Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-04 / 54. szám

SZOMBAT, 2000. MÁRC. 4. SZEGED ÉS KÖRNYÉKE 9 Több, ^r éve mór, WS hogy megjelentek az .r%WtM sö árusok 1 " a Cserepes soron, a Móravárosi Kinizsi egykori focipályája helyén. A lengyel, netán KGST-piacnak szólított zsibvásár nagyon hamar közkedvelt lett, bár azt se felejtsük el, hogy a kezdeti időszakban igencsak kemény csatákat Vívtak itt egymással a bűnbál élók, s a bűnt hivatalból üldözök. Ám azoknak a harcias időknek már vége, a Cserepesen csak és kizárólag legális kereskedelem folyik - beszélt a két és fél hektáros vásári forgatagról dr. Bikádi János, a Cserepes sori Piac Kft. ügyvezetője. Aki szerint az ország harmadik legnagyobb bolhapiacának varázsa az olcsóságában rejlik. Ugye, szegediek, még nem felejtettük el teljesen azokat az időket, amikor a Szent István téren több száz, Varsó meg Krakkó környékéről érkezett kereskedő tartott nekünk lengyel nyelvórát. S ha nem is tanultuk meg, még alapfokú szinten sem, hogyan kell összegyűrni a nyelvünket fogsor és szájpadlás között, azért hogy kipréseljünk magunkból egy kurta, legfeljebb negyvenhat mássalhangzóval ékesített lengyel mondatot, a „Minyimum, mádám" kifejezés talán még ma is felidézi a harsány alkudozásokat. Nyolcvanas éveket írtunk akkor. S a több évszázados mondás, miszerint a „Lengyel, s magyar két jó barát, együtt issza egymás borát!" hamisított Adidas nejlonanorákok, csiripelő kvarcórák, többfunkciós húsdarálók, meg faragott sakk-készletek társaságában vált napi valósággáSzent István térről Móravárosba Aztán egyszer csak a Szent István térről kisöprűzték a bolhapiacot, és a KGST rongyos zászlaja alatt vonulgató seftes brigádok elköltöztek a Cserepes sorra. Mert hát azt mégsem tűrhette Szeged vezetése, hogy Csongrád megye híres-neves székhelyének centrumában derüljön ki: a szegénység bizony nem rendszeridegen a szocializmustól, mint ahogy a csempészés, orgazdaság, zsebmetszés, lopás és csalás sem. A Cserepesen majd kulturált körülményeket teremtünk az adás-vételhez - biztatták egymást, magukat, no, meg Szeged polgárait a piacköltöztetők. Hát, ami az akkori Cserepes sori kultúrát, meg a körülményeket illeti, talán jobb lenne örökre elfejteni. De nem tehetjük, mert a Cserepes már Szeged részévé vált. S mivel már több, mint tíz éve szolgálja ki a Tisza-parti polgárokat, talán nem árt most egy kis Cserepes sori történelemleckével rabolni a kedves olvasók idejét. Tanárnak pedig kérjük fel dr. Bikádi Jánost, a Cserepes sori Piac Kft. ügyAz immár egy évtizede üzemelő, s az ország harmadik legnagyobb (csak a fővárosban található józsefvárosi, valamint a nyíregyházi előzi meg...) zsibpiacának méreteit jól jellemzik a számok is. A Cserepes területe meghaladja a 2,5 hektárt. Több, mint ezer kereskedő kínálja is portékáját 299 bódéban és 400 árusító asztal mellett a Bódészámtan vásárlónak. Az eladott áru mennyiségéről és a piacozók hasznáról nem sikerült pontos adatot beszereznünk, ami talán senkit nem lep meg. Hiszen kicsi a valószínűsége annak, hogy bárki is fel tudná mérni, mi és mennyiért cserél itt gazdát. De azt megtudtuk dr. Bikádi János ügyvezető igazgatótól, hogy a 24 alkalmazottat foglalkoztató Cserepes sori Piac Kft. szép nyereséggel dolgozik, tavalyi forgalma elérte a 120 millió forintot. A káefté egyébként ma öt jogi személy tulajdonában van. Legnagyobb tulajdoni hányaddal (72 százalék) Szeged város önkormányzala rendelkezik. A kínai ruhát a lengyel üveget az izraeli műszaki cikket kínál Cserepes sor, a bronzérmes bolhapiac nál van a legtöbb eladó karóra, az izraeliek háztartási és műszaki cikkekkel kereskednek, a magyar meg eladna mindent, amire csak vevőt talál. Egyébként rengeteg kereskedő érkezik más városokból a Cserepesre, így például van itt standjuk pestieknek, szolnokiaknak, kecskemétieknek, míg a közelebbi városokat a vásárhelyiek és a makóiak képviselik. - De ennyi áruhoz vevő is kell ám, szép számmal... - Mivel az árak rendkívül kedvezőek, nem véletlen, hogy a Cserepes népszerűsége töretlen. Egy-egy szombaton tíz-tizenkétezren is kilátogatnak hozzánk, egy átlagos hétköznapi piacozásba is bekapcsolódnak vagy 3-4 ezren. Karácsony előtt pedig meg sem lehetett számolni, hányan keresték itt a fa alá szánt ajándékot. Nem mondom, átéltünk mi válságos időszakot is. A jugoszláviai NATO-bombázások idején, amikor elmaradtak a vajdasági bevásárlók, már azt hittem, lehúzhatjuk a rolót, de ma már semmi okunk a panaszra. És amíg ilyen nagy lesz a szegénység, nem hiszem, hogy például a jól fizetett magyar értelmiség képviselői a belvárosban vesznek 22 ezerért cipőt a lábukra, amikor nálunk 4-5 ezerért is kaphatnak. Jó hangulat, sültkolbásszal - Az olcsóságban keresendő tehát a Cserepes sori piac varázsa? - Leginkább abban. De sokan a piac hangulata miatt is ki-kijárnak hozzánk. Szeretik a nagy nyüzsgést, és ha enni akarnak, választhatnak: magyaros sült kolbásszal ütik el az étvágyukat, vagy éppenséggel a kínai, a szerb, a román, netán a vietnámi konyha ínyencségei közül választanak. Természetesen nemcsak Bikádi János véleményére voltunk kíváncsiak Cserepes-ügyben a piacon. De be kell vallanom, túl sok sikerrel nem jártunk a faggatózásunk során, ugyanis a megkérdezettek egy tekintélyes része hol udvariasan, hol nagyon is mérgesen elhárította azt a lehetőséget, hogy bekerüljön ebbe a riportba. Mások pedig az „olcsó, jó és kész" rövidségével zárták le a két másodperces beszélgetést. Aztán valamelyik sátor mellett egy korosabb nénike fgy összegezte a szegedi kereskedelmi tapasztalatait. - Nézze uram, kell az ilyen piac egy nagyvárosban. Már, ugye, a választék miatt. Mert akinek a Kárász utcai butikra is futja, az ott költi el a pénzét. Akinek a szupermarketek tetszenek, az oda jár vásárolni. Miért éppen a Cserepes hiányozzon ebből a sorból, nem igaz? Vagy maga másképpen látja? S már éppen válaszra nyitottam a számat, amikor megszólalt mellettem egy román és egy szerb, kedélyesen elvitatkozva két kínaival a világ kicsinyke dolgairól. Bevallom, a lassan csöpörgő esőben nekem bizony nem volt erőm ahhoz, hogy e hangzavarba becsempésszek akár egyetlen magyar szót is. Bátyi Zoltán Erdélyből érkezett árusok. Hogy törvényesen kereskedhessenek, betéti társaságot alapítottak... (Fotó: Schmidt Andrea) vezetőjét, aki 1990 áprilisa óta kísérheti figyelemmel, miként is változott meg az élet az egykori Móravárosi Kinizsi pálya helyén. - A Szent István térről történt költözés után már 1988-ban megindult a seftelés a Cserepesen, de ennek az össznépi bazárnak legális jogi keretet csak egy évvel később adtak. Akkor alakította meg 10 jogi személy, közöttük a szegedi városi tanács a Cserepes sori Piac Kft.-t - idézte föl minapi piaclátogatásunk során a régi idők csencseléseit az ügyvezető. - Jómagam 1990 áprilisában előbb rendészként próbáltam valami kis átláthatóságot vinni a Cserepes sori zűrzavarba, de hogy mennyire nem sikerült gyors eredményt elérni, azt bizonyítja egy szomorú tény: 1990 július l-jén bezárták a piacot. Nem indokolatlanul, hiszen igencsak áldatlan állapotok uralkodtak akkoriban errefelé. Aztán következett a nagy rendcsinálás, és még az év novemberében fekete múlttal, de tiszta lappal újra megnyílt a Cserepes, annak a reményében, hogy egy tisztességes bolhapiac fogadja majd itt a látogatókat. A főnököt hátba szúrták - A tisztességről, meg a nyugalomról talán anynyit: a Cserepes sori legendák szerint magát, Bikádi úr, akkoriban egy kecses mozdulattal jól hátba is szúrták, mintha ennél illendőbben nem is lehetne köszönni egy piacvezetőnek. - Valóban én irányítottam már a piacot, amikor kést nyomtak belém, de elárulhatom: nem ez volt az egyetlen atrocitás, ami akkoriban a rendteremtőket érte. Hogy mást ne mondjak: az autómat is fel akarták gyújtani. De szerencsére az nem jött össze. Nekem vikis, „ha nekem nem hisznek, nézzék meg a saját szemükkel!" sétára Bikádi János. Egy percen belül pedig már meg is érkeztünk méghozzá útlevél nélkül! Kínába. Pontosabban arra a kereskedő sorra, ahol a hatalmas ázsiai országból érkezett eladók kínálják portékáikat. - Ha az árusok nemzeti hovatartozásáról kérnek tőlem egy pontos statisztikát, azt mondhatom el, hogy az egykori lengyel piacról már csak a lengyelek hiányoznak. Pontosabban négy-öt lengyel talán még előfordul mifelénk, de az eladók nagytöbbsége, mintegy 70 százaléka magyar, 15 százalékra tehető a kínai idegenlégiósok aránya, mfg a maradék 15 százalékban található román, szerb, vietnami, laoszi éppúgy, mint izraeli. De gyorsan hozzáteszem: nálunk minden eladó legális, Magyarországon bejegyzett vállalkozással rendelkezik, az úgynevezett bátyus turisták már évekkel ezelőtt eltűntek a Cserepesről. - Akkor ezek szerint maga nem is fél attól, hogy a fináncok egyszer lakatot tesznek a piac kapuira. Mert azt, ugye, tudja, hogy nagy szigorúságot ígérnek piacügyekben a pénzügyőrök? - Természetesen én is olvastam erről, de higgye el, igazán nincs félnivalónk. A Cserepesen már nagyon régen, az újranyitás óta nem lehet árusítani csempészárut, jövedéki terméket, vagyis semmi olyat, aminek forgalmazása törvénybe ütközne. - De hát akkor miből is áll a Cserepes kínálata? - Ugye, azt mégsem kéri tőlem, hogy mindent felsoroljak? Hiszen kínálnak itt mindent a kereskedők. A kínaiak leginkább ruhaneműben utaznak, a lengyelek üvegárut és babakocsit ajánlgatnak vételre, a vietnamiakszont sikerült egy ütőképes (és ezt értse szó szerint!) csapatot összekovácsolnom, s rendészeim segítségével szép fokozatosan eltanácsoltuk a bűnözőket a Cserepesről. Akkor takarítottuk ki a „vörös brigádokat", vagyis az „Itt a piros, hol a piros?-t" játszó, az ország minden részéről hozzánk látogató bandákat, de elmagyaráztuk a valutaváltóknak, szeszcsempészeknek, s egyéb brigantiknak is, hogy nem jó üzlet számukra, ha a Cserepesen kereskednek. Hát nem volt éppen könnyű dolgunk, mert a rendszerváltás időszakában, amikor délről a szerbek, dél-keletről a románok rohamozták meg a Cserepest, de már elérkeztek hozzánk a felbomló félben lévő Szovjetunió polgárai is, rendes kis csaták zajlottak mifelénk a piaci helyekért is. A kapunk környéke egy-egy éjszaka többször cserélt gazdát, mint Székesfehérvár a második világháborúban. De hát ez már történelem... Útlevél nélkül, Kínába - Mára tehát teljesen kiköltözött a bűn a Cserepesről? - Ezt éppen nem mondhatnám, de ilyen bűnözőmentes övezetet a világon nem találni. Az viszont tény, hogy évek óta a legsúlyosabb bűncselekmény mifelénk a zsebtolvajlás volt. Ám ezért a nyugalomért nem kis árat kellett fizetni. Egészen pontosan 70 millió forintot költött káefténk arra az évek során, hogy a Cserepes soron egy gondozott, aszfaltozott, szociális létesítményekkel, közművekkel, nagy autóparkolóval ellátott piac fogadja a vásárlókat. Mára mindez elkészült - invitált a tavaly átadott irodaépületből kilépve egy Dr. Bikádi János ütőképes rendészcsapatot irányítva teremtett békét a sok háborúskodást megért Cserepesen