Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-07 / 31. szám

6 A TORONY ALATT HÉTFŐ, 2000. FEBR. 7. :i gyermekek Magyarországon A Grassalkovich- és a Festetics-kastély, az esz­tergomi Szent István Bazi­lika és a Mátyás-temp­lom, a Halászbástya és a Parlament, a Nemzeti Ga­léria és a Feszty-körkép, mind-mind elérhető, sót kézzelfogható közelségbe került január 3-a és 13-a között annak a 250 sze­rencsés vajdasági ma­gyar diáknak a szamara, aki tanulmányi eredmé­nyei, példás magavisele­te, vagy az iskolán kívüli aktivitása révén eljutha­tott ot vendegsirretó ma­gyar város (GödöHA, Hév­íz, Hódmezővásárhely, Szeged, Tatabánya) egyi­kébe a zentai önkor­mányzat szervezésében. Czabafy Ágnes, a községi végrehajtó bizottság tag­ia, o csoportos teleles fő­szervezője még az indu­lás előtt ellátogatott mindegyik felsorolt tele­- Fontosnak tartottam min­den egyes esetben személye­sen megnyugtatni a szülőket, hogy ne féljenek, semmi baja nem lesz a gyerekeiknek, jó helyre visszük őket, ahol vi­gyázni fognak rájuk, és őszin­te örömmel tölt el, hogy ez valóban Így is volt. Akár kol­légiumban helyezték el a gye­rekeket (Hódmezővásárhe­lyen és Szegeden), akár csalá­doknál (Gödöllőn, Hévízen és Tatabányán), mindenhol kivé­tel nélkül szerető gondosko­dás, odafigyelés, gazdag prog­ram és sok-sok jóindulat várta őket. Bizonyíték erre az a szá­mos köszönőlevél is, amelyet azóta kapok a gyerekek szüle­itől és nagyszüleitől, de a leg­meggyőzőbb bizonyíték min­den bizonnyal az a rengeteg élmény, amelyet azóta is me­sélnek egymásnak, szüleiknek és barátaiknak a gyerekek. Sőt. Ha kell, még az újság­írónak is: - Mindennap mentünk va­lahová, gyakran Hódmezővá­sárhelyen kívülre is - meséli Ádám és Anna, akiket a többi zentai és torontálvásárhelyi gyerekkel együtt az előre megbeszélt tíz nap után egy­szerűen nem engedtek haza a mezővárosból, mert „még tart a program". - így eljutottunk Ópusztaszerre, megnézhettük a Feszty-körképet, de voltunk Budapesten is a Parlament­ben, megtekintettük a koronát, továbbá a Halászbástyát, a Mátyás-templomot, a Savo­yai-szobrot, a Nemzeti Múze­umot. Színházba is elvittek bennünket, több szakközépis­kolát meglátogattunk, egy Zentárói elszármazott pizzé­ria-tulajdonos pedig mind­egyikünket pizzával vendégelt meg. - Ezek a családok valóban nemcsak lakóhelyet, hanem otthont adtak ezeknek a gye­rekeknek erre a tíz napra ­mondja Varga Mária adai cso­portvezető, aki a Tatabányára látogató adai, székelykevei, felsőhegyi és bogarasi gyere­kek vezetője volt. - Mi is ren­geteg helyre jutottunk (az esz­tergomi Szent István-baziliká­ba, Budapestesre a Parlament­be és a Mátyás-templomba, Tatára egész napos kirándu­lásra, stb.), és a gyerekek annyi ajándékot kaptak (a vendéglátó szülőktől, de má­soktól is, így például a vértesi hőerőműtől), hogy alig fér­tünk el a buszban. De mégis azt mondom, a legszebb és legmeghatóbb az a szerető gondoskodás volt, ahogyan ott fogadtak bennünket. Csak Köszönet Zentárói Tisztelt Polgármester Úr! A zentai önkormány­zat, a teleltetési program­ban részt vett gyerekek és szüleik, valamint a ma­gam nevében köszönete­met szeretném kifejezni Szeged polgármesterének, Bartha László