Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-18 / 115. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁJ. 18. A TORONY ALATT 7 Közvetlen választás az egyetemen Eördögh István könyve Erdély román megszállásáról Trianon - Rómából nézve Eördögh István történész: Erdély megszállása tudatos román katonai expanzió következménye volt. (Fotó: Nagy László) Még az idén új intézményi tanácstagokat választanak a Szegedi Tudományegyetemen a nemrég elfogadott választási szabályzat szerint. A szavazást a közvetlen demokrácia elvei szerint tartják A Szegedi Tudományegyetem tanácsának legutóbbi ülésén elfogadták a testület megválasztásának elveiről szóló szabályzatot. Ennek alapján június 20-áig új választásokat tartanak. - A felsőoktatási intézményeket jogszabály kötelezi arra, hogy ez év végig megújítsák legfőbb döntéshozó testületüket - indokolta a választás szükségességét dr. Szabó Imre, az SZTE főtitkára. Az integráció előtti fontos döntések meghozatalára, így az egységes egyetem rektorának megválasztására tavaly ősszel ideiglenes intézményi tanács alakult a kari tanácsokban tartott közvetett választás eredményeként. Jelenleg is az akkor megválasztott tagok alkotják a tanácsot, amelynek ideiglenes jellege azonban január elsejével megszűnt. Az egyetemi tanács tagjait a jövőben közvetlenül választják, miután a közvetett Munkatársunktól A kisebbségek a harmadik évezred küszöbén címmel szerveztek nemrég kétnapos rendezvényt az Európai Joghallgatók Szövetségének szegedi tagjai. Az egyik előadót, dr. Lakatos Bélát, a Humán Szolgáltató Központ Pedagógiai Intézetének etnikai szervezőjét a magyarországi romák integrációjáról kérdeztük. - Előadásában említette, hogy a médiában mostanában használt „roma" kifejezésnek nincs különösebb értelme. Melyik megnevezést használhatom: cigány, vagy roma? - Mindenki használja azt a megnevezést, amelyiket akarja. Nem hiszem, hogy a cigány elnevezésnek pejoratív, vagy negatív értelme lenne. - Hogy ítéli meg a cigányság helyzetét napjainkban? - A rendszerváltozás nagy vesztesei a romák. Ezt próbálja ellensúlyozni a Szociális és Családügyi, valamint az Oktatási Minisztérium: Phare-keretből igényeltek európai uniós támogatást a cigányság helyzetének javítására. A két és fél milliárd forint viszont nagyon kevés ahhoz képest, hogy a cigányság nyolcvan százaléka - ami több százezer demokrácia módszerével szemben az előbbi eljárás hívei voltak többségben a szabályzatról határozó tanácsülésen. A közvetett választást az általános orvostudományi kar szorgalmazta, mivel a tanácsba egy képviselőt küldő több ezer klinikai dolgozó körében bonyolult lenne a közvetlen választás megszervezése. A tanácstagok többsége viszont úgy gondolta, még ha több időt és adminisztrációt is igényel a közvetlen választás, ez biztosítja a legteljesebb demokráciát. A tanács 39 tagjából karonként választanak meg egy-egy, összesen tíz képviselőt. Az eddigiektől eltérően egy képviselővel együtt három póttagot is választanak, hogy az üléseken mindenképpen képviselni tudja valaki a kart. A közalkalmazotti tanács két nem oktató dolgozót delegál, a hallgatói önkormányzat 13 képviselőt küld, további tíz személy pedig hivatalból tagja az egyetemi tanácsnak. A testület oktatói és dolgozói képviselőit három évre delegálják, a hallgatók küldötteinek mandátuma egy évre szól, s ez utóbbiakat a HÖK külön szabályzata alapján választják. H. S*. embert jelent - a létminimum alatt él. - Ilyen körülmények között hogyan valósítható meg a cigány kisebbség integrációja a többségi társadalomba? - Úgy gondolom, ilyen körülmények között nem lehet