Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-15 / 112. szám

8 SORSOK HÉTFŐ, 2000. MÁJ. 15. A Délmagyarország pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (1.) 1944. okt. 8. délután. Ez a szomorú emlékű va­sárnap délután emlékeze­tes lesz egész életemben. Ágyúdörgés közepette ro­hant haza Apu az állomás­ról avval, hogy azonnal csomagoljunk, addig, amíg van idő. Anyu sírva csomagolt, és én pedig el­szaladtam Bába bácsiért, hogy majd vigye ki az ál­lomásra a csomagjainkat. Még délután elindultunk. Az állomásra érve azt a vonatot vártuk, amely állí­tólag a szegedi vasutaso­kat vitte. Várakozás köz­ben találkoztunk egy is­merősíinkkel, aki le akart beszélni bennünket a me­nekülésről. Beszélgetés közben egyszer csak erős dübörgést és robbanásokat hallottunk, elég közelről. Nagyon megijedtünk és odakiáltottunk Bába bácsi­nak. hogy hozza csak haza a csomagjainkat. Mi pedig egy kerítés felé rohantunk. De kapu nem volt rajta. Kidöntöttük hát az egyik végét és keresztülugorva rajta, egy ház fala mellett rohantunk tovább. Azután egy szőlőbe értünk és a fák alatt szaladtunk. Egy­szer csak gépzúgást hallot­tunk. Hasra vágtuk ma­gunkat, még az arcunkat is letettük a földre. Mozdu­latlanok voltunk, mint a halottak. A gép elhúzott: a fejünk felett és mi futottunk to­vább. Idegen szőlőkön ke­resztül, drótokon átbujkál­va végre kijutottunk a jól „Ez a napló egy gyer­meké. Egy 11 éves kis­lány írta, a második világ­háború utolsó hét hónap­jában, mely idő alatt szü­leivel és nővérével a har­cok elől Szegedről elme­nekülve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati határig. Szombat­helyig. Még nem töltöt­tem be 11. évemet, ami­kor elkezdtem írni. Ma­gamnak írtam, talán a fe­szültségek levezetésére, talán értelmes elfoglaltsá­got keresve a sok viszon­tagság, szörnyűségek kö­zepette. Még csak négy Radányi Edit 12 éves korában, a naplóírás időszakában elemit végeztem addig, így elmélyült, egyéni élet­bölcseletet nem tartalmaz­hat, talán még szabatos, árnyalt fogalmazást sem. Azonban személyesen át­élt, sorsfordító kortörténe­ti eseményeket nyomon követ, gyermeki szemmel látva, amennyit egy gyer­mek meg tudott érteni, fel tudott dolgozni a körülöt­te zajló, sokszor drámai eseményekből. Sok szo­rongást, félelmet tükröz ez a napló, és még vala­mit: feltétlen bizalmat szüleim iránt, és töretlen hitet Istenben." ismert útra. Ekkor már nem voltak robbanások és mi megtörölhettük kissé nyugodtabban homokos, verejtékes arcunkat. Mire hazaértünk, megjött Bába bácsi is a csomagokkal, melyet talicskára kötözve hozott. Ekkorra már beal­konyodott. 1944. okt. 8. este. Bár az úton az az elhatározás érlelődött meg bennünk, hogy itthon maradunk, mégsem voltunk nyugod­tak és kiküldtük Bába bá­csit az állomásra, hogy nézzen szét, hátha jön még valamilyen vonat. Mi pe­dig kimentünk a mellet­tünk lévő iskola elé, ahol a szegedi hadtest egy része pakolt be egy teherautóba. A tanító néni és férje is velük mentek. Mi is kér­tük a „főtisztviselő", illet­ve százados urat, hogy ve­gyen föl bennünket is az autóra. No, kérhettük azt ugyan! Dehogy vitt volna el bennünket. Ők ugyanis Kaposvárra mentek. A ta­nítóék onnan Pápára men­tek volna, ott várták őket a rokonoknál a gyermekeik. Mi azután bementünk a la­kásba és megvacsoráz­tunk. (Nem volt ugyan hozzá kedvünk.) Én pedig, úgy ahogy voltam, kabá­tostól lefeküdtem és mind­járt el is aludtam. Arra éb­redtem fel, hogy Anyu kelteget. Bába bácsi jött vissza az állomásról és azt mondta, hogy egy vonat kb. fél óra múlva jön. Az, amelyik máskor éjfélkor indul Szegedről. Ez lehe­tett fél nyolc körül. Elin­dultunk hát ismét. Sötét volt és a sötét ég­re hosszú, apró csillagok­ból álló, világító valamit engedtek fel valahonnan. Hátborzongató látvány volt. Egyik szomszédunk egész famíliája akkor in­dult sétálni. Hogy volt hozzá kedvük! Lassan ha­ladtunk, titokzatos jövő állt előttünk. Bába bácsi ismét tolta, szó nélkül, a nehéz csomagokat. Sze­gény! Talán úgy érezte, hogy nem lát többé ben­nünket. Kiértünk az állo­másra. Ott több vagon állt, ezek közül három volt, amelyik azután a személy­vonathoz lett kapcsolva. Tehát vártuk a vonatot. Nagy kivilágítás volt közben az állomáson, ugyanis a három vagonba akkor pakoltak be. A főnök is pakolt, mindenét vitte. A bútortól kezdve az állatokig és a legutolsó szögig, mindent. Mi attól féltünk, hogy nem férünk fel a személyvonatra és ezért megkértük a főnö­köt, hogy engedjen fel a kocsijába bennünket. De a főnök azt mondta, hogy nála nincs hely, talán a többi kocsiban lesz. Mi­előtt azonban elindultunk volna, hogy megnézzük, ellenséges gépek jöttek. Kiabáltak sokan, hogy oltsák el a lámpákat, de nem is figyeltek rá. Nem törődtek vele. Nagyon fél­tünk. Mikor elmentek a gépek, megnéztük a má­sik vagont. Ott kaptunk is helyet. Két szalmazsák volt a sarokban, azt ren­delkezésünkre bocsátot­ták. Arra lefeküdtünk. Mielőtt azonban beszáll­tunk volna, Szeged felett rózsaszínbe borult az ég. Lehet, hogy rakéták, le­het, hogy Sztálin-gyer­tyák voltak, nem tudom biztosan. Közben bejött a vonat és minket odakapcsoltak hozzá. Azután lassan elin­dult a vagonunk. Hátunk mögött egy mozdony volt, amely, ha mi megálltunk, úgy nekünk szaladt, hogy no! Egy ízben egy petró­leumos kanna eldőlt és a petróleum Apu kabátjára ömlött. Máskor meg egy üvegtál esett le, tele szil­vabefőttel. Természetesen összetört. Radányi Idit (Folytatjuk.) Belülről izgulni Ha az ember külföldre megy, és nem ismeri az ország nyelvét, akkor elővesz egy nevet a kommunikációs tarsoly­ból, mond egy focistanevet, vagy egy zenekarét, festőét, vagy valami ilyesmit, és már készen is van a közös tudás, megállapíthatják, hogy mindketten tudnak ugyanarról, tel­jes az összhang, lehet tovább menni. És érdekes módon így működik ez hazai pályán is, már­mint itthon. A múltkorában egy dunántúli emberrel akadtam össze a Dunántúlon, és a közös tudás reményében így kezdte: - Á, Szeged, Tisza, mi van a Tiszával, kiöntött már? Le­het már izgulni a lakásért? Én meg csak néztem, mint aki most szállt ki a pofozó­gépből. Hogy mi van? Lehet-e már izgulni? Először arra gondoltam, hogy ha kihajítja az ember az ablakon a budi kulcsát, akkor lehet izgulni De aztán mégse mondtam semmit, csak azt, hogy biztosan van válasz a kér­désére, és a híradásokból majd kiderül, időben mindenről értesül Mert nyüvánvaló lett, hogy a híradások tartalmát így éli meg az az ember, akinek az ügyben nincs vesztenivalója. A htrek úgy jönnek neki, mint egy filmsorozat részei, amely­ben a rossz elnyeri büntetését, a Tiszának pedig érzése (hozzáállása) szerint ki kéne öntenie, el kéne árasztania a várost, az lenne a teljes mü, az én arcomon pedig látni sze­retné a sorozatban részvevő fél rémületét, csüggedtségét vagy épp reménykedését. S ha a tragédia mégis elmarad majd, mert valószínűleg elmarad, akkor úgy gondolja, hogy ezt a sorozatot nem nézi többé (ha jövőre megint kiárad), mert nem lehet izgulni, mert úgyis elmarad a tragédia. És az nonszensz; áldozat nélkül a történet nem történet. És egy darabig még szorongattam a kezemben a budi kulcsát. Hátha kiárad valami, és a saját lúdbőrző bőrén nyeri értelmét, hogy mit jelent az, belülről izgulni. Podmanicsky Szilárd Helyesírási verseny Munkatársunktól A minap rendezték meg az általános iskola második osztályosainak városi helye­sírási versenyét. Eredmé­nyek: 1. Pásztor Pálma (Fő Fasori Általános Iskola, fel­készítő tanár: Csontos Györgyné), 2. és 3. Gergi Péter, illetve Szabó Dániel (mindkettő Rókus II. Sz. Ált. Isk., ft.: Kovácsné Bozó Jo­lán), 4. Nagy Anita (Alsóvá­rosi Ált. Isk., ft.: Horváthné Király Ibolya), 5. Bibok Ág­nes (Ságvári E. Gyak. Ált. Isk., ft.: Kazi Zsuzsa), 6. Tóth Bernadett (Rókus I. Sz. Ált. Isk., ft.: Schödtné Simon Andrea). A felsorolt kisdiá­kok bejutottak a megyei döntőbe. Árpád­kori Fertószentmiklós (MTI) Árpád-kori település maradványait tárták fel Fertőszentmiklós határában a Soproni Múzeum szak­emberei. Gömöri János, az ásatás vezetóje elmondta: a Szent István korából származó, félig földbe vájt házakra a községet elkerülő út nyom­vonalán bukkantak. Az akkori járószint alatt 60 centiméterrel mélyeb­ben fekvő házak alapterüle­te nem érte el a 10 négyzet­métert. Az egyiket minden bizonnyal fagerendákkal bélelték, azok éghettek le, s színezték vörösre a falma­radványokat - vélekedik a kutató. - Két házból őrlőkövek is előkerültek, ez azt jelzi, hogy az itt élők már az ál­lamalapítás korában foglal­koztak mezőgazdálkodás­sal - mutatott rá Gömöri János. A házak mellett kenyér­sütő kemence nyomait őrizte meg az idő. Működ­hetett a településen ko­vácsműhely is, a régészek ennek bizonyítékát látják a területen talált vasxalakban. A település korának meghatározásához a feltárt kerámia töredékek nyújtják a legbiztosabb támpontot. - A cserépedény-töredé­keket a restaurálást kö­vetően az érdeklődők elé tárjuk a Soproni Múzeum­ban - közölte a szakember. Hozzátette: az ásatási eredmények értékét növeli, hogy a soproni régióban kevés Árpád-kori település került elő mostanáig. V liarorn elóadasmod Piano: 0,48%© átutalási jutalék­p | ly 9 ]) !'f, íolyos/..ii n Li kamat Standard: «j<>i iwváit klasszika Budapest B.+nR vállalati forint folyószámlák: a Budapest Bank ai eddigi sikeres. Standard vállalati folyószámlája mellett új. egyedi igenyeket is kielégítő vállalati folyószámlacsomagokat fejlesztett ki. A Piano rend kivul kedvező számlavezetési konstrukciót nyújt a nagy számlaforga­lommal rendelkező ügyfeleink részére, míg a Forte kiemelt folyószámla kamatot kínál a kevésszámú tranzakciót igénylő ügyfeleink számára. Sikmr i'i.w^iik i'tilltilkiKiistil! Budape-ú TeleBank ((><401 4/ www budapestbank hu m BUDAPEST BANK A GE Capital Atti itt: Imp"^ 00/00 V Mert 2 hónapon át mindennap 25 000 Ft-ot nyerhet, akciónk végén pedig 1000 000 Ft-tal lehet gazdagabb! VISA VISA Electron MEGKÖNNYÍTI AZ ÉLETET

Next

/
Oldalképek
Tartalom