Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-27 / 22. szám

2 HIRDETÉS CSÜTÖRTÖK, 2000. JAN. 27. kommentár Mostohája: a politika rttian kikelt a habokból Amerikai partjainál, és a hat­JOj éves kubai gyerek azonnal lázba hozta az egyköz­pontú világ politikai központját - a politika gyermeteg­ségét is jelezve ezzel Ügyében megmozdult és megszó­lalt már egyetemi elnök, igazságügy-miniszter, demok­rata és republikánus törvényhozóból több is, maga a szenátus, és az Egyesült Államok elnöke. Már repülőgé­pet béreltek miatta, tüntetéseket szerveztek a nevét skan­dálva... Mi kell még? Mert lesz az is, ami most még eszünkbe se jut. A szépeknek és gazdagoknak itt az alkalom, hogy le­dolgozzanak valamit lelkiismeret-furdalásukból. Mert hány és hány gyerek hal meg például éhen, vagy gyógy­szerhiány miatt betegségben a világ különböző szeren­csétlen vidékein - abban a percben is, amikor ezt a mondatot irjuk-olvassuk -, akikért nem mozdulnak meg se a republikánus, se a demokrata törvényhozók. Nem beszélve azokról a gyerekekről, akik a háborúkban pusztulnak-pusztultak el, netán épp illegitim célpont­ként... Mondhatjuk, hogy Eliannak ellenben szerencséje van. De ne mondjuk, mert még ez se biztos. Eliant a po­litika tette VIP-gyerekké. Amit az Egyesült Államok Eli­anra költ, azt tulajdonképpen önmagára, saját politiká­jának, nagyszerűségének, legyőzhetetlenségének reklá­mozására költi. És nem utolsósorban arra, hogy borsot törjön az öreg Castro orra alá, akitől meg akarják men­teni: Eliant és Kubát. Elianbol a Castro-uralom kontra amerikai álom szimbóluma lett, s ebben a küzdelemben már elvész a gyerek magánsorsa. Esetleg úgy megmen­tik, hogy belepusztul. Ha nem is fizikailag, de lelkileg, legalábbis. rplian González mint a következő elnökválasztási Hj kampány egyik aduja? Nevetséges, mint egy ham­burger a Waldorf Astoria főpincérének tálcáján. Vagy inkább sírnivaló, mert pontosan megmutatja, amiről ez a történet igazából szól: a kampány kell, nem a gyerek. LuicJ, „Kis-Havanna": állampolgárságot! A kisfiú és a nagymamák Tadics: húsz év Hága (MTI) A volt jugoszláviai hábo­rús bűnök kivizsgálására lét­rehozott hágai Nemzetközi Törvényszék szerdán húsz évre mérsékelte és véglege­sttette a boszniai szerb Du­sán Tadics börtönbüntetését. Tadicsot a Prijedor környéki fogolytáborokban (Omarsz­ka, Keraterm, Trnopolje), valamint Kozarac térségében 1992-ben elkövetett kegyet­lenkedéseiért fogták perbe, és a múlt év novemberében másodfokon 25 éves börtön­büntetésre ítélték. A bíróság szerdán részben helyt adott a védelem fellebbezésének. Tisztelet Wallenbergnek Stockholm (MTI) Raoul Wallenbergre, a mártírhalált halt svéd diplo­matára emlékeztek a holoka­usztról rendezett stockholmi nemzetközi fórum részvevői. A Folkets Hus konferencia­központ nagytermében, a zsidókat mentő diplomaták­ról szóló kiállítás megnyitá­sa után Anna Lindh svéd külügyminiszter asszony kö­szöntette Nina Langrent, Wallenberg féltestvérét, Krisztina hercegnőt, vala­mint Per Anger nyugállomá­nyú diplomatát, Wallenberg tevékenységének tanúját. A nyolcvanas éveinek végén járó Per Anger, aki a háború végén a budapesti svéd kö­vetség titkára volt, beszá­molt Wallenberggel való utolsó találkozásáról: 1945. január 10-én rá akarta venni arra, hogy rejtőzzön el. Nem hallgatott rá, s három nap múlva