Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-19 / 116. szám

PÉNTEK, 2000. MÁJ. 19. HELYI TÜKÖR 11 A mobil szöveg-elő Otolért Hódmezővásárhely MMm •>- • WMSlSI GSM 18 Szeged. Fftrttsas e u • Szeged. Rocsevel tét 5 • Szeged, hossxn 1 sgi IG-U Hshfeev HítttmezovasatNety ' . | • i •• ' NI Szentes züzset A u ér. • Ctongtto,Mtt.62 * Puszva-Te* Ktt Makó, Szegedi ik2 Ece-Phütte he Hédmezdvásartiety. s-e tc Ks-váss J .. • K-ni-Fo" KT Szeged JWka I • Moz altatom, ztvc . nt. .ts 2 • Sív. ns.-eír- Szegett Szeged Nagyáruhoz • Wes!-Szeg M 9: Szeged, HűttuS tt IMI fasctt Mooévrlsg B' Csongrád, Ffl 40 • HHeglrj ti Kísértek hnssníh u. 30 A Westei a Magyar Olimpiai Csapat Aranyfokozatú Főtámogatója Mi az a Chatboard? Egy Ericsson csevegő - egy mobil szöveg elő, elektronikus szóváltó, szélsebes SMS-szóró, virtuális betűvető - ahogy tetszik. Kapcsolja rá egy Ericsson mobilra, és nyomban ráérez. Máris mehet a szöveg. Wesfel előfizetéssel. Ericsson mobillal a Chatboard mar bruttó 9 900 Ft-tól , a OOMINO csomagban Ericsson készülékkel , kartyával, mobiljeggyel brulfö 29 900 Ft-tól kapható, amely összegből bruttó 9 000 Ft lebeszélhető. Csak a Westelnél. WESTEL dzlet: Szeged Feketeses u. 2S. tel.: 06-62(421-575,06-30(900-9006 Szeged. Kérész u. 12. tel.: 06-30/900-9033 Díjmentes házhozszállítás 06-30(930-5330,06-3IV930-5361 06-30,-930-5362 A Kossuth-díjas Nagy Gáspár verseivel Májusi Tiszatáj Régi, hűséges szerzője, a nemrégiben Kossuth-díjjal kitüntetett költő, Nagy Gáspár két versével indít a szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj legfrissebb száma, amelyben ezúttal különösen gazdag líra összeállítást talál az olvasó. A Hózárat nyitogattam és az Illa berek, ha jön egy szép illanó álom cfmű Nagy Gáspar-versek után Oravecz Imre Halászóember (Töredékpótlás) című költeményét találjuk a Tiszatáj májusi számában, amelynek líraválogatásában még Lázáry René Sándor: Euffosina igaz tükre és Alexander Renatus, Kiss Anna: írisz lobog, Weszelka Attila: Korinna és Néhány kései csér. Vári Attila: Családi album-versek, valamint Balázs Imre József: A fekete hintó titka és Az óvárosi utcán című verseit olvashatjuk. A prózát Kálnay Adél: A Szörnyszülött és Szathmári István: A szem fekete vonala című novellája, továbbá Grecsó Krisztián: Tisztelt Miniszter Úr! cfmű fiktív levele képviseli. Szabédi László és a mágnes cfmmel Kántor Lajos írt esszét, az örökség rovatban pedig „A történelem, amely lassan formálja a lelkeket nemzedékeken át, adta nekem Debrecen lelkét" cfmmel Veress Géza Vásáry István politikai pályáját elemző könyvéről Vekerdi László fr. A tanulmány rovatban A Mezőség frója cfmmel Wass Albert Csaba cfmű regényét Latrán Ibolya elemzi. Határ Győző: Özön közöny című kötetét Kelemen Zoltán ajánlja. A kritika rovat is Határ Győzővel indft, a Magyar költészet kincsestára sorozatban megjelent verseit és kritikáit Alfoldy Jenő méltatja. Iszlai Zoltán Vetít a képzelet cfmmel Kiss Anna kötetét, a Világokat mutatja be, Bényei Miklós pedig Gyuris György könyvére, Vekerdi László válogatott életmű-bibliográfiájára hívja fel a figyelmet. „A Tisza-parton mit keresek?" interjúsorozatban ezúttal Vörös Gabriella muzeológussal, a szegedi múzeum igazgatójával készült beszélgetés „Móra Ferenc