával megrakott tányérok, valamint úgynevezett kóstoló csészék sorakoznak. A bort ízlelés után kiköpni nem szégyen. - A bor intelligens termék - magyarázza a gazda. - Nekünk nem az a célunk, hogy a harmadik korty után, egy sötét pincében lerészegítsük a vendéget. Ennek megfelelően fényárban úszik minden. A dohányzás még a bejáratnál is tilos, mivel a huzat behozhatja a füstöt, a hölgyeknek nem illik erős parfümmel behinteni magukat, mert zavarhatja szaglásunkat. Ekkor már túl voltunk a pincészet bejárásán. A szőlőt kézzel szüretelik; ha valaki hibát vét, azt a ládára felírt név alapján vissza lehet keresni. Tévedni egyébként csak kétszer lehet, utána megválnak a hanyag munkástól. A négyszintes pincészetet úgy tervezték, hogy a hegy természetes lejtése adta gravitációt kihasználják a szőlő beérkezésétől a bor végleges elhelyezéséig. Koracél tartályokban eijesztenek, tölgyfahordókban érlelnek. A technológiai eljárás leírásánál érdekesebb a gazda szemlélete: - Nem érdekel, hogy mások miképp gondolják a jó bor készítésének filozófiáját. Francia szakembereket fogadtam tanácsadónak, akik a több száz éves borkultúrájú országban tanulták mesterségüket. Nekem nincs több száz évem arra, hogy magam kísérletezzem ki a szép bor készítését. Nézzük végre a kóstolást, amit Mónika asszony vezet. Az első egy 1997-es évjáratú Montenuovo Cuvée. Azt mondják, villányiból e páratlan évjárat az értékesebb, jól értesültségünket azonban hiába fitogtatjuk: ebből a fajtából a kilencvennyolcas borok az ízgazdagabbak. A sorban az 1997-es évjáratú mélyvörös színű, gyümölcsös és fűszeres aromájú Duennium Cuvée következik. - Úgy gondoltuk, hogy a pápa a Duennium évének nyilvánítja a 2000. esztendőt. Ez nem így történt, a név azonban marad - enged bepillantást a névválasztás kulisszatitkába a kisharsányi Fekete-hegy ura. Szín és íz A címkén az örökkévalóság fájáról, a gingcobilobáról, melyet francia grafikus művész rajzolt meg. Korábban magyar dizájner céggel dolgoztattak, a lógót is velük terveztették meg. Az embléma elfogadását követően azonban kiderült, hogy azt lekoppintották egy kaliforniai pincészetről... A cuveé egyébként a Cabernet Sauvignon, a Merlot és a Zweigelt háziasításával készült. A Merlot, idézi Debreczeni Pál a világhírű borászt, Tchelistcheffet, huszonöt éves nő délután háromkor, smink nélkül, a Cabernet Sauvignon harmincéves üzletember a Wall Streeten délelőtt tízkor. Akkor kezdünk érteni a borhoz, amikor azt kóstolva eszünkbe jut valami jó hasonlat: naplemente a francia tengerparton, örömteli megérkezés egy hosszú utazás végén, tömegszerencsétlenség egy sötét alagútban - ez utóbbival alighanem a tablettás borokat lehetne jellemezni vagy a félédes vörösbort, netán vébékát, amely, a gazda szavaival, a kerti törpének felel meg. Itt összehúzzuk magunkat, de azért helyeslően bólogatunk. Jó lenne rágyújtani. A kóstolás harmadik tárgya a kilencvennyolcas Zweigelt. Egyes villányi gazdák szerint teljesen felesleges fáradozni ezzel a fajtával, határainkon túl azonban nagyobb a becsülete. A bor illata most leginkább érett banánra emlékeztet - mondja Mónika asszony. Néhány kortynál tartunk mindössze, mégis felmerül bennem a kérdés, hogyan vezetem a szállásra az autót. Igaz, azt