Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-21 / 94. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. ÁPR. 21. Ópusztaszer: emlékparki Húsvét mindig holdtöltére esik! A szép lányokra illatos víz illett - hireli majd a hagyományt örzö ópusztaszer! játékon az iskolai csoport, amikor is a húsvétvasárnapi összejövetelen elmondják a virágvasárnapi köszöntőjüket. A délelőtt fél 11 -kor kezdődő hagyományelevenitőn a gyerekek csoportokat alkotva járják az emlékpark nevezetességeit. Földíszítik a hajvillöfát, amit a legények előző nap vágtak, szalagokat, hajkötőket kötnek rá. Részletet adnak elő a Krisztus feltámadását idéző „Gyermekek keresztútja" címet viselő múből. Bemutatják a természet megújulását jelképező zöldjárást is. Amint az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Közhasznú Társaság hozzánk küldött meghívójából kiderül, hétfőn, április 24-én a skanzen Erdők templomában Laczkó Ferenc, kisteleki plébános tartja az ételáldást és a jelképes búzaszentelőt. A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételáldás. A húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, sőt még bort is, a katolikus hivők szentelni viszik a templomba. A húsvéti ételszentelés, egyes vidékeken ételáldás, a szentelményeknek egyik máig élő fajtája. Az ételek megáldására már Jézus Krisztus is példát adott a csodálatos kenyérszaporítással az Utolsó Vacsorán. A megszentelt húsvéti ételek megvédték a híveket a hosszú böjt után a mértéktelenség kísértéseitől. Az ünnep szinte áldozati jellegű eledele a húsvéti báJézus temploma Jeruzsálemben. (Fotó: Gyenes Kálmán) rány, amely Krisztust jelképezi. Egyes székely falvakban a bárányt nagypénteken ölik le. A legrégibb húsvéti eledelek közé tartozik a tojás, ami az élet, az újjászületés jelképe. Amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támad fel Krisztus is sírjából, az emberek megváltására, tehát a tojás a feltámadt üdvözítő jelképe. A sonka a parasztélet gazdasági és kultikus rendje következtében vált már igen régen jellegzetes húsvéti eledellé. A szentelt ételek maradékait mágikus célokra használták. A sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen, a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak. A húsvéti ételek maradékát tűzbe is vethették, azzal a magyarázattal, hogy „akik a túlvilágon vannak, azoknak is legyen egy kis morzsa belüle". A húsvét mozgóünnep, melynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg, így az március 22-e és április 25-e közötti időre eshet. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepével véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Megünnepléséről már a 3. század óta vannak adataink, általánossá a 8. század óta vált. Más nagy ünnephez hasonlóan, ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott. Nem sepertek, nem főztek, varrni sem volt szabad. A seprési tilalomnak azt a magyarázatot adták, hogy így elseprenék a locsolókat. Nem hajtották ki és nem is fogták be az állatokat. Húsvétvasárnap és hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni, bálakat rendezni. A húsvéti báloknak is megvolt a helyileg kialakult szokásrendjük, pl. a húsvéti bálba a lányok hajadonfőtt és fehér ruhába mentek. A bál költségeit a legények fizették. Húsvéttal megkezdődött a lakodalmak tavaszi időszaka. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolkodásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfónek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, hogy gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték őket. Eredete részint a kereszteiésre, részint arra a legendára utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. Ide illik e versike: / Kivirradt a tavasz, ma húsvét napjára, / Új életet öltött ismét föl magára. / Én is e szent napon örömöt hirdetek, / Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek! / A búzaszentelés Márk evangélista ünnepe. E nap jellegzetes szokása - amelyet általában Márk napjának délelőttjén, ritkábban az ünnep utáni vasárnap