példája meghatározó" címmel. A folyóirat köszönti két új Tiszatáj-dfjasát. Juhász Ferenc költőt és Görömbei András irodalomtörténészt. A diákmellékletben Sánta Gábor válaszolja meg a kérdést: Mikor keletkezett a János vitéz? H. Zs. Algyő a német „Nök Lapjában" Algyői iskolások vizsgálják a Tisza vizét. (Fotó: Miskolczi Róbert) Utánzással (is) tanul a gyerek. Ha szülei vagy nevelői nagy figyelmet szentelnek a természetnek és az élővilágnak mint az emberi mindennapok részét jelentő környezetnek, akkor ezeket a gyerek is fontosnak tartja. E kiindulópont alapján kiemelt szerepet kapott az élményekre alapuló környezeti nevelés az algyői általános iskola pedagógiai programjában. Az algyői iskola természeti adottságai kiválóak: a gyakorlókert végében nyújtózik a Tisza, a hullámtéri élővilág mindennapos élménytjelent. - Azt szeretnénk, hogy a gyerekek minél előbb megismerjék környezetüket, szoros kapcsolatba kerüljenek a természettel. A környezeti nevelés az iskolai oktatás szinte valamennyi területét áthatja, lehetővé teszi a tantárgyak közötti integrációt hangsúlyozta a biológia szakos igazgatónő, Iván Zsuzsanna. A tiszai ciánszennyeződés az algyői gyerekeket lesújtotta. Köztük járt a németországi „Nők Lapja", a Bild der Frau egyik újságírója és fotósa. A német újságírók tapasztalata: a tiszai ciánszennyeződés után a halászcsaládok egzisztenciájukért aggódnak. A riportban az algyői iskolások félelmeiről is szóltak: „...Tibor (14) gyakran járt nagyapjával halászni: - Olyan nyugodt volt ott kinn. A nagyapám mindenre megtanított, megismertette velem a folyót, az állatokat mondja szomorúan. Iskolatársa, a 14 éves Mariann nagyon csalódott: Mindig arra neveltek bennünket, hogy példát kell vennünk a felnőttekről, bíznunk kell bennük. De egy ilyen katasztrófa után elveszítettem a bizalmamat a felnőttek iránt - mondja keserűen..." - A ciánszennyezés és következményei volt a témája az algyői iskola immár hagyományos, a vfz világnapjától a Föld napjáig, azaz egy hónapon át tartó rendezvénysorozatának. A gyerekek előzetes feladatokat kaptak, hogy önálló gyűjtőmunkát végezzenek egy-egy témában, keressenek szakirodalmat, ismeijék meg a helyi természet- és környezetvédelmi problémákat, lássák meg természeti környezetük szépségeit, vonják be családtagjaikat, hogy ezen az úton közvetve ők is részeseivé válhassanak az iskola ismeretterjesztő munkájának mesélte az igazgatónő. A gyerekek rendszeresen vizsgálták a vizet, terepgyakorlatokon vettek részt, diafilmes beszámolókon a globális környezetvédelmi problémákra hívták föl egymás figyelmét, drámajáték segítségével az aktuális természetvédelmi események jelentőségét és értelmét tisztázták. A Föld napi kiállítás is a Tiszáról szólt: az iskola folyosóján ott kanyargott a Tisza - az élő és a halott folyót egyaránt megjelenítették a gyerekek. A rendezvénysorozatot egész napos vetélkedő és fórum zárta. A verseny tétje a tanulmányi kirándulások támogatása, hogy a diákok megismerhessék országunkat. Mivel Algyőn fontosnak tartják, hogy naprakész információk tegyék hitelessé oktatásukat, igénybe veszik az Internetet, az iskolai könyvtár szakkönyveit és az oktató CD-ROM állományát, a videofilmeket, s hamarosan megnyitják zöld könyvtárukat. A környezeti nevelés