Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-22 / 118. szám

6 HELYI TÜKÖR HÉTFŐ, 2000. MÁJ. 22. családi események Pick-lcupa szakácsverseny A szakma nem halt meg" Hat év háborús hányódás után jöttek a kommunisták Egy osztályidegen naplója Fanni, Volford Róbert Györgynek és Nagy Emőkének Anna. Szécsi Lászlónak és Krisztin Mónika Katalinnak Beáta, Rescsik Zoltán Zsoltnak és Török Benita Melindának Dóra, Majer Imrének és Fehér Krisztinának Adrienn. Pataki Mihálynak és Fedina Editnek Evelin Vanda, Hadi Sándornak és Czenke Olgának Noémi, Vető Zsoltnak és Szerezla Erikának Réka. dr. Marjanucz Aurél Lászlónak és Daróczi Évának Krisztina, Kéri Gábornak és Simondán Csillának Zita, Darázs István Györgynek és Dékány Arankának Márton Balázs, Hegedűs Vince Pálnak és Zsótér Andreának Vince, Kispál Györgynek és Papp Máriának György, Herold Csabának és Penzes Silviának Vivien, Gulyás Péternek és Gera Anitának Dániel Péter, Kiss Zoltánnak és Kollár Kingának Laura, Lakner Józsefnek és Molnár Ágnesnek Margaréta, Sári Józsefnek és Sebők Irén Évának Hanna Lilla, Takács Jánosnak és Kocsis Zsuzsanna Ildikónak János, Orbán Károlynak és Fejes Erikának Dániel, Zabos Árpádnak és Berényi Lídiának Kata, Rácz-Posztós Sándornak és Horváth Andreának Fanni, Viczián Györgynek és Sörös Györgyi Zsuzsannának Erik György, Biczók Zoltán Józsefnek és Veres Évának Brigitta. Meghalt Balla István, Harmath János, Németh István, dr. Kalmár Ernőné Sipos Borbála, Suba Rozália Veronika, Guglava Mihályné Lantos Mária, Varga Istvánné Berkó Anna, Bezdán Antalné Komlósi Ilona, Kovács Tibor, Pesti Jánosné Kocsis Franciska, Árva-Nagy József, Ocskó Sándor, Kővári Imre, Veiglinger Józsefné Szél Erzsébet, Márki Sándorné Horváth Rozália, Kis István János, Raupach Éva, Erdősi Ernőné Horváth Ibolya, Kappan-Tóth János, Széli Lukácsné Szécsi Etelka, Lajkó Vencelné Berta Ilona, dr. Bodó Istvánné Szegvári Mária, Bozsó István, Szabó Lukácsné Katona Julianna, Dimovics József, Utasi István Árpádné Sánta Gizella, Nadicsán Béláné Simon-Jójárt Ilona, Bankó József, Németh Mihályné Bozsó Piroska, Orosz Józsefné Kuska Etelka, Váczi Mihályné Kovalasik Mária, Árva Ecaterina Elisabeta Nyiri Ecaterina Elisabeta, Varró Sándor Károlyné Kertész Ella Erzsébet, Telihay Lászlóné dr. dr. Tarnai Katalin, Csada Antal Béla, Juhász János András, Ördögh László, Becskei Mihály, Bor Anna, Ruppert József Sándor, Csillag József István, Kopasz Józsefné Wéber Gizella, Vecsernyés Antalné Tóth Erzsébet Mária, Györgye Zsolt, Kónya István, Zsemberi Istvánné Pintér Erzsébet. Király András, Hügl Mihályné Temesvári Etelka, Dömötör-János György, Kovács Antal, Bakai Rózsa. Simon Géza. Barcsik Alajosné Dandi Erzsébet, Kiszel Lászlóné Szalárdi Etelka, Kéri Jánosné Goda Éva, Szabó Lajos, Rácz Sándor, Ökrös Julianna Erzsébet, Tóth József, Árva Istvánné Karai Erzsébet.Puskás József Attila. Juhász Lajos, Bellai Mihály, Tóth Mihály Ferenc, Papp István. Papp Mihály, Hatvani János, Ffehér László, Köböl András Simicz Ferencné Farkas Julianna. Kaló Mihály, Gábor András, Csalló Tibor, Horváth Jánosné Rutai Erzsébet, Borbás István. Vörös Ferenc, dr. Simó Benedekné Endre Margit, Vörös Istvánné Gyenes Erzsébet, Magda Mihályné Bozsó Mária, Török Károly László. Baka Illésné Arany Ilona, Nagy Benedek, Kószó András, Engi Istvánné Kirí Piroska, Kósa Jánosné Márton Eszter, Balogh István, Papp Zoltán, Lengyel István, Auer Mária, Kiszin Miklósné Csemer Julianna. Zádori Dávid, Farkas Mihályné Domonkos Erzsébet, Varga Antalné Turcsán Judit, Kókai Károlyné Horváth Rozália, dr. Szűcs László István. Balogh