Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-22 / 18. szám

SZOMBAT, 2000. JAN. 22. HIRDETÉS 7 Állami támogatást is kap az üzemeltető Ködös távolban az M5-ös? A na­pokban többször foglalko­zott la­punk az autópálya bevezető szakaszainak építésével, ám ehhez legfontosabb mégis az lenne, hogy Szegedig, Röszkéig nyúl­jon a sztráda. Kérdése­inkre Garai Valéria, az Alföldi Koncessziós Autó­pálya Rt. kommunikációs vezetője válaszolt, ám az interjúkészítö nagy bá­natára mégsem derül ki, pontosan mikor is ér ide az autópálya. - Az AKA Rt. 2003-ig nem befejezni, csupán elkezdeni köteles az autópálya to­vábbépítését - írtuk ősszel lapunkban, s ezt azóta sem cáfolták. Hogy van ez pon­tosan? - A koncessziós szerződés értelmében társaságunknak 2003. december 31-éig opciója van Szegedig, illetve az or­szághatárig megépíteni az au­tópályát. - Igaz az, hogy hetvenmil­liárd forint az ára annak, hogy az építkezést az emlí­tett dátum előtt sokkal ha­marabb elkezdjék? - A számot nem tudom kommentálni, a kezdés idő­pontjának nincs ára. A közle­kedési minisztérium és az AKA Rt. folyamatosan tárgyal, ám amíg ezek az egyeztetések tartanak, ném nyilatkozhatok. - A koncessziós szerződés szerint elegendő forgalom, bevétel hiányában az állam köteles fizetni az AKA-nak, s a hírek szerint ezt meg is teszi. Mekkora volt ez az összeg 1998-ban, lesz 1999­ben. - Szerződés szerint az AKA Rt. igénybe vehet bizonyos ál­lami támogatást, de a rendelke­zésre álló pénzügyi keretet a cég megközelítőleg sem hasz­nálja ki. Az AKA Rt. minden­ben maradéktalanul eleget tesz a koncessziós szerződésbe fog­laltaknak, s az üzleti tervnek megfelelően működik. - Katona Kálmán miniszter ősszel azt mondta, az M5­ösön várhatóan tavasszal folytatódnak a munkák, ám nem autópályával, hanem gyorsforgalmi úttal, a fel­mérések ugyanis ennek szükségességét támasztják alá. - Tárgyalás folyik a minisz­tériummal, s amíg ez nem fe­jeződött be, addig nem tudok az ügyben érdemben nyilat­kozni. - Azért mond valamit a mi­niszter, Félegyháza és Kecskemét között csúcs­időn kívül elég gyér a for­galom, s csak néhány perc­ben mérhető az időmegta­karítás. - Az autópálya annál job­ban betölti szerepét, minél hosszabb. A forgalom mind a Budapest-Kecskemét, mind a Kecskemét-Félegyháza sza­kaszon növekszik, az utóbbin dinamikusabban. ' -A jugoszláv NATO-bom­bázások meglátszanak az AKA forgalmi adatain? Visszavetette ez az építke­zés újraindítását? - A koszovói válság idején, az előző év azonos időszaká­hoz hasonlítva tizenöt százalé­kos csökkenést regisztráltunk az átmenő forgalomban. A tranzit mára még mindig nem állt vissza - figyelve a határát­kelők forgalmát -, ugyanak­kor szeptember óta minden hónapban hét-tíz százalékkal nagyobb az M5-ös autópálya forgalma, mint a tavalyi esz­tendő azonos hónapjaiban. Vagyis, a kisebb tranzit mel­lett is növekedett a pályán gu­ruló gépkocsik száma, amiből az következik: a helyiek mind nagyobb számban - az emlí­tett hét-tízszázalékos bővülést is meghaladóan - veszik igénybe a sztrádát. - Bartha László, Szeged polgármestere nemrégiben elismerte, sem jogi, sem pénzügyi lehetősége nincs a városnak az építkezés felgyorsítására. Valamit tudhat? - Az M5-ös nagyon fontos Szegednek, a Növekedéskuta­tó Intézet tanulmánya szerint, ha a szűk infrastrukturális láncszemekre koncentrálód­nak a beruházások, akkor az ilyen területekre irányuló fej­lesztések jelentősen emelik a GDP szintjét és a foglalkozta­tást. Az itt befektetett tőke biztos, s az átlagosnál gyor­sabb megtérülésű. Ha a költ­ségvetés finanszírozza az em­lített területeken a beruházást, akkor minden száz forint ki­adás ötven forint hasznot hoz. Konkrétan az M5-ös autópá­lya gazdasági, társadalmi és környezeti hatását vizsgálta meg a Koping Datorg is... - ...az elméletek gyö­nyörűek, bár az M5-ösnél az AKA Rt. a finanszírozó, míg a bérletes Ml-esnek és M3-asnak az állam a gazdája. Mekkora kavaro­dást okozott a vegyes rend­szer? - Nem volt probléma. - Mosonmagyaróvár és Budapest, sőt akár Füze­sabony között egy eszten­deig autózik a miskolci, pesti, győri polgár, azon a pénzen, amiből a szegedi, félegyházi, csak öt-hat re­túrt tud megcsinálni. Ezt hogy kezelik? - Azt tudom mondani, amit korábban már említettem, a cég teljes összhangban műkö­dik a KHVM-el, vagyis, az AKA Rt. a megkötött kon­cessziós szerződés minden pontját maradéktalanul betart­ja­- Elképzelhető, hogy az ál­lam visszavásárolja a kon­cessziós jogot, van akkora összeg, amekkora meg­győzné az AKA-t? - Erre nem tudok válaszol­ni. Kovács András Belvízkárokról a rádióban DM-információ A belvízkárosultak hely­zetével foglalkozik hétfői adásában a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiója a 9 és 12 óra közötti műsoridejé­ben. Az adásba az ország hét vidéki stúdiója is bekapcso­lódik a budapesti mellett. A hallgatók riportösszeálttá­sokból ismerkedhetnek meg a legkritikusabb pillanatok­kal, élethelyzetekkel. Kérdé­seket is föltehetnek a műsor három órája allatt, melyeket a budapesti stúdióban a helyi védelmi bizottságok vezetői, vízügyi szakemberek, or­szággyűlési képviselők vár­nak a 62/474-244-es számon. Szalay tanár úrral Szegedről, politikáról, az Országház hangulatáról Expolgármester, ellenzékben Dr. Szalay István szerint nagy hiba Szeged kisvállalkozóit ekkora adóval sújtani. (Fotó: Schmidt Andrea) Több, mint egy éve már, hogy dr. Szalay Ist­ván elkö­szönt Sze­ged pol­gármesteri tisztétől. Annyit még a politika iránt kevésbé érdek­lődök is tudnak, hogy Szalay tanár úr (mert hogy ez a megszólítás il­lik immár 1998 novem­bere óta ismét a Juhász Gyula Tanárképző Főis­kola Matematika Tan­székének vezetőjéhez...) nem szakadt el teljesen a közélettől, az MSZP országgyűlési képvi­selőjeként dolgozik a törvényhozásban. De ar­ról eddig vajmi kevés hírt tudhattak meg a vá­ros lakói, miként véleke­dik Szeged volt polgár­mestere a város elmúlt évének történéseiről. Mai beszélgetésünkben nemcsak erre vártunk választ dr. Szalay Ist­vántól, hanem arról is faggattuk: hogyan érzi magát a Parlamentben, mennyit tud segíteni szűkebb pátriájának el­lenzéki képviselőként. Lehet, hogy sok sérelem érte dr. Szalay Istvánt pol­gármestersége alatt, de egy biztos: arra nem panaszkod­hatott, hogy túl keveset sze­repelt a hírekben. Hol a vá­rosházi tudósításban fejthet­te ki véleményét, hol egy ki­állítás megnyitóján szólt a művészet szerepéről, de ké­szült róla fotó vasútállomá­son emléktábla-avatás köz­ben, repülőtéren a nagy sze­gedi szúnyogháború idején. Nem érdemtelenül szakadt nyakába ez a nagy publici­tás, hiszen Szalay doktor azon a politikusok közé tar­tozott, aki szeretett minden­hol személyesen megjelenni. Aztán egyszer csak az örök­mozgó városirányító - a vá­lasztók akaratából - átadta a polgármesteri széket dr. Bartha Lászlónak, s bár or­szággyűlési képviselőként ma is aktív részese a magyar politikának, sokak számára úgy tűnhet, teljes visszavo­nultságban telnek napjai. Ennyire megrázta volna az 1998 őszén elszenvedett vá­lasztási kudarc? Netán úgy érzi, elege lett a helyi politi­ka civakodásaiból? Vagy boldog, mert visszatalált nagy szerelmeihez, a mate­matikához és az oktatás­hoz? Szívfájdalom nélkül Még arra sem volt időm, hogy e három kérdésből akár egyet is föltegyek Szalay ta­nár úrnak. Ugyanis- tanszéki szobájában, igazán-rutinos nyilatkozóként, egy-két ud­varias félmondat után máris elkezdte fölidézni a polgár­mesteri búcsút követő idő­szakot. - Ma már különösebb szívfájdalom nélkül tudok visszaemlékezni 1998 végé­re, 1999 elejére, de minek is tagadnám, akkor bizony há­rom hónapnak is el kellett telnie, hogy feldogozzam magamban a tényt: Szeged polgárai mást választottak helyettem polgármesterük­nek. Nem kis csalódás volt ez számomra, hiszen úgy éreztem, és érzem ma is, hogy vezetésem alatt sok fontos program indult el a városban, és nagyon sajnál­tam, hogy ezek végigfuttatá­sához már nem adatott meg a lehetőség. De hát nem egyedi az én példám, a ma­gyarországi választási ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a mi országunkban igencsak türelmetlenek a vá­lasztók. Mfg az USA-ban egy-egy választási ciklus után leginkább csak akkor kell távoznia a vezető politi­kusoknak, ha nagyot hibáz­tak hivatali idejük alatt, ná­lunk mindig új embertől vár­ják a problémák azonnali megoldását. így történt ez hazánk szinte mindegyik, Szegeddel összehasonlítha­tó, nagyobb városában, füg­getlenül attól, hogy polgár­mester kollégám milyen pártszlnekben tevékenyke­dett. - Ez persze önt aligha vi­gasztalja meg... - Természetesen nem, hi­szen, mint mondtam, én úgy érzem, sikeresnek Ítélhető meg az általam irányított ön­kormányzat 1994 és 1998 közötti munkája. Hogy mást ne említsek, abban az idő­szakban több területen is si­került előrelépnünk annak érdekében, hogy Szeged va­lóban modern, komfortos európai város legyen. Ki­épült a korszerű elektro­mos-, gáz- és telefonhálózat, megkezdtük egy világszín­vonalú szennyvíztisztttómű építését, ezer panellakás fe­lújítást valósítottuk meg, s az én irányításom alatt kezdődött meg a belváros re­konstrukciójának programja is. Aztán meg ne feledkez­zünk a tömegközlekedés korszerűsítéséről sem: 13 új villamos szolgálja azóta is Szeged polgárait. Torony alatt nem csatázik - De mennyire szolgálja, segíti Szegedet, immár országgyűlési képvi­selőként dr. Szalay Ist­ván? Ugyanis amióta le­köszönt polgármesteri tisztéről, sokan úgy vélik, túlságosan is háttérbe húzódott. Holott állandó meghívottként megtehet­né azt is, hogy a városhá­zi ülések kapcsán fejtse ki véleményét akár az új önkormányzat, akár utódja, dr. Bartha László munkájáról. - Valóban minden alka­lommal meghívnak a torony alatti tanácskozásokra, amit illő módon meg is köszönök, de nem hiszem, hogy felada­tom lenne a városházi csatá­rozás. Erre az MSZP önkor­mányzati frakciója hivatott, de ahogy én látom, igencsak beszűkült a mozgásterük. Egy biztos: Bartha polgár­mester sokkal könnyebb helyzetben van, mint én, hi­szen jóval nagyobb a támo­gatottsága a közgyűlésben, mint nekem volt. Ami pedig az országgyűlésben végzett munkámat illeti: igyekszem mindent megtenni annak ér­dekében, hogy minél több segítséget kapjon városunk az országos vezetéstől, de sajnos ez ügyben nem köny­nyű sikereket elérni ellenzé­ki politikusként. Legna­gyobb megdöbbenésemre ugyanis azt tapaszalom a Parlamentben, hogy szinte semmilyen kapcsolat nincs a kormánypárti és az ellenzék széksoraiban ülők között. Még az országgyűlés folyo­sóin sem alakulnak ki be­szélgetések. Márpedig e nél­kül igencsak esélytelen egy ellenzéki honatya arra, hogy maga mellé állítva egy dön­téshelyzetben lévő kormány­párti kollégáját, sikeresen lobbizzon választói érdeké­ben. Természetesen amit tu­dok, megteszek, de biztosra veszem, hogy sokkal sikere­sebb lehetnék úgy én, úgy bármelyik képviselő társam, ha egy, a maitól eltérő politi­kai kultúra honosodna meg a magyar Országgyűlésben. - A nagypolitikával tehát elégedetlen. És Szeged város mai vezetésének munkáját hogyan érté­kelné? — Hogy a pozitívumokkal kezdjem: nagyon örülök an­nak, hogy több, általam is fontosnak tartott program to­vább folytatódik. Értem ez alatt a belváros rekonstrukci­óját, a Gábor Dénes szakkö­zépiskola felújítását, a kór­házi berendezések moderni­zációját. Ezekkel teljesen egyet tudok érteni. Néhány döntés esetében viszont azt mondanám: túl bátor, nagyot kockáztató a mai városveze­tés. Legalábbis erre utal, szerintem, a Szetáv privati­zációja (én ezt nem léptem volna meg), vagy a vízművet korábban magánosító CGE­vel folytatott vita. Mit privatizáljon a város? Ez utóbbi esetben már az én polgármesterségem ide­jén is kiderült, hogy a város számára nem éppen előnyös szerződést kötött a Lippai polgármester úr által vezetett önkormányzat a franciákkal, de azt nagyon kétlem, hogy egy nemzetközi perből siker­rel keveredne ki a mai veze­tés. És ha már kritizálhatok, hadd szóljak egy kifejezetten sértő ügyről is. A városháza nemrégiben megjelent, „Ott­hon Szegeden" című kiadvá­nyában, a hitelekről szólva olyan sikeresen mostak össze különböző adatokat ­gondolok itt a fejlesztési és a működési hitelek összegeire - hogy abból az derül ki, lám mennyivel jobban gaz­dálkodik a Bartha vezette önkormányzat, mint a Sza­lay irányította testület tette. Szeretném kiemelni, hogy polgármesterségem alatt so­ha nem vett fel működési hi­telt a város. Ma valóban ki­sebb lehet a város hitelállo­mánya, de ez nemcsak taka­rékosságra utalhat, hanem arra is, hogy ma jóval keve­sebb fejlesztés, beruházás történik. Kérdem én: jó ez Szegednek? Végül hadd szóljak az új adózási rend­ről: én bizony nem tartom helyesnek, hogy minden vál­lalkozót, legyen az kény­szervállalkozó vagy milliár­dos forgalmú nagy cég, egy­forma adókulcs szerint terhel meg a város iparűzési adó­val. Megítélésem szerint az én vezetésem alatt megsza­vazott adórend humánusabb volt, mivel figyelembe vette, hogy Szegeden - miként az Fekete Klára kiváló köny­véből, a Cégvesztőből jól ki­olvasható - több, mint tíz­ezer ember veszítette el az elmúlt évtizedben a munká­ját. Közülük sokan nagy erőfeszítés árán tudják csak kisvállalkozásukból eltartani családjaikat. Nagy hiba őket még ekkora adóval is sújta­ni. Én akkor is inkább a nagy cégek kiemeltebb adóztatása mellett voksolok, ha tudom, hogy ez Szegeden is sok társaságot érzékenyen érint. Ipari park, logisztikai központ - Mások bírálata után most egy kis önkritikára kérném föl. Beszélgeté­sünk elején megemlítette, miért érzi sikeresnek pol­gármesteri munkáját. Több mint egy évvel lekö­szönése után készített-e már olyan számvetést, amiből az derül ki, mit tart legnagyobb kudarcá­nak? - Az előbb szóltam a munkájukat veszített szege­diekről. Ha kudarcról be­szélhetek, talán azt a tényt említeném, hogy polgármes­terségem idején nem sikerült olyan ipari parkot kiépíteni Szegeden, amelyben ma már a város polgárait foglalkoz­tató nagy termelő cégek dol­goznának. Hasonlóan nagy fájdalmam, hogy nem jártak sikerrel azok a törekvések, amelyek Szegedet logiszti­kai központtá szerették vol­na tenni. - Nem gondolt még arra, hogy ezeket a „hiányos­ságokat" mondjuk 2002­től pótolja: Vissza kí­ván-e térni a helyi politi­zálásba, esetleg ismét polgármesterjelöltként méretve meg magát a kö­vetkező önkormányzati választásokon? - Nem, ez még véletlenül sem jutott eszembe. Teljes mértékben kielégít a mate­matika tanszéken végzett munkám, s parlamenti tevé­kenységem. Úgy érzem, a tőlem telhetőt megtettem a közért Szegeden, s inkább tanári hivatásomnak szeret­nék élni. Bátyi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom