Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-18 / 41. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. FEBR. 18. Kedves Környékbéliek! n enne voltunk a tévében! A múltkor Sándorfalvárói, LJ a minap Ópusztaszerről szólt a vasárnap délelőtti műsor. Akik látták az „egyesen" a Főtér összeállítását, szép képeket láttak környékünkről. A kisteleki művészeti iskola aranyos növendékei, a színében terülő balástyai virágkertészetek, a naplementéjében pompázó pusztaszeri puszta, vagy épp a csengelei pálinkafőzde láttán igazán otthon érezhettük magunkat. Megcsodálhattuk (már sokadszorra) a Népművészet Mesterének, Gyifkó Gyulának remekeit. (írtuk: kinek fia és lassan unokája is mestere a lóra való szerszámok készítésének. Királyi lovak pompáznak a szügyre hajlított, cifrára varrott, kisteleki hámban). Az emlékparki kovácsok legendásan verték a vasat, lovas sámánok gázlóztak, csapva égig a vizet. (Csobolyó kapitány és legénysége). Széplányok pomedároztak. Bessenyei Ferenc verset mondott, Gregor József pályájáról beszélt. Sugárzott az öröm. Látszott, szeretik, amit csinálnak! (Csaknem ötszázszor „énekelték meg" Tevjét, a tejesembert, a „Hegedűs a háztetőn" -ben). TT a én gazdag lennék, minden környezetünkről száll. ló filmet, műsoros kazettát megvennék, de leginkább is a Feszty-körképről szólót. Videóba tenném, hogy nemcsak a pergő tévéműsor idején, hanem bármikor megnézhessem. Ha már itt tartunk, mint a környék csigaléptű krónikása, kicsit azért irigykedem a tévés kollégák munkájára. Szépen beszéltették a dolgos embereket. Könnyű nekik: messziről jöttek... Ha én ilyesmivel próbálkozom - szó ne érje a ház elejét - legtöbbször az a vége: „Hát, neked mondjuk? Tudod azt, te is!" Erre illő örömmel köszönt ismét minden kedves környékbélit: fttAjerob tl&trr Kistelek Munkatársunktól Előadás-sorozatot szerveznek Kisteleken az Egészségügyi Minisztérium támogatásával az idősek, a krónikus betegségben szenvedők, az őket ápoló családtagok részére. Az összejövetelek célja a lakosság egészségfejlesztése, a már kialakult fizikai és mentális problémák kezelése megfelelő szakemberek bevonásával. A nyitóelőadást február 23án, hétfőn délelőtt 11 órakor kezdődik a polgármesteri hivatal nagytermében. Az időskorral járó testi- és lelki változásokról és az öregkor szépségeiről tart előadást Iván László gerontológus. A rendezvényen fellépnek a helyi művészeti iskola növendékei, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói és az Üllési Folklór Néptáncegyüttes. Pusztamérges Munkatársunktól Holnap, szombaton este 7 órától jótékonysági farsangi bált rendeznek a pusztamérgesi művelődési házban. Az est bevételét az óvodai oktatás-nevelés fejlesztésére és új játékok vásárlására fordítják. A bál közönsége elsőként divatbemutatót láthat, majd a szülők és az óvónők műsora következik, este 11 órától pedig tombolasorsolás lesz. A hajnalig tartó mulatságon Tordai Domonkos szolgáltatja a zenét. Öttömös Munkatársunktói Ezen a hét végén ismét folytatódik lapunk kulturális vetélkedősorozata, a Szomszédoló. Ma, pénteken este 6 órától a zákányszékiek látogatnak Öttömösre. A vendégek repertoárjában igen változatos műsorok szerepelnek, a népdaloktól kezdve a szintetizátormuzsikán át egészen modern táncig. Az öttömösi művelődési házban elsőként a Vadvirág citerazenekar lép színre, majd szólistákat és kamarakórust hallgathat a közönség. A zákányszéki iskolások skót táncokat adnak elő, a társastáncosok pedig csacsacsát és jive-ot. A Zabosfa Néptáncegyüttes tagjai zempléni karikázót, illetve mezőföldi és kalotaszegi táncokat mutatnak be. Zsombó Munkatársunktól Két rendkívüli programmal gazdagodik ezen a héten a zsombói Wesselényi Népfőiskola. Ma, pénteken este Benyik György a keresztényekről, a mohamedánokról és a buddhistákról beszélget hallgatóival, vasárnap pedig, a délelőtti szentmise után a Szeged Város Szeghy Endre Pedagógus Női Kara ad koncertet a templomban Mihálka György karnagy vezényletével. Orgonán ktsér, és a műsort ismerteti Dombiné Kemény Erzsébet, szólót énekel Varga Tímea, Tóthné Lázár Klára és Szabó Katalin. Hétfőn, a szokásos napon dr. Marosi György a házi patika legfontosabb gyógyszereiről szól, tekintettel arra, hogy az áremelések következtében takarékosabban gyűjtögetjük otthoni orvosságainkat. Hová jutottunk a földosztással? Csengelei tanya. Földet kértek - tengert kaptak?) (Fotó: Gyenes Kálmán) A kilencvenes évek elején elóbb a kárpótlási jegyesek szerezhettek földet, a hivatalból jóváhagyott térképen bejelölve, az akkori szabályoknak megfelelően, előre meghirdetett árverésen, a parasztembernek idegen liciten. A részarányosoknak is pontokban rögzítette a későbbi törvény, hogy kinek mennyi és hol jár. Határidőt is szabtak, 1993. március 24-óig kellett emiatt jelzéssel élni, az akkorra már földkiadóvá átalakult, de csak egyszerű szóhasználattal földosztónak nevezett bizottsághoz. A földosztó bizottságok később - szintén törvényi felhatalmazást kaptak, hogy a „szent és sérthetetlennek" híreit árverési táblákba, a „múlt sérelmei orvoslására szánt területek" be is belenyúljanak. Azokat, mert nagyobb volt az igény, mint a föld, a részarányosoknak adhatták. Ebből komoly kalamajka keletkezett. Vége a téeszvilágnak! Bizonyos földekre sok volt a kérő, mások meg nem kellettek senkinek se. Az árverések és a részaránykiadások törvényileg bezáratódtak. Közben, akik nem hittek a földosztás bekövetkeztében, azok is látták: itt tényleg vége a téeszvilágnak! Keresték a módját, hogyan lehetne mégis a tanya mellé való földet vagy éppen az ősi birtokot a helyén megszerezni. Előkerültek a romtanyák hivatali helyrajzi számai, elhaltnak hitt földpapírok éledtek. A föld adható, vehető lett ezáltal. Fölértékelődött az ügyvédi, a mérnöki, a földosztó hivatali munka. Mivel a korábban semmibe vett földhivatal papírjai voltak csak hitelesek, aki csak tehette, kereste a kiskaput, járta a hivatalos utat. A föld ott volt, ahol volt, de a létét igazoló papfrok komoly mozgást tettek. Általában két dolog nem stimmelt. A kiadott föld helyének száma és az oda megállapított értékmérő, az aranykorona mennyisége. Az egyik tollas, a másik kopasz... Sovány vigasz, hogy akik a téesztáblák jelölését kárpótlásra és részarányra hivatalosan jóváhagyták, egyáltalán nem voltak hivatásuk magaslatán. Hogy kik ők, azt ma már nem lehet hitelt érdemlően megállapítani. Nincs is igazán erre joga senkinek se, hiszen, ha most a politikai hatalomra vágyók „elkezdenék piszkálni" a földosztás újkori menetét, megint kezdődhetne az ordibálás, a minapi kisgazdákra oly jellemző szónoki megnyilvánulás. (Nem is biztos, hogy az új tulajdonosok bevennék ezt a cumit. Mára mindenki megtapasztalta, hogy két fél által kötött szerződés, ha csak nincs bizonyítható bűncselekmény, mások által nem vitatható, jogossága meg nem kérdőjelezhető. Semmisnek csak törvényes keretek között, a magyar bíróság közbeiktatásával nyilvánítható). Kinek is állhatna érdekében megkérdőjelezni a földosztás szakszerűségét? A földosztásért kért, szintén törvényben meghatározott pénzt a jónak hitt földkimérésért a szakemberek már fölvették. A földosztó bizottságok tagjainak utólag kifizetni a járandóságot, amit annakidején nem kaptak meg, szintén lehetetlen. Az már más lapra tartozik, hogy a legfontosabb munkáért, az igazságos földparcellázásért szintén a törvény nevében - nem járt egy huncut kanyi sem. Ezért is mondják ma sokan, hogy ezekbe a testületekbe jórészt csak azok jelentkeztek, akik régi birtokot óhajtották vissza. Miután megszerezték maguknak, a „vőgyét" a soksok értelmezhetetlen kisemberi kívánalom teljesítését a társakra hagyták, azokra, akik cselekedtek, ahogy cselekedtek. Utólag már okosak lehetünk, hogy ha több az idejük, megbízhatóbb a hivatali hátterük, biztos, hogy tisztességesebben lettek volna osztva a téeszföldek. Ugyanis ma már nem mindegy, hogy valaki 100 hektár negyven aranykoronás békési búzaföldet mindössze kétmillió forint értékű papírért kapott vissza, azt neki ingyen kimérték, földhivatali papírjait állami támogatással hamar elintézték, az egybemért parcellán tíz éve már adókedvezménnyel, állami pénzzel megtámogatva .„aranyat érő" gabonát arat vagy éppen évtizede áldozza vállalkozása pénzét a mérhetetlenül sok aranykoronásra tunkolt, „elbitangoltatott szőlőföld" művelési ágának megváltoztatásáért, busásan fizetve minden hivatali aktusért, földmérő pontért, tulajdon igazoló -lapért, pályázati jelentkezésért. Á két magyar gazda - mert mindkettőre van élő példa - nemzeti átlagolásra kiválóan alkalmas, de az egyik szemmel láthatóan tollasodott, a másik meg „suba alatt" kopasztódott... Nyakunkon Európa? Az alig működő, bár munkájában lelkes testületek kezéből a Horn-kormány ki is vette a parcellázás jogát, mikor a megyei földosztó központokra bízta a maradék földek birtokba adását. Most, a harmadik rendszerváltó kormány idején, a földek ügyeinek legfőbb minisztere a korábbi földosztó kisgazdák szószólója. (A kisgazdák nem segítették igazából az Antall-kabinetet. Tüntettek, lemondását követelték. Ellenezték a Horn-hatalmat is). A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium létrejöttével a földek ügyeinek új intézői parancsba adták az eddig csigajárással settenkedő, semmibe nézett földhivataloknak, (állítólag nem kaptak pénzt az átálláshoz!) hogy megadott időre rendezzék a magánparcellák ügyét. Legyen most már pontos rajz, jó térkép. A pörös szájú gazdákat kérték: legyen megegyezés a vitatott földdarabkák ügyében. Nyakunkon Európa! Kéretik minden jelölt birtokot bejelenteni! Értük a járandóságot megfizetni! No, lesz még itt hadd el hadd. Vagy Európában már ez nem így szokás? Valami nem stimmel! Húha! A környékünkön valami biztos nem stimmel. Ugyanis, a téeszföldek szétparcellázására életre hívott kárpótlási hivatalból alakult - mai földvigyázó csoport - kénytelen volt felszólítani jó párszáz embert, hogy a törvényi előírásokra tekintettel igyekezzen megjelölni földje helyét, mert ha nem: megy vissza az a közösbe! Vagyis: semmibe vesznek aranykoronái. Hát? Ha azt hisszük, kezdődik az új államosítás - nagyot tévedünk. A föld a helyén marad, mint eddig. Csupán, jó magyar szokás szerint, a róluk készült iratok kezdik kiismerhetetlen nászukat. Ami a földesgazdának olyan, mint lakodalmasnak a menyecsketánc. Pénz nélkül csak sunyíthat... Majoros Tibor Balástya Autópálya és kisajátítás Hinnünk kell Menyhárt Józsefnek! A balástyai földosztó ember azt mondja: „szemen szedett hazugság", hogy a volt Alkotmány Termelőszövetkezet földjén az autópálya 2 és fél kilométeres nyomvonala csak keveseké lett s így annak kisajátításából - párak „súlyos milliókat hasítottak"! Az autópálya útjába esó földeket a korábbi földosztó szabályok szerint osztották. Volt benne a törvény jelölte kárpótlás, és téesztagságért járó részarány. Aki időben beadta ezekre a megfelelő papírokat, az megkapta a kívánt birtokot. Menyhárt József szerint olyanok beszélnek össze-vissza mindent, akik nincsenek tisztában a már lezajlott földosztás törvényi menetével. Mint mondotta, náluk, a volt Alkotmány Termelőszövetkezet közösségében minden megfelelt az előírásoknak. Áll elébe minden megmérettetésnek, hiszen édesapjára való tekintettel, akit köztiszteletben álló emberként ismertek Balástyán, vállalta a földkiadás bizottságába való felkérést. Úgy érzi, becsülettel, tisztességgel oldotta meg ezt a nem mindennapi feladatot. Még egyszer semmiképp se vállalná ezer részarány kiosztását, de ha már így történt, büszke, hogy részese lehetett a váltásnak. A földkérők háromnegyede szántót kívánt, de vinni kellett legelőt, semlyéket is. Az árverést kihirdették, térképeken bejelölték. A földosztás nem lehetett kívánságműsor. Az autópálya útja 1992-ig sfenkit nem érdekelt igazából. Csak azután, hogy ezek a földek is teremni kezdtek. Páran azért már tudták Balástyán, ha nem is az Alkotmány dűlőin, hogy a bő aratáshoz nem mindig a magot kell elhinteni... Mégis, miért is mondom, hogy hinnünk kell Menyhárt Józsefnek? Fejből sorolta, hogy a forráskúti Gémes tanyától Szatymaz felé haladva Bózsóékat, Micizéket, Ördöghéket, Fogasékat, Szélléket, Imrééket, Palotásékat, Pálinkásékat, Kovácsékat „metszi" az autópálya. Közülük, aki nagyon akarta, elsőnek kivihette a földjét a közösből. Újvári László polgármester is megerősíti az „alkotmányos újbirtokosok" névsorát, s mint régi gazdálkodó család sarja teszi ezt, mert a balástyai földosztásban, mint faluelőkelőség még nem vehetett részt. Megválasztása óta az autópálya nyomvonaláról hivatalos értesítést nem kapott. így arról sincs tudomása, hogy a balástyaiak hol hajthatnak majd föl az európai útra. Erre nemcsak közemberként, hanem mint a tanyaiak sorsát szívén viselő gazdálkodó is erősen kíváncsi. Mi se adjuk alább... M. T. Újvári László, Balástya polgármestere: - Nincs hivatalos értesülésünk az autópályáról. (Fotó: Gyenes Kálmán)