Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-11 / 85. szám

KEDD, 2000. ÁPR. 11. A KÖLTÉSZET NAPJA 7 Szárszói írógép G

yerekkoromban hosszú évekig, szinte minden nyáron Balatonszárszón táboroztam, és én is, mint minden gyerek, gyűjtöttem az aprót, hogy a tábor és a Balaton között futó vonatsínre pakoljam, amin majd átpöfög a gőzös, és jól szétlapítja. Amikor először hallottam, hogy József Attilát épp Szárszón ütötte el a vonat, minden egyes sínről leemelt lapos pénzérme láttán borzongás fogott el, s jobb híján magamon éreztem annak az átkozott nagy dög mozdonynak a súlyát. Tavaly tavasz óta úgy tizenöt éve jártam utoljára Szárszón; most, persze, horgászni Tavasszal rengeteg idő van nézelődni és sétálni, egészen más ilyenkor a Balaton, jobb. A víz még hideg, esténként tükörsima és illatos, és a bőrön érezni, ahogy lehűl a levegő, belül meg meleg van, a parti fák mozdulatlanok, az első puha fűszőnyeg hosszan lélegzik a partszegélyen, és egyszeriben minden láthatóvá válik, ami nyáron nem. Nagyon belefeledkezhettem a horgászhely-keresésbe, mert előbb csak annyit vettem észre, hogy az állomással szemközti partszakaszon valami mozdonyfélét állítottak fel a füves-ligetes tér közepére. Gondoltam, ügyes transzavantgard objektum, így nem messze az állomástól, hogy emlékeztessen a gőzmozdonyos, régmúlt időkre, amikor ha valaki leszáll itt nyaralni a vonatról, és az útja egyből ide vezet a partra, lakmározhasson a nosztalgiából És csak amikor a nagy szél, a tarajos hullámok, a kedvezőtlen felhőjárás lehetetlenné tette a nappali horgászatot, és leültem ott a parkban egy padra, akkor jutott eszembe József Attila. Egy picit magamba is néztem, hogy nem lehetek ennyire féleszű. A padról aztán felálltam és közelebbről is megvizsgáltam az emlékművet, a mellkasig érő, éles peremű kerekeket, és a kimetszett vonattest furcsa rakományát, amely soronként egymáson keresztbe fektetett vasrudakból áll, s a vasrudak végén egy-egy, az írógép ütőfejéhez hasonló betű. Ezekből összeolvastam a verset De csak méterekről Nem mertem közelebb menni ehhez a két keréken álló, labilisnak és irgalmatlan tömegűnek tűnő emlékműhöz, minduntalan azt éreztem, megbillen a kerék és rám zuhan a végzetes teher, a rakomány, amely majd betűnként döfi a mellkasomba a verset, mintha csak ott lennék kiterítve a vers alatt, a zöld füvek közt ellapult, fehér géppapír, József Attila írógépén. Podmanicxky Szilárd Vecsernyés Imre Papírsárkány A bárányfelfő papírsárkány, orrlyuk a sárga csőrön, a színes madár fólporszívózza, eltünteti az eget, marad egy zsineg, bennem savanyú líra lesz. Nem úsztam, mert sohasem tanultam, ez a szabadság elveszett, egyszer viszont korcsolyáztam, a jég beszakadt, aki fagyott lábfejem hóval dörzsölte, rég halott, egy lemezjátszót tett ki a csillagok alá, a korongra fényképezőgépet, lett minden fénypont üstökös. A kórházban jó volt a koszt, onnan tudta, hogy nem evett, a kórterembe behozták a köntösök az illatot. Asztalomon néhány telefonszám, egy-egy megbarnult levél, te nem hívsz egyszer sem, én se tárcsázok senkit, ez így csupa esély, esélytelenség, avar. Tárgyszerűen adtad oda magad másnak, mint egy korsó sör, habzik a hajad. Régi fényképeket csaltunk meg, pelenkaszagot, ártatlan rökamiét, megerjedt levek az álmok befőttesüvegében, görbült polc. Simogatod a melegítődet, mint egy angóramacskát, tenyeredben hűlő szöszök, vagy inkább hüllők, pálcikamerev gyík pikkelye, gúvadt szem, takarásban a földgömb, országok nélküli nyálkás domborzat. A nélkülözést nem lehet megszokni, banánhéj fojtogat. Mintha a sikátorokon terelgető láb nélkül pattogna, gurulna végig a labda, le, egészen a lüktető öbölig, olyan a gyomor korgása, meg az éhező léleké, egy szendvicsben is ott lehetsz. Pedánsan üldözöl, vasalt ing. Most is hallom, a tenger zöld deszkáján csúszkálnak a hajók, gyalult víz, perdülő hullámforgácsok, süllyedő kádárműhely a grafitporban. Egyetlen tárgy sem éri meg. A politikai áthallásokat felváltatta az alternatív divat Hová tartozik a költő? - Érdekes változás történt az elmúlt évtizedekben, s különösen a 90-es években. A magyar irodalom preferencialistáján hagyományosan a költészet szerepelt az első helyen. A 70-es években, amikor én kezdtem írni, senki nem akart Író lenni, mindenkit csak a költészet érdekelt. Az volt az igazi, aki költő volt. Úgy mondták: író lehet bárki, de költő csak a kiválasztott. Mára a helyzet - amint Nyugaton már régen - teljesen megváltozott. A költészet második lett a tornasorban, sőt, érzésem szerint már az esszéírók is megelőzték a költőket. Alapvetően a próza igazolódik vissza a szakma és az olvasók által is'. Amíg egy kiváló költő verseskötetéből adott esetben jó, ha ötszáz példányt lehet eladni, addig egy novelláskötetből a dupláját, regényből esetleg a négyszeresét vagy sokszorosát. Ez akár azonos szerző esetén is így van - mondhatnám Kemény István vagy a magam példáját. Egyébként szerintem, ha egy verseskönyv eléri az 1000 eladott példányt, az már nagyon jónak mondható, s örülni kell, hogy vannak olyan szerzők, mint Kányádi Sándor vagy Parti Nagy Lajos, akiknek sok ezer példányban mennek el a könyvei. Persze nem kell megijedni, hogy tragikus volna a magyar költészet piaci helyzete. Gondoljunk csak arra, hány költő nyomul ezen a keskeny úton. Csak a Palatínus Kiadónál, ahol dolgozom, költészet napjára négy verseskönyv jelenik meg. Aztán nem feledhető, hogy a populárisabb versírás feladatkörét átvette a színvonalas rockzene. Egy Kispálkoncerten sok ezren hallgatják Lovasi András kiváló dalszövegeit, de hallgattunk valaha Menyhárt Jenőt vagy Cseh Tamást is. A lényeg persze nem a költészet és nem is az irodalom, hanem, hogy léteznek-e olyan művészi megnyilvánulások, amelyek képesek megragadni a világot. S mivel az ember a szerelmén és a halálán kívül csak a művészet révén juthat a világ teljesebb érzékeléséhez: aggodalomra nincs ok. Legfeljebb nem mondjuk a szállodában, meg a csajóknak, hogy költők vagyunk. Panak Sándor József Attila angolszász története A Dublinban élő Kabdebó Tamás írö, költő, műfordítóval, József Attila elsó angol nyelvű fordítójával találkozhattak az érdeklődők a hét végén a Móra-kollégiumban. Egész pályafutásom alatt hittem, hogy József Attila egyike a világirodalom legnagyobb költőinek, akivel úgy szabad foglalkozni, hogy az ember kifaggat mindenkit, akinek valami köze lehetett hozzá - mondotta a hét végén a Móra Kollégiumban tartott előadásában Kabdebó Tamás író, költő, műfordftó, aki Londonban 1965-ben első ízben publikált József Attila fordításokat angol nyelven. A Dublinban élő Kabdebó Tamásnak 1956-ban kellett elmenekülnie Magyarországról, így lett a kezdeményezője és egyik mozgatója az angolszász világban József Attila és a magyar irodalom megismertetésének. Az első angol nyelvű József Attila-verseskötet 400 példányban jelent meg Londonban, és fél év alatt elfogyott - mondotta a kötet szerkesztője. A munkában öt angol költő vett részt, akik közül nem mindegyik tudott magyarul, így előbb szó szerinti fordításra, majd a fordító tehetségére volt szükség ahhoz, hogy a versekben lévő páratlan árnyalást visszaadja. A könyv előszavára Kabdebó Tamás Arthur Koestlert kérte fel, aki köztudottan József Attilának távoli barátja, verseinek pedig nagy híve volt. A felkérés oka Koestler (nemrég magyarul is megjelent) A láthatatlan írás című könyvének József Attilával való találkozásáról szóló fejezete volt, melyben a világhírű író Németh Andortól úgy vette át a hfres „barkochbatörténetet", mintha az vele esett volna meg. (A Kosztolányi Dezső által is megírt történet szerint a költő barkochbázva árulta el barátjának, hogy felesége, Judit öngyilkosságot kísérelt meg). Arthur Koestler azonban késlekedett az előszó megírásával, és a kiadó végül nélküle jelentette meg az első angol nyelvű József Attila kötetet. A könyvecske a kezdete volt a költőt bemutató fordítások és tanulmányok sorának, hiszen az emigrációban élő magyar irodalmároknak is kihívást jelentett József Attila. Ekkor már az amerikai irodalmi lapok, mint a Quadrant és a World Literature Today is foglalkoztak vele, nem kis mértékben az emigrációban élő magyarok írásainak hatására. Ez a folyamat nem szakadt meg, hiszen a József Attila-i életmű napjainkban is foglalkoztatja az angolszász irodalmi közvéleményt - mondotta Kabdebó Tamás. Stockholmban, 1992-ben Klein György neves svéd rákkutató tollából jelent meg például az a később Londonban is kiadott, nagy feltűnést keltő tanulmány, melyben a szerző orvosként vizsgálja József Attila személyiségét, egykori orvosi leleteit, és azokat az elhibázott kezeléseket, melyeket a harmincas években kapott. A Kabdebó Tamás által szerkesztett és az Argumentum Kiadó, valamint a Cardinal Press által megjelentetett Poems and Fragments című angol nyelvű József Attila kötethez már több mint 300 fordítás állt a szerkesztő rendelkezésére: ezekből válogatta ki a legjobban sikerült 100 verset. Úgyancsak Kabdebó Tamás nevéhez fűződik a József Attiláról megjelent első monográfia is, melyet 1997-ben jelentetett meg a már említett kiadóknál, s melyről a szerző a Móra-kollégiumban elmondta, hogy a megírásához voltaképpen egész életében készült, kifaggatva érte József Attila egykori barátait, ismerőseit, Ignotus Pált, Déry Tibort, Fejtő Ferencet, illetve felkeresve a költő még élő szerelmeit. Panek Jázsef Háy János: Olyan a költészetünk, amilyenek vagyunk. (Fotó: Podmanicxky Szilárd) ha a kompakt világmagyarázó rendszerek az elmúlt századokban felmorzsolódtak, s igen kétséges, hogy egy-egy értelmezés fedi-e a műben rejlő tényleges szándékot. Ha bárkiben is az a gondolat bujkálna, hogy a költők közösségi szerepvállalása nem kielégítő, tartson lelkiismeret-vizsgálatot. A költészet sem tesz mást, mint végigkíséri az újkori civilizációban a személyiség felépülésének és szétforgácsolódásának adott esetben megrendítő folyamatát. Olyan a költészetünk, amilyenek vagyunk. - Egykor a költészet a ki nem mondható politikumot közvetítette a nyilvános összejöveteleken. A mostani felolvasóesteken mi a divat? - Az utóbbi években divatossá vált az esteken a hétköznapi beszédnyelvre épülő, javarészt poénos szövegek előadása. Szinte már az unalomig lehet egy-egy rendezvényen röhögcsélni. A közönség ezt váija, a szerző nem kockáztat. Nincsenek szerencsés helyzetben a sötétebb tónusokkal működő szerzők, sokszor színvonalas írásokkal sem émek el olyan sikert, mint egy-egy gyengécske hecc-szöveg. Óriási változás persze, a 80-as évekhez képest, hogy a politikum, mint téma, s mint egy-egy est kovásza, teljesen háttérbe szorult. Akkoriban áthallásokra gyűlt az éji tömeg, az érdeklődés nem a művészi értéknek szólt, hanem a „szabad szónak". Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a korabeli esteknek csak politikai aromái lettek volna, s hogy a mai felolvasásoknak pusztán művészei vonatkozási volnának. A mai esteken az alternatív életformák megmutatkozása, az irónia, a hecc, a bulizás, mint kísérőjelenség ugyancsak irodalmon kívüli szervező elv, s ezt kár is lenne kárhoztatni, hiszen minden tevékenységünk ezernyi apró mellékkörülménnyel övezett, s csak azokkal teljes. - Ríméről és ritmikájáról fel lehet ismerni a régi korok versét. Ön milyennek hallja a mai magyar verset? - A magyar versritmika és a rím komoly problémája a kortárs magyar költészetnek. Kopott rímek, kopott ritmusok. Ez a tényállás, amit tovább ront, hogy Babits után elharapódzott a magyar költészetben az erőltetett kopogós ritmusszekció, amitől jobb hallású ember esetleg falra mászik. Babitsnak köztudomásúlag rossz zenehallása volt, nyilván ezért kellett olyan mérhetetlenül beerősítenie a ritmust és a rímeket. (Mindehhez még egy felsőbbséges afféle „humanista" póz is társult, s ez - legalábbis számomra - végképp elviselhetetlenné, nagyképűvé teszi a babitsi költészetet.) A rímek terén két megoldást látok a kortárs költészetben: az egyik a Parti Nagy Lajosé, aki látványosan a végletekig hangsúlyos rímekkel dolgozik, s nem óvakodik lekoptatott, az alacsonyabb műfajokból visszacsent rímekkel operálni, a másik a Marno Jánosé, aki - épp ellenkezőleg - nagyon enyhe, alig észrevehető zenei effektekből építkezik. Nos, Arisztotelész esztétikai alapművében, a Poétikában a metaforát tartja a legfontosabbnak, mert „csak ezt nem lehet másoktól megtanulni, ez a tehetség jele". Ezzel szemben én azt gondolom, hogy bár a ritmikai standardokat meg lehet tanulni, és a rímelést is, de mindez még nem tesz zeneileg működővé egy verset. A dallam, a dikció, a jelentések, a plaszticitás teljes összhangja révén képes csak megszólalni egy mű. Összhang alatt pedig azt értem: amikor nem tudom a nyelvi alakzatot részeire bontani. — Szerkesztőként mit tapasztal, a közönség mennyire érdeklődik a költészet iránt? Milyen példányszámot tekint sikernek egy verskötet esetében? Háy János költö, iró 1960ban született az ipolysági Vámosmikolában. Szegeden és Budapesten szerzett történelemorosz, illetve esztétika diplomát. Eddig megjelent tíz könyve közül öt verskötet, három vegyes műfajú kötet, kettő pedig regény. Háy János az 1997-ben alakult, s azóta a magyar irodalmi könyvkiadás területén elismertséget szerzett Palatinus Kiadó szerkesztője. - Kíváncsi vagyok, költőként mutatkozik-e be a szállodai portán ? - A kérdés, ugye, arra vonatkozik, hogy megvan-e még az a különös, fenséges csengése a költő szónak, amitől megindul az úri szalonok közönsége, aminek hallatán az ifjú hölgyek szerelmes pillantást vetnek e mesterség művelőjére? Sajna, nemcsak a szállodatulajdonos, még a recepciós kislány sem esik hasra attól, ha valaki költőként mutatkozna be, ekként aztán felesleges elárulni, sőt szerencsésebb nem elárulni, hogy ilyes dolgokkal foglalkozik az ember, nehogy esetleg „perhecc" még hülyének is nézzék, esetleg mutogassanak rá, vagy kiközösítsék gyermekeit. - Ha így áll a dolog, akkor kinek a költője a költő? Úgy értem: milyen szerepet vállal a társadalomban? - Minden megnyilvánulás egyben társadalmi szerepvállalás, mert a publikum előtt zajlik, a publikumnak szól. Még akkor is, ha az ember nem fedez fel magában küldetéstudatot, nem érzi magát lángoszlopnak, s más efféle képződménynek. A művészet nem szakítható el attól a közegtől, illetve közösségtől, ami környezi. A műalkotás mindig része egy dialógusnak, aminek bemeneténél a szerző áll (a művel felfegyverkezve), kimeneténél pedig az olvasó. Még akkor is így van ez, ha nem beszélhetünk már egységes értékek szerint szerveződő világról, még akkor is,