Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-15 / 89. szám

SZOMBAT, 2000. ÁPR. 15. Az ÜGY 9 Rákellenes nap Munkatársunktól Ma 10 órakor kezdődik a VID. magyar nemzeti rákellenes nap programja a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában, ahol hat előadás hangzik el. A rendezvény védnökei: Göncz Árpádné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke, dr. Telegdy Gyula akadémikus, az MTA orvosi osztályának elnöke és dr. Burger Kálmán akadémikus, a SZAB elnöke. A programot kiállítás egészíti ki, 19 órától pedig hangversenyt ad a Dómban Sebestyén János orgonaművész és Gregor József operaénekes. Ifjúsági néptáncfesztivál Szegeden Munkatársunktól Április 15-e és 17-e között rendezi meg a X. országos gyermek és ifjúsági néptáncfesztivált Szegeden a Százszorszép Gyermekház. A megnyitót ma, szombaton 12 órakor a Dóm téren tartják, majd menettánc indul a Dugonics téren és a Kárász utcán át a Széchenyi térre. A Százszorszép Gyermekház először 1991-ben rendezte meg az ifjúsági és gyermekfesztivált, amelyen altkor összesen 13 táncegyüttes mutatkozott be. 1992 óta az ország minden részéről érkeznek tánccsoportok a fesztiválra, általában 1000-1200 általános és középiskolás diák érkezik ilyenkor, a tavaszi szünetben Szfegédre. Az ifjú táncosok mindig nagy lelkesedéssel feszülnek a szegedi fellépésekre, az idén már 15-15 Csongrád megyei és megyén kívüli néptánccsoportot várnak a szervezők, valamint egy külföldi együttest is: a horvátországi Trogír Ifjúsági Néptánccsoportját. A ma déli Dóm téri megnyitó és az azt követő menettánc után a fesztivál résztvevői vasárnap 10-12, 14-16 és 18-20 óra között, valamint hétfőn 10 és 12 óra között mutatják be produkciójukat a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. A Szegedi Nemzeti Színházban hétfőn 17 órától gálaműsor zárja a rendezvénysorozatot. Jegyek a Százszorszép Gyermekházban és az előadások előtt a helyszínen kaphatók. Munkaemlékezet DM-információ Napjaink legjelentősebb emlékezetkutatója, a bristoli egyetem professzora, Alan D. Baddeley tart előadást hétfőn és kedden délelőtt 11 órakor a SZAB-székházban. A neves kutató a memória pszichológia kutatásának klinikai alkalmazásáról, illetve a munkaemlékezet-kutatás újdonságairól számol be a szegedi érdeklődőknek. Helyesen Munkatársunktól A lapunk keddi számának tizedik oldalán Ifjú kémikusok címmel megjelent írásban tévedésből „átkereszteltük" a Szegedi Ifjú Szerves Kémikusok Támogatásáért Alapítvány kuratóriumának elnökét, aki valójában Molnár Árpád, az MTA doktora. A tévedésért elnézést kérünk. Egyszer van egy életben, mint a napfogyatkozás Gátjainak feszült a Tisza Csak a teteje látszik. Ez legyen a legnagyobb baj! (Fotó: Kamok Csaba) Ma vagy holnap tetőzik először Szegednél a Tisza. A gátaknak kilenc méternél is magasabb vízfal feszül. A szakemberek szerint a töltések akkor is bírják majd a magassági terhelést, ha a vízszint meghaladja az 1970-ben mért legmagasabb értéket, a 960 centimétert. Ám a várhatóan hosszan tartó levonulás okozta problémákra már most készülnek. Bár a Szeged környéki gátakon - a partfal nyílásainak tegnap délután megkezdett lezárásától eltekintve - egyelőre csak a gátőrök járőröznek sűrűbben, a vízügyi szakemberek a legmagasabb fokú készültségben, 24 órás szolgálatban várják a folyó első tetőlését. Csütörtökön este a Tisza jobb partján portyáztunk. Ez nem azt jelenti, hogy a másik oldal rosszabb. Az a bal. Jártunk a 1101-es védvonal védelmi központjában, ugyanott az egyik őrjárásban és a műszaki biztonsági szolgálat tápéi védélmi telephelyén is. A gáton menten megdöbbenünk. Az okot nem a megáradt folyó szolgáltatja, hanem egy kerékpáros. A mai napig sem tudjuk eldönteni, hogy a mackóruhában feszítő cajgás Koller M. Gábor volt-e vagy sem. Ha a Kömyezetvé-' delmi Minisztérium sajtószóvivőjét láttuk susogós álruhában és piros bringán, akkor ki merjük jelenteni: a bajszos szóvivő a kamuflázs nagymestere. Mégpedig azért, mert a későbbi inteijúalanyaink közül sem ismerte fel senki, pontosabban fogalmazva, egyik sem említette, hogy Koller M. rövid látogatást tett a 1101-e's védvonalon. Bezzeg mi. A töltés alján lévő műszaki biztonsági szolgálat tápéi védelmi telepén csütörtökön este nem sokkal hat után csak Dömi, a csupaszőr korcskutya mutatja magát és hallatja hangját. Furcsa, de arccal a Tiszának, a hátunk mögül halljuk a zöld dalnokok brekegését. A töltés adta panorámában föltárul a belvíztavak szürke pacája. Békésebbnek tűnnek, mint a folyó, és talán veszélytelenebbek is. Mindenesetre a békák hada, úgy tűnik, rájött: jóból is megárt a sok. És inkább a sekélyesben danolásznak. A gát mellett ladik kacsáz. Nem halljuk, mit beszélgetnek a benne ülők, mert a kis motor prüszkölve paskolja a vizet. Ám amikor a Tiszavirág-üdülőtelep lejáratához érkeznek, a gépész elveszi a gázt. Együtt silabizálják, a lépcső mellé erősített vízmérce mennyit mutat. Úgy kilencszáz centi körül lötyög az állóvíznek tűnő Tisza, melyet az „igazi" víztől egy erdősáv, meg vagy négy sor ház választ él. Embereink úgy tűnik, elégedettek az eredménnyel: vidáman csónakáznak tovább. A baj nem is lehet nagy - vélik a laikus, zsurnalisztából lett segédgátőr-helyettesek — mert a gátkoronáig még vagy másfél, két méternyit emelkedhet a víz. Velük azonban sem az üdülőtulajdonosok - akiknek a tetőzés előtti víz lábakon álló vityillóikat, de palotáikat is kitakarította sem a szakemberek nem érthetnek egyet. Utóbbiak azért, mert tudják: nem elsősorban a víz magassága okozhat gondot. Rövid, csendes szemlélődés után azt is megtudjuk, miért nem írja meg a Délmagyarország pontosan, mekkora víz is várható. Egy evezős hajó pilickázik fölfelé a gát tövében, ott, ahol nyáridőben autóval poroszkálnak a part felé a városból kimenekült polgárok. Gyakran tekint hátra, nehogy evezőjével oldalba vágjon egyet, a kikötött ladikok közül. Azután, amikor a lépcsőhöz ér, felismeri bennünk gyermekkori cimboráit. „Tulajdonképpen szerencsések vagyunk, hogy látjuk ezt a nagy vizet. Lehet, hogy ilyen se lesz már több. Egyszer van egy életben, mint a napfogyatkozás" - mondja, majd elárulja, milyen pletyka kering a városban: a Délmagyar csak azért nem írja meg, milyen nagy is lesz a víz, mert nem akar pánikot kelteni. A biztonsági szolgálat ügyeletese, Bajnóczi Ferenc reggel hat óra óta van talpon. Tizenhatórázik. Ami voltaképpen lehetne huszonnégy is, mert hiába megy haza a családhoz, otthon is bármikor riasztható. Harmadfokú árvízvédelmi készültség esetén menni kell, ha baj van. A telepen olyan gépeket és eszköVfizszinttörténet A Tiszán a XVIII. század óta regisztrálják folyamatosan a vízállást. Az 1879. március 12-i árvíz 806 centiméteres vízzel pusztította el Szegedet. A tragédiát akkor sem a magas vízszint, hanem az elhanyagolt töltések, és a hosszan levonuló ár okozta. Két esztendővel a nagy vfz után a Tisza 845 centiméteres vízszinttel riogatta a polgárokat A maximális vízszintek azóta is egyre csak emelkednek. Tizenkilenc centivel 9 méter fölött tetőzött a Tisza 1919ben, 1932-ben 924 centiméter mértek, míg 1970-ben 960 centiméterrel hozta a csúcsot a Tisza Szegednél. Harminc éve a jelentős áradások is az LNV, azaz a legnagyobb vízszint alatt