mesélik, a villányi rendőrök toleránsak, maguk sem absztinensek. Különben is, ezek a borok nem hajlamosítják gyorshajtásra az autóst, ízük olyan - figyelem, ezt én találtam ki! -, mintha egy bivalyerős BMW-vel, alig ötven kilométeres sebességgel áthajtunk egy toszkánai városon. A bor kezd ugyan a fejembe szállni, de azt megfogadom: inkább vegyék véremet, de a kóstolócsészébe köpni nem fogok! Annál is inkább nem, mivel a kilencvennyolcas Cabernet következik, amely nyolc-tíz hónap múlva kerül csak piacra. Húzzuk a szánkat tőle, de nem azért, mintha rossz lenne, hanem a csersav, azaz divatosan a tannin-tartalma miatt: ettől lesz jó a bor néhány esztendő múlva. A nemzetközi szint a mérce A villányi nagyok, Tiffán, Polgár, Gere, Bock meglátogatására már nem marad időnk. Talán szándékosan is szervezte így a gazda a hétvégi kirándulást. - Nagyra értékelem azt a tíz évet, amivel felhozták a villányi bort. Jóban vagyunk, vendégeket küldünk egymáshoz, de én beledurrantottam a nullás lisztbe. Az utamon azonban végig akarok menni. Magamat nem a magyar gazdákhoz, hanem a nemzetközi színvonalhoz kívánom mérni. A kóstoló poharat ekkor már a talpánál fogom, cigarettázni eszembe se jut, míg a felsorakoztatott borokra szép hasonlatokat igyekszem találni. És valahogy a szállásig is eljutottam. Tóth-Szenesi Attila Az élef és a bor rí vtizedeken át - önhibánkon kívül - rossz borokat LL ittunk. Természetellenes borokat. „Minőségi"félédes vörösbort. Szürkebarátot, leánykát és furmintot ...szinte csak édesen. Mintha a borfogyasztás a cukorfogyasztásról szólna. Nem arról szól! A bor igazi értékeit a mesterségesen „benne hagyott" (ne adj' isten, hozzáadott) cukor elfedi, igaz, a hibáit is elrejti. Kivéve persze a világ egyedülálló, jól elkészített természetes desszertborait, a tokaji aszút és az édes szamorodnit. De nem ihatunk mindennap tokajit. Mert a tokaji aszú az ünnepek bora. A régiek ezt még pontosan tudták. A gyermek felnőtté válásakor a születés évében szüretelt aszúval ünnepeltek. Egy felfelé törekvő kultúrában többek között ez a tokaji természetes helye. A többi bor inkább a hétköznapok bora, és természetesen száraz. Cukor nélkül kell megmutatnia igazi értékeit, de így hibáit sem rejtheti el. Bántó savait, vagy épp a szép savak hiányát. A bor igazi arca akkor tárulkozik fel, ha száraz. Es úgy kell „megcsinálni", hogy ez az arc szép, harmonikus, számunkra szárazságában is kellemes legyen. Az elmúlt évtizedek borainak „arca" visszataszító, kellemetlen tömegarc volt, az akkori társadalomra kényszerűéit alacsony igényszint hü tükre. Ezért nem szerettük a kellemetlenül savanyú száraz bort, legfeljebb kólával vagy szódavízzel. Csak az a néhány szerencsés ember, aki valami véletlen folytán ihatott egy jól elkészített száraz bort, döbbent rá, hogy létezik a boroknak egy másik világa is. Megsejtett valamit abból, mi az a borkultúra, és aztán egész életében azt kereste, afelé törekedett. Aki e szerencsések közül megérte az elmúlt évtizedet, a jó magyar borok újbóli megjelenését, elterjedését, annak örvendetesen valóra válhattak reményei. Belevetheti magát a jobbnál jobb magyar borok megismerésébe, nem csak a nagy nevű, híres borászok borait kóstolgatva, hanem felfedezve az igényes „kézműves" bortermelők pincéi mélyén rejtőző kiváló borait is. Bátortalan lépésekkel, a sznobizmus csapdáit kerülgetve formálja egyedül vagy barátaival a saját borkultúráját, és reménykedve figyeli, hogy honfitársai (a néhai nagy borivó nemzet fiai) követik példáját. Reménykedik, hogy (a sokszor visszarettentő árak ellenére) ők is felfedezik a szép, érlelt vörösborok gyümölcsös illatait, diszkrét alkoholédességét (a tolakodó cukor helyett), a savak és az alkohol harmóniáját... egyszóval a jó borok élményét. jy eménykedik, hogy a jó bor visszaszerzi helyét a XV magyar konyhaművészetben és a hétköznapi táplálkozáskultúránkban, amelyet - a remélhetőleg ebben is egyre igényesebbé váló honfitársainknak szintén újra kell tanulniuk. Mert a borra vonatkoztatott mottó az étkekre is igaz, pontosabban a kettő együtt igaz. Ehhez kívánunk Önnek (a remélhetőleg felébresztett kíváncsiság mellett) nyitottságot, bátorságot, sok sikerélményt és jó egészséget! Borbarátok Szegedi Társasága A program Pénteken délután 4 órakor kezdődik a sorrendben hatodik szegedi borünnep. A Széchenyi téren jeles közéleti személyiségek, művészek és a szegedi nagyérdemű közönség részvételével ünnepélyesen kezdetét veszi a négynapos borfesztivál. A hivatalos megnyitó 16 órakor lesz, s a téren felállított színpadon az Aquirus tánccsoport palotásával kezdődik, majd dr. Bartha László polgármester ünnepi beszéde hangzik el. Azt követően Kovács Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház művésze énekel, zongorán kísér Lakatos Béla. A szervezők nevében dr. Katona András, a Nemzetközi Vásár- és Piacszervező Kft. igazgatója és Dlusztus Imre, a Délmagyarország ügyvezető igazgatója, főszerkesztő megnyitó szavai következnek. Az ünnepélyes ceremónia keretében nótagála is lesz, majd a borverseny díjainak átadása következik. Itt dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere, a DARFT elnöke adja át a díjazottaknak az okleveleket. Különdíjak átadása is itt lesz a felajánlók részéről. A VL borfesztivál további programja a következő képpen alakul: Május 26. Péntek - 10.00 óra: Bortúra rali indítása, 13.00: Fesztivál megnyitása a nagyközönség előtt, 16.00 Hivatalos megnyitó, 16.30: Díjátadások, nótagála, 18.30 Operettek, népszerű melódiák, 19.15: Barangolás Magyarország történelmi borvidékein vetélkedő, 20.00: Zsomboy's utcabál. Május 27. szombat. 10-13 óráig: városi diákparlament napja, 14-21 óráig: Danubius Road-Show. Szakmai program: 14-16 óráig: árverezési tárgyak megtekintése az Átrium Üzletházban, 17 óra: borárverés. Május 28. vasárnap. 10.00-16.30: DM-Szomszédoló gála (Kormos Tamás és Göröncséri Attila szervezésében), 16.45. PRT, 18.00: Nótagála, 19.00: Bortúra rali fogadása, díjátadása, 19.30: Aquirus tánccsoport musicalösszeállítása, 19.45: Barangolás Magyarország történelmi borvidékein - vetélkedő, 20.00: Ritmus együttes utcabálja. Szakmai program: 11.00: Oremus pincészet bemutatója a Roosevelt téri halászcsárdában. Május 29. hétfő. 15 óra: Hagyományőrző csoportok találkozója, 17.00: Blues Bell, 18.00: Jazzabell Quartett, 19.00: Storyville, 20.00: Firebirds-koncert. Színpadi programok mindennap 22 óráig, a rendezvény 10-től 24 óráig tart nyitva. K. f-