Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-23 / 69. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁRC. 23. ZÖLD ZÓNA 9 Elkészült a törvénytervezet Cél: a megelőzés Hulladékgazdálkodás Magyarországon Belefulladunk a saját szemetünkbe? Sándorfalvi úti lerakótelep: évról évre nó a hulladék mennyisége. (Fotó: Schmidt Andrea) A tarthatatlan hazai hulladékgazdálkodási helyzetből a kivezető utat egy korszerű, európai színvonalú hulladékgazdálkodási törvény jelenthetné. A törvény célja a hulladékok által okozott környezetszennyezés megelőzése, megakadályozása és felszámolása. A hulladékgazdálkodási törvény évek óta várat magára, elődjéhez az 1995-ben elfogadott környezetvédelmi törvényhez hasonlóan. Több szövegváltozat vált ismertté az elmúlt öt évben, de végül egyik sem jutott el a törvényhozás asztalára. A Környezetvédelmi Minisztérium már az új kormány felállásakor célul tűzte ki, hogy minél előbb a Parlament napirendjére kerüljön a hulladéktörvény. Az elmúlt év során számtalan, szakértői és szakmai szervezetekkel történő egyeztetés, több szövegváltozat után alakult ki a tervezet végleges formája, melyet a kormány elfogadott és az országgyűlés elé terjesztett. A törvény célja a hulladékok által okozott környezetszennyezés megelőzése, megakadályozása és felszámolása. Ennek érdekében szigorú szabályokat kell bevezetni a termékgyártók és forgalmazók, a hulladék termelők és hulladékgazdálkodási szolgáltatók, valamint az önkormányzatok részére, összhangban az európai jogi szabályozás alapelveivel. A tervezet szerint a termékgyártók és forgalmazók kötelesek tevékenységeiket oly módon végezni, hogy a gyártás és forgalmazás során keletkező, továbbá később a termékből képződő hulladék mennyisége minél kevesebb, összetétele a hasznosítás szempontjából minél kedvezőbb legyen. A hulladék termelők kötelesek a keletkezett hulladék összegyűjtéséről szükség szerint szelektív gyűjtéséről - gondoskodni és a hulladékot a kezeléssel megbízott, engedéllyel rendelkező szolgáltatónak átadni. Ezzel a fogalommal célszerű megismerkednünk, hiszen hulladéktermelő mindenki, tgy minden állampolgár is, akinek tevékenysége során hulladék képződik. A hulladék kezelését végző, szállító, ártalmatlanító vagy hasznosító szolgáltató szigorú feltételek betartása mellett, környezet szennyezést kizáró módon köteles tevékenységét végezni. Az önkormányzatok esetében is fontos változások várhatóak a törvény elfogadását követően. Minden település önkormányzata köteles lesz a rendszeres hulladékszállítási közszolgáltatást megszervezni közigazgatási területén. A közszolgáltatás igénybevétele kötelező lesz, nem csak ott ahol eddig a helyi önkormányzat úgy döntött. A jó hír, hogy a kötelező feladathoz az önkormányzatok költségvetési támogatást fognak kapni, a rossz, hogy ennek mértékét az évenkénti költségvetési törvény fogja meghatározni, ennek következtében mértéke bizonytalan. A hulladék gyűjtésének később szelektív gyűjtésének - módját helyi rendeletben kell szabályozni, melynek betartása természetesen a hulladéktermelők, így a lakosság számára is kötelező. A település hulladékai kizárólag biztonságos, környezetszennyezést kizáró lerakótelepen helyezhetők el, ennek következtében a kistelepülési szemétlerakó telepeket egy-két éven belül le kell zárni és a szennyezett terület rekultivációjáról előbb-utóbb gondoskodni kell. Talán ez jelenti majd a legnagyobb problémát a többségében forráshiányos kistelepülési önkormányzatoknak. Fontos változás lesz a hatósági feladatok átcsoportosítása is, melynek keretében a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőségek veszik át a települési hulladékokkal kapcsolatos hatósági feladatokat. A felügyelőségekhez eddig csak a veszélyes hulladékok kezelése tartozott, a települési és egyéb hulladékok felügyeletét maguk a helyi önkormányzatok látták el. Ez jogilag is összeférhetetlen állapot volt, hiszen az önkormányzat maga is kötelezett, hulladékgazdálkodási feladatai vannak, ezek elmulasztása esetén bizonyára nem jár el önmaga ellen, ha mégis akkor sem a kellő szigorral. Ez utóbbira tudomásunk szerint eddig nem volt példa hazánkban. A tervezet szerint az új szabályozás 2001. január l-jén lép majd hatályba, kevés az idő a felkészülésre, különösen ott ahol eddig semmi sem történt. Ebből a szempontból Szeged kedvező helyzetben van. Az elmúlt években látványosan fejlődött a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás, melynek igénybevétele évek óta kötelező. A város lakosságát egyáltalán nem érinti a törvény esetleges hatályba lépése, hiszen erre az önkormányzat már évekkel ezelőtt felkészült. Annál nehezebb lesz azoknak a környékbeli kisebb településeknek, akik eddig elmulasztották, elodázták az elkerülhetetlennek látszó intézkedéseket. A gyors megoldást jelenthet annak felismerése, hogy regionális együttműködés keretében rövid idő alatt látványos fejlődés érhető el. Jó példa erre Sándorfalva, Újszentiván, Tiszasziget és legújabban Ásotthalom. Ezek az önkormányzatok Szegedhez csatlakozva kívánják megoldani problémáikat, azzal az elhatározott szándékkal, hogy a hulladékok által okozott környezetszennyezést végleg felszámolják területükön. A Homokháti Önkormányzatok Egyesülése, Mórahalom vezetésével nemrégiben kötött együttműködési megállapodást Szeged önkormányzatával, melynek célja ugyancsak a közös fellépés a korszerű hulladékgazdálkodás rendszerének kialakítása és a környezetszennyezés elkerülése érdekében. Talán ez a terület lesz amelyen végre létrejöhet a sokak által oly régen áhított regionális együttműködés a szegedi régióban. Sx. F. Belefulladunk? Néhány hónappal ezelőtt ezzel a címmel rendezett kiállítást a Hulladék Munkaszövetség a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. Zöld Pont irodájában. A kérdés jogos: néhány évtized múlva tényleg belefulladunk a saját szemetünkbe? Környezetvédelmünk a világ fejlettebb részeihez képest több évtizedes lemaradásban van, a legtöbb tennivaló ezen belül is talán a hulladékgazdálkodás területén jelentkezik. A hulladékok mennyisége folyamatosan nő, és összetételük is kedvezőtlen irányban változik. Egy család éves szeméttermelése elérheti az 5 köbmétert, ami akár egy tonnát is nyomhat. Minél nagyobb egy település, annál komolyabb feladat az ott képződő óriási mennyiség kezelése, gyűjtése, szállítása és biztonságos elhelyezése. A mennyiségen túl problémát okoz, hogy a hulladékban megnőtt a környezetidegen anyagok aránya, lecsökkentek viszont a biológiailag bontható szerves anyagoké. Vegyszerek, oldószerek, nehézfém tartalmú anyagok, papír és műanyagok egyre nagyobb mennyiségben kerülnek a szilárd hulladékba. Mérgező és nem bomlik le Ezek az összetevők nem, vagy csak nehezen akarnak lebomlani, másokkal viszont éppen az a baj, hogy közvetlenül vagy mérgező bomlástermékeik révén szennyezik a talajt és a talajvizet. A legtöbb önkormányzat területén a legfelső vízadó rétegek már károsodtak. Igaz, ezért nem csak a szakszerűtlen hulladéklerakás felelős, hanem a családi házak derítő aknáiból elszivárgó fekáliás szennyvizek is. A felszíni szennyezések hosszútávon veszélyeztethetik a mélységi vízbázisokat is. Kivételes kincs a városunk alatt 200-500 méteres mélységben húzódó geológiai képződmény, melyből évszázadok óta nyerjük az ivóvizet. A felszíni szennyezés évtizedek alatt egyre mélyebb rétegeket érhet el, és bekövetkezhet az, ami ma még elképzelhetetlennek tűnik: elszennyeződhetnek ivóvizeink. Nagyon sok hazai önkormányzat nem rendelkezik biztonságos szigetelt hulladékleraMunkatársunktól Regionális együttműködést kezdeményezett Szeged városa a hulladékgazdálkodási problémák megoldására. A program sikere attól függ, hogyan értékelik Brüsszelben a Környezetgazdálkodási Kht. által