Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-14 / 37. szám

HÉTFŐ, 2000. FEBR. 14. BELFÖLD 3 SS röviden a Csendes demonstráció Budapest (MTI) Több ezer budapesti vett részt vasárnap a budavári Dísz téren „Békét akarunk, nyugalmat és félelem nélküli életet" gondolat jegyében rendezett csendes demonstráción, amelyen megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök. A szervező Civil Fórum soros elnöke, Hanti Vilmos megnyitó beszédében elmondta: azért foglalták el a Dísz teret, mert fennállt a veszélye annak, hogy a múlt évhez hasonlóan újfasiszták demonstrálnak a téren. Fodor István, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége elnöke elmondta: azért hívták csendes demonstrációra a főváros lakóit, hogy illő méltósággal emlékezzenek a II. világháború egyik legsúlyosabb tragédiájaként számon tartott budapesti csata befejezésére és a nyilas uralom végére. A MIÉP Haider mellett Budapest (MTI) Mintegy ezren gyűltek össze szombat este a budapesti osztrák nagykövetség előtt, a MIÉP Ifjúsági Tagozata által szervezett szolidaritási nagygyűlésen. A fáklyás megmozdulás Jörg Haidert és a magyar-osztrák barátságot éltető részvevői a hivatalba lépő néppárti-szabadságpárti kormány iránt kívánták kifejezni szimpátiájukat. Tasnádi András, a tagozat elnöke beszédében úgy vélekedett, hogy az Osztrák Szabadságpárt sikere azért is figyelmet érdemlő Magyarország számára, mert' megmutatta, hogy egy 5 százalékos pártból is lehet 30 százalékos kormánytényező. Kisteherforgalom Battonyánál Battonya (MTI) Megindulhatott szombat hajnalban az eddig csak a személyforgalom által használt Battonya-Tornya közti határállomáson a kistehergépkocsik közlekedése is. A battonyai magyar-román határátkelőnél február elsejével nyílt meg annak a lehetősége, hogy a két ország viszonylatában, magyar és román árukat illetően, 3,5 tonna összsúlyhatárig a teherforgalom is megkezdődhessen. Miután a szállítási szolgálat a román oldalon is létrejött, pénteken éjféltől (szombat hajnaltól) az említett föltételek mellett teljes körűen megindulhatott a kisteher áruforgalom e határátkelőnknél. A miniszterelnök Szegeden Kormánybiztos foglalkozik a tiszai katasztrófával Orbán Viktor miniszterelnök részt vett a Fidesz-MPP szegedi frakcióhétvégéjén. Lapunknak adott interjújában elmondta: kedden kormánybiztost neveznek ki a tiszai katasztrófa ügyében. A kormányfő saját politikai évadnyitó beszédének hangvételét ugyanolyannak tartja, mint a tavaly februárban elhangzottét. - Miniszterelnök úr, a szegedieket most az foglalkoztatja a leginkább, hogy milyen lépéseket tesz a Tiszát ért természeti katasztrófa után a kormány. - Elsődleges feladatunk a lehetőségek szerinti leghatékonyabb kárelhárítás, és ezt követheti a károk pontos, körültekintő felmérése. Nehezíti a dolgunkat, hogy míg pontosan meghatározható az elpusztult halállomány, addig az élővilágban, a növényzetben és mindenek előtt a halászattal foglalkozó Tisza menti családok életminőségében bekövetkezett károkat csak huzamosabb idő után lehet fölmérni. További mérési szempont: mennyiben csökkent a folyó vonzerejére épülő turizmus, végül pedig, milyen eszközökkel lehet érvényesíteni a nemzetközi kártérítési igényünket. Látható, hogy legalább négy minisztériumot érint az ügy, ezért a kormány keddi ülésén kormánybiztost fogunk kinevezni. - Lehet tudni, hogy kit jelölnek erre a feladatra? - Még nem, az illetékes munkacsoport hétfőre készíti elő a javaslatát. - Milyen esélyeket lát arra, hogy a Romániával szemben érvényesítendő kártérítési igényünk mellett Ausztráliával szemben is föllépjünk? - Erre, jogászként gondolkodva, nem sok esélyt látok, mivel a katasztrófát egy Romániában bejegyzett, az ottani törvények és engedélyek alapján működő magáncég okozta, ezért nekünk a román féllel kell tárgyalnunk. Képzeljük el, hogy ha egy magyar kézben lévő magáncég okozott volna hasonló kárt Új-Zélandon, a magyar államnak semmiféle kártérítési kötelezettsége sem állhatna fönn. Annak a lehetőségét ugyanakkor nem zárhatjuk ki, hogy nemzetközi szervezetekhez is fordulva segítséget kérjünk a természetet ért károk kompenzálására, mivel semmilyen esélyt sem engedhetünk ki a kezünkből. - Politikai elemzők máris rámutatnak, hogy a roOrbón Viktor Szegeden, a Forrás Szálló előtt: - Még esélyünk sem volt arra, hogy elhárítsuk a kárt. (Fotó: Karnok Csaba) Ultipénz Munkatársunktól Párbeszéd a frakcióhétvége második napján: - Miniszterelnök úr, láttam, hogy néhány bankót átadott a pártelnöknek. A kormány törvénytelen pártfinanszírozásának lehettem tanúja? - Nem, ultitartozást rendeztem. - A Fideszben ki a legerősebb ebben a műfajban? - Tudja, 1990-ben három dolgot mondtunk el a pályakezdő képviselőknek. 1. hol találhatók a parlament hivatalai, 2. merre találhatók a vécék, s 3. Mádi Lacival nem szabad ultizni. - De ön most Kövérnek fizetett. - Kövér Lacival se szabad... mán fél igyekszik bagatellizálni a magyarországi katasztrófa súlyát, ebből pedig az következik, hogy ha mi föllépünk a tények átfogó ismeretének igényével, akkor ez terhet jelent a románmagyar kapcsolatokon. - Ez a dolog természetéből fakad, a nemzetközi diplomáciai életben megszokottnak mondható ez a fajta taktikázás. Nekünk viszont nem szabad pusztán azért visszavonulót fújni, mert a másik fél esetleg vitatja az álláspontunkat. Vitathatatlan ugyanis, hogy Románia területéről ért bennünket a kár, és még esélyünk sem volt arra, hogy elhárítsuk, ezért a román fél teljes kártérítési kötelezettséggel tartozik. A románok nem akarják szélesre nyitni az erszényüket, a magyar kormány viszont határozottan fogja képviselni a nemzeti érdekeket. - A szegedi önkormányzat legutóbbi sajtótájékoztatóján, amikor a Tiszát és a bennünket ért gyász jeleként egyperces némasággal emlékeztünk, az egyik kolléga hasonló megemlékezést javasolt a Szeged LC szomorú sorsa fölött is. A labdarúgást kedvelő miniszterelnök hogyan látja a helyzetet? - Sajátos dolog, hogy mindazok, akik ezt a világot egy kicsit is ismerik, teljesen egyetértenek abban, hogy mi a gondok eredője, de ha cselekedni kell, akkor nagyobb erőt kap a széthúzás. Még az .előző MLSZ-vezetésnek javasoltuk, hogy a profi klubokat üzemeltető kft.-ket alakítsák át részvénytársasággá, és azokban csak olyan nevesített részvényesek vehessenek részt, akik mind a rendőrség, mind az adóhivatal előtt teljesen tiszták. Ez az átalakítás elmaradt, s most sorra kerültek a csőd szélére az önmagukat profinak nevező klubok. Ezt tetézik az egész sportágat átfogó szakmai problémák, amelyek megoldására a Bozóky Imre vezette szakszövetségben sokkal több garanciát láthatunk, mint bármelyik előzőében. - Két hete hangzott el politikai évadnyitó beszéde, és még mindig zajlik annak kommentálása. Önreflexív kommentárt kérek: valóban békülékeny volt a hangvétele, s ha igen, akkor ezt mi motiválta? - Engem is zavarba ejt az általam elmondottak magyarázata. Hallván, olvasván ezeket, elővettem a tavaly februári beszédemet, s azt tapasztaltam, hogy sem hangvételében, sem nyelvezetében nincs itt semmiféle eltérő. Az alapgondolatom az volt, hogy az Egyesült Államokban négy évtizede bevált és Nyugat-Európában is alkalmazott módszer szerint a kormány képviseletében összefoglalóan elemzem, hogy mit végeztünk, s mi várható a részünkről. Amerikában ez olyannyira bevett dolog, hogy ott a gazdasági élet szereplői külön elemzőkkel készülnek az elnöki beszédre, mert abból tudják meg, hogy mi várható a kormány gazdaságpolitikájában. Én magam nem akartam mást, csak világosan megfogalmazni a társadalom minden rétege számára, hogy a polgári kormány milyen utat tett meg, s hogy a nemzet összefogásával merre akar tovább haladni. Dlusztus Imre A kisgazdák parlamenti frakciója szerint a tiszai ciánszennyeződés következményeit enyhíthette volna, ha a magyar és román fél időben megteszi a még lehetséges intézkedéseket. A kisgazda frakció tegnap Szegeden mérte föl az ökokatasztrófa körülményeit. Tegnap kora délután Szegeden tájékozódott a tiszai ciánszennyeződés következményeiről a Független KisTájékozódó kisgazdák gazda Földmunkás és Polgári Párt parlamenti frakciója. Dr. Bánk Attila frakcióvezető, dr. Turi Kovács Béla frakcióvezető-helyettes, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának alelnöke, Pancza István, az FKgP megyei elnöke a Tisza-parton tekintették meg a folyót, amelyről tegnap már levonult a mérgező hullám. A politikusokat dr. Frank József, a megyei közgyűlés elnöke, a Csongrád megyei Védelmi Bizottság elnöke, Gyapjas József, az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója tájékoztatták a legfrissebb helyzetről. A helyszíni szemle után, a megyeházán tartott sajtótájékoztatón dr. Frank József igen keményen fogalmazott: kifejtette, hogy a magyar és román oldalt is felelősség terheli a katasztrófahelyzet kezdeti szakaszában mutatott késlekedésért. A románok nem tájékoztatták időben a magyar hatóságokat: ha megteszik, talán a Felső-Tiszán még elterelhetik a szennyezett folyószakaszt (így a ciánfertőzött víz erősen hígított állapotban kerül vissza a Tiszába, jóval kisebb pusztítást okozva). A közgyűlés elnöke szerint a halak megmentéséért is tehettünk volna valamit (a lehalászott halak holtágakban vészelhették volna át a kritikus időszakot). Ugyancsak elmulasztottuk egy nemzetközi vizsgálóbizottság létrehozásának azonnali kezdeményezését - e lépéssel nagyobb esélyünk lehetne az Éurópai Unió támogatásra. A védelmi bizottság elnöke szerint a szennyezésben vétkes céget azonnal be kellett volna zárni - ehelyett nevetséges mértékű kártérítést szabott ki a román hatóság. Ny. P. múlt A folyó ára A

Szamos és a Tisza cianidszennyezési katasztrófája a környezetvédelem Trianonja - állapttja meg bő szemléletességgel a Magyarok Világszövetségének közleménye, s ha a hasonlat kissé teátrálisnak is tűnik, annyi igazság mindenképpen van benne, hogy a Kárpát-medence természeti földrajzának egységét nem lehet országhatárokkal felbontani. Ha pedig felbontották, legalább a környezetünket érintő politika kellene egységes legyen, és akkor a magyar miniszter sem lenne kénytelen diplomáciai megfontolásokból tűrni a semmit sem jelentő román magyarázatokat. Csak a miheztartás végett: ha az Európai Unió valamelyik tagországa lenne abban a szerencsétlen helyzetben, hogy Romániával szomszédos, az uniós környezetvédelmi normák és szerződések szerint egyetlen percig sem habozott volna nemzetközi patáliát csapni, és a ciánszennyeződés „határátlépése" után azonnal kártérítést követelni. A magyar kormány láthatóan nem volt felkészülve az ehhez hasonló természeti katasztrófák diplomáciai kezelésére, másrészt napok kellettek hozzá, hogy egyáltalán tudatosodjék a helyzet súlyossága. Ehhez hozzájárult az a nehezen érthető, már-már szégyellős tapintat is, amivel a Románia felől érkező mérgezést az első napokban kezelték, holott még a politikában járatlan polgár is tudja, a román diplomácia hagyományos köntörfalazó magatartása éppen a konfliktuskerülő közelítésre alapoz. A kezdeti tehetetlenkedésnek ha nem is lett súlyosabb következménye, annyi azért mégiscsak történt, hogy a kártérítés szó első említésére a román közvéleményt meggyőző médiagépezet azzal kezdett érveim, hogy a magyarok eltúlozzák a dolgot, hiszen lám, az első napokban még csendben voltak. Szomszédaink tökéletesen ismerik a magyar külpolitika kényszerpályáit: a román diplomácia máris úgy állítja be a környezeti katasztrófa kezelésének ügyét, hogy egy kártérítési perlekedés csak a magyarromán kapcsolatoknak ártana. Az egységes európai szabályozásban való részvétel úgy kellene most, mint egy falat kenyér. Ezzel a hátunk mögött a kártérítési igényt bejelentő magyar környezetvédelmi miniszternek sem kellene kínos magyarázatokba bonyolódnia, miután hazaérkezett Romániából. Ha egységes európai szabályozás, (s ugyanolyan személet) lenne érvényes életünk valamennyi területén, akkor nem köszönne vissza lépten-nyomon a deja vu: 1987-ben Grósz Károly mondotta (valószínűleg ugyancsak kínjában), amikor Aradról visszatért Ceausescutól, hogy „a román barátainkat is meg kell érteni". jrrét foly ónk elpusztulásával a helyzet úgy változott, /V hogy egyedül a Tiszát és a Szamost kell megérteni, román barátainkra ezúttal (végre) az európai normákat kellene alkalmazni. Ennyivel nemcsak a józan észnek tartozunk, vagy mindannak, ami a mindennapokon a Tiszához köt bennünket, hanem Petőfi Sándornak is, aki a sors különös dramaturgiája folytán Erdődön, a Szamos partján volt szerelmes, Nagybányán, a Zazar partján volt boldog, és a Tisza mentén tudta szülőföldjét: mindhárom folyóról gyönyörű verset írt. Hogy a Kárpát-medence egyetlen szegletébe sem lehet barikádok mögé elbújni, és a környezeti szennyezés egy egész eurorégió ügye, mutatja, hogy a Magyarországot elhagyó és a Vajdaságban pusztító ciánszennyezés Újvidék után hamarosan a Dunába ér, és - szerencsére sokkal kisebb intenzitással - de elindul vissza a feladóhoz Még ha a román Duna-szakasz hosszabb is, és (gróf Széchenyi Istvánnak hála) létezik a Vaskapu, ahol kezelni is tudják, a ciánszennyezés egészét nem lehet kiküszöbölni a folyóvízből. A folyó végén pedig ott van Európa egyik legnagyobb természeti rezervátuma, a világörökség részét képező Duna-delta, melynek ökológiai egyensúlya így is veszélyeztetett a közelben elsüllyesztett tengeri radioaktív hulladéktárolók miatt. Az Európai Unióban rendkívül komolyan veszik a környezeti szennyezés elleni védekezést, a törvények szigorához pedig a büntetések szigora is következetesen alkalmazkodik. Különösen igaz ez a folyókra, hiszen a Rajna esetében egy halott „vizesárokból" csináltak újra élő folyót, több költséggel annáL hogy egy felelőtlen mérgezést megtorlatlanul hagyjanak. Esetünkben a kilátások nem túl kecsegtetőek. A katasztrófát okozó Aurul nevű román-ausztrál cég biztosítása valószínűleg csak a kártérítés egy kisebb részét fedezi majd, egyébként a biztosításból eredő összegre a románok tarthatnak igényt, hiszen ők perelték be az Aurult. A magyar igényt csak határozott diplomáciai nyomással lehet érvényesíteni: arra balgaság lenne számítani, hogy a románok (még ha megígérnék is) komolyan fontolgatják a megfelelő arányú kártérítést. A cianidkatasztrófa jó lecke volt itthon is mindenki számára, aki úgy gondolta, az eddigi keret elég biztonságot ad a szomszédainkkal szemben, ahonnan a folyók érkeznek. M

agyarország amúgy sincs a környezeti védelemben élen járó országok között elkönyvelve (lásd az európai tagjelöltség környezetvédelmi halasztási kérelmét), ideje lesz tehát tanulni a tragikus esetből, és ha nem is tudjuk egy újabb szennyeződés érkezését megakadályozni, a feladót előre biztosítani kell róla, az eddigieknél drágább lesz a küldemény. '