találkozott a szovjet képviselőkkel. Többet nem hallott róla. Szerbek és montenegréiak Belgrád (MTI) A jugoszláv alkotmánybí­róság szerdán a szövetségi alaptörvénybe ütközőnek ítélte, hogy Montenegró ta­valy párhuzamos fizetőesz­közzé tette a márkát, és el­rendelte a montenegrói am­nesztiatörvény alapján kez­dett eljárások leállítását. A Belgrádban működő jugo­szláv alkotmánybíróság öt jelenlévő tagja érdemi vita nélkül, egyhangú döntéssel határozott a párhuzamos montenegrói valuta elítélésé­ről. Az ülésről távol maradt a testület két montenegrói tagja; egyiküket, Nikola Vu­janovicsot hírek szerint ha­marosan megválaszthatják a montenegrói alkotmánybíró­ság élére. Átfogó támadás Kigali (MTI) A kongói lázadók azt kö­zölték, hogy Laurent-Désiré Kabila államfő csapatai átfo­gó támadást indítottak állá­saik ellen az ország észak­nyugati részén. Mindez egy nappal azután történt, hogy New Yorkban összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amely tíz afrikai ország ál­lamfőjének, illetve külügy­miniszterének bevonásával igyekszik előmozdítani a bé­ke helyreállítását a Kongói Demokratikus Köztársaság­ban (volt Zaire). Olivier Ka­mitatu, a Kongói Felszabadí­tási Mozgalom szóvivője el­mondta, hogy a szervezet alakulatait 2000 kormányka­tona támadja Basankusu vá­ros közelében. Mariela Quintana és Raquel Rodriguez (jobbról), Elian González nagymamái Jósé Serrano demokrata párti képviselővel is tárgyaltak. (MTI Telefotó/EPA/Joe Marquette) Viktor Klima kényszerhelyzetben Bécs (MTI) Viktor Klima osztrák kan­cellár kedden késő este Bécsben bejelentette: csütör­tökön jelenti Thomas Klestil államfőnek, hogy nem sike­rült kisebbségi kormányt alakítania. Klima pártja, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) elnökségi ülése után nyilatkozott a rádiónak és a televíziónak. Jelentést azért csak csütörtökön tesz az elnöknek, mert szerdán részt vett a stockholmi holo­kauszt-konferencián. Klima kifejtette, hogy a kisebbségi kormánynak meg kellett vol­na felelni bizonyos stabilitá­si feltételeknek: törvényes átmeneti költségvetést kel­lett volna elfogadtatnia, el kellett volna érni, hogy egyes kérdésekben számít­hasson megfelelő támogatás­ra a parlamentben és hogy ne buktassák meg önkényes alapon. Európa három pátriárkája London (MTI) Az Európai Uniá létre­hozásának grandiózus terve, a közös európai valuta útjára indítása igazolta azokat a mád­szereket, amelyeket Hel­mut Kohl, Francois Mit­terrand és Bettino Craxi alkalmazott - vélekedett Vittorio Craxi, a múlt hé­ten elhunyt egykori olasz kormányfő fia a The Times brit napilapnak adott interjújában. Craxi szerint „Európa há­rom pátriárkáját", akiket most azzal vádolnak, hogy összefogtak, s korrupciós eszközökkel maradtak hatal­mon, nem a törvénytelen, megvesztegetésre használt pénzalapokra vonatkozó „ki­csinyes vádaskodások" alap­ján kellene megítélni. „Azon hatalmas eredményeik alap­ján kellene elbírálni őket, amelyeket egy békés, stabil kontinens alapjainak leraká­sában elértek a fasizmus és a kommunizmus embertelensé­gétől és vérengzésétől megfé­lemlített 20. század vége fe­lé." „Hatalmas különbség van aközött, hogy a pénzt a jóin­dulatért cserébe vagy egy po­litikai mozgalom, a politikai stabilitás megteremtése érde­kében fogadják el. Kohl, Mit­terand és Craxi nemcsak épí­tette Európát, hanem harcolt a regionális konfliktusok megoldásáért, békét hozott olyan térségekbe is, mint a Közel-Kelet. Ők a világot va­lamennyiünk számára bizton­ságosabbá tették" - hangoz­tatta Vittorio Craxi. Édesapja politikai, minisz­terelnöki tevékenységéről, a tiszta kezek politikájának kampányában a kilencvenes évek elején ellene felhozott vádakról, illetve a Németor­szágban vizsgálat alatt álló korrupciós ügyről kijelentet­te: „Apám a Szocialista Pár­tot közepre tolta, ezzel 15 százalékkal több szavazatot szerzett, de megmaradt szoci­alistának. A kommunisták ezt soha nem felejtették el neki. Washington (MTI) Az amerikai igazság­ügyi minisztérium - a szövetségi bevándorlási hatóság útján - utasítot­ta Elian González hat­éves kubai kisfiú Flori­dában élő rokonait, hogy szerda délután te­gyék lehetővé a nagy­mamák számára az unokájukkal való talál­kozást, mégpedig „sem­leges területen", Jeanne O'Laughlin katolikus apácának, a Barry egyetem elnökének Mia­mi Beach-i házában. Eliánt tavaly november­ben édesanyja vitte magával egy bárkán, hogy illegálisan eljussanak Kubából az Egye­sült Államokba. A bárka fel­borult, a gyermek édesanyja a tengerbe fulladt, Eliánt vi­szont kimentették, és Flori­dában élő rokonaihoz juttat­ták el. Az apa, akitől az anya már korábban elvált, Kubá­ban maradt, és a fiú vissza­adását követeli, míg a Flori­dában élő rokonok erről hal­lani sem akarnak. Florida állam egyik csa­ládjogi ügyekben eljáró bíró­nője olyan végzést hozott, amely szerint Eliánt egye­lőre nem lehet visszajuttatni Kubába: előbb ki kell hall­gatni, annak megállapítása végett, hogy visszaküldése nem járna-e számára mél­tánytalan hátrányokkal. Az amerikai szövetségi bevándorlási hatóság, illetve a hatóságot felügyelő Janet Reno igazságügy-miniszter azonban azt emeli ki, hogy az ügy nem gyermekelhelye­zési, hanem bevándorlási probléma. Márpedig a be­vándorlási szabályokból az következik, hogy a gyermek nevében az életben levő leg­közelebbi hozzátartozónak ­jelen esetben az apának ­van joga nyilatkozni. A Mia­miban élő rokonok ezután a szövetségi bírói fórumrend­szerhez fordultak, mert a szövetségi igazságügyi tárca ellen az egyes szövetségi ál­lamok szintjén nem lehet jogorvoslatot keresni. A múlt pénteken Havan­nából - egy amerikai egyhá­zi szervezet által bérelt gé­pen - New Yorkba repült, szombaton pedig Washing­tonban Renovál találkozott Elián González anyai, illetve apai ágú nagymamája, Ra­quel Rodriguez és Mariela Quintana. A két kubai asszony szenvedélyes han­gon kérte a gyermek vissza­juttatását Kubába. Elián nagymamái kedden Washingtonban tartózkodtak és ügyükkel rokonszenvező demokrata törvényhozókkal találkoztak, miután hétfőn Miamiban sikertelenül pró­bálkoztak azzal, hogy a ro­konok házán kívül találkoz­zanak unokájukkal. Ezután érkezett meg a Miami „Kis-Havannaként" emlegetett városrészében la­kó rokonokhoz a hatósági utasítás, hogy tegyék lehető­vé a nagymamák és Elian ta­lálkozását. Eközben az ügy nem csu­pán az illetékes szövetségi bírói fórum előtt fekszik döntésre várva, hanem az amerikai szenátus program­jában is szerepel: egyes re­publikánus szenátorok soron kívül amerikai állampolgár­ságot akarnak adni Elián Gonzáleznek. városiak, meg az odalátoga­tók életének kényelmét szol­gálja. Azt is elmondta, hogy óriási tapasztalatra tettek szert az épületek renoválásban, az így nyert tudást pedig szíve­sen átadják másoknak. Ezt egyébként elmondta a napok­ban az odalátogató budapesti főpolgármesternek is. A Reichstagról lévén szó, egyik nap felmentem a hatal­mas üvegkupolával borított épület tejtejére. Pechemre. Aznap köd volt, esett a hó, így „csak" Berlin egyik jelké­pét, a Brandenburgi kaput lát­tam, meg a környező daruer­dő egy szeletét. így is él­ményt jelentett a földszinti hatalmas parlamenti üléste­rem látványa, az ódon épület korszerű felújítása, melynek során ügyeltek arra, hogy régi architektúráját megőrizve, a korszerű igényeknek feleljen meg az 1894-ben épült, hosszú és tragikus időszako­kat átélt, majd 1999. április 19-én átadott új országház. Egyébként úgy zarándokol­nak ide a németek, mint mi a mi parlamentünkbe, vagy Ópusztaszerre. Ingyen léphet be bárki az épületbe, gyorslift viszi fel az üvegkupola aljáig, ahonnan „szerpentinek" ve­zetnek a csúcsig. Naponta így tízezrek látogatják meg a Reichstagot. A Reichstag azonban csak egyik látványossága a német fővárosnak. A többiről ké­sőbb szólunk részletesen. Kisimre Ferenc A Né­met Sző­ve t s é g i Köztársa­ság Icor­m á n y a sajtóhiva­talának meghívására a közel­múltban Berlinben, a régi­új német fővárosban jár­tam. Egy hét a 3,6 milliós metropolisban sok is, ke­vés is. Arra azonban ele­gendő, hogy némi bete­kintést nyerjen az ember a város életébe. Tíz év telt el a német újraegyesülés óta. Az egykori NSZK és NDK közötti különbség lassan „elmosódik". Ezt már a városba érkezve észleli az ember... A repülőtérről a SAS Ra­disson Szállóba vittek ven­déglátóim. Berlin egykori ke­leti részében épült, a proletár internacionalizmus idejében kizárólag nyugatiak, kemény valutával fizetők lakhattak ebben a hotelben. Most egy­kori keletiek is...A meglepe­tés azonban akkor ért, amikor kinéztem az ablakon: előttem a híres „Alex" (Alexanderp­latz), a víztorony képzetét keltő tévétorony, s a patinás, vöröstéglás régi városháza. Hogy ez számomra miért volt meglepetés? Egyetemista ko­romban ezen a téren koptat­tam a követ, itt üldögéltem a Neptunus-szökőkútnál, időn­ként be-betértem a Rathaus­Újjászülető Berlin (1.) Daruerdö a főváros felett... Megörökített pillanat. Drezdai kirándulók fényképezkednek a híres Brandenburgi Kapu előtt. (DM/DV-fotó) keller-be, ahol olcsó (endé­kás) szendvicset lehetett vásá­rolni. Álmomban sem gon­doltam, hogy egyszer egy lu­xusszállodából gyönyörkö­döm majd a számomra oly' kedves berlini Alexben. A német főváros ma a világ leg­nagyobb épftőhelye. Teljesen új negyedeket építenek át, főid alatt és föld felett folyik a munka. Az U-bahn (metró) és az S-bahn (gyorsvasút) há­lózat, valamint a sugárutak és a Berlint körülölelő gyorsfor­galmi utak összekapcsolása, illetve kiépítése már majd­nem befejeződött. A város szívében azonban még nagy a felfordulás. A sokat emlege­tett, 1933-ban leégett, később birodalmi jelképpé vált Re­ichstag körül annyi az építő­daru, hogy az ember önkénte­lenül arra gondol: na, ezek sem fejezik be Péter Pálra... Idén biztosan nem. De mi­ként azt Eberhard Diepgen, Berlin főpolgármestere kérdé­sünkre válaszolva elmondta, nem is annyira sietős a dol­guk. Inkább arra törekszenek, hogy amit felépítenek, úgy csinálják meg, hogy az a fő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom