Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-19 / 116. szám

PÉNTEK, 2000. MÁJ. 19. HELYI TÜKÖR 11 A mobil szöveg-elő Otolért Hódmezővásárhely MMm •>- • WMSlSI GSM 18 Szeged. Fftrttsas e u • Szeged. Rocsevel tét 5 • Szeged, hossxn 1 sgi IG-U Hshfeev HítttmezovasatNety ' . | • i •• ' NI Szentes züzset A u ér. • Ctongtto,Mtt.62 * Puszva-Te* Ktt Makó, Szegedi ik2 Ece-Phütte he Hédmezdvásartiety. s-e tc Ks-váss J .. • K-ni-Fo" KT Szeged JWka I • Moz altatom, ztvc . nt. .ts 2 • Sív. ns.-eír- Szegett Szeged Nagyáruhoz • Wes!-Szeg M 9: Szeged, HűttuS tt IMI fasctt Mooévrlsg B' Csongrád, Ffl 40 • HHeglrj ti Kísértek hnssníh u. 30 A Westei a Magyar Olimpiai Csapat Aranyfokozatú Főtámogatója Mi az a Chatboard? Egy Ericsson csevegő - egy mobil szöveg elő, elektronikus szóváltó, szélsebes SMS-szóró, virtuális betűvető - ahogy tetszik. Kapcsolja rá egy Ericsson mobilra, és nyomban ráérez. Máris mehet a szöveg. Wesfel előfizetéssel. Ericsson mobillal a Chatboard mar bruttó 9 900 Ft-tól , a OOMINO csomagban Ericsson készülékkel , kartyával, mobiljeggyel brulfö 29 900 Ft-tól kapható, amely összegből bruttó 9 000 Ft lebeszélhető. Csak a Westelnél. WESTEL dzlet: Szeged Feketeses u. 2S. tel.: 06-62(421-575,06-30(900-9006 Szeged. Kérész u. 12. tel.: 06-30/900-9033 Díjmentes házhozszállítás 06-30(930-5330,06-3IV930-5361 06-30,-930-5362 A Kossuth-díjas Nagy Gáspár verseivel Májusi Tiszatáj Régi, hűséges szerző­je, a nemrégiben Kos­suth-díjjal kitüntetett köl­tő, Nagy Gáspár két ver­sével indít a szegedi iro­dalmi folyóirat, a Tisza­táj legfrissebb száma, amelyben ezúttal külö­nösen gazdag líra össze­állítást talál az olvasó. A Hózárat nyitogattam és az Illa berek, ha jön egy szép illanó álom cfmű Nagy Gás­par-versek után Oravecz Im­re Halászóember (Töredék­pótlás) című költeményét ta­láljuk a Tiszatáj májusi szá­mában, amelynek líraváloga­tásában még Lázáry René Sándor: Euffosina igaz tükre és Alexander Renatus, Kiss Anna: írisz lobog, Weszelka Attila: Korinna és Néhány kései csér. Vári Attila: Csalá­di album-versek, valamint Balázs Imre József: A fekete hintó titka és Az óvárosi ut­cán című verseit olvashatjuk. A prózát Kálnay Adél: A Szörnyszülött és Szathmári István: A szem fekete vonala című novellája, továbbá Gre­csó Krisztián: Tisztelt Mi­niszter Úr! cfmű fiktív levele képviseli. Szabédi László és a mágnes cfmmel Kántor La­jos írt esszét, az örökség ro­vatban pedig „A történelem, amely lassan formálja a lel­keket nemzedékeken át, adta nekem Debrecen lelkét" cfm­mel Veress Géza Vásáry Ist­ván politikai pályáját elemző könyvéről Vekerdi László fr. A tanulmány rovatban A Mezőség frója cfmmel Wass Albert Csaba cfmű regényét Latrán Ibolya elemzi. Határ Győző: Özön közöny című kötetét Kelemen Zoltán ajánlja. A kritika rovat is Határ Győzővel indft, a Ma­gyar költészet kincsestára sorozatban megjelent verseit és kritikáit Alfoldy Jenő mél­tatja. Iszlai Zoltán Vetít a képzelet cfmmel Kiss Anna kötetét, a Világokat mutatja be, Bényei Miklós pedig Gyuris György könyvére, Vekerdi László válogatott életmű-bibliográfiájára hívja fel a figyelmet. „A Tisza-parton mit kere­sek?" interjúsorozatban ezút­tal Vörös Gabriella muzeo­lógussal, a szegedi múzeum igazgatójával készült beszél­getés „Móra Ferenc példája meghatározó" címmel. A fo­lyóirat köszönti két új Tisza­táj-dfjasát. Juhász Ferenc költőt és Görömbei András irodalomtörténészt. A diák­mellékletben Sánta Gábor válaszolja meg a kérdést: Mikor keletkezett a János vi­téz? H. Zs. Algyő a német „Nök Lapjában" Algyői iskolások vizsgálják a Tisza vizét. (Fotó: Miskolczi Róbert) Utánzással (is) tanul a gyerek. Ha szülei vagy nevelői nagy figyelmet szentelnek a természet­nek és az élővilágnak mint az emberi minden­napok részét jelentő környezetnek, akkor ezeket a gyerek is fon­tosnak tartja. E kiinduló­pont alapján kiemelt szerepet kapott az élmé­nyekre alapuló környe­zeti nevelés az algyői ál­talános iskola pedagógi­ai programjában. Az algyői iskola termé­szeti adottságai kiválóak: a gyakorlókert végében nyúj­tózik a Tisza, a hullámtéri élővilág mindennapos él­ménytjelent. - Azt szeretnénk, hogy a gyerekek minél előbb megis­merjék környezetüket, szo­ros kapcsolatba kerüljenek a természettel. A környezeti nevelés az iskolai oktatás szinte valamennyi területét áthatja, lehetővé teszi a tan­tárgyak közötti integrációt ­hangsúlyozta a biológia sza­kos igazgatónő, Iván Zsu­zsanna. A tiszai ciánszennyeződés az algyői gyerekeket lesúj­totta. Köztük járt a németor­szági „Nők Lapja", a Bild der Frau egyik újságírója és fotósa. A német újságírók ta­pasztalata: a tiszai cián­szennyeződés után a halász­családok egzisztenciájukért aggódnak. A riportban az al­győi iskolások félelmeiről is szóltak: „...Tibor (14) gyak­ran járt nagyapjával halász­ni: - Olyan nyugodt volt ott kinn. A nagyapám mindenre megtanított, megismertette velem a folyót, az állatokat ­mondja szomorúan. Iskolatársa, a 14 éves Ma­riann nagyon csalódott: ­Mindig arra neveltek ben­nünket, hogy példát kell vennünk a felnőttekről, bíz­nunk kell bennük. De egy ilyen katasztrófa után elve­szítettem a bizalmamat a fel­nőttek iránt - mondja kese­rűen..." - A ciánszennyezés és kö­vetkezményei volt a témája az algyői iskola immár ha­gyományos, a vfz világnap­jától a Föld napjáig, azaz egy hónapon át tartó rendez­vénysorozatának. A gyere­kek előzetes feladatokat kap­tak, hogy önálló gyűjtőmun­kát végezzenek egy-egy té­mában, keressenek szakiro­dalmat, ismeijék meg a helyi természet- és környezetvé­delmi problémákat, lássák meg természeti környezetük szépségeit, vonják be család­tagjaikat, hogy ezen az úton közvetve ők is részeseivé válhassanak az iskola isme­retterjesztő munkájának ­mesélte az igazgatónő. A gyerekek rendszeresen vizs­gálták a vizet, terepgyakor­latokon vettek részt, diafil­mes beszámolókon a globá­lis környezetvédelmi problé­mákra hívták föl egymás fi­gyelmét, drámajáték segítsé­gével az aktuális természet­védelmi események jelentő­ségét és értelmét tisztázták. A Föld napi kiállítás is a Ti­száról szólt: az iskola folyo­sóján ott kanyargott a Tisza - az élő és a halott folyót egyaránt megjelenítették a gyerekek. A rendezvényso­rozatot egész napos vetélke­dő és fórum zárta. A verseny tétje a tanulmányi kirándulá­sok támogatása, hogy a diá­kok megismerhessék orszá­gunkat. Mivel Algyőn fontosnak tartják, hogy naprakész in­formációk tegyék hitelessé oktatásukat, igénybe veszik az Internetet, az iskolai könyvtár szakkönyveit és az oktató CD-ROM állomá­nyát, a videofilmeket, s ha­marosan megnyitják zöld könyvtárukat. A környezeti nevelés ki­terjed a testi-lelki