tartottak hogy mise után a hívek kereszttel, lobogókkal, a feltámadt Krisztus szobrával megkerülték a templomot, majd kivonultak a közeli búzaföldre, ahol a pap megszentelte a vetést. A szertartás végén mindenki vitt haza a megszentelt búzakalászból. A szentelt búzát - mint általában a többi szentelményt nagy becsben tartották. Az imakönyvbe tett búzakalásznak gonoszűző erőt tulajdonítottak a magyar nyelvterület számos vidékén. Márk napjával kapcsolatosan szórványos adataink vannak az időjárás és terményjóslásról. A Mura-vidékiek szerint: „Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz." - adja tudtunkra az írásos emlékparki emlékeztető. M. T. szokott „húsvétolni"? X) Nádasdy Mihály, Hanitzné Gémes Ilona, Varga István, Lábas Lászlóné. (Fotó: Gyenes Kálmán) Nédasdy Mihály (Sándorfalva): - Nem tartozik kedvenc ünnepeim közé a húsvét, inkább a karácsonyt tartom nagyobb becsben. Az valahogy meghittebb, közelebb áll hozzám, de az okát ne kérdezze: alighanem az egyéniségemből adódik. A család azért húsvétkor is összegyűlik, hiszen így van ez rendjén, és a hosszúra nyúlt hétvége teljes egészében a pihenésnek van szentelve. Azért is örülök az ünnepnek, mert tgy az egy év két hónapos kis unokámmal lehetek., akit nem lehet elégszer látni. Locsolkodni már nem járok el, de huszonegy éves koromig, amfg legény voltam, minden évben végigjártam az ismerős lányokat. Nem is hiányzik számomra a régi hagyomány felelevenítése, éppen eleget rohangál az ember egész héten. Hanitzné Gémes Ilona (Dóc): - Szoktak jönni locsolkodók, de szerencsére csak kölnivízzel öntenek meg. Korábban divat volt nagy vödör vizet a lányok nyakába zuttyintani. Mindez - szerencsére vagy sem, azt. nem tudom - a falvakban is kiment a divatból, itt sem olyan az élet már mint nagyapáink korában. Mi sem járunk el már sehová, inkább otthon ülünk a család tagjaival, beszélgetünk egymással, tévét nézünk vagy éppen olvasunk. Kipihenjük magunkat, már amennyire lehet. A konyhai készülődést nem lehet ugyanis megkerülni. Szombaton például sonkát főzünk, amely vasárnap kerül az asztalra, de jut belőle még hétfőre is. Emellett lesz tojás, mustár, torma, kolbász, és minden, ami a szem-szájnak ingere. Varga István (Ópusztaszer): - A régi, szép időkben még tizenöt-húsz helyre is" eljártam locsolkodni. Igaz nem vödörrel vagy kannával, mint sok tréfás kedvű legény, hanem finom illatú kölnivel, amit a környék legszebb lányainak hajába csepegtettem. Volt, hogy a falun kívül is felkerestem azokat, akiket arra érdemesnek találtam. Festett tojást mindenhol kaptam, a lányok maguk pingálták, nem pedig a boltban vették, drága pénzért, mint manapság dívik. Bizony, bort is kaptam, egy-egy pohárkával ittam is mindenhol. Nem csoda, hogy mire estére mindenkit végigjártam, sokszor már nehezen álltam a lábamon, de arra vigyáztam, hogy hazataláljak. Szeretem az ünnepeket manapság is, de leggyakrabban már csak itt, a ház előtt ücsörgök, és nézem ezt a megváltozott világot. Lábas Lászlóné (Kistelek): - Otthon töltöm az ünnepet a kislányommal, Anettel. Nem tudom még, hogy mit is főzök majd. az csak a hét vége előtt közvetlenül dől el. Alighanem levágok egy tyúkot, szombaton sonkát főzök, amiből jutni fog a következő hétre is. Jól meg kell gondolni, mire adok ki pénzt, mert nagyon nagy a drágaság. Azért idén is megadjuk a módját, hiszen az ünnep úgy jó, ha bőséges az asztal. Várunk locsolkodókat, lehet, hogy idén már nemcsak hozzám, hanem a lányomhoz is jönnek a fiúk. Jöhetnek is, természetesen szép, festett tojásokkal várjuk őket. Valahogy minden olyan kapkodós lett az elmúlt években. Emlékszem, hogy gyermekkoromban még sokkal nagyobb ünnep volt a húsvét, jobban éltek a régi hagyományok mint most. Ópusztaszeri húsvét Munkatársunktól A népi hagyományok felelevenítése céljából kétnapos húsvéti programra várják az érdeklődőket az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba április 23-án és 24-én. Vasárnap 10.30-tól a helyi általános iskolások ünnepköszöntő műsorát nézhetik, hallgathatják meg a vendégek a skanzen vásárhelyi olvasókörében, rossz idő esetén a Rotunda előcsarnokában. A gyerekek elsőként az úgynevezett hajvillöfát díszítik fel, melyet a legények előző nap frissen vágtak ki. Régen szalagokkal, hajkötökkel aggatták teli az ágakat, majd énekszóval sorra járták a házakat, ahol hímes tojásokat kaptak ezt a népszokást most vasárnap az emlékpark látogatói is megismerhetik. Ezzel azonban még nem ér véget a gyermekek műsora. Krisztus feltámadását is színre viszik, majd befejezésül játékkal, énekkel mutatják be a természet megújulását jelképező zöldágjárást. Húsvét hétfőjén folytatódik az ópusztaszeri ünneplés. Délelőtt 11 órától az Erdők templomában Laczkó Ferenc plébános a szentmisén ételt (húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot és tojást) áld, majd a körmenet után búzát szentel. Kedves Környékbéliek! A

zt, hogy máról holnapra forró nyár lett a zord télből, tapasztalhatjuk mindnyájan. Jószerivel még érezhetjük a hószagot és lám - már minden csupa zöld, szinte rekken a levegő melege. Se perc alatt komoly váltást hirdet a határ. A semlyékek vadvirágos zöldjén, a tarka bokrok út menti százain, a gyümölcsösök koronáin olyan pompáját látjuk az áprilisi természetnek, amilyenre régóta vártunk. Nem hiszik? Nézzék csak meg a szilvafákat, a meggy sorait, az almásokat. Mind-mind szépen öltöztetett menyasszony! Mondhatnánk hasonlót - álljon a menyasszony mögé koszorúslány - a rózsaszíneivel megfestett, virágba borult barackfákra is. Kerti virágaink is kellemesek, illatozók. Bár, maradjunk az őszinte mezei gondolkodás mezején: metszéskor, permetezéskor, kapáláskor - főleg, ha már késésben vagyunk - másképp Uélődnek meg a színek, az illatok. Ilyenkor, inkább „a fene enné meg az ilyen tavaszt, amelyiknek ennyire sürgős" kifakadással illethetők, merthogy semmiképp se várja meg, hogy a gazda kicsit nekigyürkőzzön a tennivalóknak. Jön, sürget. Mondjuk meg magyarán: melóztat inkább. Minderre még : „Elérkezett húsvétunk ünnepe..." Gondolom, sokan tudják a „rózsavizes" folytatását ennek a locsolkodó versikének, s azt is, hogy erre a régi ünnepre bizony készülni kell. Tojással, sonkával, mással. Es, ha hiszik, ha nem, tudják ezt a körénk telepedett multiboltok is. Nem felejtette el egyikük sem házhoz küldeni áruinak hosszú csábos listáját. Mindazért, ha véletlen ki is menne az fejünkből, ami teljesen lehetetlen, hiszen a húsvétnak mifelénk tisztes múltja van, el ne felejtsük, hogy az ünnepek alatt is megvehetjük, azt, ami náluk jó pénzt ér. Ezek a csillogó-villogó, nagy pénzköltő helyek értik a módját a vevőcsábításnak. (Naná, hogy nincs olyan portéka, amiből ne volna legalább egy zsákkal. Azt se először jegyezzük meg: valahogy nekik a pénzből is több jut, mint a szegény fametszőnek, kertásónak, permetezőt pumpáló magyar harcosnak). Sajnos, a természet és a világ dolgainak ilyetén való változtatásába beleszólni nem nagyon tudunk. Elviseljük, ha már így adta a sors. Idomulunk, hogy ami másnak virág v nekünk fájdalom. A

majdnem nyári húsvét érkeztekor, ha másban nem is, de a fent említett tavaszi virágzásban magunk is kedvünkre gyönyörködhetünk. S természetesen sohasem adva föl a reményt, hogy lehet ez még másként is, köszönti kedves mindnyájukat, és nagyon okszerű ünnepi előkészületeket kíván, hogy joggal gondolhasson az azokat követő, megérdemelt húsvétolásra: Feszület. (Fotó: Gyenes Kálmán) Baksi pörköltfőzés Munkatársunktól Hagyományteremtő szándékkal holnap, szombaton reggel 8 órától Szent György-napi bográcsos marhapörköltfőző versenyt rendeznek a baksi Park Fogadóban. A marhából készült fogáson ktvül egyéb egytál ételt, többek között halászlevet, kakaspörköltet, töltött káposztát is ehetnek az érdeklődők. A főzésen és az étkek elfogyasztásán ktvül számos műsorral, programmal is váiják a vendégeket. A baksi citerazenekar és pávakör fellépése után a gyermekek részére játékos vetélkedőket szerveznek. A Szent Vince Borrend különféle borokat állít ki, melyeket persze megkóstolhatnak a látogatók. Hogyan