Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-15 / 112. szám

HÉTFŐ, 2000. MÁJ. 15. SZEGED 5 Május - a 90 éves Délmagyarország hónapja (11.) „Leírva súlyosabb a szó" hétköznapok Ajánlók TJti jól emlékszem, talán a fogorvosok kezdték. Igen, TI szájüregünk ismerői, akik pár évvel ezelőtt még csak fúrtak, húztak, csiszoltak, koronáztak, kevés fizetésükre panaszkodtak, gyereket neveltek, lakbért fizettek és vízve­zeték-szerelőnek rimánkodtak, egyszer csak beköltöztek a reklámokba. Ma már fogkrémet, fogkefét minősítenek, egyiket jobban dicsérve, mint a másikat. S teszik mindezt oly hevülettel ám, hogy bevallom, fogalmam sincs, melyi­küknek marad uleje kicibálni azt a sok szuvas fogat. Aztán, megirigyelve a fogorvosok ajánlásügyekben el­ért nagy sikereit, nekilódultak a háziorvosok is. Az egyik reklámban azt hallom, hogy vízelnyelő pelenkákat kí­vánnak sokat pisilő, kerekfejű gyerekek feneke alá, a másik hirdetésben gyógypárnáról derül ki, hogy a ma­gyar doktorok (s ki tudja milyen, szövetségük nélkül, ta­lán még be sem horpadna a fej alatt. S természetesen megjelentek a különböző fogyasztó, hizlaló, gerincet egyenesítő, nyakzsibbadást örökre elmulasztó, körmöt és agyat fényesítő, hajkorpát fölfaló csodaszerek is, amiket a Magyar Ajánlók Klubja (Egyesülete, Csapata, Ligá­ja...) lát el pecsétjével Már persze, ha hinni lehet annak a sok dúskeblú, hetvenkilenc fogú reklámhölgynek, aki az ajánlások idején két füle között feszíti ki a legszebb mosolyát. A jánlásaink tehát fejlődnek, sokasodnak, terebélyesed­re nek. S bizony, nincs már messze az idő, amikor Ko­vács Benjáminné (szül: Kugelstószer Hermina) három gyereket nevelő, négykerekű magyar anya is munkához lát. S rácsap a bélyegzőjével egy bizonyos Magyar Köz­társaság nevű táblára: bérből élő adófizetők ajánlá­sával!" Most már csak azt kell kivárni, hogy fizetés után tíz nappal is legyen kedve előkapni a stemplijét... Bátyi Zoltán Szúnyog ellen Air-Doctor Horváth Dezső író, újságíró: „Amatör voltam, és az is maradtam." (Fotó: Schmidt Andrea) Kihirdették az idei szú­nyogirtásra kiírt pályázat eredményét. Ebben az esztendőben is (akárcsak tavaly) a szegedi „Air­Doctor" Kft. szórja ki a védőszereket, amelynek szállítsával egy kecske­méti társaságot bíznak meg. A szúnyogirtás szer­vezője és ellenőre idén is a Szegedi Környezetgaz­dálkodási Kht. Szabó Ferenc, a Szegedi Környezetgazdálkodási Köz­hasznú Társaság igazgatója ar­ról tájékoztatta lapunkat, hogy lezárult az idei szúnyogirtási munkára, valamint a vegysze­rek beszerzésére kiírt pályázat. A jelentkezők ajánlatait egy önkormányzati bizottság érté­kelte. A szakemberek úgy dön­töttek, hogy idén is a tavaly közmegelégedésre dolgozó, szegedi,Air-Doctor" Kft.-t vé­gezze a biológiai és kémiai, lé­gi és földi irtást. A permetező­anyagokat a kecskeméti illető­ségű Zefír Kft. szállítja (érde­kesség, hogy a vegyszerek az ugyancsak szegedi Florin Rt. műhelyében készülnek). Az igazgató azt is elmond­ta, hogy némi jogvita árnyéka vetül az idei pályáztatás fölé. A kht. ugyanis nem egy, ha­nem négy esztendőre szóló pá­lyázatot hirdetett. Az egyik je­lentkező azt kifogásolta, hogy csak az idei szúnyogszezonra van biztos anyagi fedezet - a pályázó emiatt emelt kifogást a közbeszerzési tanácsnál. (A fölvetés megalapozottságát gyöngíti, hogy környezetgaz­dálkodási kht. egymilliárd fo­rintos vagyonnal, s közel ugyanakkora éves árbevétellel rendelkezik, így megfelelő ga­ranciát mutat a szúnyogirtás költségeinek fedezésére.) A közbeszerzési tanács ­miközben még vizsgálja az ügyet - nem gördített aka­dályt a pályázati eljárás foly­tatása elé, így zökkenőmen­tesen hozhatták meg a dön­tést. Szabó Ferenc hangsú­lyozta: nem a környezetgaz­dálkodási kht., hanem kilenc­tagú, független szakértő bi­zottság választotta ki a leg­előnyösebb ajánlatot. ,Az Air-Doctor Kft. tavaly már bizonyított: szakszerű, pontos, korrekt munkát végez­tek. A cég kiváló helyismeret­tel, megfelelő gépparkkal és szakemberekkel rendelkezik" - mondta az igazgató. Szabó Ferenc azt is el­mondta, hogy a tavalyi, sike­res szegedi szúnyogszezonnak országszerte híre ment: más városokból (még a Balaton­partról is) érdeklődtek már a szegedi eljárás iránt, amelyet a kht. szakemberei készségesen megosztanak az ide látogatók­kal. ,A komplex módszer sike­rének titka a megfelelő időzí­tés" - árulta el az igazgató. A vizekben megjelenő lárvák el­pusztítását szolgáló, megelőző beavatkozást a hagyományos légi-kémiai, valamint földi (hi­deg-meleg ködös)-kémiai irtás egészíti ki. Igen nagy jelentő­ségű a szakmai háttérmunka: dr. Szító András hidrobiológus dönt a szórások helyéről, ide­jéről. Minthogy a szúnyogok rendkívül gyors fejlődése erő­sen függ az időjárástól, né­hány órás pontatlanság (túl ko­rai, vagy éppen késői beavat­kozás) már igen súlyos követ­kezményekkel járhat. A szakemberek mérsékelt derűlátásra intenek: a jelek szerint az idén a tavalyinál több szúnyogra számíthatunk. Az árvízvédelmi töltések „szá­razföldi" oldalán keletkező fa­kadóvizek, valamint a belvizes területek kiváló élőhelyek a szúnyogok számára. A ta­vasszal beköszönő nyári me­leg is gyorsította a rovarok fej­lődését, ezért idén már április végén fölszállási parancsot ka­pott a permetezőgép. Az előbb említett, komplex módszer hatékony - ám közel háromszor drágább a hagyomá­nyosnál: (gy a siker másik titka természetesen a pénz. A szegedi önkormányzat már évek óta több mint 30 millió forintot költ szú­nyogirtásra: idén 35 millió forint­ba kerül a vérszomjas rovarok megfékezése. Nyilas Péter Az alapításának ki­lencvenéves évfordulójá­ra készülő Délmagyaror­szág május 22-i születés­napja előtt naponta meg­szólaltat egy-egy értékes embert, akinek élményei fűződnek a laphoz. Ma lapunk nyugalmazott fő­munkatársa, Horváth De­zső iró, újságiró vall munkájáról. „Elmúlt harminckét éve már, hogy beszegődtem. Bár a betűt hamarabb ismertem, mint az iskolát, és szándékom is volt vele, soha azelőtt nem akartam újságíró lenni. Is­kolát se jártam. Amatőr vol­tam, és az is maradtam. Di­csekedhetnék is, hogy engem hívtak, és nem én törekedtem ide. Jó, hogy olvasóink ro­konszenvét most is érzem. Panaszkodhatnék is, mert kül­ső és belső ellenfelem bőven termett. Három dolgot szeret­nék említeni csupán. Bűnöm is lehetne, dicsőségem is ta­lán. Nem tudtam talán egyetlen mondatot se leírni úgy, hogy testközelből meg ne győződ­tem volna hitelességéről. Ak­koriban divat volt a hangulat­jelentés. Tanácsok is, párt­szervezetek is jelentették a maguk vonalán, milyen fon­tos események történtek ná­luk. Sokszor rólam jelentet­tek. Hogy az újságíró ezt is rosszul látja, azt is rosszul lát­ja, és hangulatot akar kelteni ellenünk. Varázsos szó volt a hangulatkeltés. Akárkinek ki lehetett tekerni vele a nyakát. Nem tőlük kérdeztem meg, a mákos tésztát szereti jobban Kis János traktoros, vagy a csülkös bablevest, hanem ve­le beszélgettem inkább. És olyasmit is elmondott, amit nem lett volna szabad. Én pe­dig képes voltam leírni. Mit ugrál ez a bolha? Másik rigolyám is volt. Régi kedves munkatársam szokta mondani, amikor még messze nem voltam újságíró: rühelli, ha nincsen a cikk alatt, hogy ki írta. Nem tudja első látásra, érdemes-e elol­vasnia vagy nem. Hamar teó­riát faragtam belőle. Ha vala­ki azt mondaná rólam, hogy hülye vagyok, legalább akko­ra sértés lenne, mintha szem­beköpött volna. A köpést le lehet törölni, de ténye meg­marad. Vannak emberek, akik bíróságon szokták keresni be­csületüket, pedig a leköpés té­nyén száz paragrafus se vál­toztat. Akkoriban hatvan-va­lahány ezer példányban jelent meg az újság. Ha minden pél­dányra csak három olvasót számolunk, akkor is kitett száznyolcvanezret. Ha látván nevemet száznyolcvanezer ember tart hülyének, akkor nincsen az a bíróság, amelyik tisztára mosna. Azt ugyan el nem várhatom, hogy minden­ki egy húron pöndüljön ve­lem, mert közhelyszámba megy, mindenki azt olvas ki az újságból, amit akar, de leg­alább igyekezzen. Ne magam tekeijem nyakamra a selyem­zsinórt. És a harmadik? Szerettem nevén nevezni mindent, de el nem tagadhatom, volt is, van is súlya a szónak. Leírva má­zsákkal nehezebb. És az újság mindig eljut oda is, ahová nem kellene. Könnyű az új­ságírónak, szokták mondani, megírja a magáét, aztán odébb áll. Amennyire tőlem tellett, igyekeztem mindig megtudni, az elröpült nagy kő kit hogyan talált meg. Nem voltam szívbajos a kimondás­ban, de megkerestem, ha te­hettem, akit legjobban eltalál­tam. Névtelenül írtam például ásványháti Anyókáról és Apókáról a tőlem telhető ara­nyossággal. Egyetlen gyer­mekük háza oda látszik hoz­zájuk, de évtizedek óta be nem teszi a lábát. Öten telefo­náltak utána, mind magára is­mert. Valamennyien pörrel fenyegettek. Mondtam, be­széljenek össze legalább, úgy talán kisebb a költség, de ah­hoz az egyhez elmentem, aki valóban érintett volt. A szalá­migyár portáján nagykéssel karikázta a szalámit, és villá­mot hányt szíve, lelke és két szeme. Akik a sorok között szeret­tek olvasni, ha pörre nem is mentek, bele-beleveregettek a sárga földbe. Ezt is csak azért mondom, ne irigyeljen senki az eddigi harminckét évért. Sokkal szebbel szeretném azonban befejezni. Naponta keresnek többször is ismerő­sök-ismeretlenek, jobbnál jobb témákkal. Naponta kell magyarázkodnom, többször is: már nem vagyok hivatal­ban. Nem akarják elhinni. Köszönöm kedvességüket, fölér egy Kossuth-díjjal." Lejegyezte: Panek Sándor Újabb asszót vív a város és a megye Pengeélen a pedagógiai intézet Újabb asszót vív egy­mással a város és a me­gye. Most a Humán Szol­gáltató Központ Pedagó­giai Intézete van a pás­ton. A csörtét több száz szegedi gyermek nézi, olyanok, akik tanulási zavarral, magatartási gonddal küszködnek, s nem tudják, mi lesz ve­lük a kard ki kard ütkö­zet végén. A város pedagógiai szak­szolgálati és szakmai szol­gáltató intézményként hozta létre 1993-ban a Pedagógiai Segítő Központot, amely há­rom évig önálló intézmény­ként működött és megyei fel­adatot látott el. Az előző vá­rosvezetés 1996. december 31-i hatállyal megszüntette a Pedagógiai Segítő Közpon­tot, mint önálló intézményt, s azt a Humán Szolgáltató Központtal vonta össze, mégpedig úgy, hogy ott csak szegedi gyermekeket láthat­tak el. A centralizáció során létrejött mamutintézményben egy kalapba kerültek a csa­ládsegítő központok, a haj­léktalanokat ellátó hálózatok, az idősek klubjai és a peda­gógiai intézet. A Sás utca 2. szám alatt működő pedagógiai intézet feladatai között szerepelt a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás, logopédiai ellátás, tanulási képességeket vizsgáló szak­éttői és rehabilitációs tevé­kenység, nevelési, továbbta­nulási és pályaválasztási ta­nácsadás, valamint a pedagó­gusok képzésének és tovább­képzésének segítése, szerve­zése. A feladatokat jelen pil­lanatig huszonegy szakember látja el. A 2000. január else­jén életbe lépett oktatási mi­nisztériumi rendelet értelmé­ben azonban ahhoz, hogy a fentebb felsorolt feladatokat továbbra is elláthassák, nö­velni kellene a szakemberek létszámát, ami többletkiadást kíván az önkormányzattól. A város ebben az esztendőben 45 millió forintot biztosított az intézetnek, aminél többet nem tud adni. Egyrészt azért nem, mert nehéz anyagi helyzetben van, másrészt a közoktatási törvény szerint a normatív költségvetési hoz­zájárulásokra meghatározott összegen felüli központi tá­mogatásokra a megyei ön­kormányzatok pályázhatnak a legnagyobb eséllyel. Ennek ismeretében határozott úgy a szegedi közgyűlés, hogy 2000. augusztus elsejével a pedagógiai intézetben ellátott feladatok közül csak a logo­pédiai szolgáltatást és a ne­velési tanácsadást finanszí­rozza. Értesüléseink szerint a pedagógiai intézet szakem­berekeit minderről nem kér­dezték meg a döntés előtt, így aztán nem tudhatják a városatyák, hogy az utóbbi időben egyre több és egyre súlyosabb tanulási- és maga­tartászavarral küszködő gyermek keresi fél az intéze­tet. Információink- szerint a tavalyi évben például több mint hatszáz szegedi gyer­mekkel foglalkozott a tanulá­si képességeket vizsgáló sza­kértői és rehabilitációs bi­zottság. Ha a város nem tud meg­egyezni a megyei önkor­mányzattal abban, hogy au­gusztus elsejétől a megye fi­nanszírozza a gyógypedagó­giai tanácsadást, korai fej­lesztést és gondozást, a to­vábbtanulási és pályaválasz­tási tanácsadást, valamint a tanulási képességeket vizsgá­ló szakértői és rehabilitációs bizottság munkáját, akkor nyolc szakember veszíti el állását a pedagógiai intézet­ben. Azt ma még nem tudni, mi lesz a több száz tanulási zavarral, magatartási gond­dal küszködő gyermekkel, ha a megye nem vállalja a fi­nanszírozást. - A megkérde­zésünk nélkül likvidáltak bennünket - mondta egy ne­ve elhallgatását kérő szak­ember, aki nem bízik a jövő­ben. A Költségvetési Intéz­mények Érdekegyeztetési Tanácsa szakszervezeti olda­la aggályosnak tartja a kiala­kult helyzetet. Véleményük szerint ugyanis addig nem célszerű kimondani a feladat­ellátás megszüntetését, amíg nem tisztázódott, hogy a me­gyei önkormányzat vállalja-e a szolgáltatást vagy sem. Szabó C. Szilárd csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problé­máikat, észrevételeiket, tapasztalataikat az elmúlt héten Újszászi Ilona újságíró mun­katársunkkal oszthatták meg. Hétfőtől Pa­nek József fogadja hívásaikat munkanap reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között a 0ó-20-9432-663-as rádióte­lefon-számon. Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándé­kozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehe­tik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra kö­zött a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Esküvő? Novemberben sorban állt az anyakönyv­vezetőnél Huszár Attila és Sári Viktória (70/310-95­04) azért, hogy ismerkedé­sük helyszínén, Szegeden májusban köthessenek há­zasságot. Úgy tudják, hoz­zájuk hasonlóan 14 pár ké­szül arra, hogy május 20-án a szegedi városházán mondhassa ki a boldogító igent. Ám örömükbe üröm vegyül: múlt héten pénte­ken tudták meg, hogy egy városi rendezvény miatt május 20-án, szombaton le­záiják a Széchenyi teret, s a házasulandó párok a főbe­járat helyett csak a hátsó bejáraton „surranhatnak be" a városházára. Ezt rendkívül méltánytalannak és megalázónak tartja az egyébként Budapesten élő, de házasodni Szegedre visszatérő fiatal pár. Kutyacsalád. A Szél ut­ca végén, a vadaspark kör­nyékén egy nagytestű ku­tya, három kölykével együtt kóborol - tudatta velünk M-né a 444-896-os telefon­számról. Olvasónk állatvé­dők vagy a gyepmesteri te­lep segítségére számít. Koszt. A valóság az, hogy a gyereket nem kell kérdezni, magától mondja, mennyire rossz újabban az iskolai koszt, de az is árul­kodó, hogy amint hazaér, nekiesik a hűtőnek és eszik és eszik és eszik - egészí­tette ki a menzaadagokról szombaton közölt helyzet­képet a maga tapasztalatai­val Dobó László (476-872). A Madách utcában lakó dr. V. I-né pedig arról mesélt, hogy némely iskolai kony­háján dolgozók megpakolt táskákkal járnak hazafelé, s a maradékot mint moslékot is jó pénzért árulják Jegytömb. Ritkán jár trolival, de bátran lyukasz­totta a kedvezményes áru, decemberben vásárolt jegy­tömbje egyik szelvényét M. E. (271-294), ám az ellenőr kiderítette, már érvénytelen a jegyfüzér. Olvasónk azért méltatlankodik, mert nem akart bliccelni, de az ellenőr nem gyakorolt méltányos­ságot, azt sem vette tudo­másul, hogy az SZKT is hi­bázott, mikor a jegytömbön nem tüntette föl, hogy az meddig érvényes. ÜTTTTTH TTT^n

Next

/
Oldalképek
Tartalom