Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-10 / 84. szám
6 HAZAI TÜKÖR HÉTFŐ, 2000. ÁPR. 10. rpád egészségügyi miniszterrel A háziorvos, az EKG és a pénzszűke szed i A •pap e g e s z Wm^m ségügy« -JeÉ^TV. ben kéÉMiW 510,6 átalakításokról, a forráshiányról és pénzszerzési lehetőségekről, a háziorvosok félelmeiről, a sürgősségi ellátásról, elkészült és készülő törvényekről kérdeztük az egészségügyi minisztert, Gógl Árpádot szegedi látogatása alkalmával. A Polgári Orvoskör meghívásának tett eleget Gógl Árpád egészségügyi miniszter az elmúlt héten, amikoris tájékoztatót tartott az egészségügyi ellátórendszer reformjáról. A fórum után kértük beszélgetésre, amit szegedi aktualitással kezdtünk. - Miniszter úr! A városi önkormányzat az egészségügyi ellátórendszer privatizációjáról szóló törvény megszületése előtt akarja magánkézbe adni a város fenntartásában levő valamennyi járó- és fekvőbeteg-ellátó intézményt. Ezt törvénytelennek nevezte rendkívüli sajtótájékoztatóján a szocialisták önkormányzati képviselője, Újhelyi István. - A jelenlegi törvények értelmében a járó- és fekvőbeteg-intézmények a szegedi önkormányzat tulajdonában vannak, az önkormányzaté az ellátási és gondoskodási kötelesség, aminek úgy kíván eleget tenni, hogy szerződést köt egy vállalkozással annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátás biztonságban maradjon. Ha az önkormányzat olyan konstrukciót tud, amely garantálja az ellátás biztonságát, akkor bármilyen formációban működtetheti intézményeit. Ha kötelezettségének úgy óhajt eleget tenni, hogy szerződéses viszonyban akarja ellátni a város járó-és fekvőbetegeGógl: „Minden orvos-beteg találkozás szűrés is." (Fotó: Miskolczi Róbert) it, akkor ennek törvényi akadálya nincs, természetesen, ha a közgyűlés támogatja ebben. Tudomásom szerint, Szegeden nem valódi privatizációt, hanem úgynevezett funkcionális privatizációs modellt szeretnének. - Meglátjuk a modellkísérlet eredményét, ami remélhetőleg nem szül annyi problémát, mint a nemrégiben meghozott háziorvosi praxistörvény, aminek hatásai most kezdenek érződni. A fórumon a legtöbb kérdést a háziorvosoktól kapta. Például rettegnek attól, hogy állításuk szerint, 2005-ig rendelőiket úgy kell felszerelniük, hogy azok megfeleljenek az uniós előírásoknak. Ez pedig több tízmillió forintos beruházást jelent. - Az Európai Uniónak nincsenek olyan átveendő direktívái, amelyek az egészségügyi ellátórendszerre vonatkoznak, nemhogy a háziorvosokra. Ez rémhír. A magyar háziorvosoknak mindazoknak a magyar szabályoknak kell majd megfelelniük, amelyeket a családorvosi szakmai kollégium határoz meg számukra. Előírják például a háziorvosi praxis működtetéséhez szükséges minimumfeltételeket. - S miniszteri rendelettel azt is, hogy 2 éven belül legalább egyszer találkozzon a háziorvos valamennyi páciensével, aki a kártyáját nála adta le. Ennek akkor lenne értelme, ha a háziorvosok szűrővizsgálatot is tudnának végezni, ám ehhez nincs eszközük, legfeljebb csak EKG-készülékük. Vizsgálati, szűrési lehetőségek nélkül viszont csak adminisztrációs munkájuk növekszik. - Sajátos megközelítés. Ha ennek értelmét és fontosságát, s azt, hogy ez a megelőzést szolgálja el kell magyaráznom, akkor itt nagy baj van. Kezdjük ott, hogy minden orvos-beteg találkozás szűrés, az adott szinten. A háziorvos fizikális vizsgálatot tud végezni, amiből igen sok információt szerez. Csinálhat alap-laborvizsgálatot, amiből sok minden kiderül, s azzal a „csak" EKGval esetleg egy korai zavart állapít meg, amit a páciense nem is észlel. Ha a háziorvosa a vizsgálatnál tapint egy nagyobb nyirokcsomót, vagy gyógyítható betegséget talál, amit a korai észlelésnek köszönhetően még olcsón lehet orvosolni, akkor miért nem várható el öntől, hogy ezért tegyen valamit. A késői felismerés miatt önt több millió forintért gyógyítják, mert a megelőzésért, az idejekorán történő felismerésért semmit nem tett. - A pénzzel pedig takarékoskodnunk