úrnak, ön­kormányzatának, dr. Vá­nyai Éva alpolgármester­nek, Farkasné Wéber Zsuzsannának, a gyere­kekkel foglalkozó szak­embereiknek, és minden­kinek, aki a teleltetési programban részt vett. E segítség a vajdasági gye­rekek és családjaik szá­mára azért volt fontos, mert sok iskolás így jut­hatott el először az anya­országba, nem szólva a Jugoszláviában előfordu­ló fűtési gondokról és az iskolakezdés bizonytalan időpontjáról Még egyszer köszönjük a segítséget, a tartalmas gyermekprogramot, ha kell, mind önkormányzati szinten, mind magánem­berként - számíthatnak ránk. Juhász Attila, Zenta polgármestere egy dolgot kifogásoltak: hogy miért mentünk olyan kevesen. Az egyik szülő például arra panaszkodott, hogy a fia ott­hon így dorgálta meg: „Anyu, azt ígérted nekem, hogy két testvérem lesz tíz napig, és csak egy lett"! A lemenni diákokat a sze­gedi Csonka János szakkö­zépiskola kollégiumában szállásolták el. délelöttjeiket pedig az Odessza 2. Számú Általános Iskolában töltötték. Ezen kívül meglátogatták a nagyszínházat, a Somogyi­könyvtárat, a Móra Ferenc Múzeumot, a kamaraszínhá­zat, a fogadalmi-templomot, és voltak Ópusztaszeren is ­derül ki Aladics Mária teme­rini magyar tanárnőnek a he­lyi újságban megjelent él­ménybeszámolójából. Persze azok sem panaszkodhatnak, akik Gödöllőn töltötték ezt a tíz napot, hisz a főváros kö­zelsége, a szemet gyönyör­ködtető Grassalkovich-kas­tély és a helyi lovarda szá­mukra is változatos progra­mokat biztosított. - A határ- és vámszervek a határ mindkét oldalán nagyon kedvesek és udvariasak, főleg pedig gyorsak voltak, tehát ilyen szempontból sem volt gondunk - fűzi még hozzá Czabafy Ágnes. - Természe­tesen köszönjük ezt a korrekt viszonyulást, a legnagyobb köszönet azonban nyilvánva­lóan az öt vendégfogadó vá­ros önkormányzatát, polgár­mesterét, vezetőit, családjait, és egyáltalán, mindazokat ille­ti, akik bármilyen módon is hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a gyerekek minél jobban érezzék ott magukat. Igyeke­zetük teljes sikerrel járt, csak meg kell hallgatni a gyerekek beszámolóit, és bele kell nézni a szemükbe, hogy bárki meggyőződhessen erről. Aki ezt megteszi, már biztos nem fogja a vendégszeretettel való visszaélésnek érezni azt, ha azt mondom: úgy érzem, nagyszerű hagyomány kezdő­dött el az idén, amit folytami szeretnénk. Kókai Péter (Magyar Szó, Újvidék) Több mint nyolcmillió a városszéli tavaleért Háborog a nagy HOHE-horgász Csongrád megyében a horgászható vizek nagy része jelenleg még állami vagy önkormányzati tu­lajdonban van. De nem sokáig, ugyanis a halá­szatról és horgászatról szóló törvény értelmében az idei esztendőben a szóban forgó vizek halá­szati jogára pályázatot irnak ki. A szegedi Her­mán Ottó Horgászegye­sület elébe ment a dol­goknak, s közel nyak és fél millió forintért har­minc évre bérbe vette a várostál a téglagyári ta­vakat. Az egyesület tag­jai zúgolódnak, amiért vízkezelői hozzájárulás címén három és fél ezer forintot kemek tőlük. In­formációink szerint töb­ben léptek már ki emiuVI a HOHE-ból. A megyében több mint négyezer hektár horgászható víz van, amelynek nagy része állami vagy önkormányzati tulajdonban áll. A horgásze­gyesületek egynémelyike sa­ját tulajdonú vízzel is rendel­kezik. A legnagyobb szegedi horgászegyesület, a hatvan hektár horgászható vizet ke­zelő, közel háromezer tagot számláló Hermán Ottó HE például két esztendővel ez­előtt vásárolta meg a Sándor­falvi-tavat. A HOHE ügyve­zető alelnöke, Schreiter Tibor elmondta, hogy a horgászok akkor is háborogtak a befize­tendő ezer forint miatt, de ma már sokan örülnek annak, hogy az egyesületnek van sa­ját, halban gazdag vize. A re­pülőtérhez közeli téglagyári tavak esetében elébe ment a dolgoknak a HOHE. A Kera­mit-, Tejes-, Gumis- és Te­mető-tó bérbevételéről még tavaly döntött a horgászegye­Körötte csend. Vajon tavasszal is ilyen nagy némaság lesz a Keramit körül? (Fotó: Mitkolczi Kóbaef) sülét közgyűlése, ami után 1999. szeptember 10-én Bartha László polgármester és Szabó György elnök aláírták a haszonbérleti szerződést. Ebben egyebek mellett szerepel, hogy az önkor­mányzat az említett területen egy-két év múlva tájrendezé­si, rekonstrukciós munkát vé­gez. (Megjegyezzük: ezzel kapcsolatosan az önkormány­zat pályázatot nyújtott be a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságához a bányavál­lalatokra át nem hárítható, el­maradt tájrendezési felada­tok, munkák támogatására.) A HOHE úgy kapta harminc esztendőre, 2029. december 31-éig haszonbérbe a halá­szati jogot, ha 8,4 millió fo­rint értékben beszáll a felújí­tási munkálatokba. Hogy mi­lyen munkák tartoznak ide? Bozótirtás, gyepesítés, illem­hely- és madárodú-telepítés, hogy csak néhányat említ­sünk a sok tennivaló közül. Az irtást, gyepesítést és ins­tallálást három év alatt köte­les elvégezni az egyesület. A horgászoknak ezt kell megfi­zetniük két esztendő alatt víz­kezelői hozzájárulás címén, ha kulturált környezetben szeretnének a továbbiakban pecázni. Schreiter Tibor előre tud­ta, hogy a tagok háborogni fognak a 3500 forinton, de mint mondta: másképpen nem tudták megszerezni a ti­zenhárom hektáros vízterüle­tet. - Amikor meghallottuk, hogy az önkormányzat meg akatja pályáztatni a Kerami­tok halászati jogát, azonnal léptünk, hiszen egy gazda­gabb vállalkozó, képzavarral élve, könnyen kiénekelte vol­na egy nonprofit szervezet ­mint amilyenek mi is va­gyunk - szájából a jogot. Két év alatt kifizetjük a 8,4 millió forintot, ami szerintem bagó ezért a területért. A HOHE továbbra is horgász célokra használja a tavakat, s nem épít egyik vízen sem jet-ski pályát. A HOHE tagok közül min­denkinek fizetni kell a 3500 forintot, annak is, aki nem akar sem ebben, sem a követ­kező évben a téglagyári tava­kon horgászni. Sokan sérel­mezik is ezt, s inkább átiga­zolnak másik horgászegyesü­letbe. Ma egyébként a kombi­nált jegy mindennel, tehát ál­lami jeggyel, egyesületi tag­díjjal, szövetségi betétlappal és vízkezelői hozzájárulással együtt 12 ezer 300 forintba kerül. A spekulánsokat, akik most eligazolnak, de két év múlva visszamennek a Her­manba, új belépőként fogad­ják majd. Ezzel kapcsolatosan Schreiter Tibor elmondta: nem hagyják azt, hogy akik most zsebbe nyúlnak, azok két év múlva hátrányt szen­vedjenek, s a taktikázok rö­högjenek a markukba. Szabó C. Szilárd Közalapítvánnyal a kultúráért A kultúra az egyik ki­emelt szféra|a a társada­lomnak. Finanszírozása nem kevés penibc kerülj az erre célra adott forin­tok ritkán hoznak profi­tot. Azonban a kultúrá­nak, a művészetnek van egy másfajta hozadéka, mely nélkül sokkal szür­kébbek és kietlenebbek lennének hétköznapjaink. Tóth Andrást, a Közalapít­vány Szeged Kultúrájáért kuratóriumának elnökét arról kerdeztük, hogy ho­gyan és milyen anyagi forrásokból segíti a város az itteni, nagyon széles skálájú kulturális életet. - Az alapítványt tavaly szeptemberben jegyezték be, de a szervezési folyamat már májusban elindult - mondta Tóth András. - A szervezet a Szeged megyei jogú város kulturális alapjának feladata­it kívánja átvállalni, tehát célja az önkormányzati kul­turális intézmények, vala­mint a civil szervezetek,, szerveződések anyagi támo­gatása. - Milyen pénzekre tá­maszkodik az alapítvány? - Egyrészt az önkormány­zat biztosít egy bizonyos összeget részünkre a város költségvetéséből. Ez tavaly tízmillió forint volt. Mivel mi önkormányzati alapítású szervezet vagyunk, adódik egy másik pénzszerzési lehe­tőségünk is - mely más ala­Tóth András: Évente négyszer írunk ki pályázatot. (Fotó: Gyenes Kőiméin) pítványoknak számára nem működik -, nevezetesen, hogy a helyi adó öt százalé­káról a javunkra rendelkez­hetnek a városban lévő vál­lalkozások. Ezt a helyi adó bevallásakor tehetik meg. Azt tudni kell, hogy ez az adófajta körülbelül 4 milli­árd forintot hoz a várós konyhájára, tehát a lehetsé­ges forrás ennek az összeg­nek az öt százaléka. Ezért az összegért ugyan hat közala­pítvány verseng, de közülük a legnagyobb részt az eddigi tapasztalatok alapján a kul­túra és a sport kapja. Ez az öt százalék a cégeknek nem kerül semmibe, hiszen vagy befizeti ezt a pénzt a helyi adóba, vagy ideadja nekünk. - Hogyan és miként tud­nak segíteni? - Van egy kilenctagú ku­ratóriumunk, melynek három tagja képviselő, a többiek ci­vilek, ők a művészvilág kü­lönböző területeiről érkeztek. Az alapítvány az alapszabály értelmében egy évben négy­szer - a legutóbb január 15­én - ír ki pályázatot, és a ne­gyedév zárónapjáig - tehát most március 31-éig - bírálja el ezeket. Pályamunkát be­nyújtani legkésőbb a határ­idő előtt két héttel lehet. Pá­lyázatunkra bármilyen művé­szeti, kulturális tevékenység­gel lehet jelentkezni, civilek­nek és az önkormányzati fenntartású intézményeknek egyaránt. - Mennyire hatékony a segítség, melyet nyújta­nak? - A hatékonyság nagyon sok mindentől függ, de leg­inkább azon múlik, hogy mi­lyen külső forrást tudunk be­vonni az alapítványba. Itt na­gyon fontos az említett öt százalék, de el kell még mondanom, hogy egy köz­gyűlési rendelet alapján van egy olyan lehetőség is, hogy plusz öt százalékról a ja­vunkra dönthet a pénzügyi bizottság. A potenciális for­rás tehát az a közel 400 mil­lió forint, ami helyi adóból befolyhat a hat közalapít­vány kasszájába. - Milyennek látja a sze­gedi kultúra helyzetét? - Én másfél éve foglalko­zom ezzel a kérdéskörrel, mióta a kulturális bizottság elnöke lettem, tehát már a közalapítvány megalakulása előtt is érdekelt a téma. A szegedi kultúra forrásigénye többszöröse az önkormány­zat által kioszthatónak. Ren­geteg civil szervezet van, na­gyon-nagyon sok, és ezek igen széles skálán mozog­nak. Azt hiszem, hogy az ön­kormányzati intézmények­ben ellátott kulturális felada­tok és a civil szférában meg­valósult rendezvények a résztvevők arányát tekintve nagyságrendben közelítenek egymáshoz, természetesen a legnagyobb közönséget meg­mozgató Szegedi Nemzeti Színházat leszámítva. Én azt hiszem, hogy kevés nagyvá­rosban ilyen széles a kulturá­lis paletta, mint Szegeden. Sarnyai Tibor Új magazinműsor a vtv-n Jó estét. Szeged! Munkatársunktól Új, szórakoztató és in­formációs műsort indít új­tája a Szegedi Városi Tele­vízió. Mától kezdve min­den héten hétfőn a Szege­di Hírek után, este negyed nyolckor Jó estét, Szegedi címmel egyórás kötetlen, hangulatos műsort láthat­nak a szegedi nézók. A műsor célja, hogy egy­egy napi esemény feldolgozá­sa mellett érdekes és hasznos hírekkel lássa el a nézőket. Az első adásban szó lesz a cián­szennyezés várható következ­ményeiről, s elhangoznak a legfrissebb rendőrségi hírek, valamint a szegedi közlekedési helyzetről, a másnapra várható útfelbontásokról, forgalomkor­látozásokról is híreket kapnak a nézők. A városi televízió te­hetséges, fiatal operatőre, Szö­gi Lackó minden adásban egy­egy rövid etűddel lepi meg a közönséget, amelyekben sajá­tos szemszögből dolgozza fel Szeged különböző arcait. A Nagyító első témája: a szegedi lámpák. A műsor vendége lesz Juronics Tamás balettművész, aki a Szegedi Kortárs Balettnél jelenleg folyó munkákról szá­mol be. Lesz természetesen já­ték is, sőt, az adás ideje alatt a nézők bármilyen témában kér­déseket tehetnek fel, amelyek­re vagy egy későbbi műsorban térnek vissza, vagy pedig a Délmagyarország önkormány­zati oldalain lesznek olvasha­tók a válaszok. A Jó estét, Szeged! része az Aréna című sportmagazin. Jó hír ez a sportbarátoknak, hi­szen ezentúl minden héten 19.40-től húsz percben a spor­té a főszerep. Á műsor utolsó negyedórájában két oknyomo­zó riportot láthatnak a nézők: Jeszenszky Zoltán annak járt utána, hogy miért lopják a VW Bórákat Szegeden, Nyemcsok Éva pedig a szűnni nem akaró vasutassztrájkot dolgozta fel ­más megközelítésben. A Jó estét, Szeged műsor­vezetője Szeberényi Klára, az Arénában pedig Balogh Ta­más teszi fel a kérdéseket. Az adás alatt hívható tele­fonszámok: 493-693 és 424-647. Programok az IH-ban Munkatársunktál Ma, hétfőn este hat órakor kezdődik a Közéleti Kávéház, amelynek vendége Széllné Szőke Mária zenetanár, há-z­igazdája pedig Pacsika Emília újságíró lesz. A Deák Bili Blues Band koncertezik hol­nap, kedden este hét órától. Farsangi táncház lesz február 11-én, pénteken este hét óra­kor. A Nászinduló című ze­nés-táncos műsoros est, amely egyébként az elmúlt hét végén megrendezett Kelengye eskü­vői szakkiállítás társrendezvé­nye, február 12-én, szombaton este hat órakor kezdődik, és Ungár Anikó bűvész lép majd fel. Február 11-13. között nézhetik meg az érdeklődők a Babavilág 2000 elnevezésű ki­állítást, ahol megtalálható lesz minden, amire a kisbabának és a kismamának szüksége lehet. A tápéi tűzzománc Tábor al­kotóinak tárlata pedig február 18-áig tekinthető meg. Ez az oldal Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával készült. Szerkesztó: Kisimre Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom