Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-15 / 112. szám

8 SORSOK HÉTFŐ, 2000. MÁJ. 15. A Délmagyarország pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (1.) 1944. okt. 8. délután. Ez a szomorú emlékű vasárnap délután emlékezetes lesz egész életemben. Ágyúdörgés közepette rohant haza Apu az állomásról avval, hogy azonnal csomagoljunk, addig, amíg van idő. Anyu sírva csomagolt, és én pedig elszaladtam Bába bácsiért, hogy majd vigye ki az állomásra a csomagjainkat. Még délután elindultunk. Az állomásra érve azt a vonatot vártuk, amely állítólag a szegedi vasutasokat vitte. Várakozás közben találkoztunk egy ismerősíinkkel, aki le akart beszélni bennünket a menekülésről. Beszélgetés közben egyszer csak erős dübörgést és robbanásokat hallottunk, elég közelről. Nagyon megijedtünk és odakiáltottunk Bába bácsinak. hogy hozza csak haza a csomagjainkat. Mi pedig egy kerítés felé rohantunk. De kapu nem volt rajta. Kidöntöttük hát az egyik végét és keresztülugorva rajta, egy ház fala mellett rohantunk tovább. Azután egy szőlőbe értünk és a fák alatt szaladtunk. Egyszer csak gépzúgást hallottunk. Hasra vágtuk magunkat, még az arcunkat is letettük a földre. Mozdulatlanok voltunk, mint a halottak. A gép elhúzott: a fejünk felett és mi futottunk tovább. Idegen szőlőkön keresztül, drótokon átbujkálva végre kijutottunk a jól „Ez a napló egy gyermeké. Egy 11 éves kislány írta, a második világháború utolsó hét hónapjában, mely idő alatt szüleivel és nővérével a harcok elől Szegedről elmenekülve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati határig. Szombathelyig. Még nem töltöttem be 11. évemet, amikor elkezdtem írni. Magamnak írtam, talán a feszültségek levezetésére, talán értelmes elfoglaltságot keresve a sok viszontagság, szörnyűségek közepette. Még csak négy Radányi Edit 12 éves korában, a naplóírás időszakában elemit végeztem addig, így elmélyült, egyéni életbölcseletet nem tartalmazhat, talán még szabatos, árnyalt fogalmazást sem. Azonban személyesen átélt, sorsfordító kortörténeti eseményeket nyomon követ, gyermeki szemmel látva, amennyit egy gyermek meg tudott érteni, fel tudott dolgozni a körülötte zajló, sokszor drámai eseményekből. Sok szorongást, félelmet tükröz ez a napló, és még valamit: feltétlen bizalmat szüleim iránt, és töretlen hitet Istenben." ismert útra. Ekkor már nem voltak robbanások és mi megtörölhettük kissé nyugodtabban homokos, verejtékes arcunkat. Mire hazaértünk, megjött Bába bácsi is a csomagokkal, melyet talicskára kötözve hozott. Ekkorra már bealkonyodott. 1944. okt. 8. este. Bár az úton az az elhatározás érlelődött meg bennünk, hogy itthon maradunk, mégsem voltunk nyugodtak és kiküldtük Bába bácsit az állomásra, hogy nézzen szét, hátha jön még valamilyen vonat. Mi pedig kimentünk a mellettünk lévő iskola elé, ahol a szegedi hadtest egy része pakolt be egy teherautóba. A tanító néni és férje is velük mentek. Mi is kértük a „főtisztviselő", illetve százados urat, hogy vegyen föl bennünket is az autóra. No, kérhettük azt ugyan! Dehogy vitt volna el bennünket. Ők ugyanis Kaposvárra mentek. A tanítóék onnan Pápára mentek volna, ott várták őket a rokonoknál a gyermekeik. Mi azután bementünk a lakásba és megvacsoráztunk. (Nem volt ugyan hozzá kedvünk.) Én pedig, úgy ahogy voltam, kabátostól lefeküdtem és mindjárt el is aludtam. Arra ébredtem fel, hogy Anyu kelteget. Bába bácsi jött vissza az állomásról és azt mondta, hogy egy vonat kb. fél óra múlva jön. Az, amelyik máskor éjfélkor indul Szegedről. Ez lehetett fél nyolc körül. Elindultunk hát ismét. Sötét volt és a sötét égre hosszú, apró csillagokból álló, világító valamit engedtek fel valahonnan. Hátborzongató látvány volt. Egyik szomszédunk egész famíliája akkor indult sétálni. Hogy volt hozzá kedvük! Lassan haladtunk, titokzatos jövő állt előttünk. Bába bácsi ismét tolta, szó nélkül, a nehéz csomagokat. Szegény! Talán úgy érezte, hogy nem lát többé bennünket. Kiértünk az állomásra. Ott több vagon állt, ezek közül három volt, amelyik azután a személyvonathoz lett kapcsolva. Tehát vártuk a vonatot. Nagy kivilágítás volt közben az állomáson, ugyanis a három vagonba akkor pakoltak be. A főnök is pakolt, mindenét vitte. A bútortól kezdve az állatokig és a legutolsó szögig, mindent. Mi attól féltünk, hogy nem férünk fel a személyvonatra és ezért megkértük a főnököt, hogy engedjen fel a kocsijába bennünket. De a főnök azt mondta, hogy nála nincs hely, talán a többi kocsiban lesz. Mielőtt azonban elindultunk volna, hogy megnézzük, ellenséges gépek jöttek. Kiabáltak sokan, hogy oltsák el a lámpákat, de nem is figyeltek rá. Nem törődtek vele. Nagyon féltünk. Mikor elmentek a gépek, megnéztük a másik vagont. Ott kaptunk is helyet. Két szalmazsák volt a sarokban, azt rendelkezésünkre bocsátották. Arra lefeküdtünk. Mielőtt azonban beszálltunk volna, Szeged felett rózsaszínbe borult az ég. Lehet, hogy rakéták, lehet, hogy Sztálin-gyertyák voltak, nem tudom biztosan. Közben bejött a vonat és minket odakapcsoltak hozzá. Azután lassan elindult a vagonunk. Hátunk mögött egy mozdony volt, amely, ha mi megálltunk, úgy nekünk szaladt, hogy no! Egy ízben egy petróleumos kanna eldőlt és a petróleum Apu kabátjára ömlött. Máskor meg egy üvegtál esett le, tele szilvabefőttel. Természetesen összetört. Radányi Idit (Folytatjuk.) Belülről izgulni Ha az ember külföldre megy, és nem ismeri az ország nyelvét, akkor elővesz egy nevet a kommunikációs tarsolyból, mond egy focistanevet, vagy egy zenekarét, festőét, vagy valami ilyesmit, és már készen is van a közös tudás, megállapíthatják, hogy mindketten tudnak ugyanarról, teljes az összhang, lehet tovább menni. És érdekes módon így működik ez hazai pályán is, mármint itthon. A múltkorában egy dunántúli emberrel akadtam össze a Dunántúlon, és a közös tudás reményében így kezdte: - Á, Szeged, Tisza, mi van a Tiszával, kiöntött már? Lehet már izgulni a lakásért? Én meg csak néztem, mint aki most szállt ki a pofozógépből. Hogy mi van? Lehet-e már izgulni? Először arra gondoltam, hogy ha kihajítja az ember az ablakon a budi kulcsát, akkor lehet izgulni De aztán mégse mondtam semmit, csak azt, hogy biztosan van válasz a kérdésére, és a híradásokból majd kiderül, időben mindenről értesül Mert nyüvánvaló lett, hogy a híradások tartalmát így éli meg az az ember, akinek az ügyben nincs vesztenivalója. A htrek úgy jönnek neki, mint egy filmsorozat részei, amelyben a rossz elnyeri büntetését, a Tiszának pedig érzése (hozzáállása) szerint ki kéne öntenie, el kéne árasztania a várost, az lenne a teljes mü, az én arcomon pedig látni szeretné a sorozatban részvevő fél rémületét, csüggedtségét vagy épp reménykedését. S ha a tragédia mégis elmarad majd, mert valószínűleg elmarad, akkor úgy gondolja, hogy ezt a sorozatot nem nézi többé (ha jövőre megint kiárad), mert nem lehet izgulni, mert úgyis elmarad a tragédia. És az nonszensz; áldozat nélkül a történet nem történet. És egy darabig még szorongattam a kezemben a budi kulcsát. Hátha kiárad valami, és a saját lúdbőrző bőrén nyeri értelmét, hogy mit jelent az, belülről izgulni. Podmanicsky Szilárd Helyesírási verseny Munkatársunktól A minap rendezték meg az általános iskola második osztályosainak városi helyesírási versenyét. Eredmények: 1. Pásztor Pálma (Fő Fasori Általános Iskola, felkészítő tanár: Csontos Györgyné), 2. és 3. Gergi Péter, illetve Szabó Dániel (mindkettő Rókus II. Sz. Ált. Isk., ft.: Kovácsné Bozó Jolán), 4. Nagy Anita (Alsóvárosi Ált. Isk., ft.: Horváthné Király Ibolya), 5. Bibok Ágnes (Ságvári E. Gyak. Ált. Isk., ft.: Kazi Zsuzsa), 6. Tóth Bernadett (Rókus I. Sz. Ált. Isk., ft.: Schödtné Simon Andrea). A felsorolt kisdiákok bejutottak a megyei döntőbe. Árpádkori Fertószentmiklós (MTI) Árpád-kori település maradványait tárták fel Fertőszentmiklós határában a Soproni Múzeum szakemberei. Gömöri János, az ásatás vezetóje elmondta: a Szent István korából származó, félig földbe vájt házakra a községet elkerülő út nyomvonalán bukkantak. Az akkori járószint alatt 60 centiméterrel mélyebben fekvő házak alapterülete nem érte el a 10 négyzetmétert. Az egyiket minden bizonnyal fagerendákkal bélelték, azok éghettek le, s színezték vörösre a falmaradványokat - vélekedik a kutató. - Két házból őrlőkövek is előkerültek, ez azt jelzi, hogy az itt élők már az államalapítás korában foglalkoztak mezőgazdálkodással - mutatott rá Gömöri János. A házak mellett kenyérsütő kemence nyomait őrizte meg az idő. Működhetett a településen kovácsműhely is, a régészek ennek bizonyítékát látják a területen talált vasxalakban. A település korának meghatározásához a feltárt kerámia töredékek nyújtják a legbiztosabb támpontot. - A cserépedény-töredékeket a restaurálást követően az érdeklődők elé tárjuk a Soproni Múzeumban - közölte a szakember. Hozzátette: az ásatási eredmények értékét növeli, hogy a soproni régióban kevés Árpád-kori település került elő mostanáig. V liarorn elóadasmod Piano: 0,48%© átutalási jutalékp | ly 9 ]) !'f, íolyos/..ii n Li kamat Standard: «j<>i iwváit klasszika Budapest B.+nR vállalati forint folyószámlák: a Budapest Bank ai eddigi sikeres. Standard vállalati folyószámlája mellett új. egyedi igenyeket is kielégítő vállalati folyószámlacsomagokat fejlesztett ki. A Piano rend kivul kedvező számlavezetési konstrukciót nyújt a nagy számlaforgalommal rendelkező ügyfeleink részére, míg a Forte kiemelt folyószámla kamatot kínál a kevésszámú tranzakciót igénylő ügyfeleink számára. Sikmr i'i.w^iik i'tilltilkiKiistil! Budape-ú TeleBank ((><401 4/ www budapestbank hu m BUDAPEST BANK A GE Capital Atti itt: Imp"^ 00/00 V Mert 2 hónapon át mindennap 25 000 Ft-ot nyerhet, akciónk végén pedig 1000 000 Ft-tal lehet gazdagabb! VISA VISA Electron MEGKÖNNYÍTI AZ ÉLETET