Istvánné Krajkó Mária. Kővágó István Ferencné Megyeri Mária Erzsébet. Munkatársunktól A Pick Szeged Rt. a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetséggel közösen rendezte meg szombaton Szegeden a Forrás Hotelben az elsá Pick-kupa szakácsversenyt. A neves szakemberek elsősorban Picktermékekböl valósították meg kompozícióikat. A verseny utáni sajtótájékoztatón Pető Gyula szállodaigazgató házigazdaként köszöntötte az újságírókat, valamint a zsűrit, ahol - többek között - Unger Károly, a gasztronómiai szövetség elnöke, Oscar-díjas világbajnok mesterszakács is részt vett a bírálatban. Az utóbbi arról beszélt, hogy a fiatalok bizonyították, nem halt meg a szakma, vagyis olyan nemzeti kincs van a birtokunkban, amit őriznünk kell. Vámosi Lukács klasszikustól idézett, amikor azt mondta, „mindent meg lehet enni, csak elég finomra kell darálni", ám a Picknek kötelessége túllépni ezen. A hagyományteremtő verseny akár előzménye is lehet egy későbbi, éttermek választékában szereplő Pick-tálnak, de szakácskönyv gondolatával is foglalkozik a társaság. A Pick Szeged Rt. nagyTerülj asztalkám a hagyományteremtő rendezvényen. (Fotó: Nagy László) díját Kostyál Gábor (Siófok), a Hollóházi Porcelán legjobb szalámitálért járó elismerését Simon Szilveszter (Szeged), míg a Forrás Hotel különdíját Szenyán Árpád (Eger) érdemelte ki. Az angol húsokból készült nyolcszemélyes dfsztálra első díjakat kapott Godán Csaba (Hévíz), Kostyál Gábor (Siófok) és az Újvári Sándor-Rácz Székely József páros (Győr). A nyolcszemélyes szalámitál legjobban sikerült remekeit a következő szakácsok alkották: Simon Szilveszter (Szeged), Mógor Attila (Budapest), Farsang Ferenc (Balatonkenese). A melegen elképzelt, hidegen tálalt négyszemélyes éttermi dísztálért első dtjakat kapott Kostyál Gábor (Siófok), az Újvári Sándor-Rácz Székely József páros (Győr), valamint Szenyán Árpád (Eger). Erdődy Ferenc 1947 végén 3 év katonáskodás és több mint 3 év orosz hadifogság után hazatérve 70 hold családi földjén okleveles mezőgazdászként boldogulhatott volna Szegeden. Magyarországon azonban egészen más világ készült: Erdődy Ferenc rövidesen azt tekinthette sikernek, hogy „felajánlhatta" földjét az államnak, és feltűnés nélkül elrejtőzhetett egy kis faluban. E történet hőse naplóba foglalta életútját, amellyel Délmagyarország pályázatán második díjat szerzett. Erdődy Ferenc 1944 őszén, a Szegedhez közeli Irmamajorban zászlósként esett orosz fogságba. Huszonhat éves volt, nem sokkal azelőtt szerzett Kolozsvárott mezőgazdasági mérnöki oklevelet. Egy nappal később Szeged is az oroszoké lett, őt pedig Hódmezővásárhelyre, majd Makóra, onnan pedig Aradra gyalogoltatták több száz társával együtt. Enni csak azt kaptak, amit az emberek vittek nekik, az oroszok nem gondoskodtak élelmezésről. Úgy hírlett, munkára mennek, noha Erdődy Ferenc katonatisztként esett fogságba és a hágai egyezmény szerint nem volt kényszermunkára fogható. Aradról vonaton a Kárpát-kanyarban lévő romániai Focsani-ba vitték, egy embertelenül zsúfolt gyűjtőtáborba. Hamarosan kiderült, hogy még ezen is túl lehet tenni: a vonattal, amelyre 3000 foglyot tuszkoltak fel, csak 1200 ember érkezett meg élve. Erdődy Ferenc a Gorkij melletti Talicin nevű fogolytáborba jutott, egy idősebb hadnaggyal együtt, aki - a történelem csúfot űz - az első világháborúban ugyanezen a helyen már volt hadifogoly. A magyar foglyok úgy számították, hogy valószínűleg abban az évben még hazajutnak, hiszen a szovjetek által is aláirt egyezmény rendelkezett erről. Erdődy a számított 1945 helyett 1947 szeptemberében térhetett haza, három év távollét után. Rákosiék azonban hamarabb értek Magyarországra, mint ő. Normális körülmények között 70 holdas családi földjével és mezőgazdasági szakmai tudásával hamarosan boldogult volna, itthon azonban azon kellett igyekeznie, hogy sikerrel „felajánlja" a családi földet az államnak, és feltűnés nélkül eltűnjön a fenyegető kuláklista elől. A kis vagyon egyszerre nagy teher lett. Akinek 25 holdnál több földje volt, azt kuláknak minősítették, és kibírhatatlan adókkal és beszolgáltatás! kötelezettséggel sújtották. Mivel a teljesíthetetlen feltételek gyakran börtönhöz vezettek, szabadulni kellett a földtől. Egyelőre csak azért nem számított kuláknak. mert egy akkori trükkel élve földje nagyobb részét kishaszonbérbe adta, és ő csak a kulákszint alatt lévő 24 holdon dolgozott. Megkönnyebbülésére „sikerült" feltűnés nélkül felajánlania földjét az államnak. Ezután azonban hiába keresett munkát. Az álláshoz életrajz kellett, abban pedig be kellett vallani, hány hold földje volt. Másfél évig próbálkozott. Ekkor a pártközpontban dolgozó ismerőse László András és Terhes Edit, dr. Nagy Péter és Kovács Zsuzsanna Rózsa, Szabó Péter és Farkas Lilla, Mason Alexander James és Berta Zita, Börcsök Antal és Pataki Zsuzsanna, Börcsök Tibor és Kerényi Ágnes Katalin, dr. Perényi László és Varga Katalin, Czutor Ignác és Fülöp-Vadadi Adrienn, Ábrahám Attila Zoltán és Somkun Ágnes Gyöngyi, Bende Zsolt István és Sinka Anikó, Paplógó István és Ótott-Kovács Márta, Kormányos Attila János és Varsányi Ildikó, Kotogány Gábor és Füredi Éva, Balázs Tibor Gyula, és Kiss Mária, Mátyás Attila Pál és Geiger Ágnes, Benedek-Káplár Csaba és Túrák Erika, Dzeba Ante és Gergely Krisztina, Fodor Imre és Pecze Magdolna, Marschall Péter Károly és Tajti Tünde Mónika, Mihók József Pál és Tisza Katalin Erzsébet, Surányi András és dr. Faragó Ágnes Zita, Csányi István és Kerekes Irén Terézia, Ábrahám Gábor és Banzár Andrea, Német Gábor és Miric Jasmina, Bartos András Sándor és dr. Festő-Szabó Judit Margit, Takács Apolló és Szurmai Andrea, Molnár Attila és Vetró Ildikó, Balogh Csaba és Gyóni Erika, Szikora Péter és Kotogány Judit, Török Gábor István és Nádasi Krisztina Veronika, Magyar Balázs és Varga Mónika, Paszternák Zoltán és Balogh Edit Krisztina, dr. Pusztai Gábor Tamás és dr. Borbély Rita Katalin. Született Stankovic Zdravkónak és Markovié Sindzának Dragan, Krizsán Istvánnak és Kmetovics Ilonának Laura, Asztalos Pál Attilának és Paulik Beatrixnak Mendi Vanessza, Kolompár Kálmánnak és Kolompár Melinda Tündének Richárd, Pozsár Istvánnak és Vidéki Beatrixnak Máté, Bodó Jánosnak és Tóth Mária Idának János, Kocsis András Balázsnak és Király Tünde Teréznek Kincső Dominika, Ködmön Mátyásnak és Andó Júlia Ilonának Zoltán, Komjáti Istvánnak és Miskolci Máriának Gergő, Gábor Zsolt Jánosnak és Katona Szilviának Dominika Szilvia, Börcsök József Györgynek és Tamási Ildikónak Andrea, Györgydeák Gábor Attilának és Szabó Edina Borbálának Gábor, Tóth Istvánnak és Kovács Ilonának Dániel, Fehér Gábornak és Tóth Tünde Andreának Gábor Bendegúz, Mészáros Ferenc Mihálynak és Roth Erika Katalinnak Mercédesz Beatrix, Bálint Józsefnek és Urbán Éva Izabellának Leonóra Blanka, Tóth Szabolcsnak és Szabó Krisztinának Bendegúz, Pósa Józsefnek és Szabó Évának Bence. Csizmás Dávidnak és Farkas Máriának Daniella, Csizmadia Gábornak és Gajdács Ágnesnek Gábor, Magony Marcell Mihálynak és Köböl Ivettának Marcell Mihály, Turcsik Dánielnek és Katus Erikának István, Kocsis Attilának és Szórádi Tündének Dániel, Dénes Lászlónak és Szűcs Henriettának Dorka, Csúri Gábornak és Nagy Angélának Milán, Győri Ferenc Józsefnek és Barna Ildikónak Bertalan, Szekeres Zoltánnak és Farkas Orsolya Margitnak Gergő. Vecsernyés Istvánnak és Csima Renátának Klaudia. Szabó Sándor Istvánnak és Babos Juliannának Sándor, Varga Tibor Zoltánnak és Albert Klárának Máté Márk. Szécsi Tamásnak és Konkoly Krisztinának Balázs, Czigléczki Jánosnak és Szentpéteri Szilvia Teréziának Zita Lídia, Csiszár László Viktornak és Tellner Katalin Gabriellának Barnabás, Noé Zoltánnak és Biczók Gabriellának Benedek. Raducan Cristinannak és Jidovin Silvia Manuélának Valéria Elena, Kispál Csabának és Födi Ildikónak Kata. dr. Mohácsi Jánosnak és dr. Bús Erzsébet Máriának Mirtill, Purák Péternek és Kószó Zitának Rajmund, Tóth Péternek és Balogh Juditnak Dénes, Kolonics Attilának és Csóti Irénnek Erdődy Ferenc, a Délmagyarország naplópályázatának második díjasa. (Fotó: Schmidt Andrea) azt tanácsolta, tagadja le a földet, amelytől már megszabadult. Készült tehát számára egy igazolás, miszerint nem volt fasiszta párt tagja, a beszolgáltatásokat pontosan teljesítette, 24 hold földön gazdálkodott, kuláknévsorban nem szerepelt. S ha kérdezik, éppen Puskin: Anya című művét olvassa; ha nem is kommunista, mégiscsak orosz szerző. Ennyi azonban nem volt elég: mennie kellett Szegedről. Attól tartott, hogy ismerik a városban, és előbb-utóbb valaki felemlegeti kulákgyanús múltját. Keresett egy nem túl közeli, és nem is nagyon távoli állami gazdaságot, s az igazolás hatására végzettségének megfelelő állásban rejtőzhetett el egy kis faluban. Tanítónői oklevéllel rendelkező menyasszonya követte az Isten háta mögé; az ő édesapját is kuláknak minősítették. Új állásában Erdődy Ferencnek szinte havonta kellett életrajzot írnia. Az idők változnak, az átnevelő hatású szovjet hadifogsággal záruló háborús részvétel erénynek számított a korszak többi osztályidegen bűne mellett. Öt évig sikerült kihúznia. bár eközben jó pár érkező autóra és párttitkári megszólításra összerezzent. 1953-ban végül azt kezdték kifogásolni életrajzában, hogy zászlós volt a Horthyhadseregben. A járási pártbizottság nyomásának azonban a gazdaság igazgatója, Erdődy Ferenc szakértelmét becsülve, ellenállt; ezért később ő maga kapott pártfegyelmit. A hamis tanúsítvány 1953-ig tartott ki, ekkor - máig sem tudja mi okból - ugyanaz a forráskúti párttitkár leplezte le, aki addig falazott. Mindent be kellett vallani. Sztálin azonban már halott volt, Magyarországon pedig a Nagy Imrekormány némi enyhülést hozott. Erdődy Ferenc maradhatott, amíg 1955-ben isméi vissza nem tért a Rákosikorszak, s egy párthatározat szerint az állami gazdaságokból el kellett távolítani az osztályidegen elemeket. Féléves huzavona után a gazdaságnál már nem tudták tovább védeni Erdődy Ferencet. Ő maga állt fel, hogy ne okozzon több nehézséget munkatársainak. Erdődy Ferenc ezután Kalocsán dolgozott segédmunkásként, majd ahogy enyhült a terror, az ottani állami gazdaságban töltött 5 év után visszatért Szegedre. Itthon a halgazdaságban kapott állást, majd az állami biztosítótól ment nyugdíjba. A Kádár-rendszerben már nem zaklatták múltja miatt, de a pártba soha nem lépett be, és ez a megkülönböztetés végigkísérte életén. Két leányuk született, mindketten a Radnóti Miklós gimnáziumban végeztek kitűnő eredménnyel, és mindketten programozó matematikusi diplomát szereztek. Az idős mezőgazdasági mérnök elvesztett földjéért a rendszerváltozás után 500 ezer forint értékű kárpótlási jegyet kapott. Ennek értékén ismét földet szerzett. Panok Sándor