beilleszkedni. Vannak olyan területei az országnak, a határ mentén, Dél-Dunántúlon, Kelet-Magyarországon, ahol a cigány lakosság aránya eléri a 15-20 százalékot, az elsőosztályos gyerekek 60-70 százaléka cigány. Vagyis nem is lehet minden esetben cigány kisebbségről beszélni. - Mi lehet a megoldás? - A cigány családok hetven százaléka a gyerekekből, a szociális támogatásokból, illetve a munkanélküli segélyből tartja fent magát. Ezért a támogatási rendszert úgy kellene átalakítani, hogy elindítsa a cigányság önfejlesztését. Hollandiában ötven év alatt megvalósították a periférián élő emberek - köztük a cigányok - integrációját, úgy hogy napjainkban már nincs különbség a két társadalmi réteg között. Közösségüket, identitásukat természetesen megtartották, életkörülményeik azonban jelentősen javultak. Ennek érdekében természetesen nemcsak a többségnek van tennivalója, hanem a cigányságnak is. E ö r dögh István történészprof e s s z o r (Szegedi Tudományegyetem) 1992-ben a római La Sapienza egyetemen olaszul jelentetett meg történeti monográfiát az 1919-es erdélyi román megszállásról. Könyvének magyar változatát 1994-ben a Zrínyi kiadó vállalta, majd a beköszöntő Horn-korszakban „a magyar-román alapszerződésre való tekintettel" visszamondta. Az egykori vatikáni főlevéltáros szentszéki tisztként a legzártabb római és vatikáni levéltárakban kutatva talált rá a könyve alapjául szolgáló dokumentumokra. A monográfia most a szegedi Lazi kiadó jóvoltából jelent meg. - Professzor úr, melyek azok a nehezen hozzáférhető olasz és vatikáni források, amelyekből könyvét írta? - Ezek a források inkább a rendszerváltozás előtti magyar történészek számára voltak titkosak. Könyvem elhatározása ugyanis 1988ban, a háromkötetes „Erdély története" római bemutatóján született, miután nyilvánosan megbíráltam a történész-szerkesztőket, amiért egyetlen vatikáni forrást sem használtak fel, noha ezek történetileg a legelfogulatlanabbak közé tartoznak. Könyvem a három forrás, a „de Propaganda Fide", a vatikáni külügyminisztérium valamint az olasz hadügyminisztérium levéltári dokumentumai alapján állt össze. Az első, a „de Propaganda Fide", a hitterjesztés kongregációja, 1622-ben alakult a katolikus reform - vagy ellenreform - érdekében. A dikasztérium hatalmas levéltára azért érdekes, mert az újkorban ez a terület is, mint missziós övezet a kongregáció hatáskörébe került. A Vatikán rendkívüli ügyekkel foglalkozó kongregációjának levéltárában, akkoriban mint levéltáros, szintén számos addig feldolgozatlan dokumentumra leltem. A hadügyminisztérium pedig úgy került a képbe, hogy a pártállam idején a magyar történészek oda nem juthattak be, így rám várt a feladat. Ott találtam meg az első világháború után Magyarországon működött Antant misszióknak a párizsi békebizottságokhoz, illetve saját kormányaikhoz szóló jelentéseit. Erdély román megszállásáról is vaskos iratcsomók szólnak. A békediktátum - Mit tesznek hozzá ezek a dokumentumok az eddig ismert forrásokhoz? - A szentszéki diplomaták és az említett katonai vezetők jelentéseikben a kívülálló szemével adtak tájékoztatást az eseményekről. Beszámoltak például arról, hogy a románok miként vonultak előre a párizsi békekonferencia sorozatos tiltásai ellenére, s hogyan lépték át önkényesen a kijelölt demarkációs határokat, egészen 1919. augusztus 5-ig, Budapest elfoglalásáig. E források alapján világos, hogy Erdély megszállása tudatos román katonai expanzió következménye volt, és nem valamilyen spontán módon végbement csatlakozás, az ott élő nemzetek önrendelkezési joga alapján. - Hogyan értékelik e források a trianoni döntés tartalmát? - Amikor Rómában megtaláltam a trianoni aktákat, látszott, hogy azokhoz 1920 óta hozzá sem nyúltak. A dosszién az állt, hogy ezek a párizsi konferencia békefeltételei, a lap aljára pedig a hivatal feljegyezte: „amelyeken semmi változás nem tör* tént". 1920-ban tehát tisztában voltak azzal, hogy a békekötés diktátum volt. Á győztes nagyhatalmak nem tárgyaltak Magyarországgal, hanem egyszerűen megbüntették, mint a monarchia csatlósát. Kit védtek a bolsevikok? - Kommentálják-e a vatikánijelentések a Kun Béla-féle hatalomátvételt? - E tekintetben azok a megjegyzések és instrukciók érdekesek, amelyeket a Tanácsköztársaság idején a vatikáni államtitkárság, a bécsi, valamint az 1920-ban megalakuló magyar nunciatúra tett. Ezek azt igazolják, hogy Magyarország feldarabolásáért és Erdély elszakításáért az 1919-es magyar bolsevizmus is nagy mértékben felelős volt. Az olasz katonai megfigyelők és diplomaták is azt állapítják meg, hogy Románia Erdéllyel kárpótoltatta magát a feladatért, amit hallgatólagosan kapott. A Nyugatnak érdeke volt, hogy a magyarországi bolsevizmust vérbe fojtsák, mivel így megszüntethették az orosz és a német bolsevizmus közötti közvetlen kapcsolatot, vagyis a nemzetközi kommunizmuseurópai megvalósulását. A környező nemzetállamok annak árán intézték el a magyar bolsevikokat, amit aztán a magyar területből megkaptak. - A magyar történetírás egy irányzata úgy véli, a Tanácsköztársaság serege hazafiként vette fel a harcot a románokkal... - A kommunista érzelmű történészek Magyarországon nem fogadták el, hogy a bolsevizmus felelős volt az ország feldarabolásáért. Úgy állítják be, hogy ebben az időszakban a magyar vörös katonák voltak azok, akik védték az országot, és akik ellenálltak a környező országok terjeszkedési törekvéseinek. Ez azonban csak a látszat: a bolsevik hatalom nem Magyarországot, hanem önmagát védte. Egy neves baloldali olasz történész is megjegyzi egy tanulmányában, hogy 1919-ben Kun Béla azzal a reménnyel támadott Eszak-Kelet felé, hogy a szovjet hadsereggel találkozzék. Más kérdés, hogy a magyar kommunistákat egy hirtelen fordulattal Moszkvában'nacionalistának bélyegezték: a magyar történészek egy része ennek nyomán tekintette hazafinak Kun Bélát és társait. A Tanácsköztársaság kormányának tagjait azonban Moszkvában nem a magyar nacionalizmus, hanem az internacionalista hűség szellemében képezték ki. Világos, hogy amikor Moszkvából átküldték őket, hogy szervezzenek bolsevik forradalmat, nem a magyar határok megvédésének feladatát kapták. Kielégíthetetlen étvágy - A román változat szerint Erdély a közóhaj alapján csatlakozott Romániához, és ez a kívánság a gyulafehérvári nemzetgyűlésen fogalmazódott meg. - Az olasz forrásokból ezzel szemben az derül ki, hogy a nevezetes gyulafehérvári „spontán" nemzetgyűlést, ahol „kikiáltották" Erdély egyesülését Romániával, a moldvai Iasiból irányították, és a román katonaság védelme alatt szervezték meg. Ez tehát nem az akkori magyarországi román kisebbség állásfoglalása volt, hanem egy nagy-romániai szándéknyilatkozat, amelyet katonai fedezettel hirdettek ki. Minderről független olasz források szólnak. Ez a gyulafehérvári színjáték is a román expanziós politikát igazolja. - Értékelik-e ezek a források azt, hogy a benyomuló román katonaság mit tett Magyarországon? - Beszámolnak arról, hogy a románok fosztogatják az országot, elrabolják a vasúti felszereléseket és mindent, ami mozdítható, továbbá kegyetlenül bánnak a polgári lakosokkal. Ezeket nem egy „irredenta" magyar történész állítja, hanem megdöbbent olasz tábornokok mondják, akik egy évvel azelőtt még keményen harcoltak a monarchia ellen. A románok erdélyi és magyarországi expanziója tehát erőszakos katonai cselekmény volt, amihez a Nyugat azért is asszisztált, mert félt a bolsevizmus terjedésétől. Ugyanezek az olasz források „Románia és a benesi Csehszlovákia kielégíthetetlen étvágyáról" beszélnek Magyarország rovására. Ezek történeti tények: Románia és Szlovákia e cselekményeket csak úgy tudja jóvátenni, ha a tiroli autonómiához hasonló önrendelkezést nyújt az erdélyi és a szlovákiai magyarok számára. Amíg ez az emberjogi gesztus meg nem történik, nézetem szerint a fenti országoknak, Jugoszláviát is ideértve, nincs keresnivalójuk az új Európában. Panek Sándor Agrárcentrumot avatnak Munkatársunktól A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara, valamint Élelmiszeripari Főiskolai Kara létrehozza az intézmény Dél-alföldi Agrártudományi Centrumát, amelynek avatását május 19-én, pénteken délelőtt fél tizenegykor tartják a hódmezővásárhelyi főiskolai kar tanácstermében. A rendezvényen a centrum agráriumban betöltött szerepéről dr. Mucsi Imre, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára beszél, majd bemutatkoznak a centrumot alapító karok. Tolmácsképzés a bölcsészkaron Munkatársunktól A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara kétéves szakfordító- és tolmácsképző tanfolyamot indít a 2000/200l-es tanévben német, francia és orosz nyelvből. A képzés keretén belül lehetőség nyílik a nemzetközi politikai, jogi, kereskedelmi, pénzügyi területekhez tartozó háttérismeretek és szakterminológia elsajátítására, valamint magas szintű fordítási és tolmácsolási készségek megszerzésére a választott nyelven. A tanulmányok sikeres befejezése eredményeként a tanfolyam résztvevői szakfordító és tolmács bizonyítványt kapnak. A tanfolyamra diplomások és a 2000/200l-es tanévben negyed- vagy ötödéves hallgatók egyaránt jelentkezhetnek, amennyiben a választott nyelvet felsőfokon ismerik. A képzés tanszékek közötti program keretében folyik dr. Németh Jenő programigazgató vezetésével. Tekintettel arra, hogy a tanfolyamokra kötött munkaidőben dolgozók jelentkezését is várják, a kötelező 13-14 gyakorlati órát a tervek szerint a hét második felében tartják. A szakfordító- és tolmácsképzésre május 26-áig lehet jelentkezni az SZTE BTK dékáni hivatalában (Egyetem u. 2.) beszerezhető nyomtatványok kitöltésével. Nyílt nap Munkatársunktól Az ország legnagyobb egyetemi előkészítő szervezete, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épületében működő DFT-Budapest térítésmentes központi felvételi nyílt napot rendez május 27-én. A szervezet meghívott vendégelőadóival, felvételi javítótanárokkal kísérletet tesz a felvételi vizsgákon előforduló legesélyesebb kérdések felvázolására. A nyílt nap szervezői szerint a középiskolások részvétele azért fontos, mert a túljelentkezések miatt csak azok a diákok pályázhatnak biztosan a főiskolai és egyetemi helyekre, akik már idejében megkezdik a módszeres felkészülést a felvételire. A nyílt napra elsősorban azokat váiják, akik jogi karokra, államigazgatási vagy rendőrtiszti képzésre, illetve politológia szakra jelentkeznek, vagy magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából tesznek felvételi vizsgát. A felvételi feladattípusokra való felkészítés mellett az érdeklődőket a jelentkezés módjáról, a felvételi követelményekről is tájékoztatják. További információt a 06-30-2319-713-as telefonszámon adnak. Lakatos Béla: Ha a cigány tanulók aránya egy százalék lenne a felsőoktatásban, az is kevés lenne. [Fotó: Miskolczi Róbert) A cigányság esélyeiről