Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-15 / 89. szám

SZOMBAT, 2000. ÁPR. 15. A HELYZET 7 Kiválósági Központ az SZBK Munkatársunktól Az uniós csatlakozásra váró országok tudományos kutatóhelyei számára tavaly nyáron írt ki pályázatot az Európai Unió. A bírálók most hozták meg döntésüket: 185 pályázó közül 34 kutatóhely munkáját találták támogatásra érdemesnek. Ebből hat magyarországi: a Collegium Budapest mellett öt akadémiai kutatóintézet, köztük a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) nyerte el a megtisztelő Kiválósági Központ címet és a vele járó 4 millió eurót. Az Európában már működő hálózatban a Kiválósági Központoknak magas követelményeket kell kielégíteni a tudományos eredmények, a hazai és nemzetközi kapcsolatok, a kutatásszervezési és -irányítási, valamint a gazdasági tevékenységük tekintetében, s az értékelésnek az is szempontja, hogy munkájuk milyen mértékben szolgál társadalmi célokat. A hat magyar kutatóhely sikerének hírét tegnap jelentette be Budapesten Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, értékelve azt a nemzetközileg is kiemelkedő teljesítményt, amelyet a magyar tudomány műhelyei a romló infrastruktúra ellenére elértek. Magyarország a tudománya révén jelent meg először az Európai Unióban, s ez reményt ad, hogy a kutatásfejlesztés méltó, jelentősen megemelt költségvetési támogatásban részesül itthon is - mondta Kroó Norbert, az MTA főtitkára. (Az SZBK sikeréről és az uniós anyagi támogatás felhasználásáról Dudits Dénes főigazgató interjúját a közeli napokban közöljük.) Csökkenthetö-e a kötbér? J. L. szegedi olvasóink kérdésére válaszolva ezúttal „A kötbér bírásági mérséklése" fogalmat tisztázzuk rovatunkban. (Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írják rá: „A jog asztala".) „...Szerződésben meghatározott túlzott mértékű kötbér esetén lehet-e a kötbér összegének nagyságát támadni, illetve vitatni?..." A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. Ez a mérséklési jog a bíróságot a felek megállapodásától függetlenül megilleti. A bíróság akkor is mérsékelheti a kötbért, ha a felek ezt esetleg a megállapodásukban kizárták. Ebből következik az is, hogy az egész szerződés nem nyilvánítható érvénytelennek egymagában azért, mert a felek túlzott mértékű kötbért kötöttek ki. A kötbér bírósági mérséklésének körében a bíróság a szolgáltatás értékének és a kötbér nagyságának összemérésén túl értékeli a felróhatóság fokát is, amennyiben ez megállapítható. A bíróság, annak megállapítása érdekében, hogy indokolt-e a kötbér mérséklése, és ha igen, milyen mértékben, vizsgálja a szolgáltatás értékének és a kötbér mértékének arányát, a szerződésszegéssel okozott kár nagyságát, a szerződéskötés körülményeit, továbbá azt is, hogy volt-e reális alapja a teljesítésnek a szerződés megkötésekor. Vizsgálja a bíróság a jogosult esetleges szerződésszegő, a teljesítést késleltető magatartását, a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdekét, a kötelezett szerződésszegő magatartását, valamint azt, hogy a teljes kötbér kiszabása nem ró-e a szerződésszegő félre rendkívül súlyos terhet. Amennyiben a szerző-désszegés kizárólag a közreműködőnek róható fel, helye lehet a felet terhelő kötbér mérséklésének, illetve a fizetett és a kapott kötbér közötti különbözet áthárításának a közreműködőre. Kj. dr. Könczöl László Oda a liberális tabló? - avagy a „sok minden más..." Simoncsicsnál az érték a mérték Fura egy liberális Simoncsics János. Nem a kemény pragmatista, hanem az oldottabb lokálpatrióta fajtából való. Úgy véli: ebben a globalizált világban annyi új, sokszor káros hatás ér bennünket és gyerekeinket, hogy az ellen védekeznünk kell. E negatív hatásokat kompenzálandó kell hagyományaink pozitívumait, sajátosságaink értékeit és szépségeit hangsúlyozni. Egyébként is: ha a múltunkat nem ismerjük, a jelenünket sem értjük, nem is beszélve a jövőn kröl! „Az ember sokszínű, ilyen is, olyan is. Nem szeretem, ha beskatulyáznak - mondja Simoncsics. - Én egyszerre vagyok nép-nemzeti és keresztény és családcentrikus és polgár és szabadelvű és még sok minden más..." Ezt az alapállást lakásuk is kifejezi, mert a népi bútorokkal és tárgyakkal díszített szoba mellett jól megfér a biedermeier szalon, meg a skandináv stílusú gyerekszoba. Simoncsics soha nem volt párttag, de az első szabad választásokon ott láthattuk az önkormányzati .választások előtt készült, a képviselőjelölteket fölvonultató „liberális tablón". Az okokról annyit mond, hogy akit érdekel az őt körűivevő világ, az óhatatlanul politizál. Átlagos szemlélődőből ő úgy lett aktívabb, hogy Lippai Pál - akivel a gyerekeik révén kötött ismeretséget és barátságot - fölkérte, vállalja a helyi képviselőséget. így aztán a Fidesz és az SZDSZ közös csapatához, pontosabban frakciójához tartozó képviselőként élte meg a rendszerváltozás utáni első négy évét. Simoncsics János, egy hagyományápoló liberális polgár. (Fotó: Schmidt Andrea) A néptánctól az igazgatóságig Munkatársunktól Tősgyökeres szegedi, iskoláit is itt - a Juhász Gyula „gyakorlóban", a Tömörkényben, majd a JATE jogtudományi karán - végezte Simoncsics János. Kedves időtöltése: a néptánc (volt). A diákévek után az egyetem kulturális előadója, majd 1978-tól a néptáncfesztivál titkára lett. Amikor a kétévenkénti nemzetközi néptáncos találkozó rendezési joga a Bartók Béla Művelődési Központé lett, akkor szakirányú tanfolyammal és negyedszázados gyakorlattal a háta mögött - Simoncsics János hivatalosan is népművelő lett A művelődési intézményt 1998 óta igazgatja. A helyi politizálással mint liberális próbálkozott: 1990-ben a Fidesz-SZDSZ listáról képviselő lett, 1998-ban - mint az SZDSZ jelöltjét - nem választották meg önkormányzati képviselőnek. Nős, felesége tanárnő, három gyermekük a családi hagyományokat követi: a Simoncsics-gyerekek is ugyanabba az általános iskolába járnak, ahova régen az apjuk, a két nagyobbik pedig táncol is. Sokan nem értik, és ő sem, hogy mi valhatta ki a két, korábban szövetséges párt közötti szembenállást: miért megbocsáthatatlan az, hogy az SZDSZ szövetkezett az MSZP-vel, s miért megbocsátható, hogy a Fidesz koalícióra lépett a kisgazdákkal?! Bár tudjuk, a hatalomról szól a politikai játék, de ezt érzelmileg földolgozni elég nehéz. Egyes körökben ma már szitokszónak számít a liberális, holott Simoncsics János számára ez most is ugyanazt jelenti, mint korábban: a személy szabadságának kiteljesedését (egészen addig, míg másét nem sérti); a gondolat szabadságát; a törvények követését, a szellemi értékek megbecsülését. Ezen értékeket azonban nehéz volt aprópénzre váltani! Simoncsics úgy gondolta, hogy Szegeden, a kulturális és egyetemi központban, az iskolavárosban, a régióközpontban kiemelten kezelhetők (és kezelendők) a szellemi javak. Családi elbeszélésekből tudja, milyen lehetőségeket engedett el a város korábban: az Eckféle balett Pécsett lett világhírű, ahogy a naiv múzeum sem Szegeden, hanem Kecskeméten valósult meg. Ezért arra készült Simoncsics, hogy a kulturális bizottság elnökeként a művészeti és kulturális értékek közvetítője, ápolója lesz. Saját eredményei között tartja számon, mert hangsúlyos szerepe volt abban, hogy önálló tagozattá lehetett a kortárs balett. A régi zsinagóga felújítása is akkor kezdődött, s az általa vezetett bizottság döntött úgy, hogy az épület kulturális célokat szolgáljon. A szabadtéri monstrum nézőterének elbontásáról is akkor döntöttek. Nagy sikernek tartja, hogy a Bartók Művelődési Központ épületét (annak jó részét) visszaszerezték, így megmaradhatott a közművelődésnek. „Nem ilyen lovat akartam!" - mondhatja Simoncsics is, azokkal a társaival egyetemben, akik az első négy év, a képviselőség után visszavonultak a munkahelyi, szakmai és családi körbe. Az ok: a „túlpártosodás" és a „ túlpolitizáltság ". Simoncsics szerint az önkormányzatban helyet foglaló képviselők célja közös, csak az ehhez vezető út mikéntjéről lehetne (és kellene) vitázniuk. Sajnos az önkormányzatiság elve 1990 óta fokozatosan kopik. A civil szféra vélemény nyilvánítása visszaszorulóban, a szakmaiság halványulóban van: nincsenek már szakértők a bizottságokban, mint korábban, kisebb a szerepük a szakmai szervezeteknek a döntés-előkészítésben, dominál a frakcióakarat és a pártfegyelem. Az önkormányzatok anyagi függősége egyre nagyobb a központi költségvetéstől, amit jelez az is, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó része 50-ről 5 százalékra csökkent. Halványul az eredeti elv is, hogy a dolgok ott dőljenek el, ahol a „rávalót" az adózó polgárok megtermelik. Reménykedni - Simoncsics szerint - a mai gyerekek jelentette nemzedékben lehet. Ők talán már mindenféle régi beidegződéstől mentesen, racionálisabban fognak politizálni. Uiszászi Ilona A város, a részvények meg a bróker Sok-e a 40 milliós sikerdíj? kutyavilág Állatok - „létszámon felül" A legutóbbi önkormányzati ülésen Beck Zoltán szegedi képviselő interpellált a város Dégázrészvényei eladásának ügyében. Több kérdést fogalmazott meg, egyebek mellett kifejtette, nem érti, miért kellett egy brókert is bevenni az üzletbe, életszerűtlennek tartotta, hogy a vásárló csupán azért fizet lényegesen többet az eladónak, mert rábeszélik. Úgy vélekedett, az üzlet dokumentálása, lebonyolítása is hagyott kívánni valót maga után, és nem értette, miért kellett a bizományosi díjon túl egyéb juttatást is kifizetni a közvetítőnek. A függetlenként jegyzett szociáldemokrata politikus, Beck Zoltán, aki egyébként pénzügyi szakember, lapunk érdeklődésére elmondta, hogy azért tett fel kérdéseket a legutóbbi önkormányzati ülésen a város vezetésének, mert az elmúlt két évben több olyan üzlet köttetett, amelyben nagy összegeket veszített az önkormányzat. Szerinte ilyen volt például a Pick-részvények eladása, az intézményhálózat átalakítása, a diákétkeztetés „megreformálása"- bírságostól, és a sort a Dégáz-részvények értékesítése zárja. Blfálta az önkormányzati előterjesztéseket, amelyek esetenként nélkülözik a gazdasági alátámasztásokat, az alternatívákat. Százmilliós üzleteknél illene az ellenzék támogatását is megnyerni egy döntéshez, amelyről később kiderülhet, hogy rossz, ám ennek esélye sokkal kisebb, és közösen vállalhatók a következmények is - vélekedett. Lássuk, hogy Beck Zoltán szerint hol is sántít a dégázos ügylet! Tavaly novemberben a gazdasági alpolgármester, Tímár László vitte a témát a közgyűlés elé, miszerint: vételi ajánlat érkezett a részvények megvásárlására a tulajdonostól, a Gas De Francétól. A testület úgy döntött, hogy minimum 110 százalékos áron eladható a részvénycsomag, másrészt megbízták a jogi és ügyrendi bizottságot az adásvételi szerződés áttekintésével, az aláírással pedig a polgármestert, aki december közepén megbízott egy fővárosi befektetési társaságot az üzlet lebonyolításával 0,45 százalék bizomáriyosi és 30 százalék sikerdíj fejében. Január 21-én az ügyrendi bizottság már 2,5 százaiékos bizományosi díjat tartalmazó szerződést hagy jóvá, ám készült egy módosított változat is. A végeredmény pedig: a bróker részére az önkormányzat 39 millió 673 ezer forintot fizetett ki. Amit kifogásol Beck képviselő úr: az alaphírrel ellentétben nem a Gas De Francé kereste meg az önkormányzatot, hanem fordítva, a polgármester felhatalmazás nélkül vonta be a befektetési társaságot, a végső, módosított szerződést nem hagyta jóvá a bizottság, a több százmilüós üzletben a levelezést nem iktatták, a jegyző nem szignálta a dokumentumokat. Ezen túl pedig életszerűtlennek tarja, hogy a „bróker kedvéért" 100 millióval többet tesz le az asztalra a francia cég. Beck Zoltán tömören így fogalmaz: - Az egész kísértetiesen hasonlít a Tocsik-ügyre. Bartha László polgármester elmondta, hogy a Dégáz régóta kereste a várost, szerette volna megvásárolni a részvényeket. Ez jó üzletnek kínálkozott, mivel a részvények eddig csupán papírt jelentettek, osztalékot nem hoztak az önkormányzatnak. Akkor jött az ötlet, hogy a lehető legjobb áron kellene a csomagot értékesíteni, így jött be a képbe az Equilor Rt. Ráadásul a „sikerdíjat", a 40 milliót nem a város, hanem a vevő fizette, az önkormányzat pedig közel 70 millió forinttal kapott többet, mint ami az eredetileg minimálként megállapított 110 százalékos ár lett volna. A bróker felhatalmazás nélküli bevonásáról a következőt mondta a polgármester: a testület arról döntött, hogy minimum mennyiért adhatók el a papírok, ehhez képest többért értékesítettük. Hogy nem került a szerződés a jegyző kezébe? Elképzelhető, ez ma már biztos nem következhetne be, mivel bevezették az ISO-t, a minőségbiztosítási rendszert. Tímár László alpolgármester nem emlékezett arra, hogy jegyzői szignó volt-e a szerződéseken, amelyek viszont a jogi bizottság asztalát megjárták. Azt is megerősítette, hogy a Dégáz már tavaly szeptemberben nyújtotta kezét, érdekelnék a város 583 millió forint névértékű részvényei, amelyek tőzsdén kívüliek, nincs kialkudott árfolyamuk. Az adásvétel megkötésében kiemelkedő szerepe van a hozzáértő áralkunak. Az Equilor Rt. már régen jelentkezett az önkormányzatnál vagyonkezelési koncepciójával, akkor nem voltak vevők szolgálatára, most igen. Az Equilor befektetési igazgatója, Gereben András elmondta, hogy két hónap kemény munkájukba került az 1100 forintos ár 1250-es vételárra való feltornáztatása. Megdolgoztak a 40 millióért. Az összeg nagyobb részét a vevőtől, a francia cégtől kapták, amellyel szerződésben állnak. A szegedi önkormányzattól mintegy 17-18 milliót kasszíroztak. Hová lett akkor a közel 40 millióból 22-23, ha azt a Gas De Francé fizette? - kérdeztük Tímár Lászlótól. Az említett összeg a franciák és a bróker külön-megállapodásának része volt. A vásárló leküldte nekünk az egész pénzt, az Equilor díjával együtt. Ebből utaltuk vissza a brókernek járó díjat. Mi pedig 66 millióval kaptunk többet a részvényekért, és ez a lényeg - összegzett az alpolgármester. V. Fekete Sándor Kedves Olvasóink! Lapunkban Kutyavilág címmel olyan új rovatot indítottunk, melynek célja: segíteni az ember leghűségesebb társán, megtenni érte mindent, ami tőlünk telik. Nem tudunk pénzt adni, nem építhetünk kutyamenhelyet. Mindössze segítséget kérhetünk azoknak a négylábúaknak, amelyek sorsa - Önök nélkül - a biztos pusztulás lehet. Szabó Gájmer Viktória sándorfalvi olvasónk - neki magának is három kutyája van - felajánlotta segítségét a gazdát kereső négylábúak megmentése érdekében. Levelében a következőket írja: „Kár, hogy az újságban megjelent, anyagi segítséget adó emberek nem tudnak egymásra találni és menhelyet létrehozni. Sokan havonta felajánlanának egy bizonyos összeget - köztük én is." Állatbarát olvasónk szerint a felesleges túlszaporodást meg lehetne előzni azzal, ha ivartalanítanák az állatokat. A „létszámon felüli" kutyák ugyanis előbb vagy utóbb az utcán kötnek ki. A gondolathoz csatlakozott Seres Zoltán állatvédő. Mint írja, a hobbiállat tenyésztéssel (szaporítással) foglalkozó emberek évente sokkal több kisállatot „termelnek", mint amennyire hazánkban szükség lenne. „A tisztességes lakosok általi felvevőpiac nem elégíti ki az eladók igényeit. Nem marad más hátra, illegális zugárusok, exportőrök kezébe kerülnek az állatok. Senki sem fizet adót, járulékokat. Sokan élnek ebből, természetesen feketén. Haszna csak a károkozónak, meg a köré épült rendszernek van." Majd így folytatja: „Az igazi állatbarát számára nem elsődleges az állat fajtája, címere, ára, hanem a belső tulajdonság, a hűség a mérvadó. Jelenleg, aki a halál elől kíván egy kisállatot megmenteni, annak kemény pénzeket kell fizetnie. A gyepmesteri telep működése is sikeresebbé válhatna, ha a médiumok folyamatosan informálnák a lakosságot a bevitt kisállatokról, a kimenekítési lehetőségekről." Szerinte a kóbor állatok helyzetét még a régen áhított kutyamenhely sem tudná megoldani. Igazi eredményhez az emberek összefogása vezethetne. Fokot* Klára