kiterjed a testi-lelki egészségnevelésre, részévé válik a személyiségfejlesztésnek, és beilleszkedik a mentálhigiénés nevelés feladatrendszerébe is - magyarázott az igazgatónő. Az egészséges életmód nevelési feladataira tanórán és tanórán kfvül is sok időt szánnak. Az egészséges táplálkozás elméletét a gyerekek által elkészített reformkonyhai bemutatókkal illusztrálják. A gyerekvállalkozásban vezetett büfé is törekszik a korszerű követelményeknek megfelelő termékek népszerűsítésére. A testmozgásra testnevelésórákon kfvül többféle kedvcsináló lehetőséget kfnálnak. Kerékpártúrákat szerveznek, népszerűek a tánc és aerobic foglalkozások. Büszkék arra, hogy az iskolát az Ifjúsági és Sportminisztérium bekapcsolta a Nemzeti Atlétikai Programjába. Több éves hagyomány, hogy elsőtől hatodik évfolyamig vadasparki órákon vesznek részt az algyői diákok. Az igazgató szerint a tanftási-tanulási folyamat hatékonyságát növelik a rendhagyó és a szabadban tartott órák, a gyerekhez legközelebb álló játékos foglalkozások. Az ötödik évfolyam számára minden évben erdei iskolát szerveznek, tantervi kereten belül: az" elmúlt években a Csemete bugaci oktatóközpontjában töltöttek el egy hetet, idén a Bakonyban voltak. Folyamatosan tevékenykedő csoportjaik közül az egyik az energiatakarékossággal, a hulladék újrahasznosítással, a savas esővel, a levegőszennyezéssel és ehhez hasonló témákkal foglalkozik, kapcsolódva országos és nemzetközi programokhoz. A másik szakköri csoport a természetbarát nevet viseli, hiszen ők a természet megismerését és védelmét tűzték ki célul. A technika órák keretében a tanulók biokertészkednek, gyógynövényeket is termesztenek, megismerik és alkalmazzák a komposztálást. A gazdálkodási, vállalkozási ismeretek oktatása is része az algyői iskola pedagógiai programjának. Ú. I. Lapunk pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (3.) lovat*. Wiwrtrt az ültetőkben es a OOMINO uzk-lszatwlyzaltwn • A Whzutetz tS4» Westei etótizeld, kányával tw.ziwlh.no ** Csak 0| westet előfizetésiét kétéves szellőztessek Az Összeg kezdő (őszlet amelynek behzelőse utaz. a keiiWek ehnhelő Az a<dktioz 24 havi tozlesztőtőszlel és 24x1175 FI tozgahziidg kedvezmény tartozik A OOMINO csomagban található SIM-k4rtya 4S nap elézhetdsőgel buloső. nw.il a OOMINO SÍM (eltöltése ut4n lovat*. J3S napig élezheti Anyg a készlet un. Normát* 12M. 1777 (a Westtd hatatlanéi zfijmenlesezi hívható). J65 9210 vtwvt.westelhu OOÓQ8 FOTCk kieravill OFOTÉRT Q hegve a csomagokat. Apu pedig egyre kiáltozta, hogy „Nógrádi! Nógrádi!" Ebben a percben a vonat elindult, de nem előre, hanem hátra. Jó ideje gyalogolunk, és akkor elindul hátra! Hát ez borzasztó! S mi is elindultunk hátra. Apu tovább kiáltozta a „Nógrádi" nevet. És az ismerős hangra nem a „Nógrádi" nevezetű bácsi dugta ki a fejét az egyik ablakon, hanem a „Szél Jóska", „Szervusz Pista!" kiáltotta örvendezve. Fölpakoltunk hát abba a kocsiba. De ott hely nem volt, és ezért Apu másik kocsiban nézett helyet. Talált is egy fülkét, ahol az „öreg Balogh bácsi" volt csak, oda átköltöztünk hát. Éva és leginkább az én kérésemre Anyu felbontotta azt áz üveg baracklekvárt, amelyet én kaptam a motorban azért, mert nagyon sírtam, és ezzel akartak megvigasztalni. Pár nap múlva. Most már egész jól érezzük magunkat. A fekvést úgy intéztük, hogy a két ülés közti ürességet bedeszkáztuk. Oda az egyik dunnát szorítottuk be. Az egyik szélső ülésen Éva és Anyu feküdtek szemben egymással, a másik ülésen Balogh bácsi és én szintén szemben egymással és középen Apu feküdt egyedül. A kocsit a mozdony irgalmatlanul fűtötte, hogy majd megpukkadtunk. Ajtót, ablakot ki kellett nyitni. Balogh bácsi reggel azt mondta, hogy már csak egy kis szalicil kellene, mert elállunk, már ki vagyunk dunsztolva! Radúnyi Edit (Folytatjuk.) „Ez a napló egy gyermeké. Egy 11 éves kislány írta, a második világháború utolsó hét hónapjában, mely idó alatt szüleivel és nővérével a harcok elöl Szegedről elmenekülve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati határig, Szombathelyig." 1944. okt. 23. A nagyon közelről hallatszó ágyúszó csak elhatároztatta velünk végleg, hogy megyünk. Újabb szomorúság szakadt reánk. Apu és Anyu kimondták a döntő szót: megyünk. Apu kisütötte, hogy az Üvének van egy motorja, amelyik mindig élelem után szaladgál. S ez a motor, ha ma délelőtt bejönne, talán elvinne bennünket. Aznap délelőtt összecsomagoltunk és lestük a motort Cegléd felől. 11 órakor jött is. Amint elszaladt előttünk, Apu is elindult lóhalálban az állomásra, hogy ezt az ügyet megbeszélje a motor vezetőjével. Jött is haza Apu később, hogy elvisznek bennünket. Majd Apu kiáll a kapuba és leinti a motort. Nekem ez tetszett a legjobban. A motor két órával később, mint kellett volna, megérkezett. Apu leállította. S akkor jött a búcsú, az a rövid, fájó pillanat, mikor egymás nyakába borulva sírtunk, csak sírtunk. De az idő szaladt, a motor sietett. El kellett válni. Beszálltunk, s még egy utolsót intve, elrobogtunk. Az ismerős tájak egymásután futottak el mellettünk. Elérkeztünk Nyársapátra. Apu megkérte a motorvezetőt, hogy lassítson egy kicsit, hátha Imre bácsi van szolgálatban, és akkor leadtuk volna azt a levelet, melyet már előre megírtunk. De a jószívű vezető nemcsak hogy lassított, hanem meg is állt. S így a levél mellett még pár szót is válthattunk. Azután robogtunk tovább. Úgy tudtuk, hogy az Üvé Üllőn van. Már minden csomagunkat lepakoltuk Üllőn, mikor Apu, csak úgy mellékesen megkérdezte az állomáson lévő egyik vasutastól, hogy „ugye, kolléga úr, itt van az Üvé?" A vasutas erre azt felelte, hogy nincs! Apu majd hanyatt esett. Hát hol van? kérdezte ijedten. Pestszentlőrincen, hangzott a válasz. Gyorsan bepakoltunk hát újra, és mivel a motor csak Vecsésig ment, mert az Üvé egy része ott volt, csak a v. p. volt Lőrincen, így nekünk is le kellett szállni. Ott aztán bevártunk egy személyvonatot. A vonat rettenetesen zsúfolt volt. Szegény Apu! A legalsó lépcsőn állt, lábai közt a nagytáskával. (Itt veszett el azt hiszem a báránybőr sapkája!) Pestszentlőrincen azután leszálltunk és elkezdtünk tanakodni. Beszálljunk az előttünk levő Üvé vonatba, vagy pedig itt maradjunk Eszti néniéknél?! Ez is elég nagy kérdés volt. végül is döntöttünk. Apu elfogott egy éppen arra menő katonát, aki segített a kb. 500 méter hosszú vonat végéről az elejére, ahol a személykocsik voltak, vinni a csomagokat. De a katona, számításunktól eltérően otthagyott bennünket. Ettől kezdve két vasutas cipelte li-