Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-21 / 94. szám

PÉNTEK, 2000. ÁPR. 21. CSONGRÁD MEGYE 11 Tükrök ajézegetem az albumot, amit 1980-ban adott ki az ak1V kori Csongrád Megyei Tanács, s mely a közigazgatási határon belül fellelhető, jellegzetes látnivalókat sorakoztatja fel. A köteten látszik, nem annyira a turistákat vagy befektetőket bombázó reklámtermékként készült, mint inkább leltárként, vagy inkább afféle önigazolásféleként; mutatva: mennyi minden történt, épült, változott, színesedett a megyében a ,felszabadulás utáni" évtizedekben. Mi az, amire büszke lehet a vezetés, az akkori apparátus. Szép az album, szebb, mint a valóság. A felvételek java részét az ország sztárfotósai készítették, a szöveget, melyet négy nyelven is kinyomtattak, kiváló tollú újságíró irta. A képeken Makó patinás műemlék épületei magasodnak, az algyői olajmező napfénytől csillogó olajvezetékei kacskaringóznak, a tápai réten birkákat terelő juhászok serénykednek, a szentesi strandon megérdemelt szabadságukat töltő dolgozók (akkor még így nevezték a polgárokat) sütkéreznek. A csongrádi Petőfi téesz ötös fogata, akár a Pallaviciniéké is lehetne, az akkoriban épült lakótelepek pedig egy új, modern életforma meghonosodását hirdetik fennen. Nézem a képeket, olvasom az eredményeket taglaló sorokat és próbálom visszapörgetni az éveket. 1980, mi is volt akkor? Miket is gondoltunk a világról, Csongrád megyéről? Ma már tudjuk, hogy a képek afféle álprosperitást örökítettek meg, ,fenn az ernyő, nincsen kas" történeteket, a legvidámabb barakk Kelet felőli megyéjének jól sminkelt arcát, tévedéseinket, és mégis. Kicsit irigykedek, s bevallom, némi nosztalgiát is érzek. Ügyes, mondom így utólag, miközben rádöbbenek, a szebbnek látás élménye, a „békebeli" Trabant-füstös nyugalom, a tettetett idill valójában nagyon is hiányzik mostani életünkből. No, de így van ez jól, új idők járnak, az öncsalásnak vége. A tényekkel való szembenézés a szebb jövő záloga, halljuk minduntalan. Jöjjön a marketing, a vállalkozás a gazdaság természetét követő gondolkodás! El kell adni magunkat, akárhogyan is. Akkor is, ha tudjuk, hogy a műemlékek vakolata sok éve mállik, a jól menő téesz régen megszűnt, a birkákat terelő juhásznak nem éri meg állatot tartani, a panelházakról pedig kiderült: a csótányok jobban érzik magukat bennük, mint a kétlábú birtokosok. Ezzel az élményhalmazzal a nyakunkban kell mégis csak megpróbálni piacra dobni magunkat, s most nem saját magunkkal, de másokkal elhitetni, hogy milyen jók is vagyunk mi tulajdonképpen ! F

elmérés készül Csongrád megyében, a területfejlesztési koncepció részleteinek kidolgozását segítendő. A szakemberek sok száz állampolgárt kérdezlek meg arról, milyennek látják ma Csongrád megyét, itteni jövőjüket, lehetőségeiket stb. A kutatók máris igen érdekes információkkal szolgálnak a sajtó és a megye vezetői számára. A felmérést végzőket is meglepték az egyik kérdéskör válaszai. Az idevágó adatokból kiderül: az állampolgárok jóval sötétebben látják a jövőt, mint amilyen az lehet, és a megkérdezettek sokkal silányabbnak ítélik a lehetőségeket, mint amilyenek azok valójában. E kórképben bizonyára benne foglaltatik az alföldi ember általánosan leromlott mentálhigiénés állapota is, de azt gondolom, a szondázás eredményei más tanulságokat is hordoznak. Például az igénytelenség meggyökeresedett jelenlétét, az önálló gondolkodásra való hajlandóság, a változtatni akarás hiányát is. Elgondolkodtató például, hogy a megyében megkérdezettek tapasztalata szerint a falusi turizmus iránti igény a külföldiek és a hazaiak részéről szinte a nullával egyenlő. „Nem fog menni" - mondják az emberek, hiába is erőlködnek a különböző irodák és erre szerveződött magáncégek. Hogy miért? Lehet találgatni. Talán mert a külföldi, bármennyire vágyik is a vidéki romantikára, nehezményezi, hogy a légkondi vagy az internet nincs rákapcsolva a mestergerendára. Mondhatjuk ezt is szellemeskedő sértődöttséggel. De az is lehetséges, hogy a pedáns nyugati vendég azért nem jön errefelé, mert nem szereti a faluba vezető út mellett szétszórt hupikék nejlonzacskók látványát, az elszaporodott parlagfű pollenjét, vagy a nyáresti szúnyoginváziót. (A cián turistariasztó voltának nagyságrendjéről még nincs adat.) Látjuk a felmérés részeredményeit, szembesülünk a tényekkel, de hogy az érintettek ezeket hogyan kezelik, s a diagnózist miként használják a gyógyításhoz, azt még nemigen tudhatjuk. Ahhoz látnunk kéne, hogy hol tartunk, s pontosabban érzékelnünk, hogy a lépcső merre vezet. Lefelé, vagy éppen fölfelé. Még az is előfordulhat, hogy valamiféle nagyszabású program törvényszerűsége folytán a megfelelő úton haladunk, éppen azon a lépcsőszakaszon, melyen a tőlünk Napnyugatra élő nációk ötven évvel ezelőtt lépkedtek. (Arrafelé akkoriban ciánozták le a folyókat, s azóta már visszaállt az ökológiai egyensúly.) Fájdalom, az evolúció törvénye szerint, nem lehet lépcsőket kihagyni vagy átugrani. A

húsz évvel ezelőtt készült album - talán akaratlanul és talán jótékonyan is - becsapta szemlélőjét. Szebbnek láttatta Csongrád megyét az igazinál, s emlékszünk az akkori statisztikákra is, melyek mint megvakult tükrök „működtek". A mostani felmérés reméljük, afféle varázstükör lesz, előrenéző és visszapillantó egyszerre. Olyan, mellyel befogható egy egész országút, s melyben megláthatjuk, hányan jönnek mögöttünk, s kik előznek le éppen bennünket. S olyan tükör is, melybe a beletekintő nem látja arcát csúnyábbnak, mint amilyen az valójában. Mert, hogy magunkat ajánljuk, netán eladjuk, ahhoz némi önbizalom is szükségeltetik. Pacsika Emília A megyei közgyűlés elnöke szerint A cél: fejlődés és koordináció Dr. Frank József: a fejlődés küzdelemmel jár, amelyet fel kell vállalnunk. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az utóbbi években sokan és sokféleképpen közelítik meg a megyék szerepét. Természetesen elsősorban az uniós csatlakozás kapcsán merült fel a nagyobb területi egységek, a régiók alakításának gondolata. Vannak azonban, akik egyelőre elképzelhetetlennek tartják a Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező megyerendszer felszámolását, ugyanakkor nem vetik el régióalakítás gondolatát sem. A megyei önkormányzatok döntő többsége pedig - így a Csongrád megyei is nemcsak a törvényben előírt feladatait igyekszik megoldani, hanem megpróbál új, koordináló szerepkört is felvállalni. - Frank úr! Ön bő egy esztendeje vállalkozott arra, hogy elfogadja a megyei önkormányzat elnöki posztjára történő jelölést. Ez többek számára nemcsak addigi tudományos, illetve szakmai sikerei miatt volt meglepő, hanem mert egyre gyakrabban lehetett hallani: gyenge lábakon áll a hazai megyerendszer, a jövő a régióké. Az elmúlt hónapok gyakorlati tapasztalatai alapján mi erről a véleménye? - tettük fel a kérdést dr. Frank Józsefnek, a megyei közgyűlés elnökének. - Mindenekelőtt le kell szögeznem: magam is támogatom a régiós szemlélet kialakítását, a több megyét átfogó területi egységek szervezésének gondolatát. Magyarország ugyanis nem állhat meg a jelenlegi fejlettségi szinten, és ez igaz a közigazgatás bizonyos mértékű korszerűsítésére irányuló törekvések esetében is. Tudjuk azt is, hogy az Európai Unió nem tárgyalhat 19 megyével és a csatlakozási pénzalapokat sem kívánja elaprózni. Ezért fontos a régiók létrehozása. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy hazánkban a megyerendszernek lényegében ezeréves hagyománya van. Véleményem szerint azonban a két szervezeti egység remekül elférhet egymás mellett, csak meg kell határozni a konkrét szerepkörüket. Persze a lakosság tudatformálására is szükség van, hiszen sokakban túl erős a lokálpatrióta szemlélet. Márpedig egyegy település, illetve a megye fejlődése sem vonatkoztatható el tágabb környezete adottságaitól. Ezért gondolom azt, hogy kinek-kinek a maga posztján kell mindent megtennie annak érdekében, hogy Európához tartozásunkat senki és semmmilyen okból ne kérdőjelezhesse meg. - A megyéket időközben azonban megfosztották korábbi, jelentős funkcióik zömétől. Sokak szerint napjainkra már szinte csak az állam központi akaratának megvalósítói szerepköre hárul rájuk. - Vitatkoznék ezzel a nézettel. Az persze tagadhatatlan, hogy a megyék költségvetési keretének döntő részét a normatív, állami hozzájárulás teszi ki. Az 1998-as választás óta működő Csongrád Megyei Önkormányzat sem örökölt értékesíthető vagyont és nincsenek pénztartalékai sem. Mégis, azon kevés megye közé tartozunk, amelyik forráshiány nélkül zárta a tavalyi esztendőt, nem kényszerültünk hitelfelvételre sem. Természetesen erre csak szigorú költséggazdálkodás mellett volt lehetőségünk. Az idei év viszont nehezebben indult, hiszen nyolc középfokú intézmény működtetését kellett felvállalnunk és ez közel egymilliárd forinttal terhelte a költségvetésünket. Erre azonban a törvény kötelezi a megyei önkormányzatokat, ha az érintett település valamilyen okból már nem kívánja ellátni ezt a feladatot. A megyei szerepkör azonban e téma kapcsán is két oldalról közelítő meg. Igaz ugyanis, hogy lényegében központi akarat végrehajtójaként kellett eljárnunk, amikor szűkös pénzügyi lehetőségeink ellenére átvettük ezeket az iskolákat Szentes és Csongrád városától. Ezzel a megyei intézmények száma 32-re nőtt, amelyek között van három kórház, a Móra Ferenc Múzeum, illetve a megyei levéltár is. Ugyanakkor éppen ez igazolja, hogy szükség van a megye koordináló feladatvállalására. Nem csak egyes középiskolák esetében, de az idősek otthonainak, a kórházaknak, bizonyos kulturális és közeművelődési intézményeknek a működtetési terheit sem lehet mindig - még a normatív támogatások mellett sem - egyegy városra hárítani. Ezért örülünk, hogy Hódmezővásárhellyel - hosszú évek után tíz vitatott ügyet már sikerült rendeznünk. Szegeddel szintén fontosnak tartanánk a jelenleginél szorosabb együttműködést, mivel a megyeszékhelyen több intézményt is fenntartunk. Éppen az önkormányzatiság elve viszont az, ami megkövetelné, a települések integrált érdekképviseletét, amelyre ezen a szinten a legalkalmasabbak a megyei önkormányzatok lehetnének. Ez azonban kétségtelenül feltételezné a mostaninál szélesebb pénzügyi függetlenséget. - Az intézmények működtetésén túl miként szolgálhatja a megye a térség polgárainak érdekeit? - A Dél-Alföld mezőgazdasági szerepe nem vitatható, amelynek fejlesztésében szívesen vállaljuk a katalizátor szerepét. Egy pályázat elnyerésének köszönhetően, készül is a megyei agrárstruktúra és vidékfejlesztési stratégiai program. A megyei önkormányzat pedig 20 milliót tartalékolt a kistérségi operatív programok támogatására. Létrehoztuk a dél-alföldi agrárcentrumot, amelynek legnagyobb tulajdonosa az önkormányzat, pályázatot nyertünk az agrár- és vidékfejlesztési tanácsadó iroda kialakítására. Szorgalmazzuk a párbeszédet a megyei jogú városokkal is, hiszen nekik sem mindegy, miként fejlődik a településhatárukon túli környezetük. A megye értékeinek feltárását, azok „eladását" segíti a megyei marketing- és környezetvédelmi program. De túlzás nélkül mondhatjuk: Csongrád megye élen jár a testvérmegyei és az eurorégiós kapcsolatok építésében is. Ez utóbbiak jelentősége már az uniós csatlakozásra készülés időszakában, a különböző EU-s pályázatok elnyerésében előnyt jelenthet. Igyekszünk ugyanis minden lehetőséget céltudatosan kihasználni annak érdekében, hogy a megye minél gyorsabban faraghassa le fejlődésbeli hátrányait. N. R. J. Önkormányzati hírek Millenniumi kincsestár A szegedi vár elfoglalása A megyei önkormányzat - saját költségvetési keretéből - közel tízmillió forintot fordít a rekonstrukciós munkálatokra. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az államalapítás millenniuma alkalmával - a megyei önkormányzat támogatásával - olyan épületek, létesítmények, szobrok, emlékmüvek, sőt könyvek is készülnek, amelyek maradandó jelként, időt álló értékként maradnak fenn talán az utókornak is. Állandó rovatunkban ezekről szeretnénk hírt adni. Aki tavaly nyár óta végigsétál a Stefánián, láthatja, hogy a - Csongrád Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő szegedi vár maradványát állványok ölelik körül, tető készül rá, vagyis hamarosan kívül-belül megújul ez a patinás épület, a város régmúltjának fennmaradt tanúja. Horváth Ferenc tavaly nyári ásatásának köszönhetően előkerültek a Dugonics által Szent Erzsébet-templomnak keresztelt, 14-15. századi vártemplom alapjai. Azt is sejteni lehet, hogy még korábbi épületmaradványok is lehetnek itt. Amit látunk az épületből, az a 18. századi egykori ágyúállás, a szegedi vár kései periódusát képviselő nyugati kaputorony, az úgynevezett Mária Terézia-kapu. A vár rekonstrukciója a megyei önkormányzat egyik jelentős beruházásaként készül, mintegy százmilliós, címzett állami támogatás igénybevételével. A műemléképület az esztendő végére pedig várhatóan ismét múzeumként fogadhatja majd a látogatókat. Földszintje már megújult, az impozáns belső térben új, állandó kiállítással tiszteleg majd a millenniumi emlékévnek. Azt kevesen tudják, hogy miért kap tetőt és miért bővül az épület. A Közművelődési Palota fűtésének korszerűbbé varázsolt gépészeti rendszerét foglalja magába a bejárati traktus, de ebben a részben lesz majd a lift is. Szükség lesz rá, hiszen a múzeum kritikus raktárhelyzeti gondjait, - az immár kétszintessé bővült épületet beborító tető alatt - egy gyönyörű donga- és csehsüveg- boltozatot láttatni engedő, szép belső térben kialakítandó raktár fogja enyhíteni. A Tisza felé nyitott várudvar pedig nyári játékoknak, színházi, zenei esteknek adhat otthont. A vár „elfoglalása" mára belátható közelbe került. A millennium alkalmával ezzel az értékmentő építkezéssel sikerül talán valamit jóvátenni eleink évszázaddal korábbi, várbontó igyekezetének kártevéséből. Tóth Attila Munkatársunktól A megyei közgyűlés tevékenysége során - az éppen aktuális feladatai mellett - folyamatosan nyomon követi a megye lakosságát érintő eseményeket is. Ezek sorába tartozik a határőrizet, illetve a közrend és a közbiztonság helyzete is. Éppen ezért tűzték jövő heti ülésük napirendjére a határőrség és a megyei rendőr-főkapitányság erre vonatkozó beszámolóját. Emellett szó lesz a járőrözésekben alkalmanként résztvevő polgárőrök tevékenységéről, hiszen ezen önkéntesek működését külön is támogatja a megyei önkormányzat. Mindezeken túl természetesen megtárgyalnak még több fontos kérdést. A megye számára nagy jelentősége lehet a címzett és a szakmai támogatások, valamint a közoktatási intézményi pályázatok benyújtásának. A testület - a területfejlesztési koncepcióval összefüggő feladatok megvitatása mellett - a múzeum, a levéltár, a Közművelődési Szolgáltató Kht., továbbá a pedagógiai kht. munkájáról is tájékozódik. Az oldalt szerkesztette: N. Rácz Judit