kellene. A tájékoztatóján is gyakran elhangzott: szűk források. Magyarán, nincs elég pénz a rendszerben. - Nincs már belső tartalék, legfeljebb átcsoportosítható pénzek. A lakosság járulékterhei nem növelhetők tovább. Külső források igénybevételére van szükség, például cégek, vállalkozások pénzére. Szeretnénk létrehozni egy balesetbiztosítási ágazatot, vagy kiegészítő biztosítást. Pályázunk a privatizációs többletbevétel bizonyos részére. S pontosan azért kell racionális rendszert „kitalálni", mert lényegesen több pénzünk nem lesz. - A sürgősségi ellátás a kormány egészségügyi programjának kiemelten kezelendő területe, s önnek is szívügye. Mi valósult meg eddig a tervekből? - Eddig 10 mentőállomást adtunk át, tízet az idén avatunk. Már 210 mentőállomások száma. Több mint 100 új mentőkocsi állt szolgálatba, az idén ennél többet vásárolunk, 40 új esetkocsit állítottunk be. Elindítottuk a mentőtisztképzést, megalapítottuk a sürgősségi orvoslás tanszékét. Az örökölt mentőhelikopter-bázisokból ötöt működtetünk, még kettőt kell fejleszteni ahhoz, hogy mentőhelikopterrel „lefedett" legyen az ország. Megkezdődött a budapesti térség baleseti sebészeti ellátásának központosítása, a sürgősségi kórházi osztályok kialakítása. Ahhoz képest, milyen szűk pénzforrás áll rendelkezésünkre e területen, nem állunk rosszul. - Törvényalkotásban hátra van a legfajsúlyosabb, a járó- és fekvőbeteg-ellátás átalakításának szabályozása. . - Elfogadtuk a kamarai-, a gyógyszertörvényt, a tisztiorvosi illetve, a praxisjogról szólót. Az egészségügyi intézményeket, illetve az ezekben dolgozókat érintő törvénytervezet elkészült, szakmai vitára vár, s terveink szerint májusban nyújtjuk be a parlamentnek. Ezzel gyakorlatilag befejeződik az átalakítást szabályozó törvények sora. Kalocsai Katalin Amiről nem beszélnek, az nincs? Mobil, mint a biorépa ^^^ 1 A Péesett éló f9«| dr. KelléV mlI nyi Lóránt tír éve foglalkozik a I rádiósu^^^^^ gárzások, a mobiltelefonok élettani hatásával. Az MTA nyugalmazott tudományos főmunkatársa, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet munkatársa szerint a mobiltelefonálás kedvezőtlenül hat bizonyos agyi funkciókra, időlegesen zavart okozhat a rövid távú memóriában. - Mióta foglalkozik a rádiósugárzások, a mobiltelefonok élettani hatásával? - Tíz éve. A budapesti Műszaki Egyetemen végeztem okleveles villamosmérnökként, majd 1956-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Tanszékére kerültem, ahol az agykutatás témakörével foglalkoztam. A Grastyán Endre akadémikus vezette munkacsoport tagjaként a tanulás és a memória volt a kutatási területem. Grastyán Endre halála után felbomlott a munkacsoport. Sokan elmentek külföldre, illetve más neves magyar intézetbe. Én Pécsett maradtam. A rádiósugárzásokkal, a mobiltelefonokkal kapcsolatos publikációk egyébként már húsz évvel ezelőtt olvashatóak voltak a különböző tudományos folyóiratokban. Ezekben a cikkekben a rádiósugárzások élettani hatásáról írtak a szerzők, s többek között az volt a céljuk, hogy megállapítsák, okozhatnak-e rákot, jelentenek-e valamilyen veszélyt az emberre az elektromágneses sugárzások. Akadt, aki olyan következtetésre jutott, hogy veszélyes, míg más veszélytelennek tartotta. - Ön szerint károsak vagy sem a rádiósugárzások, veszélyes vagy sem a mobiltelefon? - Nézze, ahhoz nagyon sok mérést és vizsgálatot kellene elvégezni, rengeteg adatot kellene begyűjteni, hogy az ember egyértelmű igennel vagy nemmel válaszoljon. Azt elmondhatom, hiszen embereken végzett vizsgálatokkal, illetve állatkísérletekkel tudom bizonyítani, hogy a mobiltelefon kedvezőtlenül hat bizonyos agyi funkciókra. Ennek hatásai közvetlenül mérhetők. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha valaki 30 percig telefonál, azt súlyosabb károsodás éri, de a rövid távú memóriájában eltérések tapasztalhatók. Kortól függően 1 -3 óra közötti eltérés mutatható ki a rövid távú, rövid idejű memória működésében. Arról viszont nem tudok, s a fentebb említett okok miatt nem is akarok nyilatkozni, hogy mindez okoz-e maradandó károsodást. Nagyon kérem azonban, hogy a mobiltelefonok ügyében a dolog ne úgy vegye ki magát, hogy én fejlődésellenes vagyok. Én jónak, üdvözlendő dolognak, forradalmi tettnek tartom a mobiltelefon megjelenését, s csak azt mondom, hogy sok minden mellett az élettani hatását is meg kell vizsgálni. - Az SZBK Biofizikai Intézet igazgatója, Ormos Pál fizikus azt mondta, hogy bár a gyakorlati sugárzások hatására vonatkozóan kevés az igazán megbízható adat, az azért látszik a számokból, hogy az előforduló kósza sugárzások közül kiemelkedően legerősebb, és ezért potenciálisan a legveszélyesebb a mobiltelefon. Am azt is hozzáteszi: tekintve, hogy nem halnak csapatostul az emberek, nyilván a veszély nem túl nagy. - Egyetértek a kolléga által mondottakkal, amihez csak annyit tennék hozzá, hogy ha „csak" a populáció 1-2 százalékát érinti a káros effektus, népegészségügyi szempontból már az is százezreket érint. Azt megsaccolni sem tudom, hogy a gyógyításuk hány millió forintba kerülne. - Miért nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani ebben az ügyben? - A WHO részére tervtanulmányokat készítettünk az elmúlt időszakban, amelyek közül több elsőrendű ajánlást, minősítést kapott, s többet ismertettek más országok kutatócsoportjaival. Nagy lélegzetvételű vizsgálatsorozatra lenne szükség ezen a téren, ám az rengeteg pénzbe kerül. Ez az egyik dolog. A másik: a világ különböző laboratóriumaiban különféle vizsgálatok folynak, amelyek nincsenek összehangolva. A harmadik: az iparnak nem célja, hogy pontosan megismerje a mobiltelefonok élettani hatását. Úgy gondolják, hogy amiről nem beszélnek, az nincs is. Igaz, ma már a gyártásban érvényesül az tendencia, amely az új készülékek kifejlesztésében azt is figyelembe veszi, hogy káros hatásoktól mentes legyen a szerkezet. Ebben a versenyben az győz, aki ilyen készüléket dob piacra, mert abban lesz a nagy pénz. Olyan ez, mint a biosárgarépa és a vegyszerrel kezelt sárgarépa piaci versenye. Szabó C. Szilárd A Gyalog galopp a Pesti Színházban „Nálam nincs diszkrimináció" « Nagy sikerrel vendégszerepelt nemrégiben a mindkét , t. előadásra zsúfolásig megtelt Pesti Színházban a Gyalog galoppal a Szegedi Nemzeti Színház társulata. A produkció díszletét nem kellett magukkal vinniük, mert a darabot a múlt hét végén a szegedi előadással azonos formában a Vígszínház csapata is bemutatta. Korogna! Károlyt, a szegedi teátrum főigazgató-főrendezőjét a vendégjáték kapcsán kérdeztük. - Hogyan kapott lehetőséget a Gyalog galopp a budapesti bemutatkozásra? - A Vígszínházzal való együttműködést a színházunk előző művészeti vezetése indította el, Szikora János kezdeményezésére tartottak először vígszínházi napokat Szegeden. Tavaly folytattuk a kooperációt, amely mindkét színház számára előnyösnek bizonyult. A Gyalog galopp bemutatásának joga az én személyemhez kötődik, azaz az eredeti verziót mi mutattuk be először Magyarországon. A Monty Python részéről sokáig volt egy olyan elvi alapállás, hogy nem járulnak hozzá a film színpadi adaptációjához. A tilalmat végül a mi megkeresésünkre feloldották. Jogi eszközökkel talán fenntarthattuk volna a kizárólagosság jogát, de végül úgy láttuk, nem érdemes. Amikor Matton László, a Vígszínház igazgatója megnézte Szegeden az előadást, felmerült, hogy a darabot Méhes László ugyanebben a formában a vígszínházi csapattal a Pesti Színházban is színre vigye. Ennek részünkről egyetlen feltétele volt: a premier előtt mi is bemutathassuk saját produkciónkat a fővárosi közönségnek. Április első vasárnapján kerülhetett erre sor. Szerencsére addigra már elkészült a Pesti Színház bemutatójára a szegedivel szinte megegyező díszlet, így a szállítás költségeit megspóroltuk. Két előadást tartottunk zsúfolt ház előtt, az óriási ováció, a közönség és a kollégák reakciói egyértelmű sikert jeleztek. - Lehet folytatása a Gyalog galopp sikerének? - Esélyes a produkció arra, hogy beválogassák az Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába. Ami máris biztos: májusban két előadás erejéig Pécsett is bemutatkozunk vele. - Nemrégiben nyílt levelet írtak önnek a szegedi egyetem színház szakos hallgatói. Miért nem válaszolt rá? - Mert nagyon rövid lett volna a válaszom, amit ugyanolyan sérelmesnek tarthattak volna, mint azt, ha egyáltalán nem reagálok. Borzasztóan szubjektívnek éreztem a levelet, túl magas volt az adrenalinszintje. Persze ha egy csoport úgy gondolja, hogy Szegeden nem így, nem ilyen művészi tartalommal kell színházat csinálni, joga van a véleményét kifejezésre juttatni. Nem akartam megint azzal dobálózni, mekkora a nézettségünk, milyen sikereink vannak, hogy több produkcióból is nagy szériákat játszunk telt házakkal. Mindez azt a kört, amelyik ezt a véleményt megfogalmazta, talán nem is érdekli, hiszen elsősorban ízlésbeli kérdésekről van szó. Nem állítom, hogy jobb színházat csinálok, mint Szikora János, Telihay Péter és Zsótér Sándor, egyszerűen csak azt mondom: ilyen színházat tudok csinálni. A pályázatomban világosan leírtam, hogy milyen színházat szeretnék, és a város vezetése mellettem döntött. Objektív ügyekkel lehet vádolni, hiszen valóban évi 400 előadást ígértem. Annyi ugyan nem lesz, de 370 igen. Arról lehet vitatkozni, van-e befogadóképesség ennyi előadásra Szegeden, és van-e a városnak pénze erre. - Sokan egyetértettek az egyetemistákkal abban, hogy háttérbe szorultak a tartalmasabb prózai előadások... - Nálam nincs műfaji diszkrimináció, korábban viszont volt A Falstaff továbbjátszása azért maradt el, mert László Zsolt, az egyik főszereplő nem vállalta az előadássorozatot. A Platonovot azért nem vettük elő újra, mert nem volt rá érdeklődés. A Lear király ügyéről már sokszor nyilatkoztam. A Don Carlos és A domb pedig beleesett abba a szériába, ami az ismert pénzügyi nehézségek miatt az évad végén „leradírozódott". Három veretes, klasszikus, kevésbé populáris, irodalmi értékekkel is rendelkező előadást - a Rómeó és Júliát, a Próbababák bálját és a Tótékat - így is fel tudunk mutatni. Ezek bárhol megállnák a helyüket. Fontosabbnak tartottam, hogy a három előadásos gyermekbérletek ne sérüljenek, ezt sikerült is elérnünk. A következő évad kicsit más szerkezetű lesz, egy német és egy magyar kortárs darab mellett a Dühöngő ifjúság is szerepel a terveinkben. - Hogyan fogadta, hogy Juronics Tamás balettegyüttese szeretne önállóvá válni? - Ez egy régóta tartó folyamat, ebben a kérdésben nem vagyok kompetens. Azt az indokot nem tudom elfogadni, hogy balettegyüttes lehetőségei folyamatosan csökkennének, hiszen az előző és a mostani évadban is mindent megkaptak. A különválás az együttes dolga, ha találnak maguknak helyet, meg tudnak állapodni a várossal a megfelelő finanszírozási módozatról, akkor nem lehet különösebb akadálya. Számomra egyetlen dolog fontos: az opera és a próza érdekei ne sérüljenek. Hallási Zsolt Koncert Munkatársunktól Ma este fél 8-kor a Szegedi Nemzeti Színházban rendezik meg a Filharmónia idei Fricsaybérletsorozatának utolsó szimfonikus koncertjét. A műsoron Kodály: Galántai táncok, Mahler: Egy vándorlegény dalai és Brahms I. szimfóniája szerepel. A Szegedi Szimfonikus Zenekart a kiadott programtól eltérően nem Ligeti András, hanem Gál Tamás dirigálja, aki 1985-ben Kórodi András és Lukács Ervin tanítványaként szerzett karmesteri diplomát a Zeneakadémián. 1985-től 1988-ig a Pécsi Szimfonikus Zenekar másodkarmestere volt, 1988-tól a MÁV Szimfonikusok vezető karmestere. 1988 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképző szakán oktat. A koncert szólistája Verebics Ibolya lesz. 1986-ban Keönch Boldizsár és Andor Eva növendékeként végzett a Zeneakadémián, majd sorra nyerte a nemzetközi énekversenyeket 1986 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese. Főbb szerepei: Pamina, Agata, Belinda, Lauretta, Euridice.