egészség­nevelésre, részévé válik a személyiségfejlesztésnek, és beilleszkedik a mentálhigié­nés nevelés feladatrendsze­rébe is - magyarázott az igazgatónő. Az egészséges életmód nevelési feladataira tanórán és tanórán kfvül is sok időt szánnak. Az egészséges táp­lálkozás elméletét a gyere­kek által elkészített reform­konyhai bemutatókkal il­lusztrálják. A gyerekvállal­kozásban vezetett büfé is tö­rekszik a korszerű követel­ményeknek megfelelő ter­mékek népszerűsítésére. A testmozgásra testnevelésórá­kon kfvül többféle kedvcsi­náló lehetőséget kfnálnak. Kerékpártúrákat szerveznek, népszerűek a tánc és aerobic foglalkozások. Büszkék arra, hogy az iskolát az Ifjúsági és Sportminisztérium bekap­csolta a Nemzeti Atlétikai Programjába. Több éves hagyomány, hogy elsőtől hatodik évfo­lyamig vadasparki órákon vesznek részt az algyői diá­kok. Az igazgató szerint a tanftási-tanulási folyamat hatékonyságát növelik a rendhagyó és a szabadban tartott órák, a gyerekhez leg­közelebb álló játékos foglal­kozások. Az ötödik évfo­lyam számára minden évben erdei iskolát szerveznek, tantervi kereten belül: az" el­múlt években a Csemete bu­gaci oktatóközpontjában töl­töttek el egy hetet, idén a Bakonyban voltak. Folyama­tosan tevékenykedő csoport­jaik közül az egyik az ener­giatakarékossággal, a hulla­dék újrahasznosítással, a sa­vas esővel, a levegőszennye­zéssel és ehhez hasonló té­mákkal foglalkozik, kapcso­lódva országos és nemzetkö­zi programokhoz. A másik szakköri csoport a termé­szetbarát nevet viseli, hiszen ők a természet megismerését és védelmét tűzték ki célul. A technika órák keretében a tanulók biokertészkednek, gyógynövényeket is ter­mesztenek, megismerik és alkalmazzák a komposztá­lást. A gazdálkodási, vállalko­zási ismeretek oktatása is ré­sze az algyői iskola pedagó­giai programjának. Ú. I. Lapunk pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (3.) lovat*. Wiwrtrt az ültetőkben es a OOMINO uzk-lszatwlyzaltwn • A Whzutetz tS4» Westei etótizeld, kányával tw.ziwlh.no ** Csak 0| westet előfizetésiét kétéves szellőztessek Az Összeg kezdő (őszlet amelynek behzelőse utaz. a keiiWek ehnhelő Az a<dktioz 24 havi tozlesztőtőszlel és 24x1175 FI tozgahziidg kedvezmény tartozik A OOMINO csomagban található SIM-k4rtya 4S nap elézhetdsőgel buloső. nw.il a OOMINO SÍM (eltöltése ut4n lovat*. J3S napig élezheti Anyg a készlet un. Normát* 12M. 1777 (a Westtd hatatlanéi zfijmenlesezi hívható). J65 9210 vtwvt.westelhu OOÓQ8 FOTCk kieravill OFOTÉRT Q hegve a csomagokat. Apu pedig egyre kiáltozta, hogy „Nógrádi! Nógrádi!" Ebben a percben a vonat elindult, de nem előre, hanem hátra. Jó ideje gyalogolunk, és ak­kor elindul hátra! Hát ez borzasztó! S mi is elindul­tunk hátra. Apu tovább kiál­tozta a „Nógrádi" nevet. És az ismerős hangra nem a „Nógrádi" nevezetű bácsi dugta ki a fejét az egyik ab­lakon, hanem a „Szél Jós­ka", „Szervusz Pista!" kiál­totta örvendezve. Fölpakol­tunk hát abba a kocsiba. De ott hely nem volt, és ezért Apu másik kocsiban nézett helyet. Talált is egy fülkét, ahol az „öreg Balogh bácsi" volt csak, oda átköltöztünk hát. Éva és leginkább az én kérésemre Anyu felbontotta azt áz üveg baracklekvárt, amelyet én kaptam a motor­ban azért, mert nagyon sír­tam, és ezzel akartak megvi­gasztalni. Pár nap múlva. Most már egész jól érezzük ma­gunkat. A fekvést úgy intéz­tük, hogy a két ülés közti ürességet bedeszkáztuk. Oda az egyik dunnát szorítottuk be. Az egyik szélső ülésen Éva és Anyu feküdtek szem­ben egymással, a másik ülé­sen Balogh bácsi és én szin­tén szemben egymással és középen Apu feküdt egye­dül. A kocsit a mozdony ir­galmatlanul fűtötte, hogy majd megpukkadtunk. Ajtót, ablakot ki kellett nyitni. Ba­logh bácsi reggel azt mondta, hogy már csak egy kis szali­cil kellene, mert elállunk, már ki vagyunk dunsztolva! Radúnyi Edit (Folytatjuk.) „Ez a napló egy gyer­meké. Egy 11 éves kis­lány írta, a második vi­lágháború utolsó hét hó­napjában, mely idó alatt szüleivel és nővérével a harcok elöl Szegedről el­menekülve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati hatá­rig, Szombathelyig." 1944. okt. 23. A nagyon közelről hallatszó ágyúszó csak elhatároztatta velünk végleg, hogy megyünk. Újabb szomorúság szakadt reánk. Apu és Anyu kimond­ták a döntő szót: megyünk. Apu kisütötte, hogy az Üvé­nek van egy motorja, ame­lyik mindig élelem után sza­ladgál. S ez a motor, ha ma délelőtt bejönne, talán elvin­ne bennünket. Aznap dél­előtt összecsomagoltunk és lestük a motort Cegléd felől. 11 órakor jött is. Amint el­szaladt előttünk, Apu is elin­dult lóhalálban az állomásra, hogy ezt az ügyet megbe­szélje a motor vezetőjével. Jött is haza Apu később, hogy elvisznek bennünket. Majd Apu kiáll a kapuba és leinti a motort. Nekem ez tetszett a legjobban. A motor két órával később, mint kel­lett volna, megérkezett. Apu leállította. S akkor jött a bú­csú, az a rövid, fájó pillanat, mikor egymás nyakába bo­rulva sírtunk, csak sírtunk. De az idő szaladt, a motor sietett. El kellett válni. Be­szálltunk, s még egy utolsót intve, elrobogtunk. Az isme­rős tájak egymásután futot­tak el mellettünk. Elérkez­tünk Nyársapátra. Apu meg­kérte a motorvezetőt, hogy lassítson egy kicsit, hátha Imre bácsi van szolgálatban, és akkor leadtuk volna azt a levelet, melyet már előre megírtunk. De a jószívű ve­zető nemcsak hogy lassított, hanem meg is állt. S így a levél mellett még pár szót is válthattunk. Azután robog­tunk tovább. Úgy tudtuk, hogy az Üvé Üllőn van. Már minden csomagunkat lepa­koltuk Üllőn, mikor Apu, csak úgy mellékesen meg­kérdezte az állomáson lévő egyik vasutastól, hogy „ugye, kolléga úr, itt van az Üvé?" A vasutas erre azt fe­lelte, hogy nincs! Apu majd hanyatt esett. Hát hol van? kérdezte ijedten. Pestszent­lőrincen, hangzott a válasz. Gyorsan bepakoltunk hát új­ra, és mivel a motor csak Vecsésig ment, mert az Üvé egy része ott volt, csak a v. p. volt Lőrincen, így nekünk is le kellett szállni. Ott aztán bevártunk egy személyvona­tot. A vonat rettenetesen zsúfolt volt. Szegény Apu! A legalsó lépcsőn állt, lábai közt a nagytáskával. (Itt ve­szett el azt hiszem a bárány­bőr sapkája!) Pestszentlőrin­cen azután leszálltunk és el­kezdtünk tanakodni. Beszáll­junk az előttünk levő Üvé vonatba, vagy pedig itt ma­radjunk Eszti néniéknél?! Ez is elég nagy kérdés volt. vé­gül is döntöttünk. Apu elfo­gott egy éppen arra menő katonát, aki segített a kb. 500 méter hosszú vonat vé­géről az elejére, ahol a sze­mélykocsik voltak, vinni a csomagokat. De a katona, számításunktól eltérően ott­hagyott bennünket. Ettől kezdve két vasutas cipelte li-

Next

/
Oldalképek
Tartalom