maradtak. Ezen a hétvégén vélhetőleg nem dől meg a rekord. De a Tisza egy hét múlva is tetőzni fog. zöket (szivattyúkat, kompresszorokat, csónakokat, pátriaverő-gépeket) őriznek, amelyek bármikor bevethetők. Bajnóczi úgy véli, jót tenne a töltésnek, ha minden évben rövid ideig nagyobb víz érné, mert az tömöríti a róka- és ürgelyukakat. Igen jó lenne, mert Pelikán József gátőr óta tudjuk, hogy az ürge a gát legveszedelmesebb ellensége. Átlyuggatja a földet, fellazítja, aztán ha jön a víz, mehetünk a templomba imádkozni. Megérkezik Gelányi Nándor, az Ativizig hírközlési vezetője, aki éppen hogy csak bemutatkozik, máris telefonon hívják, elvégre a hírközlést irányltja. A telep irodájában a dorozsmai főcsatorna című naiv, csupa idill olajfestménnyel srévizavé függeszkedik a Danger feliratú futurisztikus, cyberdizájnolt falióra. A Junoszty 4028-as a sarokban, a feszületet tartalmazó, muzeális értékű tárló a szekrény tetején. Gelányi a vízügy saját, többszintű információs rendszeréről beszél, amellyel a szakaszmérnökségek és a gátőrházak vannak összekötve. Miközben az árhullámok várható időpontját elemezgetjük, betoppan az irodába Török Gábor gátőr. Abban mindenki biztos, hogy nem lesz akkora víz, amely az 1970-es árvíz után a mind magasságában, mind szélességében megerősített gátkoronán átbukhatna. Kozák Péter, az országhatártól az algyői hídig húzódó, majd' 32 kilométer hosszú Tisza-szakasz nyugati védvonalának védelemvezetője mosolyog, amikor meghallja, vannak, akik attól tartanak, a Tisza újra elpusztíthatja a várost. Szerinte a polgárok nincsenek tisztában azzal, milyen elképzelhetetlenül nagy vizet is képesek elviselni a jól megépített, rendszeresen karbantartott, Szeged környéki gátak. Mottó: - Hát hogy vagytok? - Jól, igazán jól. Minden jól van. -Agát? - Azzal sincs semmi baj. - A vízszint? - Két centit emelkedett. (Bacsó Péter: A Tanú) A kérdés inkább az, hogy meddig Éppen azért, hogy a gátak állják a vizet, az 1101-es védvonalon hetvenheten teljesítenek napi 24 órás szolgálatot, két váltásban. Ahogyan a védelmi központban a vízügyesek az alsólúdvári szivattyútelep technikai megoldásairól, s az 1902ben a töltés testébe fektetett, s azóta is kitűnő állapotban lévő szerkezetéről mesélnek, kitűnik: ezek az emberek nagyon szeretik, amit csinálnak. Ráadásul most, a jobbára adminisztratív hétköznapi munkát felcserélhetik a védekezés felelősségével. Napi 24 órában nem hagyják el a védvonalat: ott alszanak a gát tövében, fejük felett locsog a Tisza. Kozák Péter arcán látszik, nemcsak az elődök iránti tiszteletből nevezi zseniálisnak Vásárhelyi Pál terveit, melyek nyomán felépültek a Szegedet is védő gátak. Ám tudni kell azt is - mondja hogy ma már nem azok a töltések védik a várost, mint '70-ben. Azóta megerősítették a töltéseket, amelyek talpszélessége néhol eléri a kilencven métert is, koronaszintjük pedig akár 11 méteres vizet is képes megtartani. Ha ez nem elég, még mindig jöhetnek a nyúlgátak. Kozák Péter azt is elmagyarázza, honnan is kell mérni a bizonyos bűvös LNV-t, azaz a legnagyobb vizet, amely '70ben 960 centiméter volt. Bár tudományos vita folyik egy centiről. Mert az is lehet, hogy harminc éve 961 centis víz fenyegette Szegedet. (Kozák Péter szerint nem lenne baj, ha most megdőlne a rekord, mert akkor ez a kérdés sem lenne kérdés többé.) Mivel a Tisza feneke hepehupás, ezért a 0 centimétert a Baltitenger vízszintjéhez képest jelölték ki. így olyan is előfordult már, hogy mínusz 250 centiméter volt a vízállás. Ez tehát azt jelenti, hogy a Tisza fenekétől számítva akár 12 méter magasságú, vagy még ennél is nagyobb víz áll a gátak között. A védekezés két kulcsszava az elkövetkező egy hónapban vélhetőleg „vízoldali", és „védett oldali" lesz. A gátkoronával ugyanis nagy baj nem lehet, még akkor sem, ha nemcsak az előre jelzett 900, de a harminc éve regisztrált 960 centimétert is meghaladja a vízállás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gátakat ne viselné meg a tartósan magas víz. Elég egy kis repedés, egy ürgelyuk, vagy vakondjárat, hogy a víz megtalálja az utat. Márpedig a vízügyi szakemberek elsőként Kepler mondását tanulják meg: „Isten mindig geometriát csinál." A víz mindig lefelé folyik, és a lehető legkönnyebben igyekszik elérni célját. A szivárgások, csurgások ellen bevált módszer a vízoldali fóliaborítás, a fakadóvizeket pedig többnyire védett oldali, ellennyomó medencékkel semlegesítik. „Én sem szeretném, ha a víz a kertben törne fel" - utal a helytelen telekkiosztás következtében a töltéshez túl közel épített tápai házak tulajdonosainak lelkiállapotára Kozák Péter. A korábbi esztendők árvizei során is előfordult már, hogy a kertekben csurgások, fakadóvizek jelentkeztek. Ilyenkor az Ativizig szakemberei a gátak tövétől számított tíz méteren belül kötelesek a veszélyhelyzetet felszámolni, a többi az önkormányzat dolga. Természetesen, ha tudnak, mindig segítenek a polgároknak, akiknek házai fölé fenyegetően tornyosul a Tisza. Tavaly például egy idős asszony vályogháza előtti csatornaátereszeket is kitakarították, csak hogy ne áztassa el a víz az épületet. Ha a lakosokkal nem is, kutyáikkal igencsak meggyűlik a gátőrök baja: néhány nap alatt két kutyatámadás is érte őket. A rendőröktől, és a sintérektől kértek segítséget, hogy végezhessék dolgukat. Pelikán József dunai gátőr nyolc gyermeket nevelt a kis szolgálati házában. A mi tiszai gátőrünk. Török Gábor „csak" négyet. A napbarnított arcú tápai férfi abban azért hasonlít Pelikánra, hogy neki is szenvedélye a gát, ő is minden repedést számon tart, minden ürgelyukra felfigyel és tegeződik a nagy folyóval. Ha rajta múlik, sohase önt ki a kiismerhetetlen, nagy Tisza. Török Gábor 11 évvel ezelőtt Canka Józseftől vette át a stafétabotot. Most ő is szolgálatba állt, hiszen a helyzet azt kívánja, hogy a tapasztalt nyugdíjas kollégák is bekapcsolódjanak a munkába. Az egyes védvonal négy őijárásból áll. Török Gábor annak a 7,7 kilométer hosszú szakasznak a védelmét irányítja, amely a SZEOL-pályától Tápé közigazgatási határáig tart. A segédőrök a gátakat járják szakadatlanul, a vészőrök pedig a szivattyútelepeknél és a veszélyes helyeknél - csurgásoknál vagy esetlegesen feltörő és bevédett buzgároknál - látnak el őrszolgálatot. Buzgárok egyébiránt még kicsiben sem törtek fel. (Hálát is adnak az Istennek ezért a vízügyesek, bár három, vagy négyezer homokzsák megtöltése nem lenne túl nagy feladat számukra. És ember van elegendő, hiszen még a Belügyminisztérium is felajánlott elítélteket a védekezéshez a hivatásosok, a katonák, meg az otthonukat féltők mellé.) Az árvízvédelmi töltés stabil. Ám azt mindenki hozzáteszi: egyelőre még az árvízhelyzet elején járunk a Tisza alsó szakaszán, ahol a vízszint alakulásába a Maros - amely még nem tetőzött - nagyon is beleszólhat. Az 1970-es árvizet megélt Canka József bölcsen szól, amikor azt kérdezzük, mi lesz a Tiszával: „A víznél sohasem lehet tudni" - mondja hamiskásan mosolyogva, s besétál a védelmi központba. Mi a gáton megyünk tovább, szívjuk az éjszakai friss levegőt, nézzük a sötéten hömpölygő folyót. Csak érezzük, milyen iszonyatos erővel feszíti börtönének falait: a gátakat. Kéri Barnabás -Szabó C. Szilárd