Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-20 / 93. szám

8 A TORONY ALATT CSÜTÖRTÖK, 2000. ÁPR. 20. EU-csatlakozás és környezetvédelem Hová tart Magyarország? Szeméttelep - távol Európától. (Fotó: Miskolczi Róbert) Az Európai Unióhoz történd csatlakozás komoly kihívást és számtalan megoldandó feladatot jelent a hazai környezetvédelemnek. Ugyanakkor nagy lehetőség, hiszen a közösség támogatásával egészséges környezetünk visszaállítását külső segítséggel, lényegesen rövidebb idó alatt valósíthatjuk meg, mint azt valaha remélhettük volna. Naponta lehetünk tanúi olyan belpolitikai csatározásoknak, amelyek témája közvetve vagy közvetlenül az uniós csatlakozás. Szerencsére, mint dr. Habsburg Ottó mondta legutóbbi szegedi látogatása alkalmával, a mi gyönyörű nyelvünket nem érti senki Európában, ezért ezeknek a vitáknak talán nem lesz különösebb hatásuk a tényleges folyamatokra. A csatlakozás mint történelmi lehetőség jelentőségét és szükségességét egyetlen meghatározó hazai politikai tényező sem kérdőjelezte meg, a vita - és ezt csak helyeselhetjük - a miértekről és hogyanokról folyik. A média természetéből adódóan többet foglakozik az ellenérvekkel, így a közvélemény egy részére jellemző pozitív hozzáállást elsősorban az ösztönös megérzés, a józan belátás és talán az orosz birodalomhoz az elmúlt két évszázadban fűződő sajátos történelmi kapcsolatunk alakította ki. Éppen ezért a közvélemény álláspontja nem egységes, nem végleges és nem megingathatatlan. Ha szándékaink komolyak, többet kell foglalkoznunk a csatlakozás mellett szóló érvek közvetítésével. Erre több időt, energiát és főleg pénzt kell áldozni, hiszen a csatlakozás folyamata nehezen átlátható, rendkívül sokrétű, és bonyolult. Az Unió pénzei A környezetvédelem a csatlakozás egyik kiemelkedően fontos területe, melyen lemaradásunk több évtizedes. Felzárkózásunk gyorsított ütemben is csak hosszú évek alatt, megfelelő türelmi idő (derogáció) eltelte után lehetséges, komoly erőfeszítések és erőforrások igénybevételével. A unió belső támogatási rendszere és a csatlakozó országok részére elkülönített források kiemelten foglakoznak a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésével, ezért történelmi lehetőség az is, hogy a csatlakozással egészséges környezetünk visszaállítását külső segítséggel, lényegesen rövidebb idő alatt valósíthatjuk meg, mint azt valaha remélhettük volna. Joggal merül fel az az igény, hogy ehhez mi is elvárható mértékben járuljunk hozzá a magunk szerény eszközeivel. A csatlakozó országok részére elkülönített ISPA támogatás esetében ez a legkedvezőbb esetben 25 százalék, melynek egy részét a magyar kormány vállalja magára, így a támogatott régiók akár 10 százalék saját forrással is képesek lesznek a legfontosabb infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásaikat megvalósítani. További előny, hogy az ISPA vissza nem térítendő támogatás, és kiegészülhet kedvezményes hitelekkel, melyek törlesztését csak több éves türelmi idő után kell megkezdeni. A csatlakozás fontos feltétele a jogharmonizáció, melynek lényege, hogy az egyes tagországok belső szabályai nem lehetnek ellentétesek az unió szabályrendszerével. Az EU joganyagának, előírásainak és ajánlásainak figyelembevételével már jelentős lépések történtek ezen a területen, de lemaradásunk a környezetvédelem egyes területein még szembetűnő. Különösen a hulladékgazdálkodás részletes törvényi szabályozása hiányzik, amely jelentősen akadályozza a felzárkózási folyamatok felgyorsítását. A hulladéktörvény tervezete ugyan a parlament elé került az elmúlt hetekben, de elfogadása egyenlőre még teljesen bizonytalannak tűnik. A jogi szabályozáson túl fontos kérdés, hogy a törvényi előírások betartásának feltételeit meg tudjuk-e teremteni, hiszen csak az a jogszabály ér valamit amelyet be is tartanak. Az igazán nehéz feladat az ehhez szükséges közgazdasági, pénzügyi feltételek megteremtése. Miért kötelező? Rövid távon úgy tűnhet, hogy a környezetvédelmi kiadások növelik az árakat, gerjesztik az inflációt, miattuk emelkednek jelentősen a közszolgáltatási díjak. Ez nem csak a lakosság esetében költségnövelő, hanem kedvezőtlenül befolyásolja az ország nemzetközi versenyképességét is, hiszen a környezetvédelmi költségek megtakarítása akár 10-20 százalékkal is csökkentheti ugyanannak a terméknek az árát. Ebből kitűnik, hogy az Európai Unió hozzáállása sem pusztán a jó szándékon alapul. A csatlakozó országok számára előirt környezetvédelmi követelményeknek rövid távon nem csak etikai, hanem kemény gazdasági háttere is van. Az Unió belső egyensúlyának fontos feltétele, hogy egyetlen tagország sem rendelkezhet versenyelőnnyel azért, mert bizonyos, mások számára kötelező - és csak jelentős többletköltséggel teljesíthető - környezetvédelmi normáknak nem tesz eleget. Ezen túlmenően természetesen az unió tagországai számára is nyilvánvaló, hogy hosszú távon a szennyezés megelőzése és a magas színvonalú környezetvédelem az egyetlen alternatíva, hiszen a környezetszennyezést okozó versenyelőnyre épülő világgazdaság rövid idő alatt az élővilág és az emberiség pusztulásához vezetne. Ennek veszélye a századforduló óta egyre növekszik, és minden körültekintésünk ellenére még mindig fennáll. Az Európai Unió tehát képes volt arra, hogy a rövidtávú gazdasági érdekeket összhangba hozza hosszú távú érdekeivel. (Már csak ezért is érdemes lenne belépni.) Nálunk pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy hazánk hosszú távú nemzeti érdekeit - az egész országgal szemben - most egy tőlünk független nemzetközi szervezet képviseli és testesíti meg. Amely ráadásul azt is hajlandó elfogadni, hogy a feltételeknek azonnal képtelenek vagyunk megfelelni, ezért, mint egy jó pedagógus szigorú feltételekkel és határidőkre, de lehetőséget ad az elvárások teljesítésére, és ehhez még pénzügyi és szakmai támogatást is kapunk. Kettészakad a világ A biztos jövő, az élhető, egészséges és tiszta környezet lehetőségét nem szabad elszalasztanunk azért, mert bizonyos nehézségek és többletterhek hárulnak az országra. Ezeket vállalnunk kell, hiszen most dől el, hogy Európához vagy a Balkánhoz tartozunk majd. Pár évtizede került előtérbe a „harmadik világ" elmaradott országainak katasztrofális helyzete. A nemzetközi média egészen a hálószobákig hozta be a soha nem látott nyomort, tömeges éhhalált, és felkeltette a fejlett („első") világ lelkiismeretét. A XXI. század egyszerűbb képet vetít előre: várhatóan a „második" világ is kettészakad, egyesek felzárkóznak, mások lemaradnak majd. Amíg a fejlett világ soha nem látott ütemben tovább halad, addig a szegényebb országok teljesen visszafejlődhetnek. Az, hogy Magyarország hova fog tartozni, a következő tíz évben dől el, és talán éppen az európai csatlakozás sikere vagy kudarca fogja eldönteni. Hiába hangoztatjuk, hogy mi már ezer éve Európában vagyunk, mert az, hogy hová tartozunk valójában, csak a következő tíz évben fog kiderülni. Szabó Ferenc Budapest (MTI) Elkészült az EU-csatiakozásunk környezeti szempontú vizsgálata című kutatási program munkaanyaga, amelyről a Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (BKE) Környezetgazdasági és Technológiai Tanszéke vitát rendezett Budapesten. Kerekes Károly, a BKE tanszékvezető egyetemi tanára elmondta: az Akadémia kezdeményezésére és a Környezetvédelmi Minisztérium finanszírozásában 1997-ben környezetvédelmi Az ország környezeti állapotáról kutatás indult, melynek keretében kilencvenkét tanulmány és hat összefoglaló kötet jelent meg eddig az MTA által szerkesztett, Magyarország az ezredfordulón című sorozatban. A kutatás újabb eredményeit összegző ötven tanulmányt tartalmazó munkaanyagot vita keretében tárgyalták meg a kötet írói és más környezetvédelmi szakemberek. A szerzők megállapították: Magyarország természeti környezetének állapota nemzetközi összehasonlításban közepesnek mondható, a többi volt kelet-európai szocialista országéhoz hasonlítva többnyire kedvezőbb. A gazdasági recesszió elsősorban a jelentősen környezetszenynyező nehézipari ágazatokat érintette, hatására a környezetterhelés terén javulás tapasztalható. Rámutattak, az eredmények nagy részét a gazdasági struktúraváltásnak köszönhetjük. Hangsúlyozták: az EU követelményeinek megfelelően megváltoztak a prioritások a környezetvédelem területén. A csatlakozási szándék következtében előbbre kerültek a megoldandó feladatok között olyanok, amelyeket egyébként Magyarország valószínűleg csak később teljesített volna. Az uniós csatlakozás környezetvédelmi költségeit a szakemberek 1997-2010 közötti időszakra, 1997-es árakon számolva, 2.300-2.900 milliárd forintra becsülik. Kiderült: a legkritikusabb terület a szennyvízelvezetés és -tisztítás, amely e számítások szerint 770-800 milliárd forintot igényelne. A vita során többször is elhangzott: a magyar környezetvédelem állapota több területen is jobb helyzetben van, mint néhány európai uniós ország. Égyszerű statisztikai adatokkal igazolható, hogy a magyarországi környezeti állapot EU-összehasonlításban is jónak tekinthető. Elhangzott az is, Magyarország eredményeit jobban kell kommunikálni az uniós tárgyalásokon, ezt a feladatot szolgálja ez a megjelenés előtt álló kötet is. Az ISPA csak nagy projekteket támogat Szennyvízés hulladékkezelés A cél jó, de az oda vezető út meglehetősen rögös - mondta dr. Becker László, a Környezetvédelmi Minisztérium Nemzetközi Támogatási Önálló Osztályának főosztályvezetője az európai uniós támogatási rendszerekről a nemrég Szegeden rendezett környezettechnológiai konferencián. Előadásának középpontjában az ISPA állt. Ez a pénzügyi alap az előcsatlakozás időszakában nyújt segítséget az európai struktúrák átvételéhez a környezetvédelem és a közlekedés területén. A berlini csúcsértekezleten a tíz csatlakozni kívánó államnak 2000-2006 között minden évre 1040 millió euró támogatást hagytak jóvá az úgynevezett ISPA keretében. E pénzügyi alapnak - mely az előcsatlakozás időszakában nyújt segítséget az európai struktúrák átvételéhez a környezetvédelem és a közlekedés területén - 7-10 százalékára számíthat Magyarország - tudtuk meg dr. Becker Lászlótól, a Környezetvédelmi Minisztérium Nemzetközi Támogatási Önálló Osztályának főosztályvezetőjétől egy nemrég Szegeden rendezett környezettechnológiai konferencián. Ez azt jelenti, hogy évente 73-104 millió euró állhat rendelkezésünkre, melyet fele-fele részben a környezetvédelmi illetve a közlekedési infrastruktúra fejlesztésre szándékozunk fordítani. A környezetvédelmi beruházásoknak négy kiemelt területe van: a szennyvíztisztítás és a csatornázás, a kommunális szilárd hulladék kezelés, a levegő, valamint az ivóvíz védelme. Az ISPA-pályázatok alapfeltétele, hogy a lakosság életminőségét közvetlenül javító beruházásokra vonatkozzanak. További kívánalom, hogy nagy projektekről legyen szó: a tervezett beruházások költségvetésének el kell érnie az 5 millió eurót, és legalább 15 ezer lakosra kell vonatkozniuk. Eddig az első két területre, vagyis a szennyvíz és a szilárd hulladék kezelés infrastruktúrájának fejlesztésére vonatkozóan készültek pályázatok, szám szerint nyolc. Hulladékgazdálkodási projektet készített Debrecen, Szolnok és Miskolc, szennyvíz kezelési és csatornázási fejlesztéseket tervez Győr és Budapest. Szeged mindkét területen pályázik az ISPA-forrásokra, és hasonló fejlesztéseket terveznek a Tisza-tó körzetében is. A települések további 25-30 projektet terveznek, melyek közül évente legfeljebb 7-10re lehet pályázatot benyújtani az ISPA-hoz. A tervezés ennek ellenére nem felesleges, hiszen a csatlakozással megnyílik előttünk az úgynevezett Kohéziós Alap, amely az ISPA-nál 4-6-szor több pénzt jelenthet. Addigra tehát minél több projektnek kell startra készen állnia. Az elsőként benyújtott pályázatokat - köztük a szegedieket is - várhatóan már június-július folyamán elbírálják Brüsszelben, a tendereztetés hozzávetőleg 35 hónapot vesz igénybe, így az év végén kezdődhetnek a beruházások. Az ISPA-projektek finanszírozásáról dr. Becker László elmondta: az eddig elkészült pályázatok - a budapesti kivételével - 6 és 60 millió euró közötti költségvetéssel számolnak, a fővárosi szennyvíztisztító pedig több mint 200 millió euróba kerülne. Az ISPA-támogatás a beruházások költségvetésének legfeljebb 75 százaléka lehet, a fennmaradó 25 százalék egy részét pedig céltámogatás formájában a központi költségvetésből megkapják az önkormányzatok. így a településeknek várhatóan csak a költségek 10 százalékát kell majd kigazdálkodniuk, ám erre is kaphatnak hitelt és kamattámogatást. Dr. Becker László előadásában kifejtette, az ISPA-támogatások megszerzése, mint cél jó, de az oda vezető út meglehetősen rögös. Eddig ugyanis a tíz csatlakozni kívánó országban még nem készült ISPA-projekt, ezért senkinek nincs tapasztalata abban, hogyan is lehet megfelelni az Unió meglehetősen szigorú és sajátos elvárásainak. A pályázatokat a Környezetvédelmi Minisztérium terjeszti elő Brüsszelben, jóllehet a szennyvíz-projektek szakmai előkészítésében a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium is részt vesz, az ISPA programot a gazdasági Minisztérium koordinálja, a különböző európai uniós pályázatok összehangolásáért pedig a Miniszterelnöki Hivatal felel. - Tény viszont, hogy a szóban forgó fejlesztéseket az Európai Unióhoz történő csatlakozás nélkül is meg kellene valósítani, hiszen a legtöbb projekt olyan problémákra vonatkozik, amelyet környezetünk, egészségünk védelme, végső soron biztonságúnk érdekében mindenképpen sürgősen meg kellene oldanunk. Ehhez az ISPA olyan támogatást jelent, amely felgyorsíthatja ezt a folyamatot, és biztosíthatja, hogy a beruházások megfelelő színvonalon valósuljanak meg - hangsúlyozta dr. Becker László. Keczer Gabriella Dr. Becker László. Az ISPA nélkül mélyebben a zsebünkbe kellene nyúlnunk, ha meg akarunk felelni az Unió környezetvédelmi elvárásainak. (Fotó: Schmidt Andrea)