Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-03 / 282. szám

PÉNTEK, 1999. DEC. 3. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! M

entek már úgy úton, hogy nem gondolkoztak: merre, hány méter? Ne higgyék, hogy ilyesmi csak magukkal történhet Sokan vagyunk, akik ha megyünk, nem nagyon gondolkodunk. Elfoglaljuk helyünket az adott közlekedési eszközön, elő az újságot, vagy bekapcsoljuk a dumaládát a kocsiba szerelt rádiót és - Isten neki, fakereszt, gyerünk! Utasként vezetőként egy az utunk. A jelszónk a béke. Az út ahol járunk, lehet kátyús földút, kitaposott dűlő, összetöredezett majori, és tükörsima beton. Az utak - alattunk, előttünk sokfélék. A hivatalos megjelölés rendűséget állít az utak között. Az élet is jelölhet követendő utakat így a tisztességét a megbízhatóságét, a gyarapodásét például, de mi most eheti oldalunk összeállításával maradunk a régi jól kitaposott ösvényen, a földek, birtokok útjain. Amelyek, mmaradva még kicsikét a képes beszédnél, előbb-utóbb az igazság útján járva is a magyar valóság sztrádáira vezetnek. Tehát: nyomon vagyunk ismét! Többen jelezték újságolvasó kedves környékbéliek közük hogy feléjük is lenne mit szóvá tenni Özvegy Ürmös Ferencné Szegedről szeretné pontosan tudni, hogy az ősi föld. Kisteleken Balasiék mellett útjába esik-e az autópályának, merthogy azt vette ki írásunkból „Mit mutat az ábra - Kisteleken? Kitekintő, nov. 12.", hogy éppen érinthetné is. (A Sajtóházban terített „olvasói térkép" nem sok jóval kecsegtet) Zsombóról az a hír érkezett, hogy a balástyai földosztók nemcsak Újvári Flóriánná birtokából csippentették le épp a sztáda útjába eső részt, hanem Hódiékéból is. A család nem hagyta annyiban, pörre mentek, még tart ügyük törvény szerinti elbírálása. A balástyai népes Bitók táborából arra hívta föl egyikük a Kitekintő oldal íróinak a figyelmét, hogy ne csak az autósztráda nyomát kövessük útjaink során. Nézzünk szét másfelé is. Például a földutak ágainál-bogaináL Szerintük: a tanyák fosztogatói, a gazdák vagyonának dézsmálói már annyira elszemtelenedtek, hogy még rendőrt is fogadtak. Ha nem is prókátornak, de ügyet eltussoló segítőnek. Bitóéknak épp ma lesz a pörük. A szegedi bíróság mond (ha valóban mondhat!) ítéletet a gazdák által lefülelt tolvajok ügyében. Ahogy Bitó gazda jelezte: végig nyomon voltak. Tudták, hogy kik, mikor, mit loptak el, mégis úgy érzik: tettük kevés! Valakik, vagy valaki menti a lopókat! risteleki rokonom is a legrövidebbnek vélt utat választót/V la fájdalma sokszorozására. Telefonon hívott s elmondta, hogy vasárnap nem jut el hozzájuk időben az újság. Már megijedtem, hogy csak a Délmagyar, de kiderült: egyik sem! (Vasárnap nincs DM). Azért fájlalják, mert ők az újságok eladásából élnek. Hihetném, hogy az eset csak egyszeri és csak az én szeretett kisvárosomban fordult elő, de elkeserítenek: másutt is történik ilyesmi. És nem csak a nagy hó miatt. Bízva azért, hogy nemcsak az újság, hanem más fontos napi kellék (kenyér, tej, dohány) is, ezután időben megérkezhet, köszönti Önöket az úttalan utak világában: Csengele Munkatársunktól Holnap, szombaton este 6 órától jótékonysági Mikulásbált rendez a csengelei általános iskola és óvoda szülői szervezete és diákönkormányzata. A helyi faluházban tartandó bálon fellép a csengelei népdalkör és citerazenekar, az .Aranyeső" néptánccsoport, az Arlechino táncegyesület, valamint a Hammidó Művészeti Iskola növendékei. A zenéről és a jó hangulatról Varga László és zenekara gondoskodik. A kellemes szórakozást ígérő műsorok is a tánc mellett tombola is váija a vendégeket. A rendezvény „tetőfokán" kisorsolják a különféle nyereményeket, a fődíj pedig nem más, mint egy mountain bike kerékpár. Domaszék Munkatársunktól A Domaszéki Hírmondó legújabb számában megemlékeznek a tavalyi mikulás ünnepségről. Akkor Szent Miklós és segítői, két krampusz omnibusszal érkezett a településre. A két almásderes húzta fogat talán az idén is ellátogat Domaszékre. A lapban ezenkívül olvashatják még a novemberi egészségnevelő napok értékelését is. Kiderül, hogy az ötödik rendezvénysorozaton hányan adtak vért, mennyien jelentek meg a különféle szakrendeléseken. A szervezőkön kívül gyerekek is leírják a véleményüket, tapasztalataikat, nemcsak az egészségnapokról, hanem az iskolai papírgyűjtési akcióról is. A Szeged környéki általános iskolások részére november végén atlétikai váltóversenyt rendeztek. A legtöbb pontot a domaszékiek „zsebelhették be", a Hírmondó közli a részletes eredményeket is. A lap olvasói tájékozódhatnak még a telepengedélyekről, a családi kedvezményekről és a millenniumi vetélkedősorozatra való jelentkezésről is, valamint megtudhatják, vajon mi az ifjúsági önkormányzat legfrissebb hírei. Mórahalom Munkatársunktól Az idén ötödik alkalommal rendeznek Mórahalmon böllérnapot. Holnap, szombaton reggel 7.30-tól várják az érdeklődőket a Pótkerék Csárda előtti parkolóban. Nógrádi Zoltán polgármester ünnepi megnyitója után Fackelmann István főböllér ismerteti az egész nap programját. A résztvevők hagyományos disznóvágásokat nézhetnek meg. Mangalicát szalmán, magyar nagyfehéret fával, magyar lapályt pedig gázzal porzsolnék, durocot pedig kopasztják. A toros reggelit követi a sertések feldolgozása, majd az ebéd után hurkát és kolbászt töltenek, zsírt sütnek a böllérek, illetve segítőik. A rendezvényt hajnalig tartó bál zárja. Zsombó Munkatársunktól „Kétnapos misét", „négykezes zongorajátékot" ritkán tartanak a zsombói Wesselényi Népfőiskolán, hétfőn este azonban két vendéget is várnak. A tanyai iskolát hajdanában Klebelsberg Kunó építtette, meghívták tehát dr. Hencz Pétert, aki nemrég könyvet írt a kultuszminiszterről. A közelmúltban könyvecske jelent meg Dorozsma világháborús hallottairól is, és közülük sokan a mostani Zsombóhoz. tartoznának. Dr. Kanyó Ferenc, a könyv szerzője beszél róluk. Úttalan utakon, télvíz idején Kenyér a kenyerük Kiskamrában... Ha esik, ha fúj... a tanyai tennivalók nem fogynak. (Fotó: Gyenes Kálmán) Hóesések idején még mindig a legbiztosabb járat a gumiskocsi és a szivattyú keresztezéséből épített csotrogány. Evekkel ezelőtt a gajgonyai Tóth Antal is maga rakta össze a család leghasznosabb segítőjét. Azóta, legyen a legposzább nyári homok, a legnagyobb téli hó, a motoros kocsi négy kereke mindig erőre kap, egyfelé forog és a munka véle halad a kívánalmak szerint. Az ócskáról mentett kiszolgálók, előző életükben már megették kenyerük javát, átalakított állapotukban viszont újból kenyérkeresőkké váltak. Cipelnek paradicsomot, kukoricát és ha kell még trágyát is, hogy a mindennapok kenyérkeresete megfelelőre alakuljon. A mindenre jó csotrogánynak most épp a a kazánba való szénnel megrakottan kellett indulnia a balástyai fatelepről. Egy pöccintés, gázfröccs és máris bepörög, hogy utána kényelmesen elpöföghessen a nagymázsáról. Legalább is, mi, szájtáti népek, ezt így láttuk. Menet közben még simogattuk kicsit tekintetünkkel, majd útjára engedtük. Mint a világ legerősebb gépe, egyenletes dohogással vitte a melegnek való rakományt, Gajgonyába. Jó szolgálatot téve mindnyájunknak. Haladva másfelé, mi másképpen dohogunk. Ha akarjuk, ha nem: küszködünk az útjainkkal. Kátyúsak, elhanyagoltak. Szárazságkor töri, zúzza azokat minden. Leginkább is a sok nem oda való gép, fölpúpozott, vinnivalóval megrakott pótkocsi. Télvíz idején legtöbbje járhatatlan. Ha nagyon olvad, le se engedik magukról a vizet. Minitengereket kerülgetünk. Az ötös út - kivétel. Azon akkora a forgalom, ha havazáskor nem is járnák a hóekék, a sok autó csinálna magának elfogadható vágatot. A járatlanabb faluösszeköttő útjaink - nem beszélve a földutaknál - a legkevesebb havazástól is meggondolásra késztetik az arra lakókat: muszáj mennünk? Akinek muszáj, nekiindul. A falujáró kenyeresautó, postakocsi, autóbusz jár minden reggel. Ha esik, ha fúj. Darabos Gábor kisteleki pékmester hajnalok hajnalán ül a kenyérvivő kisautóba. Amikor nagy a hó, ahogy mondja: lassabban halad, de bolt nem maradhat kenyér nélkül. Kistelekről indul három órakor, Balástyán át Csengelére jut. Az éjjeli sütést szortírozza, kiflit, zsemlét, kenyeret, hová mennyit kérnek. Naponta járja a Pántlikát, a múlt heti hirtelen havazáskor betette a lapátot. Nem a péklapátot tudtuk meg, az mindig a sütőmestereknél marad a főutcán, a nagyapa műhelyében. Gábor, a hirtelen jött télre mondja: - Az ötös, a körülményekhez képest járható volt. És ami meglepett, Kisteleken az utcák patentul el voltak takarítva. A földesekre se a hó miatt nem lehetett bemenni, azokban a sár a nagy a vizes talaj miatt. Jövőre már ez is változik, négy éven belül a város összes utcájára szilárd burkolat kerül. Terv van rá, 200 millió forintos beruházás lesz. A kistelekiek tudják: a Darabos-pékség majdnem azonos a Kossuth utcai Mészáros-pékséggel, mivel az unoka továbbvitte az ottani tisztes ipart. A sütőlapáttal jól bánó nagyapa, Mészáros István, ma már, ha stílszerűek akarunk maradni: a nyugdíjasok kenyerét eszi. Természetesen azokkal az ízekkel, ahogyan azokat az unoka kikeveri, ahogyan azokat az új gépek kisütik. Hogy mi sülhet ki az ilyen családi iparkodásból, azt csak azoknak kell megmondanom, akik nem ismerik Kisteleket, vagy nem láttak még hajnalban indulni péket. Ez a szakma mindég, mindenhol s mindenkitől helytállást kívánt. Ha esett, ha fújt... Rajtuk kívül, ahhoz, hogy Pusztaszeren legyen kenyér Málikéknál mindennap korán kelnek. Akárcsak Martonosiék Dóéban. Ahogy mondják: nincs ebben semmi rendkívüli. Ez a munkájuk. Kenyér a kenyerük. Hóban, fagyban, napsütésben. Harc is egyben, komoly kenyérharc egymással, hogy időben oda jusson a kenyér, ahová kell. (Kisteleken több sütöde üzemel. Jójárték kenyérgyári csapatáról és Szél Tibor pékségéről olvashattak a Kitekintőben is.) Ezért nem ijedhetett meg Darabos Gábor a hirtelen jött hóeséstől. S amikor óvatosan gázt adott a kék pékautónak, tapasztalta, hogy az jól fekszi az utat, szépen, komótosan lendítette magát a kenyérosztás napi munkájába. Ha éji hó jön, majdnem mindig szűz havat tapos, nem járja előtte az utat még a korai busz se. Tavaly azt tapasztalta: hosszú ideig maradt a hó a Pántlikán. A pusztaszeri bekötőt, az ópusztaszeri átjárót se takarították. Azért meri ezt mondani, mert rajtuk kívül nem sokan járnak a behavazott hajnali útakon. És a boltosok? - kapunk a fejünkhöz. Ők nem kelnek korán?! De róluk majd később. Majoros Tibor Megeszi a kutya a telet? DM információ Jöhet a tél! (Fotó: Gyenes Kálmán) A deszki időseket köszöntik Munkatársunktól Ma, pénteken az időseket köszöntik Deszken. A helyi sportcsarnokban délután 3 órakor a község képviselőtestülete ismét megrendezi az immár hagyománnyá vált idősek napi rendezvényét. A település összes nyugdíjasa kapott meghívót az eseményre. Az ünnepi műsorban fellépnek a Deszki Gumimacik, társastáncosok, óvodások, Lőrincz Ferenc, Dombóvári László, Miskei Rózsa és Gyuris Imre énekesek. Kócsóné Dékány Piroska egyik díjnyertes novelláját Takács Pétérné mondja el. A rendezvény végén a Mikulás is „megjelenik" a sportcsarnok küzdőterén és apró ajándékokat oszt szét a vendégek között. Kérdezhetnénk bárkitől, a jó hete tartó kemény télben, hogy megeszi-e a kutya a telet? Jöhetne is azonmód a helyes válasz, hogy ez igazából nem kérdés, mert a régi mondás igazával: „nem eszi meg a kutya a telet!" Miután ilyen kérdéssel e héten nem rukkolhattunk elő, így be kell érnie minden kedves olvasónknak, akik e szent helyen embertársaink vélekedését szokta olvasni, hogy még képpel is igazolni tudjuk: a kutya tényleg nem eszi meg a telet. Akkor, mi ebben az érdekes? Mi a hír? A válaszunk nagyon kézenfekvő: az, hogy a kutya nem eszi meg a telet! Kutya se jár a behavazott kisúton? (Fotó: Gyenes Kálmán)