benyújtott pályázatot. Szűkebb pátriánk hulladékgazdálkodási helyzete enyhén szólva ellentmondásos. „Szerencsére" Szeged város lakossága önmagában annyi hulladékot termel, amely biztosítja a rendszer gazdaságos és hatékony működésének mennyiségi feltételét. Élve helyzeti előnyével, a város az utóbbi években a hazai hulladékgazdálkodás élvonalába küzdötte fel magát. Szegednek, hasonlóan a hazai nagyobb városok többségéhez - az elmúlt évek erőfeszítéseinek köszönhetően - nem kell nulláról indulnia. A szervezett hulladékszállítási közszolgáltatás kiteljed a város egész területére. Az elavult szállfkó teleppel, és nincs megnyugtató módon megoldva a hulladék rendszeres elszállítása. Különösen a kisebb településeken jellemző, hogy - jó esetben - a korábbi tanácsok által a falu határában kijelölt gödörbe hordják a környékbeliek a szemetet, rosszabb esetben a legközelebbi félreeső helyre, kiserdőbe. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezek a féllegális lerakóhelyek vannak kijelölve a legtöbb helyen a csatornázatlan településrészek fekáliás szennyvizek „ártalmatlanítási" célból történő leürítésére is. A vadlerakó fogalmával jó néhány éve ismerkedhettünk meg a környezetvédelmi tárca jóvoltából, így nevezték el a különösen a városszéli zöldsávokban - spontán kialakult szemétlerakó helyeket. Szeged térségében megközelítőleg 200 ilyen szennyezett terület található. Ezek száma ugyan az utóbbi két évben nem növekedett, de a lerakott hulladék mennyisége így is elérheti a 60 ezer köbmétert. Ennek öszszegyűjtése és elszállítása közel 100 millió forintba kerülne. Hasonlóan ellepte a szemét az ország más vidékeit is: bárki meggyőződhet róla, ha országjáró útjain körülnéz egy kicsit a főutak mentén, különösen azokon a területeken ahol nincs megoldva a szervezett hulladékszállítási közszolgáltatás és Szegednek ISO tó járműveket lecserélték, a lerakótelepen egy 30 tonnás kompaktor ötödére tömöríti a laza hulladékot, korszerű gördíthető hulladékgyűjtő tartályokat helyeztek ki a régi kukák helyett. Hulladékudvarok épülmindenki oda viszi a szemetet ahova akarja. Túl sok a szeméttelep A súlyos, már-már környezeti katasztrófát előrevetítő hazai hulladékhelyzet esetében - mint oly sok más esetben - az európai megoldás jelentheti a kiutat. Mindenekelőtt meg kell szervezni a rendszeres hulladékszállítási közszolgáltatást a legkisebb hazai településen is. Ki keli alakítani a regionális hulladék lerakó telepek hálózatát, a működő lerakók számát 100 alá kell csökkenteni. A jelenlegi környezetszennyező lerakótelepeket, szeméttelepeket le kell zárni és mielőbbi rekultivációjukról gondoskodni kell. Meg kell indítani a szelektív hulladékgyűjtés nemzeti programját. Regionális hulladékválogató és komposztáló üzemek hálózatát kell kiépíteni, a hulladékok nagyarányú hasznosításának előmozdítása érdekében. Ennek gyakorlati megvalósítása komoly fejtörést okoz a környezetvédelmi politika irányítóinak, hiszen nem mindegy, hogy mindez mennyibe kerül majd nekünk hosszú távon. Sajnos átfogó nemzeti program híján eddig spontán, véletlenszerű folyamatok határozták meg a szakma fejlődését. Egy ország optimális, leginkább költségtakarékos hulladékgazdálkodási tek, a „zöld-zsák" akció keretében a háztartások egy részében megkezdődött a szelektív hulladékgyűjtés, állami támogatással megépült az ország egyik legmagasabb színvonalú hulladékválogató üzeme. rendszerét összehangolt regionális együttműködések hálózata alkotja. A térségi hulladékgazdálkodási egységek központjait természetesen oda kell telepíteni, ahol a legnagyobb a képződő hulladék mennyisége. Ezek a nagyobb városok, melyeknek 30-60 kilométeres körzetéből célszerű a teljes hulladékmennyiséget összegyűjteni. Az európai tapasztalatok szerint egy 100 ezer lakosnál kisebb régióban nem szabad önálló hulladékgazdálkodási rendszert kialakítani. Ez esetben - ha a szállítási távolság indokolja - a megoldás átrakó állomás építése és beszállítás egy nagyobb körzetbe. Gazdaságossági szempontból 250 ezer lakos felett tekinthető optimálisnak a költségek megoszlása; ebben az esetben a minimális az egységnyi hulladék kezelésének költsége. vagyis hosszú távon a fizetendő lakossági díj is. Vagyis az lenne a legolcsóbb, ha 40 hulladéklerakó telep kiszolgálhatná az ország összes települését, a jelenlegi 3-4 ezerrel szemben, nem beszélve a több tízezer vadlerakóhelyről. Hollandiában 450 ezer lakosnál kezdődik egy gyűjtési régió, de vannak több milliós hulladékgazdálkodási egységek is, így 40-50 település hulladéka kerül egy lerakótelepre. Persze, ott az önkormányzatok szánia sem 3200; most csökkentik 400-ról A távlati regionális cél a korszerű hulladékgazdálkodás rendszerének kialakítása Szeged és a környező 20-30 település térségében. A nemrég ISO 9002-es minősítést szerzett Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. által kidolgozott program szerint európai és hazai központi források igénybevételével folytatódik majd a szelektív hulladékgyűjtés rendszerének a régió egészére történő kiterjesztése, hulladékudvarok építése. A biológiailag bontható, elsősorban növényi eredetű szerves hulladékok komposztálására és az építési-bontási hulladékok feldolgozására regionális kezelőtelepet kívánnak építeni. Fontos feladat a regionális hulladéklerakó kialakítása, melyet a szegedi központi hulladéklerakó átalakításával és utólagos műszaki védelmével valósítanak meg, oly módon, 250-re. Szegény ország lévén kiszámolták, hogy 15 millió lakosra ilyen méretű közigazgatási rendszer a legolcsóbb és leghatékonyabb. Csak nagy méretben gazdaságos Csongrád megyében négy nagyobb és egy-két kisebb hulladéklerakó telep működik majd hosszú távon, pedig legfeljebb kettő kellene. Komoly támogatások igénybevételével elkészült a szentesi és makói lerakótelep, melyek hatékony, gazdaságos üzemeltetése a csekély hulladékmennyiség miatt előbb-utóbb kétségessé válik. Nem beszélve arról, hogy a régi szeméttelepekkel semmi sem történt, azok továbbra is szennyezik környezetüket, Makó esetében mindössze néhány száz méterre a megépült új teleptől. A lerakóépítésre feleslegesen felhasznált központi forrásokból ki lehetett volna alakítani a megye teljes szelektív hulladékgyűjtési rendszerét, vagy más fontosabb környezetvédelmi célú fejlesztéseket lehetett volna támogatni. A probléma tehát nem csak az, hogy kevés a pénz, de a keveset is rosszul, alacsony hatékonysággal használjuk fel. Harminc lerakótelep kialakítása, szigetelése tized annyiba kerülne mint háromszázé, nem beszélve a 3200-ról. Kecxer Gabriella hogy a lerakott hulladékból képződő biogáz hasznosításával még villamos energiát is termel majd a telep. A hulladékkal szennyezett területek felszámolására egyedülálló kezdeményezés keretében a térségi féllegális és illegális lerakóhelyeket felmérik, és földtakarásos rekultivációjukról gondoskodnak. A tervezett fejlesztések finanszírozására a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. pályázatot nyújtott be az ISPA elnevezésű európai uniós támogatásra. A program megvaiósulása attól függ, hogy Brüsszelben hogyan döntenek majd májusban. Biztató, hogy ez a támogatási rendszer éppen a csatlakozó országok hasonló regionális programjainak előmozdítása érdekében született. Az eddigi visszajelzések szerint a terv megfelel az uniós elvárásoknak, a végleges pályázati dokumentáció néhány napon belül kerül az európai szakértők asztalára. Ez az utóbbi évek egyik legnagyobb lehetősége nemcsak Szeged, de az egész régió számára. A melléklet a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával készült. Szerkesztette: Keczer Gabriella Szakértő: Szabó Ferenc környezetvédelmi mérnök nem kell nulláról indulnia után ISPA Hulladékudvar a gyálaréti szeméttelep helyén. (DM-fotó)